Megint az van, hogy többet vártam, erre meg nem csalódnom kellett! Mostanában így van ez, több filmnél az volt a hiba, hogy előre felértékeltem valami oknál fogva, a nagy várakozást meg követi a csalódás. Politikai film (vagy mi a fenne), ami igazándiból nem szokott meghatni, de mivel Clive Owent szeresük, ezért üsse kő, legyen ilyen nap is.

A történet nincs sok kedven kielemezni, ezért bemásolom ide(aki kíváncsi olvassa):

„A világ maffiózóinak és zsoldosainak egy közös főnöke van: a pénz. Feltétlen engedelmességet, teljes hűséget követel, cserébe sokat ígér, de sosem őszinte. Az Interpol ügynöke és egy manhattani ügyész azonban azt hiszi, az igazságnak is van esélye: mindenre készek, hogy leleplezzék a világ egyik legnagyobb hatalmú bankjának sötét üzelmeit. Az első nyom, az első bűncselekmény leleplezése után folyamatosan göngyölítik fel a szövevényes, összefonódó ügyeket Berlintől Milánóig, New Yorktól Isztambulig: de üldözőből hamarosan üldözötté válnak. Ellenfeleiknek semmi sem drága, és mindenre hajlandóak, hogy megőrizzék illegális forrásaikat.”
(by filmkatalogus.hu)

A helyzet az, hogy ebben a filmben Clive Owen-el nem tudtam mit kezdeni. Meglátásom szerint az a sótlan, nem igazán kemény akta tologató szerep nem igazán passzolt neki. Ugyan is, állítólag – most tudtam meg a filmben - az Intelpor berkein belül nincs lövöldözés, csak akta tologatás, meg ha sikerül valami infót találni a zavarosban halászás közben, azt kötelesek közölni az adott ország rend őreivel. Szóval Clive nincs kiképezve közel harcra, így a fegyver is viccesen állt a kezében, főleg egy múzeumos jelenetnél. Na ott, röhögni támadd kedve, olyan szinten rossz, átgondolatlan volt a koncepció, hogy a kisebb kacaj ült ki is az orcámra.

Gondom volt a motivációval, ugyanis nekem az indokok lógtak a levegőben, nem érzékeltem miért is kell ez a nagy felhajtás. Egyébként ezt betudom annak, hogy az egész ügyet kivitelezésben nem igazán sikerült jól elkapni, hisz ennék pörgősebb és keményebb Clive Owen-t is kaphatunk volna egy feszesebb filmben. (Ugye mindenki emlékszik még a Golyózápora?) No, de legyen valami pozitív is. Neomi Watts viszont jó választásnak tűnt, legalább jó társa lett Owennek, meg egy piros pont, hogy nem erőltették a összebújós fonalat. Viszont nem mehetek el még szó nélkül, ami a legjobban idegesített az egész film alatt: a zene. Kérdem én, miért kellet ilyen lüktető, vagy pulzáló zene? Olyan szinten irritált, hogy az hihetetlen.

Szóval, nem egy erős alkotás, inkább egynek elmegy vonalat erősíti. Azt nem mondanom hogy felejtős, akinek kenyere az ilyen összeesküvés elméletekre hajazós „komédia” nyugodtan tegyen kísérletet, hátha más vélemény formál meg mint én. Nekem viszont most felejtős lesz, mert biztos nem így akarok emlékezni az előbb ecsetelt főszereplő úriemberre.

60%