Azt nem értem mi volt a gond ezzel a filmmel, hisz teljesen jó, csak egy dolgot tartsunk magunk előtt számon mielőtt bármit is tennénk a Antarktiszon: ne ebből a filmből vegyünk példát mit tegyünk akkor, ha arcunkba kapunk mínusz hatvan fokot. Ugyanis a főhősnőnk, Kate Backinsale úgy flangál ide-oda minden fajta arcvédő nélkül, hogy nem hiszem el, hogy a valóságába ne lett volna mirelit árú a fejéből. Egyébként ilyen apróságra jobb ha fel se figyelünk, mert ez csak az egyik a sok közül előforduló anomáliákból.



Mivel erről a filmről hosszasan nincs mit mondani, ezért röviden csak annyit, hogy egy sarki bázison játszódik, ahol kutatásokat végeznek. Itt tevékenykedik Carrie Statko (Kate Beckinsale) marsall, akinek eddig nem sok tenni valója volt, de most történik egy gyilkosság, ami felbolydítja a csendes hétköznapokat, nem is beszélve a bázisról való távozásukat.

A filmet nyugodtan lehetne rossznak mondani, aki ezt teszi teljesen megértem, mert helyenként a történet kiszámítható, maga az ügynek a megértéséhez sem kell IQ harcosnak lenni, de valahogy engem a havas, jeges táj szépsége megfogott, plusz Beckinsale kisasszony hátsóját is meg lehet tekinteni pár másodpercre. A hóviharban történő jég csákányos csihi-puhi is rendesen hozta az elvárt szintet, bárki bármit mondjon. Ami viszont nem egészen jött be és tudom hogy így akarták a főszeplőnő saját maga „száműzetését” a jégsapkákra megmagyarázni, de ezek a flashback-ek nagyon nem kellettek volna. Semmi másra nem voltak jók, csak hogy idegesítse a nézőt mikor már vagy harmadszóra látjuk ugyan azt.

Szóval, erről most röviden ennyit, azt nem mondom hogy kötelező film lenne, de egyszer biztosan be lehet próbálni annak aki nem tette volna eddig. Legfeljebb lesz kit szidni, engem.

60%