Ha ez a film nem minimalista, akkor nem tudom hogy mi. Először elgondolkoztam írjak-e róla, mert nem egy világmegváltó valami kerekedett ki belőle, de van annyira egyszerű, és ezzel együtt simán nézhető egyszeri alkotás - hát akkor üsse kő, nézzük meg mi a jó csuda történik itt...



Igazából a filmet inkább a régi amerikai autók szerelmeseinek ajánlom, mert maga a történet nem nagy szám … Rennie Cray (James Caviezel) orvos éldegél feleségével, akit egy napon elgázolnak. Ezt önmagába még semmi izgalmat nem rejt, csak hát a gázolónknak ez a hobbija, több növel eljátszotta már ezt, persze rábizonyítani egyszer sem sikerül, így Rennie-nek nem marad más választása, mint járja magányosan az ország útjait abban reménykedve, hogy ha nyomára bukkan megfizetteti vele feleségének fájdalmas elvesztését.

A kidolgozása a filmnek mint említettem nem tartalmaz sok újdonságott, maga a film sem hosszú, mondjuk ez jót is tett neki. De azért ott vannak a régi amerikai monstrumok, és akinek ez nem lenne elég, az Rhona Mitra (Doomsday) szépségével is gazdagabb lehet. A történet szemére vethető a kiszámíthatóság, de azért apró feszültség források találhatók itt-ott. Volt egy-két jelenet amiért érdemes volt megnézni, mondjuk az alagutas balesetnél meglepődtem elsőre, hogy mit keres ott egy ló, hát na.

Aki szereti az egyszerűséget, a nem sok fordulatot rejtő alkotást, de mégis ezzel együtt nézhető filmet, annak ajánlom, nem is beszélve az autós fanokról.

(ui.: a magyar cím meg ultra gáz)

70%
 

Azt nem értem mi volt a gond ezzel a filmmel, hisz teljesen jó, csak egy dolgot tartsunk magunk előtt számon mielőtt bármit is tennénk a Antarktiszon: ne ebből a filmből vegyünk példát mit tegyünk akkor, ha arcunkba kapunk mínusz hatvan fokot. Ugyanis a főhősnőnk, Kate Backinsale úgy flangál ide-oda minden fajta arcvédő nélkül, hogy nem hiszem el, hogy a valóságába ne lett volna mirelit árú a fejéből. Egyébként ilyen apróságra jobb ha fel se figyelünk, mert ez csak az egyik a sok közül előforduló anomáliákból.



Mivel erről a filmről hosszasan nincs mit mondani, ezért röviden csak annyit, hogy egy sarki bázison játszódik, ahol kutatásokat végeznek. Itt tevékenykedik Carrie Statko (Kate Beckinsale) marsall, akinek eddig nem sok tenni valója volt, de most történik egy gyilkosság, ami felbolydítja a csendes hétköznapokat, nem is beszélve a bázisról való távozásukat.

A filmet nyugodtan lehetne rossznak mondani, aki ezt teszi teljesen megértem, mert helyenként a történet kiszámítható, maga az ügynek a megértéséhez sem kell IQ harcosnak lenni, de valahogy engem a havas, jeges táj szépsége megfogott, plusz Beckinsale kisasszony hátsóját is meg lehet tekinteni pár másodpercre. A hóviharban történő jég csákányos csihi-puhi is rendesen hozta az elvárt szintet, bárki bármit mondjon. Ami viszont nem egészen jött be és tudom hogy így akarták a főszeplőnő saját maga „száműzetését” a jégsapkákra megmagyarázni, de ezek a flashback-ek nagyon nem kellettek volna. Semmi másra nem voltak jók, csak hogy idegesítse a nézőt mikor már vagy harmadszóra látjuk ugyan azt.

Szóval, erről most röviden ennyit, azt nem mondom hogy kötelező film lenne, de egyszer biztosan be lehet próbálni annak aki nem tette volna eddig. Legfeljebb lesz kit szidni, engem.

60%
 

Minap nézelődtem a DVD-k között, hogy milyik legyen az a Nicolas Cage film, amiben van valamilyen fazona a hajának, meg nem radírozta még ki az eddig elért filmbeli eredményeit/erényeit (hajjaj, hol vannak már a Szikla és az Áll/Arc minőségű filmjei). Így bukkantam a Fegyverneppere (a magyar fordítás nagy fain), ami meglepetés, de tényleg jó. Nézünk egy képet és aztán kifejtem miért is.



Szóval már kezdéssel megvettek előre. Egy töltény szemszögéből követhetjük végig azokat az események, ami ahhoz kell, hogy az a golyó a gyárból egy embernek a fejében landoljon. Állítom az utóbbi idők egyik legjobb filmkezdése, hanem a legjobb. Na jó, ezt a kijelentést ne vegyük kész pénznek, mert azokhoz a filmekhez tudok viszonyítani amiket jószerével láttam.

A történetben egy fegyverkereskedő születését láthatjuk, hogy kerül a porfészekből az élet elit feléhez. Hát igen, ha ehhez fegyverek kell adni-venni, akkor azt, meg egyébként a filmben is elhangzik: „ha nem én kereskedek velük, akkor majd megteszi más”, így a morális része le is van tudva, ha te nem akkor majd más, nem igaz. Ez a fajta igazság megközelítés miatt nem is tudtam elítélni, mert tényleg, a hidegháború végeztével rengeteg fegyver csak vegetált itt-ott, azt bizony meg kellet mozgatni valakinek. „Én megpróbáltam mást csinálni, de ha csak ebben vagyon jó akkor mit tegyek”, így „muszáj” folytatni, és Yuri Orlov (Nicolas Cage) folyatta is, hiába vesztett el szinte mindenkit, aki ugyanis nem fordult el tőle, az a koporsóban végezte.

Hogy ne legyen izgalom mentes az adok-veszek, ezért nyilván kellet egy interpolos fazon (Ethan Howke) is, aki minden elkövett hogy lebuktassa/elkapja az emberünket, de mikor meg sikerült neki, az érdekek, meg a pénz sokat nyomott a latba, így nyilván nem győzhetett, masszímum csak morálisan, vagy még úgysem.

Nos, a film majd két óra, így ne várjon senki pergő játékmenetet, be is lassul néha, de hogy mondni szokták, a jóért ki kell böjtölni a rosszat, és ha meg-meg is akadozott a folytonosság, azért eljuthatunk néhány lepukkant diktatórikus afrikai országba, ahol ha kicsit is, de betekintést nyerhetünk hogy is megy a biznisz mifelénk. Itt a fegyver a lényeg, hogy minél gyorsabban megkapd, és ha te vagy az első, akkor tied a hatalom.

A végső verdikt csak annyi lenne, hogy a film egy dokumentum filmnek is elmegy, amolyan illik egyszer látni filling a középiskolásban, hogy tud mi történik az erőszak legfőbb képviselőjével, a fegyverrel. Megnézni meg erősen ajánlott.

80%

Azt gondoltam először a filmről, hogy egy jó nagy ökörség, az is, csak elemben kicseszett jól szórakoztam rajta. Lehet, hogy jó napot fogtam ki, de most ez nem kicsit bejött. Tudom, nem egy világrengető film, de szeretem az illyes fajta kifigurázást, főleg ahogy az angolok tették. Itt a zsernyákok voltak a célpontok, és azt hiszem ennél jobban nem is lehetne ledegradálni a rendőri mundér becsületet.

A történet a következő: Van egy megszállott rendőr, aki foggal körömmel ragaszkodik ahhoz az elvéhet, hogy a lehető legtöbb esettet ki kell vizsgálni, bármilyen kicsi szabályszegést sem szabad megtorlatlanul hagyni, meg persze a legfontosabb, a bűnözőnek a börtönben a helye. Ezt a pörgést a londoni kopók nem nézik jól szemmel, ezért áthelyezik egy „ nyugodt” faluba, ami persze csak idillikus, mert dőlnek majd a csontvázak a szekrényekből kifelé rendesen. Ugyanis rejtélyes véletlenek tűnő halál esetek tizedelik a lakosság.

A helyi rendőrségnek azonban nem sok dolga akadt eddig, mert ugye minta falu, nincs bűnözés, csak „kisebbik rossz” elve alapján, hagyák példának okáért a fiatalokat inni, addig sem kint trónolnak. Csak hát, nem ilyen egyszerű a helyzet.

Mivel a falut furcsa emberek lakják, itt is akad olyan akit hülyének mondanák, de a legnagyobb IQ harcosok termesztésen a rendőr kollégák lesznek, akik faszán nem értenek semmihez, jól elpuhultak a semmit tevésben. Ezt az állóvizet fodrozza fel Angel őrmester, aki Simon Pegg játssza elég meggyőzően. Persze kell egy társ is, aki a  hülyék gyöngye, de azért a végére megtáltosodik, meg a többi szájkaratés rendőrök is megtalálhatók szép számmal. Egy valamit hiányoltam a filmből, mégpedig, hogy több poént tehetek volna bele azért. Nem mondom hogy nem lehetett rajta mosolyogni, de hangosan, vagy földön fekvős visítós kacaj biztos hogy nem volt. Mondjuk a szinkronnál lecsaphattak volna több lehetőségre, mert volt itt alkalom ahhoz, hogy egy szájról-szájra terjedő szövegel áldják meg a fimet. De nem volt azért rossz, csak csak, ugye.

Végére azért elborul, jó adag attakot kapunk a képünkbe a falunak a főterén, de én még ha túlzásnak is találtam néhol, attól függetlenül ki lehet vele egyezni, csak jól kell a kérdéshez hozzá állni. Magyarul nagyon nem kell komolyan venni, és akkor nem lesz semmi baj. Szerintem egy szolidan jó szórakozás nyújtó film, amin el lehet azért mulattatni az időt.

70%

Ezzel a filmel is csak az a baj, hogyha nem látod se vesztel vele semmit. Ugyanis, számtalan helyen és sztorikban volt már olyan, hogy a házas embere rászáll egy nőszemély, az rendesen bekutyul az asszonynál, az meg jól berág, meg kicsit meg is őrülünk a végére. Ilyen már volt, nem is egy, ezért is kellet volna ide egy rakat újdonság, vagy valami plusz, hacsak nem Beyoncé-t gondolták annak.

A sztorit már ez elejét elmeséltem nagyjából. Bővebben annyi, hogy új lakásban költözik az újdonsült család, minden a lehető legnagyobb rendben van, legalábbis addig, amíg a családfő meg nem pillantja az új helyettesítő titkárnőt, akiről termesztésen nem is sejti, hogy mennyire nem százas a csaj. Így megszállottan akarja a férfit, ő pedig nem annyira, de a kalamajka csak növekszik, és csak növekszik.

Baj az tényleg volt rendesen, csak annyira érdektelenül, hogy engem nem hatottak meg, sem feleségnek, sem a férjnek a gondjai. Valahogy nem jött át, nem éreztem oly nagy problémának, hogy egy tök idegen csaj feldúlja egy családnak az élettét. A folyamata filmnek lapos, néha tök unalmas, már csak a végében hittem, hátha, de nem, csak Beyoncé mutatta meg milyen kemény csaj, hogyan veri pépesre a Heroes-os Ali Larter-t. Ennyi, ha valakinek ezért már megéri megnézni, hát lelke rajta, végül is igaz, nem minden nap lát egy igazi test a test elleni vére menő küzdelmet két ilyen csaj között. A férjet Idris Elba játszotta, akiről mindent elhittem, csak azt nem, milyen nagy nőcsábász volt anno, inkább valamilyen agresszív állat gondola sejlett fel nekem. Jerry O'Connell-nek (nagy Sliders rajongók, egy emberként kapják fel a fejüket) viszont ürültem, habár nem kapott valami izmos karaktert. Ráférne már valami értelmes szerep, de lehet, hogy tényleg csak ennyit tud.

Az egész film teljesen felesleges, semmi frissesség érzete nincs az embernek, az meg végképp nincs meg, hogy láttál, vagy hallottál valami újdonságok. Sőt, inkább vesztett időt az életéből, szívem szerint nem ajánlom, de az előbb taglaltak miatt lesz olyan aki bepróbálkozik vele, hát tegye.

40%

Nos, mivel tagnap ment a tv-ben, meg régen is láttam, ezért is határoztam el magam, hogy megnézem annak ellenéri is, hogy tisztában voltam vele, hogy telis-tele lesz reklámokkal, és tényleg. A film viszont még mindig jó, úgyhogy nem bántam meg, még akkor sem, ha láttam már vagy hatszor.

Kalandfilmmel állunk szembe, abból sem a legjobbal, még gagyinak is vélhetnénk, viszont mégis remek szórakozás, annak függvényében is hogy minden klisét elnyomnak az orrunk előtt. De pörgős, remek hangulatot árasztó zenéket választottak, amik igen rendesen felpörgetik, megemelik a jelenetek értékét. A történek sem valami bonyolult, tipikus kincs keresés, különböző eszközök, tárgyak megtalálása révén jutnak egyik ponttól a másikhoz. A legnagyobb izgalom az egész film alatt, hogy el kell lopni a Függetlenségi Nyilatkozatot, amit papíron termesztésen nem lehet, viszont a mi főszereplőnk jó munkás ember, természetesen sikerül elhalászni régi országos cimborája elől.

A főszerepben Nicolas Cage, akire nincs panasz (manapság ez már nem mondható el), még a séró sem annyira gázos, meg jó nyomja a dumát is, meg elhiszem hogy milyen nagy régész fazon, aki mindenképp meg akarja találni a nagyapjától hallott kincset. A női vonalat Diane Kruger erősíti, nem is akárhogyan, jó a csaj, meg jó kis párbeszédek nyomnak Cage-l; a legnagyobb, mikor bejelentik nála, hogy el akarják lopni Amerika legfontosabb dokumentumát. Mindenképpen a film fénypontja. Nem is hiányozhat a kicsit szétszór, szerencsétlen figura, aki szerintem nem működik tökéletesen, de annyi baj legye. A gonosz szerepben, Sean Bean, nem volt rossz, de azért annyira félelmetes se.

Szerintem még mindig vállalható kalandfilm, amin jobban tudtam szórakozni, mint a Indi negyedik részén, ami valljuk be nagy szó. Úgyhogy, ebből is következik, hogy a napokban lehet megnézem még egyszer a Nemzet arany 2-t is.

80% 

Torta, ezt a hülye címet. Filmmel többek között csak ez a bajom volt, egyébként a címadók mentségére legyen mondva, én sem tudtam volna jobbat kitalálni. Na jó, ugorjunk, mert ennél is fontosabb, hogy az elhanyagolt, a nagyérdeműnek ismeretlen alkotás ezzel szembe igencsak jóra sikeredet. Nincs ebben semmi meglepő, hisz a Guy Ritchie producer ismerőse, Metthew Vaughn tört rendezői babérokra. Tanult a mestertől, ami meg is látszik, ugyanis koppintások, klisék találhatók szép számmal. De, a tanultak jól alkalmazva, megy a piros pont.



A történet. Hát geszteres. Bővebben: Mr. X. a sikeres londoni drog díler visszavonulni készül, hogy lábrázós, lazulós, új életbe kezdjen. De még megkérik egy utolsó szívességre: két millió font értékű, első osztályú Ecstasy szállítmány eladását kell lebonyolítania. Mr. X. balszerencséjére kiderül, hogy az anyagot egy szerbiai drogbárótól lopták, aki garantáltan golyót röpít a fejébe, ha eladja az árut. Ugyanezzel a csúfos véggel fenyegeti a londoni alvilág feje, ha nem ad túl a drogon. Kész kutyaszorító. A lecke fel van adva, és ha Mr. X meg akarja oldja a helyzetet, nem veszítheti el a fejét - semmilyen értelemben.

A rendezői székben Metthew Vaughn. Akiről elsősorban annyit illik tudni, hogy nem tehetségtelen, hisz rendezett ő már egy remek filmet a közelmúltban, még pedig a Csillagport, de Guy Ritchievel összehoztak ők egynéhány filmet. Többek között a Blöfföt. Amit akár hányszor újra tudnék nézni.

Ha gonosz akarok lenni, akkor ez felfogható egy Ritchie féle film butított verziójának, de ettől még mérleg pozitív, mert hiába nincs nagy szövegek, hatalmas történet, színészek terén vannak viszont ismertebbek. Lásd, Daniel Craig. (Olyan is hallottam, de csak fél fülel, meg nem biztos információ, úgyhogy nem kell komolyan venni. Tehát. Sokat úgy gondolják, hogy ez a film miatt kapta meg Bond szerepét, mivel jól hozta az elegáns csávót. Értitek?) Egy kis negatívat azért. Ami pozitív is. Kérem alássan, ha beválogatunk egy jó csajt, név szerint Sienna Millert, akkor legalább szerepeltessük is, mert ha mondjuk cirka tíz perccel több szerep időt adnak neki, még az értékelésnél is pozitívabb lett volna a mérleg. Tényleg jó a csaj. Van is egy jelenet, amikor illegeti billegeti magát Craignek, sokunknak az lesz a film csúcspontja. Már az Alfiban is bírtam, ott is keveset szerepelt, szerintem teszem hozzá. Miért van ez kérem szépen? Többi színészeket kicsit érdemtelenül, de nem sorolnám fel, de hidjétek el jól hozták a rájuk mért szerepeket.Gyorsan megjegyzem még, hogy a zene jól össze van szedve, kiválóan illenek a jelenetekhez.

Aki kedveli a gengszteres, alvilági, kicsit lerágott csontokat, de összességeben egybe levő filmet, akkor nincs más hátra, mint tedd be a lejátszóba ha megvan, ha nincs, akkor pattanj el a tk-ba, vagy meny a legközelebbi DVD-ket árusító üzletbe, szerezd be, utána tedd meg amiről az előző sorokban írogattam. Vagy sunyiban töltsd le, csak vigyáz, mert még a svédek jogi aktivistái rád szálnak, én szóltam.

Legyen mondjuk, nyolcvan, azaz 80%.

Egy dolgot már az elején tisztázunk le. Nekem az ilyen stílusú filmek, hogy is mondjam szépen nem jönnek be. Most meg is erősített a dologban, hogy legközelebb ne akarjak már ilyet megnézni. Ugyanis nem köt le. Egy nagy összevisszaság volt az egész, tulajdonképpen az sem nagyon tudtam már a végén ki kivel van. De ez még hadján, de hogy jönnek emberek a képbe, honnan ismer itt mindenki mindenkit? Szóval számomra egy nagy kacsvas cakompakk az egész.
 

Egy orosz milliomos maffiózó törvénytelen ingatlan ügyletet vezényel le Londonban, amivel dollármilliók kerülnek ki az alvilági piacra. A londoni alvilág összes szereplője akcióba lendül, hogy részt kapjon az üzletből, a veszélyes bűnöző lordtól kezdve egy szexi tanácsadónőig, egy korrupt politikusig, és egy piti tolvajig mindenki gyorsan akar meggazdagodni ezen az akción.

A rendezői székben az elvált(Madonnától) Guy Ritchie ült, aki most bemutatta hogyan kell rutinból lenyomni egy filmet. Ami elfogadható volt a Blöffben az most itt nem működött. Egy pozitívat azért adjunk neki, mégpedig a képi világot, úgyhogy ezért megy a pacsi. A legjobb az egészben, hogyha kusza, néhol érhetetlen sztorit kicsit csiszolják, akkor a kiváló alkotással lettünk volna gazdagabbak, mert a színészeken nem múlt a dolog. Gerard Butler, Tom Wilkinson is kihozta a maximumot, legalábbis ami tőlük telhető volt. Thandie Newton-on azért meglepődtem, mert nem hittem volna, hogy tudnak ilyen jó nőt csinálni belőle. Magunk között legyen szólva nem a szépségével hódított ez idáig. Itt rendesen megleptek.

Nem tudom mit mondhatnék, csak talán még annyit, teljes szível nem tudom ajánlani, főleg nem moziban, inkább otthoni tevékenységnek. Lazulásnak, ha nincs mit tenni. Arra tényleg jó. Talán az is volt a gond, hogy nagy volt a részemről az elvárás, azért nyomom itt a rinyát, meglehet, de ettől függetlenül nem jött be.

60%

Nincs mese, ezt a filmet mindenkinek látni kell. Azt hiszem ilyen alkotással mostanában nem találkoztam, és talán nem is fogok, mert ez a maga nevében tökéletes. Parádés szereposztás, és zseniális rendezés. Itt kimerem jelenteni, eddig ezt tartom a világ egyik legjobban megrendezett filmjének. A kép után minden kiderül, miért is?

A történet helyszíne egy nagyváros szürke betonnegyede, ahol egy elmebeteg sorozatgyilkos után nyomoz a rendőrség. A gyilkosunk a Bibliában megírt hét halálos bűnt követve szedi áldozatait. A nyugdíjba készülő, higgadt és bölcs William Sommerset nyomozó és a türelmetlen, lobbanékony természetű újonc, David Mills próbálják megakadályozni az őrültet újabb bűntettek elkövetésében.

David Fincher megalkotta élete egyik legjobb filmjét, ez az alkotás maga nemében tökéletes. Nekem eleddig nem volt olyan, hogy ilyen hatása alá kerültem egy filmek, pedig megnéztem egy-két darabot. Teljesen maga alá kerül az ember a ismeretlen városnak, aminek a nevét szerintem zseniálisan nem is hangzik el, így bemutatva a bűnt, mocskot, emberi gonoszságok. A szürke, mindig esik az eső, olyan nyomasztó hangulatot áraszt, hogy ilyen városábrázolás nem is tudnék mondani, ami hitelesen mutatja az emberi lelkek nyomorúságát, a fásultságot, teljesen megváltozott értékrendet. Ezzel sikerült egy teljesen új világot megalkotni, és belehelyezni a remekül megkomponált drámát, fájdalmat.

A színészek terén csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Remek szereposztás, nem is tudnék másokat elképzelni. A sort kezdeném Morgan Freemanel, aki előtt én meghajolok, jól hozza szinte mindent látott rendőrt, aki semmit nem mond ki feleslegesen, de amit kiejt a száján annak súlya van, ezt teszi olyan mimikával, bámulatos.

Akkor jöjjön én személyes kedvencem Brad Pitt. Akárki akármit mond, itt fantasztikusat alakít, nekem ezek után valaki azt meri mondani, hogy tehetségtelen, csak a pofikája miatt sztárolják, az hókon nyomom, mert itt amit mutat, azt tanítani kéne. Teljesen paliban van Freemanel.
És akkor jöjjön a gonoszok gonosza Kevin Spacey. Egy gondom volt vele, keveset szerepelt. Annyira elő lett készítve a belépője, olyan hatással érte az embert, hogy el tudtad hinni, egy elmebeteggel állunk szemben. Sikerült megkomponálnia a filmtörténelem egyik leggonoszabbja (Hannibal Lecter mellet), legelmebetegebb gyilkosát, aki megszállottan hajtja végre a feladatát.

Ami feltette az íre a pontot, és adja a legdrámaibb, és legjobb befejést az egész történetnek, az a filmnek a vége. Ha nem lenne teljesen elég, hogy teljesen letaglózott, és hatása alá kerültem, Brad Pitt és Kevin Spacey amit letesz itt az asztalra, azt nem lehet megtanulni, erre születni kell. Azok az arc mimikák, ilyen hiteles alakítást nem is láttam. Az a néhány másodpert felér mindennel. Ha egyszer valaki az kérdezné, melyik filmnek van a legjobb befejezése, akkor gondolkodás nélkül vágnám rá, hogy ennek.

Aki nem látta, az nagyon gyorsan pótolja, kötelező darab és garantálom olyan élményben lesz részed, legalább egy órán át a fotelból sem tudsz felkelni. Nehezen emészthető, az egyszer biztos. Nagyon sokáig hatása alá tud kerülni az ember, és ez teszi zseniálissá az alkotást, és érdemli ki nálam az első 100%- os értékelést.

100%
 

Meglepetésként is érhetet volna a film, de átlagosnak mondnám, nem történik semmi olyan benne, amit ezelőtt más hasonló alkotásokban nem fedezhetnénk fel. Amikor is eldöntöttem mi legyen vele, ellőtte megnéztem van-e valami információ a magyar netten róla, hát nem sok. Tulajdonképpen semmi sem, azonkívül, hogy vegyem meg DVD-én. Hú, mondom, ez ilyen ismeretlen, felvállalhatatlan lenne. No mindegy adtam neki egy esélyt, és azt tudom mondani, nem bántam meg, de azért nem is szálltam el a boldogságtól, hajaj, de frankó filmet láttam.

A történet szerint, Tom Carver (Samuel L. Jackson) visszavonult rendőrtiszt, most azzal keresi a kenyerét, hogy gyilkosságok helyszínét a rendőrség megbízásából a vizsgálat lezárása után tisztára pucolja. Majd egy szép napon egy külvárosi házhoz hívják, hogy takarítson el egy gyilkos lövöldözést nyomait, csak az nem sejti, hogy ezzel terhelő bizonyítékok megsemmisítésében nyújt segéd kezet.

A történet nem egyedi, konkrétan az elején le is esik a tantus, lehet nagy dologra gondolni, ugyan mi lesz a csavar, de teljesen felesleges, mert olyan nincs ( van, csak kiszámítható). Én, aki ilyen filmeken nőt fel, levágom rögtön, legalábbis nagy fordulat, csavar kell, hogy ne jöjjek rá, hogy ki a hunyó. Nem akarom fényezni magam, de valahogy érzékem van rá, egyébként itt nem sok szükség van ilyesfajta megérzésekhez.
Úgyhogy ezen a téren gyenge a film, sztori kiszámítható, sablonos, nincs semmi extra, habár az érdekes hogyan tüntetik el a hullák utáni mocskot. Eddig nem is gondoltam bele, de tényleg.

A színészek átlagosak, semmi meglepő, vagy kiemelkedő alakítást nem láttam. Eva Mendest sem tehetsége mivolta miatt szeretjük. De, most Ed Herrisben egy kicsit csalódtam, nekem nem volt meggyűző. Majd az Appaloosa-ban jó lesz, már várom nagyon. Direkt hagytam végére Samuel L. Jacksont, mert ő tőle vártam volna többet, úgy is mondhatnám hozta a kötelezőt, de még így is jobb volt látni, mint Jumperben.

Nincs drámai fordulat, a történet kiszámítható, a szereplők sem erőltetik a színészkedést, forgatókönyv harmatos, tehát ilyen elvárásokkal kell leülni film elé, és kapunk egy átlagos megvalósítást, ami alatt eltelik másfél óra, és már nem töltöttük érdemtelenül. Mondjuk az relatív hogy kinek mi az érdemtelen, mert lehet, hogy van akinek az állondó ülés jelenti a világ legjobb dolgát. Ezért inkább ebben nem is foglalok állást. Adok rá:

50%