Az utóbbi időben láttam pár közepes filmet, de szerencsére a Mellékhatások minden szempontból pozitív csalódás, mert Steven Soderbergh (Magic Mike) megint megtudott lepni, nem is akárhogyan.

Miről van szó? Emily (Rooney Mara) élete kisiklik, a férje börtönbe kerül bennfentes kereskedésért, az addig megszokott miliőből kiesik, depressziós, pszichiáterhez jár, rengeteg gyógyszert szed. Már kezd rendbe jönni mikor a férjet (Channign Tatum) kiengedik és újra előjönnek a depresszió tünetei, csak sokkal durvábban. Újra orvoshoz kerül (Jude Law). A helyzet viszont nem ilyen egyszerű (először azt hittem a gyógyszerek lesznek a központban, de nem), mert vannak itt csavarok, amiről egy mondatot nem érdemes írni, mert elrontanám a filmélmény.

I'm not crazy, you know I'm not crazy.

A történet tartalmaz annyi csavart, hogy nem lehet unatkozni a lassan folyó események miatt, egyrészt azért, mert a rendező szépen építi fel a karatereit és a sztorit is sikerül úgy variálni, hogy a film elejéhez képes a végére kapunk egy más jellegű filmet.

Két színészt mindenképp érdemes megemlíteni. Jude Law mintha rá írták volna a pszichiáter szerepét, Rooney Mara pedig sziporkázik a depressziós szerepben, van jövő a csajban. Channing Tatum és Catherien Zeta-Jones viszont teljesíti a kötelezők, de nem is voltok annyira előtérben.

Remélem sikerült felhívni a figyelmet a filmre ezzel a kis szösszenettel, szerintem érdemes rá időt szánni, fordulatokban gazdag, remek képi világ szépen fényképezve, jó színészi alakításokkal.

Tényleg csak röviden, mert hogy is mondjam, nem egyszerűen emészthető, szóval, nem áll fel könnyen ember utána.

Miről is van szó? Chris (Emile Hirsch) a tartozása miatt életveszélyes helyzetbe kerül, az egyetlen lehetősége a kalamajkából kikerüli, ha megszerzi az anya életbiztosításáért járó pénzt, de a muter biztos nem fog a közeljövőben meghalni természetes úton, így az apját, meg a mostohát is bele akarja venni a buliba. Kis noszogatás, majd terv készítés. A gond, hogy egyik sem tett még el láb alól senkit, így jön a képbe Gyilkos Joe - aki szíves örömest megcsinálja a munkát, némi letét mellett, ha esetleg nem kapná meg a pénzét. A letét tárgya Chris húga, akivel Joe szerelmi légyottot folytat. Miért ne, hisz az ő tulajdona, a lelkileg sérült lánnyal minden meg lehet tenni, hiszékeny, befolyásolható, hisz lelki sérült szegény.

Komolyan az ember fiának a gyomra kifordul ettől a filmtől, az összes szereplő olyan retardált, hogy elmondani nem lehet. Élő példája az emberi butaság, gonoszság, kapzsiság, rövidlátás, kicsinyesség, aljasság határtalanságnak. Lehetne folytatni ezt a végtelenségig, minden szereplő a maga szintjén teljesen beteg, nincs egy épeszű a környéken, az szent. 

A színészek közül kiemelendő Matthew McConaughey, aki a bérgyilkos szerepében parádés. Ráadásul mostanában egészen jó filmekben szerepelt és fog is szerepelni. 

Kendőzetlenül tolja a néző arcába William Friendkin rendező a mocskot, dominancia kierőszakolásának megalázó eszközeit, amerika lecsúszott környékeinek mindennapjait meghatározó fertőjét. Remek film, nem láttam mostanában ennyire nyomasztó darabot.

Tavaly a sci-fi évének egyik monumentális darabja az Elysium - lehetett volna. Minden lehetőség adott volt, hogy egy emlékezetes filmet adjon ki ismét Neil Blomkamp rendező a kezei közül, de azt gondolta, District 9 még egyszer eladható mind hangulatban, mind képi világban. Nem sikerült.

Két társadalmi helyzet áll fent: a rosszabb sorban vergődnek a szegény emberek a Földön, az Elysium nevű űrállomáson, egy mesterségesen kialakított földi környezetben előnyeit élvezik a gazdagok, akik el vannak látva minden jóval, főleg azokkal a termékkel, eszközökkel, amiket a Földön megtermeltetnek az elnyomott lakossággal. Az egyetlen lehetőségük az elnyomott sorban élőknek, hogy valahogy eljutnak az Elysiumra, de a vezetőség egyes tagjai teljesen másként gondolkodnak erről (új bevándorlás-ellenes törvény), teljesen elvennék a remény, lehetőséget a jobb élettől. Ez elégeli meg Max (Matt Damon), aki színre lépésével káoszt visz a rendbe.

There's nothing left down here. They have it all on Elysium, food, water, medicine, and they'll do anything to keep us out. It's time to change everything.

A rendező megint jól megfogta a hangulatot, a képi világ tényleg remek, ez igaz a földi kopár, szikes környezettre, mind pedig a Elysium ellenpólusként megjelenő kontrasztos gazdagságával.

Viszont, ami engem zavart, az a történetben keresendő. Miért is kellet ennyire elnyomni a földi lakókat? Példa: Van a filmben egy olyan gép, amivel minden betegség gyógyítható. Sokan azért is akarnak feljutni, hogy saját maguknak, vagy a rokonuknak lehetősége legyen a gyógyulásra. De, ettől a lehetőségtől teljesen elzárják, vagy korlátozottan képesek igénybe venne a földi lakok. Egy olyan engedménnyel, ha használhatóvá teszik a gyógyulási lehetőséget, teljesen megkerülhető a konfliktusok többsége. Arról már nem is beszélve, hogy az emberek mérnem teremtették meg a saját gazdaságukat, ezzel szembe, hagyták magukat teljesen kizsákmányolni.

You want to come to my fucking house and play? All right let's fucking play!

Főszereben Matt Damon, aki tisztességgel végignyomja a filmet, de említés mindenképp megérdemel Jodie Foster is, de Blomkamp jól bejáratott színésze Sharlto Copley megmutatja kemény oldalát is, habár ezt már tudtuk a District 9 óta.

Ha tavalyról említenem kellene egy sci-fit, ami valamilyen szinten be tudta váltani hozzá fűzött reményeket, hangsúlyozottan az Oblivion-ra esne a választásom. Elysium nem rossz film, de én is, mint sokat mások, többet várt, de azért szépen megvalósított akció van, izgalom is szintén van, úgyhogy egy próbát adhat neki mindenki.

Csak rosszat olvastam erről a filmről, mondom, csaknem lehet ez olyan gáz, de az. De szórakoztatóan ám, szinte az az érzése az embernek, hogy direkt készítették ilyenre. Ha ez a helyezett áll fent, akkor jó, de minden bizonnyal nem, úgyhogy, nem is tudom, nekem tetszett.

Biztos, ami biztos, mivel ötlet nem sok volt, le is koppintották a Sötét zsarukat, az idegenek mindenhol ott vannak, csak itt nem idegenek hanem halottak, akiket már meghalt rendőrök kaszniznak be a jól megérdemelt helyükre. Hallott az legyen teljesen hallott, ne csak amolyan tingli-tangli módon.

Officer Walker, welcome to the afterlife.

A történet úgy ahogy van nem egy nagy ötlet, a megvalósítás is hagy kivetni valót maga után, de ettől még el is lehetne tekinteni, ha történetesen a kémia a két főszereplő (Jeff Bridges, Ryan Reynolds) között működne, de nem, csak nagyon nagyon ritkán. Viszont azon röhögtem, hogy hogy néznek ki valójában, mert ugye az élő emberek nem ugyanazt látják, mint ők. 

A végső verdict, nem egy nagy film, és akkor még finoman fogalmaztam, de azért rosszul sem szórakoztam. 

Az a bajom ezzel filmmel, hogy majdnem tetszett, tényleg, csak a végére, mégse. Valószínű, hogy az elvárásom volt túl nagy, hisz két ismert színész miatt, többet gondoltam, többet is akartam, de nem sikerült szerintem közel sem jól megvalósítani.

Már az elején mondtam is, gondom lesz a helyszínel, mert ez a sivatagos buddy movie nem olyan, mint mikor ugyan ezt egy nagy városban követik el. Nekem olyan B film hatás keltett, ami a 80-as években elment volna, ma már nagyon nem. A filmet mindenképpen a két színész viszi el a hátán, főleg Denzel Washington miatt néztem végig (még mindig jól áll a fegyver a kezében), de most az kell mondjam Mark Wahlberg sem rossz.

Az akció jelenetek már-már a paródia szintjét súrolták néhol (főleg a végén, már nagyon röhögtem), ráadásul nem is sok van belőle, ami azért is rossz, mert többször unatkoztam, mint kellet volna. Szóval a nekem csalódás a látottak, de nyilván nem mindenkinek, úgyhogy senkit nem beszélek le a filmről, de azért ajánlani sem merem teljes szível. 

Jó film lehetett anno, nem azt mondom, de sajnos esetemben kár volt újra nézni. Elég rég láttam, a megmaradt emlékek sokat szépítettek rajta, de most újra nézve vesztett a régi fényéből, csak egy valamit nem lehet megunni, a remekbe szabott párbeszédeket.

Mai szemmel nézve, bizony már nem igazán "eladható" a film, mert a vágások, a történet vezetés, a rendezés nem olyan gyors, és ha őszinte akarok lenne, nem jó film ez. Csak egy szempont maradt amiért érdemes lehet újra nézni, mert a párbeszédek még mindig ütnek.

Sure, sure, I know... it just happened. Could a happened to anybody. It was an accident, right? You tripped, slipped on the floor and accidentally stuck your dick in my wife. "Whoops! I'm so sorry, Mrs. H. I guess this just isn't my week.

Szóval, aki kedvelte régen az nem biztos, hogy most ugyan azon a véleményen lesz, de én tényleg nem akarok eltántorítani senki attól, hogy első áldozókét megnézze, vagy, ha akarja repetázzon belőle. Azt kell, hogy mondjam, Bruce Willis mostanában jelentkezik ilyen-olyan mozgóképpel, aminek a többsége még Az utolsó cserkésztől is nagyságrendekkel rosszabb. Egyébként Bruce ebben is hozta a másnapos kemény csávót, nyilván a Die Hard sikere predesztinálta készítőket eme kultikus szerep újbóli elővételét.

Adok rá egy közepes értékelést, így lehet úgy venni, hogy billenthet ide és oda is a mérleg nyelve - köszönöm a figyelmet. 

A 30-as évek amerikájában járunk, gazdasági válság, szesztilalom, vidéki szegénység mélyülése, így nem maradt ott sem más az embereknek, minthogy belefogjanak a szeszfőzés igen kifizetődő tevékenységébe. Ezt is teszik Bondurant-fivérek, azonban akad egy nagy problémájuk...

Mégpedig az új ügynök tűnik fel a városukban, aki szintén részesedést akar a csempész piákból, viszont Bondurantok nem olyanok, hogy bárkinek egy centet is fizessenek, főleg nem egy piperkőc ügynöknek, így meg is indul egymás módszeres levadászása, csak hát az ügy nem ilyen egyszerű, mert Bondurantokon nem fog a golyó olyan könnyen.

Nos, a film lehetne jobb is, de nem panaszkodásból mondom, mert így sem volt rossz. Mivel nekem a 30-as évek mindig is kedvencem volt, de főleg csak a városokat lehetett látni a filmekben, így most már épp ideje volt kicsit az isten háta mögötti vidékkel is foglalkozni egy keveset. A film ennek jegyében poroszkál a jól kijelöl úton, szépen sorjában kapjuk az arcunkba, hogy Bondurantokal tényleg nehéz elbánni, az akció jelenetek, mivel a költségvetés rendesen meg lett faragva nem lehet grandiózus, de kihozták a maximumot a lehetőségből. 

A két testvér a főszereplő, a csendesebbet, de annál keményebb rosszfiút Tom Hardy személyesíti meg, nyilván nem rosszul, mondjuk ezt a folyton bumfordi szótlan stílust nem is volt olyan nehéz eljátszani, viszont a testvérét játszó Shia LaBeouf meglepően jó játszotta a tejfölös szájú gyereket. Az ügynököt Guy Pearce próbálja eljátszani, de valahogy nekem nem volt hiteles az alakítása. Nem is szerepelt annyit, hogy valamilyen szinte komolyan lehessen venni, ráadásul piperkőc viselkedése sem illet igazán ide, de természetesen akadnak ellenvélemények is.

Mint mondtam, nem pereg a film olyan gyorsan, néha el is kalandozhat a figyelem, de összességében engem lekötött a történet, még attól eltekintve is, hogy az utolsó húsz perc tartogatott nevetséges jelenetet is, de az végül is elfogadhatóan volt rossz. Egy 70%.

Úgy kellett ez, mint egy falat kenyér. Mivel jó akciófilmet keresve is igen nehezen lehet manapság találni, néha ugyan felbukkan egy-kettő, de az vagy eljut az emberhez vagy nem. Itt van rögtön a Safe, amiről nyilván nem sokat hallottunk, maximum belebotlik az ember, velem is ez történet. Kép után jobban utána járunk, miért ez a legjobb akció film, amit valaha láttam.

Na, jó van, csak vicceltem, el ne higgye már senki, hogy ez a legjobb akciófilm. A története olyan klisé, hogy ahhoz a Mount Everest kis dobocska a síkságon. Kilométeres nemtörődömség, lustaság közepette dobták össze a scriptet, nagyon béna lepecseléssel, mandarinul hablatyoló kínaiak szerepeletetésével akarják eladni a történet hülyeségeit. 

Miről szól a film? Egy kínai kis csajról, akit a helyi kínai maffia vezér elrabol, mert a lány nagyon jó, mit nagyon jó, egyenesen jobb memóriája van, mint egy számítógépnek. Ennyi. Elviszik Amerikába, ahol feltűnnek az oroszok, mert ők is a csajt akarják, ugyan ezen ok miatt. Itt jön a képbe Jasen Statham, aki jól megmenti. 

Nagyon nehezen indul be a film. Az első húsz percben olyan nyögvenyelősen haladunk előre, hogy komolyan elgondolkodtam abba hagyom az egészet. Mert valahogy nem érdekel a kínai lány nyomorúságos élete, én akciót akarok nézni, nem drámát. Szerencsére ezen gyorsan túljutott a film, rögtön tértünk is lényegre, eltört az első csigolya. És innentől kezdve Stetham megmutatja a kínaiknak, az oroszoknak, miként kell módszeresen meghalniuk. A film végig pörög, a rossz arcok hullnak, mint a legyek, nem aprózzák el a könyörtelen arcul csapásokat, nyak és tüdő rúgásokat sem. Azonban van némi probléma.

Tényleg, tudom, innen ezen a felületen nem tudom megértetni a mostani rendező/operatőr párossal, hogy ne rágassátok a kamerát, könyörgök. Az ember az agybaj kapja el, mikor nekem kell összerakni mi lett volna ott abban a jelenetben. Nem fülcimpát akaratok látni, de nem ám. Én az egész snittet akarom, értitek! A kamera rángatás leszámítván, voltak azért érdekes megoldások, látszott nem nagy költségvetés ellenére a lehetőséghez mérten próbálkoznak valami pluszt belerakni a jelenetekbe. 

Ami viszont tényleg nagyon nem tetszett - a vége. Olyan mintha kapcsoltak volna, ácsi, elértük a másfél órát, ennél több nem fér bele, a végén a fő gonoszt letudjuk gyorsan, le is tudták, és jöhet is vége főcím. Nagyon sajnálom, ott egy kemény bunyót vártam, oly régi módisan, mikor a jó-és a rossz összecsap, de nem. Miért?!

A biztonság záloga értékelés: 

Mivel mostanság ilyen filmet az ember nem igen lát, hiánypontlásként érdemes megnézni. Ezért 70%-t simán rádobok. 

Mindig is mondtam, hogy jó filmhez nem sok pénz kell, hanem egy kiváló rendező, egy csipetnyi kreativitás és már meg is született The Tall Man. A mozi teljes meglepetés, de egyben nagyon elhallgatott film, ami nagy baj, mert aki szereti a krimiket annak majdhogynem kötelező.

800 000 children are reported missing each year in the USA. Most are found withing a few days. 1000 children disappear without leaving a trace...

A történet egy isten háta mögötti amerikai városban játszódik, ahol a gyerekek eltűnnek, elrabolja őket valaki, akit senki nem ismert, el nem tudják képzelni hogy ki lehet az, így az egész város süllyed a mocsokba, persze a munka nélküliség és az alkohol okolható elsősorban. Ez a fajta nyomor nyilván nagy jelentősége lesz a gyerekek eltűnésében. Ennél többet viszont nem szabad elárulnom, mert a történet ugyan nem hoz sok újdonságot, viszont nagyon jól variálják a szálakat, úgyhogy látni kell, és minden világos lesz.

Nos, ha már a sztorival kezdtem, el is mondom gyorsan, hogy a film remek történet vezetéssel húzzák a néző idegeit, mert amikor már azt hiszed, hogy tudod mi folyik itt, tudod kb mi lesz a vége, ki a gonosz, ki a szarkeverő a háttérben, akkor jön egy jó nagy nyakleves a nézőnek, hogy nem úgy van az kérem szépen, le ne lenyugodjál, figyeljél, mert ez nem egy szimpla történet. Szóval, Pascal Laugier rendező remek filmet készített, ami nem nagy költségvetés mellet is tud hozni egy olyan színvonalat, ami előtt meg kell emelni a kalapomat. Tehát a történet csavaros, többször váltunk stílust, többször jön rá a néző a film nézése közben, hogy nem olyan egyszerűen a helyzet, mint ami elsőre le is jött volna.

Másik nagy meglepetés mindenképpen Jessica Beil, aki eddig drámai szerepben nem igazán lehetett látni, így fenntartással kellet kezelnem, hogy fogja ezt a magas labdát lecsapni, de nézz oda, megugrotta, jól játszik, nem azt mondom, hogy nem lehet ennél jobban, de simán elhittem neki mindent, amit a moziban csinált, úgy el kell ismernem nem csak szép, de színészkedni is megtanult út közben. A többiek számomra nem ismertek, de a városi képbe beleilletek. 

Mivel a történet nem a vidámság minta példája, ezért a fényképezés terén lehetett volna egy ordas hibát elkövetni, de szerencsére nem történet meg, mert a szürkés, szinte színtelen sötét megvilágítás nyomasztóan jó atmoszférát kölcsönös ennek a nyomorúságos város képnek és népének, akik valahogy egyre rosszabbul viselik a munka nélküliséget és hogy a gyerekek is eltűnnek egyfolytában.

The Tall Man értékelés: 

Számomra a film nagy meglepetés, nagy meglepetés mert nem csak egy sima krimi, hanem felvet egy adag társadalmi problémát is. Elgondolkodtatta a nézőt, hogy mégis ebben az esetben te mit lépnél, ítélkeznél vagy sem, te is ezt tennéd vagy sem. Szóval én merem ajánlani, szerintem nagy csalódás biztos nem fog érni senkit. Egy erős 80%-t gondoltam adni, és meg is adom simán. 

Vannak olyan esetek, mikor vársz egy filmet, a végen meg csalódni kell. Most is ez történt.



Nem fogom a filmet hosszasan elemezni, mert nagyon nincs is mit. Bruce Willis és Tracy Morgan rendet raknak a maguk módján. Hogy miért? Egyszerű, mint a faeke. Először is: ők zsaruk, azokból is a jobbik fajta, másodsorban, Burce bácsinak a lányát férjül kellene adni, de pénze ugye nincs. Nincs mit tenni, el kell adnia a nagyon értékes baseballkártyáját, de mivel a szegény embert az ág is húzza, már majdnem felmarkolta a lóvét, mikor éppen kirabolják az üzletet, a kártyával együtt. Mi a cél: mindenképpen meg kell találni, a rossz fiuk, akik útban vannak meglehetősen megszívják, de ez már legyen az ő bajuk.

A filmet Kevin Smith (Shop-stop) rendezte, a szöveget mondjuk nem ő írta, pedig tud ő olyat is ha akar. Viszont, nem nagyon tud akció jelenetet rendezni. Volt itt egy temetős autós üldözős, valami fergetegesen sikerült elrontani, parádésan viccesen repült ki a fazon a szélvédőn. Mondjuk az meg is látszott, hogy a rendező nincs a helyzet magaslatán csihi-puhit illetően, ezért is beszéltette inkább színészeit, mintsem randalírozzanak.

A humor volt, de jó fele inkább erőltettet poén. Burce nem volt vicces, Tracy meg nagypofájú, aki csak mondja-mondja, de majd tök fellegesen. Úgyhogy a film kissé csalódás. Mondjuk úgy, nem ilyenre számítottam, de azért elmosolyodtam néha, na jó, többször is.

60%