Most rövid leszek. Több oka van, de a legfontosabb, hogy semmit nem szabad elárulni, mert még azt a csekély élményt is elrontanám, ami talán valahol felsejlik ebben a filmben. A kérdés adott: Miért nézd meg ezt a filmet? Nehéz kérdés, mert tulajdon képen olyan volt nekem az egész mintha láttam volna, pedig nem is. Sajnos semmi újdonság nincs, csak egy nagy adag kliséhegy. Ráadásul előre levetem hogy mikor mi fog azzal a szerencsétlen emberel történni.

A történet Jonathan McQuarry (Ewan McGregor) könyvelő unalmas életéről szól, aki összehaverkodik egy Wyatt (Hugh Jackman) nevű emberel, és bevezeti egy olyan új világban, ahol olyan nőkel jön össze akikről nem is álmodhatott. Egy este megismerkedik egy szőke szépséggel, akivel a barátság nem éppen gyümölcsözően alakul, nem is beszélve Wyett-el...

Szóval akkor marad a színészgárda. Hugh Jackman és Ewan McGregor nevek hallatán azért reménykedtem, hogy lesz itt valami, de sajnos sem a film, sem a játékuk nem győzött meg igazán. Hisz nem elég, hogy a sztori olyan amilyen, még a film is hi-he-tet-len von-ta-tott, unalmas, a feszültség is teljesen reménytelenül van felkonferálva. Olyan az egész film, mintha előre látnád mi lesz a következő lépés, így marad a teljes kérdőjel, hogy mit akart Marcel Langenegger rendező ezzel az egész silány koncepciótlan filmnek nevezett szörnyszülöttel.

40%

The Rocker egy igazán jó film, még annak függvényében is, hogy én meg a rockzene azért távol állunk egymástól. Na jó, itt nem az van, hogy élből elutasítom, mert az igényes zenére mindig vevő vagyok (itt jegyezném meg, hogy a rockhoz nem értek, nem is nagyon akarok, ez a fajta életérzés nem igazán volt meg, valószínű hogy nem is lesz), csak amire azt mondom, hogy az anyát, apám ez horzsol, ekkor szoktak a hozzá értő koponyák körbe röhögni. Hát szóval ez van.



Viszont a filmre vissza térve a története az khm.., olyan, hogy a kutya háromszor megrágta, meg ki is tette, úgyhogy nem igazán akarom azt mondani hogy szar, csak annyit, hogy eredetiség, újdonság, vagy legalábbis csirája a leleményességnek nem sok volt. Szóval, hogy ne csak beszüljük róla, a következőről akar minket meggyőzni: Van egy nagyon hülye, életvidám, meg szereti rockot, meg kissé igénytelen figura, aki az éppen feltörekvő bandából röpül. Csak úgy. Így vagy húsz éven keresztül csak álmodik régi szép időkről, teng- leng, mire végre lesz alkalma egy új csapattal betörni a nagyok közzé. Közben meg le kell valahogy győzni(fejben) az azóta sikeres régi csapatát.

A film attól függetlenül, hogy nem kaszált sokat a pénztáraknál, magyarul akkorát zakózót, hogy a készítők még mindig azon sakkoznak, miért?! Ettől eltekintve szórakoztat, megnevetett, még akkor is, ha a poénok a múlt században is elavult csontvázak voltak. A régi „őskövület” rocker Rainn Wilson, aki érzésem szerint néhol azért tulspilázta a szerepét, így nem igazán vált szimpatikussá, inkább az emlékemben egy kissé igénytelen, de azért utoljára megmutattam figura maradt meg. Hogy ez jó-e vagy nem, azt teljesen mindegy szerintem, lehet tényleg ilyen egy igazi rocker. A csapat a tipikus klisé figuraként bukkannak fel, ugye ott van a kötelező túlsúlyos, aki szerény, nem tud megszólítani csajokat, meg a szende, érzékeny énekes gyerek (aki jó szöveget ír, igen, szívhez szólót, oka, mert elhagyta az apja), meg Emma Stone, aki még rocker csajkén is szép, úgyhogy a konklúzió nem rossz, csak tipikus. A lelkizős gyerek anyaként felbukkan Christina Applegate, aki szeretni akartam, de hiába, ha nem illet ide, meg nem is játszotta jól a szerepét.

A zene viszont sok embernek felejtős lehet, mert aki egy kemény zúzós zenére számított, annak bizony csalódás a vége. Itt inkább a lélekhez szóló, könnyed műfaj jelenik meg. Személy szerint nem sok bajom volt vele, de hát a megítélésemet nem kell komolyan venne, a fentebb taglaltak miatt főleg. Még egy valami: ugye sokan azzal a reménnyel pakolják fel magukat a youtubra, mert elhiszik, hogy sztár (celeb?) lehetnek, itt is ez történik (csak véletlenül), úgyhogy azt is lehet mondani, a film követi a trendet valamilyen szinten. Szóval merem ajánlani, egy másfél óra szórakozás nyújtja simán.
 

70%
 

Ha Jim Carrey, akkor tuti biztos, hogy valami agyatlan vígjátékot vár az ember, amiben kínosan ügyel, hogy a renoméját a sárga földig lerombolja (csak zárójelben megjegyezném, hogy meggyőződésem, csak azért nem jelölik nagyobb díjra, mert nem akármilyen mutatvány mutat be az Ace Ventura-ban, gondolok itt a köpködős üdvözlésre a törzsfőnökkel). Yes Men-től sokan remegve vártak valami hasonlót,vagy legalábbis egy új Hanta Boy-t, de szerencsére erről szó sem volt, hanem egy vállalható darab, még akkor is ha Carrey túlkorosnak tartom már ilyen szerepekre.

A történet annyi, hogy van egy ember, aki szinte mindenre nemet mond. Ezért el megy egy önsegítő csoportba, ahol megszólja a jó lélek, és ezek után mindenre kényszeresen igent mond. Ez persze eleinte jó dolog, csak idővel egyre nagyobb bajba sodorja magát, amiből egyre nehezebb kikóvályogni.

Mint említettem is a film becsapós lehet, mert ugyan vígjátékot vártam/vártunk, de végül nem volt baj, hogy nem teljesen az (romantikus vígjáték?). Azt nem mondom, hogy egy-két mosolygósabb rész nem akadt, de inkább a teljesen kiszámítható történet uralta a vásznat, meg persze Zooey Deschanel. Most biztos nem leszek híres ember, de nem értem mit esznek a csajon (na jó tudom), de valahogy nekem mindig az jut eszembe róla, hogy „nem vagyok jó színész, de a kisugárzásommal, meg a különösen egyedi szempárommal eljátszok játszi könnyedséggel ilyen, és ehhez szinte megszólalásik hasonlító szerepeket". Jó, tudom, menjek a fenébe.

Jim Carrey már ez előzőekben említettem, hogy nem igazán tudom már elképzelni ilyen szerepekben, csak gondolom rájött, a drámázás még ha menne is, csak valahogy a közönség nem ugrik rá. Sajnos skatulyázás örök fogságában él, hogy ebből mikor fok kitörni, az rejtély. Nem arról van szó, hogy nem próbálkozott, mert az Egy makulátlan elme örök ragyogása egy jó film, de nem jött be, ezért átnyergelt thriller csinálni, az se jött be, úgyhogy nem marad más, mint visszatérni a régi receptre. Amit már rutinosan meg is csinál, itt sem volt a játékával semmi gond, hiszen ehhez ért a legjobban, meg egyébként is hihetetlen a pali.

No, a film egészében nézve nem rossz, de nem is váltja meg a világot, egy jó kis másfél órás semmitevés, ami végül is nem telik el érdemtelenül. Csak még annyit, aki nem látta, az nyugodtan nézze meg, így az ünnepre tökéletes.

70%

Ugyan nem ma láttam a legjobb filmet az életemben, de ha maradtak ellenérzéseim is, végül is egy remek alkotás Flash of Genius. Ha keresni kéne egy tétel mondatott, hogy miről is szólt, akkor csak annyi lenne: Nem kell betojni a világ legnagyobb problémájával szembe sem, csak szűnni nem akaró kitartással küzdeni, és szép lassan, de azért meg lesz az eredménye. Meg egyébként is, ilyen koncepcióra, mint amit ez a film is képvisel, simán adtak már díjakat is, úgyhogy ha jól van megcsinálva, a néző már csak olyan, hogy rárepül. Meg egyébként is szeretik emberek, ha nem mindig csak a nagyok győznek, hanem néha azért a kicsiknek is van siker élményük.



Bob Kearns sem adta fel, felvette a harcot a igazáért, még az olyan kemény ellenfél ellen is, mint a Ford. A problémának a gyökere abból indult ki, miután zavarta, hogy az ablaktörlő nyikorog, meg indokolatlanul gyorsan mozog, mikor nem is kellene neki, amikor az eső nem is esik olyan intenzíven, ami ezt indokolná. Így cirka két hét alatt megalkotta azt az ablaktörlőt, ami megoldotta a problémát. Ezzel el ment a haverjaival a Fordhoz, akik természetesen szívélyesen fogadták, majd mór miután elvégezte a dolgát, szépen lenyúlták a találmányát. Bob ezt nem hagyhatta, ezért minden követ megmozgat, hogy a vállalat elismerje a lopást.

Nagy dicséretet érdemel Grag Kinnear (Család kicsi kincse) aki teljes mértékben jól adja a hiteles „kis embert”, akinek csak egy „isteni szikra” kellet ahhoz, hogy végre meglegyen az esélye, hogy nagy ember legyen. Hogy bejöjjön neki, az ami másoknak is, hogy sikeres, elismert ember váljon belőle. Kinnear nem nagyon tud hibázni, szerencsére most sem tette, hanem játszi könnyedséggel formálta meg a rá rót nehéz feladatott.

Nos, mivel nincs tökéletes film, így ez sem az. Valós történetet képvisel (legalábbis ezt mondták), példát mutatna, hogy olykor a gyengébb is nyerhet, ezért is nem kérdéses, hogy mi lesz a vége? Kitalálható. Így, ami tényleg vigasz nyújthat, Kinnear játéka, meg néhol remekül meg-meg fogott hangulat (tárgyalás), ami árad a filmből. Nekem végig az volt az érzésem, hogy most már tényleg ideje lenne feladni a küzdelmet, és elfogadni a cég ajánlatát, továbbállni, új életet kezdeni, majd lesz még rengeteg lehetőség, talán egy új találmányra is. De ő csak makacsul ragaszkodott az igazához, csak közben elszállt mellette az élet.

Szóval ez a film élő példája annak (már csak azért is, mert valós sztorit képvisel), hogy nincs lehetetlen küldetés, nincs veszett ügy, ha az ember kitartóan küzd, és hisz benne. Csak közben nem veszi észre, hogy elveszthet dolgokat, ami fontosabb lenne talán, mint egy fránya „ablaktörlő”. Ez történt Bob-al is, hiába jött ki nyertesen, mégse lehet felhőtlen boldog, nem érezheti, hogy minden igazán teljes. Még akkor sem, ha valahol úgy is gondolja. A film ajánlott, nyugodtan lehet vele próbálkozni.
 

80%

Nocsak, nocsak. Egy igazán jó film. Miért írom most ezt, ilyen meglepetten. Hát, csak azért, mert nem vártam volna, oly annyira nem, hogy napolgattam rendesen a megnézését. Jaj, de kár volt.

"Natalie-nak minden bejött az elmúlt időszakban: évkönyvet szerkeszt, ösztöndíjat kapott a főiskolára, jó eredményeket ér el a sportban, és a közösség "királynője". Azután belép az életébe Keith. A titokzatos és tartózkodó fiú nagy hatással van rá, elvonja a figyelmét a dolgairól. Minél inkább visszahúzódik Keith, annál inkább kíváncsivá teszi Natalie-t, aki megpróbál magyarázatot találni Keith különös viselkedésére. Nem akarja közel engedni magához, ám a szívének képtelen parancsolni. Miközben Natalie világa lassan elemeire hullik szét, mindkettőjük élete örökre megváltozik."  (by filmkatalgos.hu)

A történet nem csak fiataloknak szól, hanem szinte minden korosztálynak. Ugye a szerelem nem ismer lehetetlen, végül is ezt mutatná be a film igencsak jól felkonfal. Igazából hosszasan is lehetne erről írni, de én ezt nem teszem, hanem csak ide bököm, hogy látni kell, és kész. Hibába is mondanám, hogy milyen jól játszanak minden helyzetben a színészek fiatal koruk ellenére, mert itt ez lényegtelen. Fontos kellék, de fontosabb a mondani való, amit én meghagyok mindenkinek, hogy nyugodtan, otthon, meghitt környezetben hámozza ki, és döntse el magában, hogy mit jelentett neki ez a másfél óra.

Még annyit, hogy egyedi vonásokat is hordoz magában a film, nem elég, hogy lehet rendesen vigyorogni, még jól földbe is döngöl a végén, teszi úgy is, hogy a végére azért elfogyott a kraft.

90%

Arra való lett volna ez a film, hogy jól szórakozzon az ember, csak sajnos nem érte ezt el. Pedig végig néztem, de semmi különös, ugyan azokat a frázisokat ismételgették,  amit kis ötvenezer alkotásba lehetett látni. A humor foktor nincs, talán ha egyszer a kis nigger csákón mosolyogtam el, ezzel ki is merült. Egy könnyet vasárnapi délután viszont letudható a film, arra jó.

A története. Két utazóügynök fazon szerencsétlenkedéséről szól. Az egyik nagyon hülye, csak a csajok becserkészésében érdekelt, a másik meg azon rinyál, hogy szar az élete, két nyavalygás közt meg egy hihetetlen rossz lánykérés közben lapátra teszi a csaja. Majd okoznak egy kis bibit, ezért közmunkára fogják őket. Gyerekekre kell vigyázni, vagy mennek a sittre. Persze nem fülig a fogunk hozzá, de az ahogy lenni szokott megszokják, sőt már abba se akarják majd hagyni.

Hiába a vágjáték a titulus, ez nem az, ha viszont meg az, akkor annak nagyon gyenge, mert ugyanis nem kacagsz, csak néha, de tényleg csak néha egy kis mosolyt csal az arcodra. Seann William Scott sajnos nem sikerült levetkőznie a pite vonalat, de ahogy elenéztem a filmet nem is akarja, pedig szerintem van potenciál a srácban, csak valami oknál fogva nem használja ki. A nagy haverja Paul Rudd, aki nekem sótlan volt és kicsit sem vicces a fazon, nem is értem mit keresett itt. Elizabeth Banks, meg egy ügyvédet alakít, látjuk, van, de minek.

Szóval mint mondtam is, egy vasárnap megnézed, semmilyen hatással nem lesz, el is felejted nyomban, de legalább elmondhatod hogy láttad, habár ha nem nézed akkor sem veszítesz semmit, mert elég szürke tucat cucc az egész. Sajnos.

60%

Nem vagyok egy nagy mese néző, de most ezt bepróbáltam és csalódnom kellet. Igen, mert csak annyi gondom volt az egésszel, hogy nem az nyújtotta, mint amit vártam volna. A fő probléma a következő: nem volt vicces, főleg azért nem, mert nem sikerült egy karaktert sem emlékezetesé tenni. A Volt szuper képességű csodakutya is semmilyen szintjén se volt érdekes.

A történet nagy vonalakban annyi, hogy van ugye Volt nevezetű csodakutya, akin gén módosítást hajtottak végre, ebből kifolyólak puszta fejel öklel fel egy kocsit, plusz a szuper ugatással egy egész hadosztályt képes likvidálni. A feladata a gazdája megvédése, meg természetesen a fő ellenség ellen felvenni a harcot, egy bizonyos, hogy is hívják, aha megvan, Zöld szem ellen.

Csak egy a bökkenő, hogy Volt a büdös életben nem volt gén módosított kutya, csak egy hollywoodi produkció részese és hogy minél hitteleseben tudja eljátszani a szerepét, minden apró rezdülése átjöjjön, ezért szó szerint átvágják, az illúzió hatásos, Volt elhiszi amit el kell neki, a produkció meg megy a maga útján.

Igen ám, csak Voltunk, hogy mentse a gazdáját, akit elraboltak, hogyhogy nem elkeveredik a New Yorkba, vagyis a való életbe. Ahol még mindig azt hiszi, hogy ő tényleg szuper képességekkel rendelkezik. Megkezdődik a road-movie, vissza az angyalok városába, nem kis kalandok közepette, természetesen.

Én balga azt hittem, hogy a szerencsétlenje, mikor még mindig abban a tudatban van, hogy ő egy ízig-vérig fain kutya, abból majd a készítők ki tudnak hozni olyan szituációkat, amin szó szerint tud az ember fia derülni, de sajnos nem így történ, sőt, csak néha ültem, néztem mi a jó isten akartak itt. Ezen most nevetni kellet volna? Voltunknak persze akad segítői. Csak egy a bökkenő. Jelentéktelenek. Semmilyenek. Közülük is teljesen feleslegesnek éreztem a macskát, Micit. Súlytalan, nem is értem miért kellett ide, mert viccesnek nem vicces. Talán nem is annak szánták. Néha az az érzésem volt, bár lehet, hogy ez az én perverzitásom, mintha össze akarták volna boronálni őket, fúj. Meg ott volt a T-Rex nevezetű hörcsög. Szánalom. De tényleg. Ő lett volna egyébként a nagy dumás, a mindig pörgő, mozgó figura, no, ez mind meg is volt, csak nem volt vicces. Talán ha nagyon keresgélek az emlékeimben, akkor egyszer, na jó kétszer sikerült egy pindurka mosolyt csalni az arcomra, de azon kívül halovány volt. Ezzel még nincs vége, mert ott voltak a galambok, akik a nagyon hülye dumájukkal kellet voltan humorfaktort növelniük, mondanom sem kell nem sikerült. És akkor még arról az apróságról nem is beszéltem, hogy a mese kérem szeppen csúnyán lopkod is. Még ilyet, mi? Ugyan is, a három galamb effektus, teljesen ugyan az volt, mintha át copy-c volna Madagaszkár pingvinjeit. Még fel lehet fedezni innen-onnan ötleteket, ami egyébként nem is baj, mert ugye ha régen jó volt, akkor most miért nem lenne jó, ugyebár.

No, sikerült azt hiszem elég sok negatív dolgok leírni, ezért nem is maradhat más hatra, minthogy számba vegyük végre a jó tulajdonságát a mesének. Ami a legjobban működik az egészben az az animáció. Remek a kidolgozás, a jelenetek szépek, a látvány a humor faktort nekem kompenzálta is egy kicsit. De ennyi, nem is jut több pozitív eszembe, jaj nekem. De, még a zene is frankó volt.

Azt nem merem mondani, hogy nem ajánlom, mert miért ne, a gyerekeknek biztos tetszik majd, egyébként sem vagyok mérvadó, hogy megmondjam ki mit nézzen, csak ne csodálkozzon azon senki, ha egy közös videózáson a fater horkantásaival kell végig nézni. Egyébként meg így vissza gondolva nem is volt olyan rossz mese, csak a többet várás miatt lett nekem csalódás.

60%

Maradjunk annyiban már az elején, hogy Otis egy állat. Szereti ő a nőket, csak azt nem csípi, ha ellent mondanak neki, na akkor elcsattan nevelés céljából egy-két pofon. Rengetegen nem fogják a fimet szeretni, mert kicsit undorító dagadt fazon akarja már végre Kim-t(minden csajt Kimnek hív, ami ki fog derülni, hogy miért) magáévá tenni, csak mivel se saját háza, se pénze, ráadásul nem is egy Casanova, ezért kell csajokat elrabolni és rávenni minden olyan dolgokra amik nekik nem tetszik, elemben Otiszunknak olyannyira bejön, hogy még a buli előtt „elmegy”, ha értitek mire gondolok.

(Az irás innentől SPOILERES!!!)

Már ez elején jól indul az egész. Van egy csaj akik már vagy hat hete sikeresen elrabolva tart, és az istenért sem akarja az igazat, ezért Otiszunk bedurvul, be ám, és lerendezi csendesen a dolgot. Csak ahogy az egész tálalva van, remek zene aláfestéssel, hiába gondolod, hogy durva, nem tudok komolyan venni, meg látvány magáért beszél.

Majd ezek után egy retardált családba kapunk bepillantás, ahol az öcsi a húgit filmezi, miközben pózol az ablaknak. Le is bukik az öcsi, le is dorongolják rendesen. Majd megérkezik közben Otiszunk(pizza futár), akinek a húgi rögtön mint potenciális Kim tűnik fel. Ezek után Kim megtapasztalja milyen Otisz társaságában lenni(el lesz rabolva). Hát nem tökételes a felhozatal első randihoz az biztos, tehát a csajodat biztos nem oda, abba a házba vinnéd, de főleg nem láncolnád le, így egy kicsit szadós, de vicces.

Otiszunk nem kér egyebet, csak Kim ártatlanságát, de legyen védelmére szólva engedélyt kér a szülőktől, akik termesztésen kiakadnak és megígérik megkeresik, akkor aztán jól helyben hagyják. Közben Kim megszökik, és jönnek a szülők a képbe. Hát ilyen retardált családdal sem találkozik minden nap az ember. Az anyuka elhatározza, meg kell büntetni azt aki ezt a lányával tette, ezért elhatározás így közösen elmennek, és rendesen helyben hagyák a mi Otiszunkat. No, amit ott leművelnek az egészen fergeteges. Legyen annyi elég, hogy azt hiszem hajsütő volt, no, azzal sikeres kiégetik  a hangszálait. Esztraként áramot vezetnek a seggébe. De vannak olyan szerencsétlenek, hogy ez sem úgy sül el, mint ahogy ők az okos agyukkal kitalálták. De majd meglátjátok, ha megnézitek.

Remek karakterek vannak, rögtön ott van az FBI-os csávó, vagy a család öcsi elkényeztettet hülye kölke. Rengeteg beteges jelenetek, de a legjobb hogy nem kell komolyan venni, mert a film se arra törekszik, még akinek a gyomra nem bírja is meg tudja nézni. Na jó nem egy love sztori, nem is egy lightos romantikus vígjáték, de ettől függetlenül nézhető és még néhányunknak viccesen brutális is.

70%

Á, mondom, ez úgy lesz rossz ahogy van. Még a neten sincs egy épkézláb adatlap sem, nemhogy még nézhető kategória legyen, az meg végkép elképzelhetetlenek tűnt, hogy írni fogok róla. Mivel látjátok, hogy lett írás, ez valószínűsíti azt is, hogy mégsem olyan gáz a produkció. És tényleg nem az. Na jó, nem azt kell elképzelni, hogy olyan csodát fogunk látni, hogy felkiáltunk, uram isten(!), hogyan tudtak ilyen frankót elém tolni, ilyenről szó nincs. Csak nézhető, eltelik az idő. Kész, ennyi.

Történet. Egy házaspár éli minden napjait, mi pedig belecsöppenünk, amikor is elhatározzák, hogy új életet kezdenek új városban, új környezetben. Közben kiderülnek a körülmények(vissza emlékezéssel), mi az oka a hirtelen költözésnek. Természetesen szörnyű az ügy(ne féljen senki, nem lövöm le a poént), amiért meg fognak bűnhődni rendesen. Az országúton viszont balesetet szenvednek, így egy közeli szőlőtenyésztőhöz veszik az irány. Na azt hiszem eddig nem mondtam el semmi fontosat, legalábbis remélem. Itt meg is állok, de elöljáróban annyi, hogy a szőlőgazda és annak neje nem bánik kesztyűs kézzel a vendégivel.

Ami annyit jelent, hogy szenvedés az van rendesen, néhol tényleg undorító. Ami a legjobban tetszett, a zene. Ha már a színészek nem olyan ászok, meg a sztori sem erőssége a filmnek, akkor egy jó zeneválasztással el tudták érni, hogy élvezhető darab legyen. A másik dolog, ami miatt nem mondhatom teljes bizonyossággal, hogy mindenki osztani fogja a véleményemet(hogy nézhető volt a film), a vége. Meglátásom szerint egy nagy hülyeség, de azért van csavar, rejtély, ami persze kiderül. Még egy dolog, hamár a rejtélynél tartunk. Esélyt sem ad a film kitalálni mi a mozgató rúgó, csak elcsepegtet morzsákból tudjuk majd összerakni, mi is az a tett, amiért ezt érdemlik a szereplők.

Szerintem sokan nem fogják jónak vélni, olyan első rendezős, de én még mindig azt mondom, hogyha tényleg nincs mit csinálni, már mindenki szenved a semmitevéstől, akkor vegye elő és nézze meg. Ez is több a semmitől.

(Ui.: még el nem felejtem, most szólok, vannak benne olyan részek, amikor már nekem fájt brutalitás; csak ennyi. )

70%

Fú, de nehéz dolgom van ezzel a filmmel. Mert az az igazság, nem gondoltam voltan, hogy ilyen jó fogok szórakozni, ráadásul még depresszív is a film. De jó. Nagyon jó. Na most, hogy így felmagasztaltam, azért nem tökéletes, de tudjuk, hogy kutyával, gyerekkel mindent el lehet adni. Kajálták az emberek, szerették, és tódultak a moziba. Az a szerencse, hogy nem lett rossz a műsor, hanem igazán szórakoztató, még annak a fényében is, hogy lesznek olyanok akiknek a könnye kicsordul majd.

A történet nagy vonalakban. Idillikus családi környezetbe csöppenünk bele, amit csak egy dolog árnyékol be, hogy nem jön a gyerek. Ennek kompenzálására kerül a családba a Marley nevezetű kutya, aki arról híres, hogy a világ legrosszabb kutyája. De hűséges egész élete során. Közben a családba beköszönt a gyermek áldás, nem is egy hanem a film során rögtön három, ami nem kis nehézséget helyez a szülők vállára, de Marley mindig gondoskodik pluszba, hogy ő bizony nem is akármilyen kutya, hanem a világ legrosszabbika.

Am feltűnt a filmben, és tényleg jó lenne ha való életben ilyen „egyszerűn” menne minden, az pedig nem más, hogy telnek múlnak az idők, a család gazdagszik, jönnek a gyerekek, nagyobb autó, nagyobb ház, néha egy kis veszekedéssel tarkított élet, de úgy összességében minden egy helyen van. Ja, meg persze a világ legrosszabb kutyája, majdnem elfelejtettem. Szeretem az ilyet, szeretnék én is így élni. Ahh, majd egyszer. Egyébként, ez a fajta amerikai idill nekem gyanús.Nem röhögős, inkább mosolygós a film. Meg kedves, meg aranyosak a kutyák, ennél azt hiszem nem is kell több. Egy ilyen családi mozi. Ezt biztosítják nekünk Jennifer Aniston és Owen Wilson kettőse, akik remekek, ha nem is tökéletesek. Jól formálják meg a nekem idillikus családi idillt, még akkor is ha akadnak veszekedések, és tragédiák az életükben.

A filmet úgy promózták, hogy vígjáték. Közel se. Úgyhogy, aki arra számít, hogy nevet egy jót, nem fog. Ez az életről szól,az elvesztésről, hogy ettől az élet nem áll meg, folytatva a robotot munkát, az ősz nem tart öröké, jön majd a tavasz és kezdőzhet minden előröl. Ilyen az a film. Rengeteget gondolkodtam alatta, milyen is a jó élet. Ilyen,kérem szépen(ami csak amerikai hatásvadász filmekre igaz). Ájánlom, nagy családi videózásra tökéletes, jól fog jönni ezt garantálom, de egyedül/baráttal/barátnővel is fogyasztható.

80%