Hiába, néha magamon is megdöbbenek hogy mondhatom egy ilyen filmre, JÓ! Előzetesen semmit nem tudtam, ami mondjuk összességében jót is tett neki, csak egy valamit, jobban mondva valaki miatt próbáltam be, Chloe Grace Moretz-ről lenne szó.

Sometimes you make choices in life, and sometimes choices make you.

A történet nem sokat újat mond egyszeri filmnézőnek, hisz számtalan helyen találkozhatott vele az ember, úgyhogy teljes klisé az egész. Ami miatt mégis működik, azt csakis azért lehet, mert Moretz nem játszik rosszul és a rendező se trehánykotta el a ráváró munkát.

Igen, miről szól a történet: Van egy lány aki szerelmes a képen látható pasiba. A bonyodalom az meglehetősen szörnyű (egyben tipikus is). A családjával kirándulnak, egyszer csak baleset szenvednek. A kérdés az egész film alatt, hogy küzdjön vagy se az életbe maradásárt, miközben kívülről látja mi történik körülötte.

I WANT IT TO BE OVER!

Merem ajánlani, a könnycsakrák (létezik ilyen) nem maradnak szárazon, úgyhogy zsepi legyen közelben!

Most kerültem alkotó válságba, mert erről a filmről - romantikus/időutazós mivolta miatt - mindenképp rosszat akartam írni, erre meg olyan szinten megleptek, mondjuk miután megnéztem ki írta/rendezte a filmet, nem is volt kérdés, hogy dobhatom sutba a negatív felhangokat, mert Richard Curtis remek történettel prezentálja a nagyfokú szentimentalizmustól mentes filmjét.

A történet Tim köré épül, aki megtudja az apjától a huszonegyedik születésnapján, hogy a család férfi tagjai - most kell megkapaszkodni - tudnak az időben utazni. Döbbenet, hát valahogy Tim is így állt dologhoz, még hogy időben utazni, hagyámá'. De Timnek be kell látni a "nehéz" tényeket, tényleg képes az időben utazni, persze, néhány ökölszabály erősen ajánlott betartani. Amivel most nem untatnám az olvasót, mert ennyit sem akarok lelőni a filmből, hisz azzal erősen rontanám az élményt. 

Még mielőtt azzal jönne valaki, ugyan már, még egy film, amiben a időutazás téma, hisze látunk már olyan az Idő utazó feleségében, ez igaz is, csak nem így. Ugyanis, az a film elég depresszív, ezzel szemben a About Time még ha tartalmaz is szomorúságra okot adó momentumokat, mégis a végén úgy áll fel az ember, hogy kap egy pozitív képet az életről, ha ehhez kellett is használni az időutazást, mint ugródeszka.

I'm going to go into the bedroom and put on my new pajamas, and in a minute you can come in and take them off.

Ha már témánál vagyunk. Nos, igen, az időben való mászkálást Tim nem a meggazdagodáshoz használja, hanem csak szerelmes akar lenne, és miután megtalálta az igazit, az időben való ugrálást csak azért használja, hogy maga a kapcsolat minél tökéletesebb legyen, ami mi szemszögünkből csalás, de ez van. Mint, mindenek ennek is meglesznek az árny oldalai, ugye, felmerül egy kérdés, mi lesz akkor, ha vissza megy, megváltoztat egy esemény, akkor elindít egy másikat, akkor az ő életedben milyen változást fog eszközölni, ezért Timnek mindegy tanulási folyamaton is át kellet esnie. Az elején sok kínos helyzetbe manőverezi magát, a végén pedig elég ügyesen használja a képességét. De lesz itt még jól kidolgozott apa-fia kapcsolat, meg egyebek, de az meghagyom, annak aki felakarja fedezni a filmet.

A női főszerepet Rachel McAdams formálja meg (teszem hozzá rutinból), maga természetes szépségével még mindig kitűnően illik az ilyen szerepekhez, a kissé lesajnált jogász fiút Domhnall Gleeson testesíti meg. A sráccal voltak fenntartásaim, de be tudta bizonyítani az ellenkezőjét, jó párost alkottak. Bill Nighy-ről csak röviden annyit, hogy még mindig zseniális. 

Merem ajánlani a filmet, remek kikapcsolódást nyújt, még a két óra játék idő ellenére is. 

Tényleg csak röviden, mert hogy is mondjam, nem egyszerűen emészthető, szóval, nem áll fel könnyen ember utána.

Miről is van szó? Chris (Emile Hirsch) a tartozása miatt életveszélyes helyzetbe kerül, az egyetlen lehetősége a kalamajkából kikerüli, ha megszerzi az anya életbiztosításáért járó pénzt, de a muter biztos nem fog a közeljövőben meghalni természetes úton, így az apját, meg a mostohát is bele akarja venni a buliba. Kis noszogatás, majd terv készítés. A gond, hogy egyik sem tett még el láb alól senkit, így jön a képbe Gyilkos Joe - aki szíves örömest megcsinálja a munkát, némi letét mellett, ha esetleg nem kapná meg a pénzét. A letét tárgya Chris húga, akivel Joe szerelmi légyottot folytat. Miért ne, hisz az ő tulajdona, a lelkileg sérült lánnyal minden meg lehet tenni, hiszékeny, befolyásolható, hisz lelki sérült szegény.

Komolyan az ember fiának a gyomra kifordul ettől a filmtől, az összes szereplő olyan retardált, hogy elmondani nem lehet. Élő példája az emberi butaság, gonoszság, kapzsiság, rövidlátás, kicsinyesség, aljasság határtalanságnak. Lehetne folytatni ezt a végtelenségig, minden szereplő a maga szintjén teljesen beteg, nincs egy épeszű a környéken, az szent. 

A színészek közül kiemelendő Matthew McConaughey, aki a bérgyilkos szerepében parádés. Ráadásul mostanában egészen jó filmekben szerepelt és fog is szerepelni. 

Kendőzetlenül tolja a néző arcába William Friendkin rendező a mocskot, dominancia kierőszakolásának megalázó eszközeit, amerika lecsúszott környékeinek mindennapjait meghatározó fertőjét. Remek film, nem láttam mostanában ennyire nyomasztó darabot.

Tavaly a sci-fi évének egyik monumentális darabja az Elysium - lehetett volna. Minden lehetőség adott volt, hogy egy emlékezetes filmet adjon ki ismét Neil Blomkamp rendező a kezei közül, de azt gondolta, District 9 még egyszer eladható mind hangulatban, mind képi világban. Nem sikerült.

Két társadalmi helyzet áll fent: a rosszabb sorban vergődnek a szegény emberek a Földön, az Elysium nevű űrállomáson, egy mesterségesen kialakított földi környezetben előnyeit élvezik a gazdagok, akik el vannak látva minden jóval, főleg azokkal a termékkel, eszközökkel, amiket a Földön megtermeltetnek az elnyomott lakossággal. Az egyetlen lehetőségük az elnyomott sorban élőknek, hogy valahogy eljutnak az Elysiumra, de a vezetőség egyes tagjai teljesen másként gondolkodnak erről (új bevándorlás-ellenes törvény), teljesen elvennék a remény, lehetőséget a jobb élettől. Ez elégeli meg Max (Matt Damon), aki színre lépésével káoszt visz a rendbe.

There's nothing left down here. They have it all on Elysium, food, water, medicine, and they'll do anything to keep us out. It's time to change everything.

A rendező megint jól megfogta a hangulatot, a képi világ tényleg remek, ez igaz a földi kopár, szikes környezettre, mind pedig a Elysium ellenpólusként megjelenő kontrasztos gazdagságával.

Viszont, ami engem zavart, az a történetben keresendő. Miért is kellet ennyire elnyomni a földi lakókat? Példa: Van a filmben egy olyan gép, amivel minden betegség gyógyítható. Sokan azért is akarnak feljutni, hogy saját maguknak, vagy a rokonuknak lehetősége legyen a gyógyulásra. De, ettől a lehetőségtől teljesen elzárják, vagy korlátozottan képesek igénybe venne a földi lakok. Egy olyan engedménnyel, ha használhatóvá teszik a gyógyulási lehetőséget, teljesen megkerülhető a konfliktusok többsége. Arról már nem is beszélve, hogy az emberek mérnem teremtették meg a saját gazdaságukat, ezzel szembe, hagyták magukat teljesen kizsákmányolni.

You want to come to my fucking house and play? All right let's fucking play!

Főszereben Matt Damon, aki tisztességgel végignyomja a filmet, de említés mindenképp megérdemel Jodie Foster is, de Blomkamp jól bejáratott színésze Sharlto Copley megmutatja kemény oldalát is, habár ezt már tudtuk a District 9 óta.

Ha tavalyról említenem kellene egy sci-fit, ami valamilyen szinten be tudta váltani hozzá fűzött reményeket, hangsúlyozottan az Oblivion-ra esne a választásom. Elysium nem rossz film, de én is, mint sokat mások, többet várt, de azért szépen megvalósított akció van, izgalom is szintén van, úgyhogy egy próbát adhat neki mindenki.

A 30-as évek amerikájában járunk, gazdasági válság, szesztilalom, vidéki szegénység mélyülése, így nem maradt ott sem más az embereknek, minthogy belefogjanak a szeszfőzés igen kifizetődő tevékenységébe. Ezt is teszik Bondurant-fivérek, azonban akad egy nagy problémájuk...

Mégpedig az új ügynök tűnik fel a városukban, aki szintén részesedést akar a csempész piákból, viszont Bondurantok nem olyanok, hogy bárkinek egy centet is fizessenek, főleg nem egy piperkőc ügynöknek, így meg is indul egymás módszeres levadászása, csak hát az ügy nem ilyen egyszerű, mert Bondurantokon nem fog a golyó olyan könnyen.

Nos, a film lehetne jobb is, de nem panaszkodásból mondom, mert így sem volt rossz. Mivel nekem a 30-as évek mindig is kedvencem volt, de főleg csak a városokat lehetett látni a filmekben, így most már épp ideje volt kicsit az isten háta mögötti vidékkel is foglalkozni egy keveset. A film ennek jegyében poroszkál a jól kijelöl úton, szépen sorjában kapjuk az arcunkba, hogy Bondurantokal tényleg nehéz elbánni, az akció jelenetek, mivel a költségvetés rendesen meg lett faragva nem lehet grandiózus, de kihozták a maximumot a lehetőségből. 

A két testvér a főszereplő, a csendesebbet, de annál keményebb rosszfiút Tom Hardy személyesíti meg, nyilván nem rosszul, mondjuk ezt a folyton bumfordi szótlan stílust nem is volt olyan nehéz eljátszani, viszont a testvérét játszó Shia LaBeouf meglepően jó játszotta a tejfölös szájú gyereket. Az ügynököt Guy Pearce próbálja eljátszani, de valahogy nekem nem volt hiteles az alakítása. Nem is szerepelt annyit, hogy valamilyen szinte komolyan lehessen venni, ráadásul piperkőc viselkedése sem illet igazán ide, de természetesen akadnak ellenvélemények is.

Mint mondtam, nem pereg a film olyan gyorsan, néha el is kalandozhat a figyelem, de összességében engem lekötött a történet, még attól eltekintve is, hogy az utolsó húsz perc tartogatott nevetséges jelenetet is, de az végül is elfogadhatóan volt rossz. Egy 70%.

Csak sikerült bepótolnom. Mivel Suzanne Collins könyveit nem olvastam, a filmről sem volt sok információm, mert próbáltam elkerülni minden morzsát, így szinte első áldozóként mondhatom, hogy kisebb csalódás ért.

Nos, a gondom történettel van, ami elsőre sem tűnik túl bonyolultnak, de sajnos másodjára már egyenesen unalmas. Nagy vonalakban annyi lenne, hogy volt valamilyen felkelés, vagy mi fene, és hogy ez ne legyen még egyszer, körzetekre vannak osztva az emberek, ahonnan is egy személyt mindig kiválasztanak és elviszik egy irtó menő helyre (Kaputólium), ahol egy TV showban kell szerepelniük. A "műsor" lényege: csak egy maradhat életben, egy aki minden visz, vagyis mehet vissza oda, ahonnan jött. Na ennek is sok értelme van.  

Igen, a show, amiből nekem semmi nem jött át. Belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha most végig kellett volna néznem a küzdelmet, és mondjuk nem először, hát, erősen kérdéses, hogy maradtam volna a végéig, mert a filmben szerintem unalmasan volt vázolva minden. Először is, már elment azzal egy óra, hogy valamilyen szinten mélységet adjanak a szereplőknek, ami még így sem sikerült. Papírmasé karakterek végig, akikért izgulni nem igen lehet.

Itt gondolkodtam, hogy majd az erdőben, ahol folyik az életben maradás, na, majd ott több izgalom lesz, de jó hogy nem így volt. Egy-két jelenetet leszámítva, csak bóklászás, meg nyájas civódás jellemezte az egészet. Nem is értettem, hogy miért nem vágták egy kicsit feszesebbre az egészet, mert majd két és fél órás a film, mégis úgy érzi az ember, hogy felesleges volt eltölteni vele az időt. Az eleje nagyon vontattat, a vége meg nagyon klisé, ami közte van, annak majd édes mindegy, mert nem tudott hozzáadni a összképhez az biztos. 

No, akkor át is nyergelhetünk a színészekhez, akikben még bízhat az átlag mozi néző. Bár ne tettem volna. Jennifer Lawrencetől még sok filmet ugyan nem láttam, de ha ez alapján kellene vélemény mondani, nem tudnák más mondani, minthogy hozta a rámért kötelező ukázokat, de személyével nem sokat tudott hozzá tenni a történethez. Elizabeth Banksot jól kimaszkírozták, részemről felejtős, Josh Hutcherson meg a kötelező hím, aki a főhős csajjal összejön, és ezzel a kilométeres klisével próbálnak feszültséget vinni a filmbe. A legnagyobb arc minden bizonnyal Woody Harrelson, a jó beszólásain ha röhögni nem is, de fél mosolyt eleresztett az ember.

Az alap ötlet nem rossz, volt ebben potenciál, csak jobban magyarázatra szorult volna, hogy pontosan miért is vannak ezek a küzdelmet, miért hozták létre a körzeteket? Ugyan próbálkoztak, de elintézték egy semmit mondó videóval, meg persze olyan örök igazságokkal, hogy az emberekben a remény csiráját is el kell folytatni, mert attól veszélyesebb még az emberiség nem érzett.

Az éhezők viadala értékelés:

Szóval, összességében csalódás a film, több izgalmat, jobb történet megvalósítást (az effektek terén is), erősebb színészi játékot vártam, de hiába, ez a film egy erős közepes lett, de majd a folytatásra jobban össze szedik magukat, Részemről, 50%. 

Már eleve félek, ha Nicolas Cage mostanában színészkedésre adja a fejét, amit mostanában egyre sűrűbben meg is tesz, amivel sikerült neki olyan mélyre ásnia magát a szememben, hogy onnan már nagyot kell dobbantania, hogy megint komolyan vehető legyen. Na és, mi a helyzet ezzel a filmmel. Nos, meglepődve kellet tapasztalnom, hogy nézhető, sőt maga nagyon egyszerű módján jó thriller.

Lássuk gyorsan a történetet. Nick Gerard (Nicolas Cage) és felesége élik minden napjaikat, mikor az asszonyt egy idegen összeveri, megerőszakolja, a nagyon dühös férj pedig gondolatban párszor eltervezte hogyan fogja a tettest elkapni, azonban neki nem sok eszköze van ehhez. Ekkor bukkan fel egy idegen, aki vázolja neki, hogy majd ők elintézik helyette a fickót, de cserébe, ha kérik, néhány szívességet meg kell tennie. Nick némi húzza-vonna után belemegy a játékba, ami rá nézve a későbbikben nem várt következménnyel jár, ugyanis nem olyan egyszerű ebből a játékból kiszállni, ha egyszer belekerültél a rendszerbe. 

A film nem mond semmi újat, de sikerül végig fent tartani az érdeklődést, ami abban merül ki, hogy kíváncsi voltam, mégis hogy lehet egy ilyen slamasztikábból kikeveredni. Tehát a történet nem bonyolult, csordogál előre, Nick Gerard egyre jobban próbál ellenállni, ekkor döbben rá, hogy ezt bizony elcseszte, mert ezek a fiuk nem szarral gurigáznak, nem élég azt mondania: bocsi, most ezt nem? 

Azt márt írtam, hogy Nic Cage nem tud leállni, ha elétolnak egy forgatókönyvet, ő rögtön bólint egyet, részéről mehet a buli. Nem ez lesz élete legjobb szerepe, de nem is a legrosszabb. Szerepel még a filmben Guy Pearce, aki idén jelenkezet a Lockout-l, ami rém gyenge akció film, úgyhogy most ezzel javított nálam egy kicsit.

A bosszú jogán értékelés:

Nem ez lesz életed legjobb thrillerre, de egy délután be lehet próbálni, legfeljebb itt leszek, akin el lehet verni a port. 60%.

Ez az a film ami jól indult, de a végére nagyon elfogyott.

A történet szerint Irakban kezdünk, ahol egy katona (Zac Efron) harci mezőn meglát egy képet, oda megy, felveszi, közben azt a helyet, ahol állt rakéta támadás éri, így közről-végről de a kép megmentette az életét. A képen egy lány található, akiről semmit nem tud, ezért elhatározza, hogy megkeresi és megköszöni neki, hogy megmentette az életét. Innen sztori kitalálható, minden kliséjével együtt.

Zac Efron mint színész még mindig küzd némi hiányosságokkal, de azt kell hogy mondja, ezek alapján kezdi talán kinőni a tini fiús vonalat, de azért még messze van egy komoly férfias szereptől. Mert a probléma, hogy katonát játszik, aki nagyon kemény, de ez valahogy nem jött át, meg persze a nővel való viszonyát is megrontotta, mert olybá tűnt, mintha gyerek-anya párost láttam volna egymásba gabalyodni.

A film összességében nincs rosszul összerakva, jó, ne várjunk valami eget rengető minőséget, én csak abból indulok ki, hogy sokkal rosszabbra számítottam, de szerencsére nem éreztem, hogy elvesztegetem az életemből másfél órát. A film nézhető, persze annak nem nagyon, aki Zac látványától is epe ömlést kap.

Szerencsecsillag értékelés:

Nos, ilyenkor szoktak jönni egy filmes közhellyel: egyszer nézhető. Nem bonyolult a történet, agyalni sem kell sokat rajta, a nő-férfi kapcsolat kicsit furcsa lehet, de ez már leírtam miért, plusz még a filmnek a fényképezés sem vészes, úgyhogy egy 60%-t adok neki, ami testvérek között is egy igazságos felállás lenne.

Nagyon gondolkodnom kell, hogy mi is legyen az álláspontom az ügyben, hogy most ez a film tetszett-e, vagy sem. Isten igazából nem tudok egy határozott véleményt mondani, mert nekem sajnos, vagy nem, kitudja, de a film nagyon semleges lett. Megnéztem az egyik Oscar esélyest, de hogy két hét múlva emlékszek-e rá, több mint kérdéses.

Miért? Isten igazából nem tudnám megmondani. Ezzel a filmmel én konkrétan nem tudok mit kezdeni. Valahogy olyan semmilyenek érzem az egészet, majdhogynem megkockáztatom, hogy felesleges volt megnéznem. Valahogy nem kötött le. Vagy én lettem mostanában immúnis a drámákra, vagy valami front van, fogalmam nincs, de sajnos nekem ez a film kevés volt arra, hogy valami érdemlegesen voltoztasson a hangulatomon akár negatív vagy akár pozitív irányba. Nem ütőt olyan nagyot, főleg akkorát nem, amit előzetesen vártam. 

Színészekkel lenne a probléma? Nem hiszem, mert George Clooney színészi alakításáért jelölték az Oscarra, így nyilván nem játszott rosszul, legalábbis eltért a valamelyes "Clooney" vonaltól. Különösen tetszett a játéka a fimnek az utolsó harmadában.

A film Hawaii szigeten játszódik, úgyhogy a környezet pazar egy dráma leforgatásra, főleg egy olyan helyen, ahol az emberek akik nem itt élnek, úgy gondolják a helyről, hogy itt az emberek élik az életüket, különösebb probléma, gondok nem nyomják a vállukat, holott ez közel sincs így. Itt is bármikor történhetnek balesetek, itt is lesznek az emberek betegek. Úgyhogy az élet itt sem fenéki tejfel. Ahogy itt a történet remek példát is mutat.

Utódok értékelés: 

Talán ha nem olvasok sok ajnározó vélemény, akkor az elvárásom kisebb lehetett volna, és most nem ülök itt ilyen tanácstalanul. Nehéz szível, de nem tudok 70%-nál többet adni rá.

Nos, mit lehet erről a filmről elmondani, elöljáróban mindenképp azt, hogy nyilván nem rossz, sőt az ilyen szirupos filmek között simán elsőosztályúnak mondható, úgy hogy, így az elején leírhatom, hogy esti szórakozásnak adja magát, a többit meg a kép után kitárgyaljuk.

A történet rém egyszerű. Ott indulunk, hogy Benjamin Mee felesége meghalt, a család próbál kilábalni a tragédiából. Nem egyszerű, Benjamin nem képes elengedni a feleséget, ráadásul a rámaradt két gyerekkel is meg kell birkóznia. Majd egy nap elhatározza, hogy most már ebből elég, változtatni kel, új élet majd mindent megold. Az új élethez természetesen környezet változás szükséges, amit egy lerobban állatkert vásárlás testesít meg.

A film nyilván hatásvadász, hisz az érzelmeinkkel játszik, hol boldogan nevetünk, hol lesz olyan is, mikor az olyan lelkületűeknek is kielégíti az igényét, akik szeretnek pityeregni. Megmondom őszintén az ilyen érzelmekre játszó filmek nem igazán a zsánereim, de itt szerencsére nem vitték túlzásban, hanem maradtak egy arany közép úton, amit jól sikerült bejárni. 

A két főszereplő elviszi a hátán a filmet. Jól oldották meg feladatukat. Matt Damon új szerepben láthatjuk, hisz nem játszott még apát, de különösebben drámában sem igazán csillantotta meg a tehetségét. Női vonalt Scarlett Johanson erősíti, aki most szinte smink nélkül szép, ami külön plusz pont. És nyilván nem fogom kihagyni Ellen Fanninget sem, aki a vidéki szeleburdi lányt is tökéletesen megformálta. 

Ha valakinek mind ez egyáltalán nem érdekel, akkor is érdemes megnézni, hisz a film gyönyörűen van fényképezve, és nem maradhatnak ki az állatbarátok sem, hisz azokból itt nem lesz hiány.

Igazi kaland értékelés: 

A végső verdict meglehetősen pozitív kicsengésű, akik szeretik a drámákat, nagyon kicsit vicces formában tálalva, akkor azoknak simán nézhető. A filmre egyébként egy 80%-t dobok, ami megérdemelten megy rá.