A 30-as évek amerikájában járunk, gazdasági válság, szesztilalom, vidéki szegénység mélyülése, így nem maradt ott sem más az embereknek, minthogy belefogjanak a szeszfőzés igen kifizetődő tevékenységébe. Ezt is teszik Bondurant-fivérek, azonban akad egy nagy problémájuk...

Mégpedig az új ügynök tűnik fel a városukban, aki szintén részesedést akar a csempész piákból, viszont Bondurantok nem olyanok, hogy bárkinek egy centet is fizessenek, főleg nem egy piperkőc ügynöknek, így meg is indul egymás módszeres levadászása, csak hát az ügy nem ilyen egyszerű, mert Bondurantokon nem fog a golyó olyan könnyen.

Nos, a film lehetne jobb is, de nem panaszkodásból mondom, mert így sem volt rossz. Mivel nekem a 30-as évek mindig is kedvencem volt, de főleg csak a városokat lehetett látni a filmekben, így most már épp ideje volt kicsit az isten háta mögötti vidékkel is foglalkozni egy keveset. A film ennek jegyében poroszkál a jól kijelöl úton, szépen sorjában kapjuk az arcunkba, hogy Bondurantokal tényleg nehéz elbánni, az akció jelenetek, mivel a költségvetés rendesen meg lett faragva nem lehet grandiózus, de kihozták a maximumot a lehetőségből. 

A két testvér a főszereplő, a csendesebbet, de annál keményebb rosszfiút Tom Hardy személyesíti meg, nyilván nem rosszul, mondjuk ezt a folyton bumfordi szótlan stílust nem is volt olyan nehéz eljátszani, viszont a testvérét játszó Shia LaBeouf meglepően jó játszotta a tejfölös szájú gyereket. Az ügynököt Guy Pearce próbálja eljátszani, de valahogy nekem nem volt hiteles az alakítása. Nem is szerepelt annyit, hogy valamilyen szinte komolyan lehessen venni, ráadásul piperkőc viselkedése sem illet igazán ide, de természetesen akadnak ellenvélemények is.

Mint mondtam, nem pereg a film olyan gyorsan, néha el is kalandozhat a figyelem, de összességében engem lekötött a történet, még attól eltekintve is, hogy az utolsó húsz perc tartogatott nevetséges jelenetet is, de az végül is elfogadhatóan volt rossz. Egy 70%.