Végre, ezt tudom mondani, ugyanis még mindig nem értem, hogy tudtam idáig halogatni a Tőzsdecápák megnézését (jól elkéstem vele, az anyát), mert jó. Nem mai darab, de mégiscsak a laikusoknak is mutat egy keveset a tőzsde világából, egyébként meg nem akármilyen színészi felhozatallal.

A történet adott, Wall Street világát, mozgató rugóját, a hátérben mozgó érdekek egymásnak feszülésébe láthatunk betekintést egy keveset. Miért is kevés? Ez igencsak egyszerű. Az átlag embernek nagy átlagban fogalma sincs mi az hogy sortolás, vagy longolás, meg az indexet alakulási is sötét fogalom, ezért nem is lehet ilyen mélyen belemenni a technikai részletekbe.

Térjünk is rá a filmre. Nem hittem volna, hogy Oliver Stone rendezőnek sikerül összehozni. Sikerült neki és nem fordult az egész érdektelenségbe, hanem egy impozánst darabot tár elénk. Először a színészek terén voltak fenntartásaim, de csalódnom kellet önmagban, ugyanis feleslegesnek bizonyult az aggodalom, mert Michael Douglas minden arcizma arról tanúskodik, hogy sikerült egy minden hájjal megkent tőzsde cápát, egy spekulánst elénk rakni, még szerencse nem? Viszont nem tudott teljes mértékben meggyőzni Charlie Sheen a játékával, hullámzott elég rendesen. Viszont aki teljesen keverheti a biztosítékot, a nagyravágyó, végzet asszonyát játszó Daryl Hannah. Gyenge volt na, nem véletlen sikerült neki bezsebelni az Arany málna díjat.

Végül is nem hiszem, hogy ebből többet ki lehetett hozni. Természetesen itt is megjelenik a tipikus sztori befejezés, hogy a rossz elnyeri méltó büntetését. Ez írjuk le, mint kötelező motívumit. Ha akad még valaki, aki nem látta voltan, annak kötelező jelleggel pótolni, már csak azért is, mert elég viccesek benne a régi komputerek.

80%