Mivel egy képregény adaptációról beszélünk, ezért nézünk egy kis történelmet. A alapokat Will Eisner 1940-ben megalkotott képregénye szolgáltatta, amely egy teljesen új képregény hős próbált megteremteni, egy átlagos rendőrt, aki a „hamvaiból” támad fel, és védelmezi a várost, amivel egyé vált. Segíti az ott lakókat és minden megtesz a bűn legyőzéséért.

Néhol nekem zavaros, értelmetlen hozások jellemzik a filmet, ami nem tesz jót neki, viszont a látvány orgiával mindenki ki fog békülni, mert az parádés, remekül keveri valós, majd rajzolt világot. Tehát a látvánnyal minden rendben, érezhető a profizmus ami mögötte van. Viszont ez nem mondható el a szereplők összeválogatásáról. Telepakolták jobbnál jobb nőkel. Először is ott van Eva Mendes (Sand Saref ), aki Spirit megtalálandó szerelme, meg Scarlett Johansson (Silken Floss), aki a Octopus fő gonosznak (inkább szánalmas, mint gonosz, de erről majd később) a segédje. Szép meg minden, és jól játszik. Nem hitem voltan, de nekem az egész film alatt az ő játéka győzött meg a legjobban. Ki ne hagyam Paz Vegat (Plaster of Paris ), aki engem a hastáncos nőre emlékeztetett(mert ugye az is), meg ott volt még Spirit volt szerelme még rendőr korából Sarag Paulson(Ellen Dolan), aki valami furcsa módon nem ismerte fel volt szerelmét, pedig elég kevés valami takarta el az arcát.

Láthatjuk, hogy van női vonalon rendesen felhozatal. Miért is gond ez? Hát, azért kérem szépen, mert a Spiritett játszó Gabriel Macht ehhez édes kevés. Nem hittem el neki, hogy ennyi nő mind meg lenne veszve érten, gyenge volt ő ehhez, ide karakánabb figura kellet volna, aki a kis úját megmozdítja és lábai előtt hevernek a nők. A gonosz Octupus szerepében Samuel L. Jeckson láthatjuk, aki inkább néz ki egy transzvesztitának, mint gonosznak. Nem arról van szó, hogy rossz lenne, csak én erőteljesebb rossz fiút vártam volna, nem ilyen lazán hozott, szinte rutin munkát.

A film mindenképpen oda tesz a vizuális világgal, a rendesen kidolgozott városi képekkel, még a pocsolyák is világosan mutatják, hogy van benne munka. A törekvés látszik, hogy minél jobban érzékeltessék, bizony egy képregény adaptációról beszélünk, ezért a filmnek is minél jobban kellet érzékeltetni a képregény világot. Leglátványosabb újítás volt a víz alatti forgatás. Ennek a megvalósításához egy különleges fénytechnikát, digitális fantom-kamerát használtak.

Végéhez közeledve a kritikának, el kéne dönteni tetszet-e nekem? Az az igazság, hiába pakolták tele jó nőkel, hiába használtak új megoldásokat, kevésnek éreztem. Nem tagadom nekem Denevér ember után érzésem volt. Habár tudom, hogy semmi köze hozzá, csak itt is megvolt a város, amit védeni kell a gonosztól, a hős aki ez megteszi. Csak ezt teszi néhol kiábrándító párbeszéddel, s viccesen rossz narrálással. Úgyhogy összességében nekem nem jött be, hiányzott itt sok minden, hogy jó filmnek érezzem.

Ettől függetlenül, meg kell nézni, ilyen is látni kell.

60%

Leakartam dorongolni ezt a fimet rendesen, de sajnos nincs miért, mert egy B-filmnek simán jó, habár ez nem hiszem, hogy vigasztaláskén elfogadják a Far Cry játék rajongói. A gond az egésszel csak annyi, hogy Uwe Boll megint bepróbálkozott egy játékadaptációval, ami nem sikerült neki. A baj a mesterrel csak annyi, hogy nem tud rendezni, nem látja be, már a kutya sem foglalkozik vele, legalábbis pénzt biztos nem adnak neki, de ő igenis megcsinálja, kiadja, a játékosoknak meg a veríték csorog végig a hátukon amikor meglátják a végeredmény.

Hogy a rendező kolléga se maradjon ki, ezért egy kis szösszenetet összeállítottam, milyen agymenéseket köszönhetünk ennek a „zseniális rendező” embernek:

Játékosok körében az emberünk biztosan az utálat központjában áll, ez felől nincs kétség. Mert amit művel, az tuti hogy senkinek nem jó. Főleg nem az olyan jó érzésű emberek, mint én. Gond az egésszel, hogyha kedves rendező bácsi jó direktor lenne, akkor kevés pénzből is lehetne elfogadható alkotással előrukkólni. Ő viszont a szarabbnál szarabb filmekkel kápráztatja el a nagyközönséget. Nem tudom emlékszik-e még valaki, arra nem kicsi önbizalmat prezentáló benyögésére, amikor ő, mondom ő, a Postal című(szintén játék adaptáció) filmmel végig veri a mozi pénztáraknál Indiana Jones-t. Mondanom sem kell remélem, olyan szinten nem sikerült megverni, hogy sok moziban be sem mutatták azt a förmedvényt.(Olvastam néhány oldalon, hogy nem is volt olyan rossz. De az volt. Én mondom, kb tíz perc volt az az idő, amit eltöltöttem a fimmel, sok is volt.)

Ott van a Blodrayne szarsága is. A játékkal még el is játszottam. Ha jól emlékszem vámpír nő volt a főkarakter, akivel náci katonákat apríthatunk. Mondanom sem kell, a film köszönő viszonyban sem volt vele. De ha nem hőséges a sztorihoz, akkor legalább értelmesen forgassa le az elképzelését és ne ássa alá a játék nevét. Kérve kérem.

Van még pár film, amit rendezett(Egyedül a sötétbe, A király nevébe), szintúgy szarok egytől-egyik. Itt csak abban lehet a verseny melyik a rosszabb. Az nem tudom meddig engedik az embert működni, de remélem lesz valaki a felvilágosítja nyomatékosan, hogy abba kéne fejezni. Nem ért hozzá, adja ki magából a fos filmeket, amivel mindenkinek csak az idegeit húzza. Valahol tényleg tud, mert ha felbukkan benne valamilyen új ötlet, mindenki csak róla beszél, hogy neeeeeeeee, még csak azt kéne. A negatív reklám is reklám, úgyhogy nem is csinálja talán rosszul

Ennyit, eme remek emberről, rendezőről, producerről, forgatókönyvíróról és termesztésen játékkedvelőről.

A történet sokat nem változott a játékkal szemben. Csak pénz hiányában rendesen megcsonkították az összeg emelő, drága effekteket igénylő tartalmi elemeket. A sziget sem az ami a játékban volt, hanem egy fatelephez hasonlító titkos kutató bázis(ami max két konténert jelent).És nincsenek szörnyek, hanem tökéletes katonákat gyártanak, ami annyit jelent, hogy nem alszanak, fehér a bőrük, és nem fogja őket a golyó. (Igen ám, csak elszabadul az egyik és nem fogjátok elhinni, egy sima tűvel benyugtatózák, és cakk-pakk megnyugszik. Remélem mondanom sem kell, hogy a golyó, meg a tű átütő képessége köszönő viszonyban sincs ) Az viszont megmarad, hogy a visszavonult katona Jack Carver(Til Schweiger) szállítja az embereket a folyón. Egy napon megjelenik nála a szépséges Valerie Cardinal(Emmanuelle Vaugier), akinek beszélni kell egy Max nevezetű emberel a szigeten. Gondolom innen már mindenki ki találja, hogy a csajt elfogják, a hősünk meg kimenti. Ez még követi valamilyen szinten a játék történeti síkját.

A legfurcsább az egészben, hogy tényleg vannak benne arc pirító részek, de mégis szórakoztató. Nem tudom biztosan megmondani miért, de jól szórakoztam. Ezért is voltam bajba itt, mert le akartam tényleg húzni rendesen a filmet, csak mégis van olyan, mint az átlag. Persze, aki a játékon nőt föl, annak magyarázhatok akármit, nem fog neki bejönni.

Szóval nem akarok senkit sem eltántorítani attól, hogy megnézze, csak annyit vegyen figyelembe, hogy találkozhat hülye robbantásokkal, nagyon gyenge színészekkel, nagyon hülye katonákkal, a rossz befejezés kissé gagyivá teszik az egészet, arról meg feleslegei is beszélni, hogy megcsúfolása a film játéknak, de mégis Uwe Boll, ezt magához képest nem rontotta el annyira.

Úgyhogy, ha valaki arra vetemedne, hogy megnézi, akkor tegye, maximum utál engem, hogyan ajánhatok én ilyen fostengert(elnézést a képzavarért).

30%

Erről a filmről sok mindent nem szabad elmondani, mert ha sokat mondasz, akkor ront az élményen, ha keveset, akkor meg nem tudsz sokat írni róla. Ezért maradjunk annyiban minden megvan ebben a filmben/horrorban, ami az mondatja velem érdemes rászánni az időt. Nem váltja meg a világot, lehet a horror kedvelőinek sem jön be, de én elvoltam vele, eltöltöttem az időt, és nem bántam meg.

A történet kimerül a klasszikus horrorok világában. Van egy csaj aki eljött otthonról tanulni. Persze rögtön lesz egy fazon aki rá szál, követi. Közben elvállal egy bébiszitteri állást, ahol kiderülnek a turpisságok, és adja meg a magvát a történetnek.

A film első fele lagymatag, azt is lehetne mondani, hogy lassan bontakozik ki a sztori, ami negatív egy kicsit, mert végig kell ülni. De megéri, mert az utolsó 20 percben kárpótlást kapunk, ahol felpörögnek az események, megy a vérengzés, a menekülés és természetesen mondanom sem kell minden rejtély feloldódik, megkapjuk a válasz egy kisebb emberi húsban csomagolva.

A félelmetes részt inkább hagyjuk, próbálkoztak vele, de nem jött be, viszont a undor faktor működött, volt rendesen vér, ami ilyen filmeknél szinte előírás.

70%

Mára legyen még egy bejegyzés. No, nem azért mert olyan kötelező írni, vagy mi a fenne, csak gyorsan le akartam tudni ezt a filmet is. Horroról beszélünk, ennek megfelelően csöpög benne a vér rendesen, és hogy mi ennek az oka, nézzük.



„Leon Kaufman fotográfus, akinek provokatív, a város éjszakai életét bemutató gyűjteménye felkelti egy híres galériatulajdonos, Susan Hoff érdeklődését is. Amikor a nő meglátogatja, arra biztatja hogy próbáljon meg félelmetesebb, az emberi természet igazán sötét oldalát bemutató felvételeket készíteni - ha sikerül, következő kiállításán szívesen be is mutatja őket. A siker reményében Leon megszállottan elkezd anyagot gyűjteni, mígnem az útja Mahogany, a brutális éjszaki metrós gyilkos elé nem vezeti. „

Elmegy egynek. Csak ennyi. Befingani valószínűleg nem fog senki, talán látottak után némi undor támadhat. Jobb is lehetett volna. Amíg bontakozott ki a történet, annál kíváncsiban néztem, mi az a fergeteges indok, ami miatt hetelni kell az embereket és miután megkaptam a válasz kb az utolsó 10 percben, rendesen le redukálódott a film élményem. A szereplőkel se voltam kibékülve, pöpet ellenszenvesek voltak, talán a gyilkost játszó Vinnie Jones tudta velem elhitetni, azzal nem éppen barátságos kinézetével, hogy tud ő ember gyilkolni, ha úgy támad kedve. Többi „vászonlakó” inkább ellenszenvet váltott ki.

Mentségére legyen mondva, az Eden Lake-en kívül nem láttam mostanság jó horrort, ez meg elment szódával, nézhető kategória, hibáival együtt, ezért inkább felpontoztam, mint le.

60%

Oly régen írtam, hogy mi az oka. Egyszerű, nem értem rá. De térjünk is át a filmre. Előre elmondom nem ezt akartam elsőnek ide írni, mégis jobbal kellet volna kezdeni, de mivel ez marad meg az emlékembe, oly okkal, hogy ezt néztem meg utoljára. Szóval a film. Ragyogóan példázta, hogy ne csak a színésznő miatt akarjál már filmet megnézni. Mert nálam pontosan ez történt. Mert ugye nem jelet ez minőséget, egyébként nem is tudom mit vártam.

Eliza Dushku játssza a főszerepet. Aki jobban be akarja vizsgálni a nőszemélyt, az nézze a Dollhouse sorozatot ( kicsit le vagyok maradva, ez annyit jelent eddig három részt láttam, nem akarok elhamarkodott lenni, de nekem spec. nem jön be).

A történet röviden annyi. Történik egy gyilkosság(megölnek egy fiatal lányt). Az ügyet megkapja a nyomozónő, akinek mániájává válik a ügy(látja a halott lányokat, plusz hallja őket), annyira hogy öngyilkosságot követ el(nem kell megijedni, nem hall meg, folytatja a nyomozást, csak rehabon kell tengődnie). Nem olyan bonyolult, meg jön valami nagy csavar a végere, ami annyiban merül ki, hogy a gyilkos természetesen pontosan az akire nem számítanánk. Bevallom ősszintén, azért is szeretem az ilyen thrillereket, mert átlagban jól eltalálom ki a hunyó. Itt majdnem sikerül megtéveszteni, de a közepétől már erős sejtésem volt ki végez könyörtelen kegyetlenséggel a lányokkal.

A film csak klisé, klisé halmaz. Azt is ide írhatnám nem kell megnézni, mert minek. Én is csak azért vizsgáltam be, mert egy ott volt Dushku kisasszony, meg elvagyok a thrillerekkel. De amikor megláttam a szellemként, vagy talán látomásként megjelent halott lányokat, akik konkréten a szokások semmitevéstől is halálra rémítenek. Hát nem tudom, egy, gagyi, kettő, értelmük semmi nem volt.

És a logikát senki ne keresse a filmbe. Nem írom le ide mik voltak a logikátlanságok, mert ha ne adj isten meg szeretné nézni valaki, akkor rontana a még egyébként sem valami fényes élményen.

Összefoglalva. Nem tekintem jó filmnek. Sőt, egy gyenge közepest talán nagyon jó indulattal ki lehet hozni. De semmi egyéb, mert ugye eredetiség nulla, occsó, gagyi kategória.

Ui.: mivel megtörtént eseményt dolgoz fel, itt bővebben olvashatsz az esetről.

40%

Vártam egy nagyon jó kis western montázst. Csak ebbe a formában a tálalás, hát hagy kivetni valókat maga után. Azért ne legyünk olyan szigorúak, egyszer mindenképp meg lehet nézni, főleg azoknak akik a műfaj kedvelőinek mondják magukat. A film a lassú víz partot mos vonalat követi, ezzel csak arra akarok utalni, hogy nem pörögnek az események olyan iramban, mint amilyenre gondoltam első találkozáskor.
 

A történet egy Appaloosa városban játszódik, ahol megölik a marsallt, és a segédeit, így fel kellet bérelni olyan embereket, akik útját tudják állni, a gonosznak. A történet hétköznapi, aki westernen nőt fel, azt hiszem nem lepődik meg a film nézése során. De, ami a legjobban hiányzott az egészből, egy igazi férfi a férfival lejátszódó „ki a gyorsabb párbaj”? Tudjátok, amikor a város népe össze sereglik, mindenki nagy csendben, a szél egyre gyorsabban kezd fújni, és akkor eldördül a lövés, te pedig várod ki esik össze. Na, ilyen nem volt, pedig fel volt a filmben kínálva a helyzet.

A filmet Ed Herris jegyzi , aki nem csak rendezte, hanem szerepel is benne, még hozzá főszerepet. Viggo Mortensen-el teljesen jól játszák, a sokat látott „vén” rend őreit. Csak az volt a gond, hogy nem éreztem az átütő erőt egyik játékában sem. Nem arról van szó, hogy rossz lettek volna, csak néhol olyan értelmetlen párbeszédet folytatnak, ami megvallók ősszintén nem tudom mi célt szolgált volna. Jeremy Ironst meg jó volt látni. De, aki kiverhete a biztosítékot, Renée Zellweger. Az a nő olyan szinten irritál, hogy tulajdonképpen azon morfondíroztam meg nézzem-e a filmet? Miért kellet be válogatni!? Én nem hiszem el, hogy valaki egy ilyen nőért küzd. Olyan irritáló fintor mosolyt levágni, hát komolyan mondom, ehhez tehetség kell.

Szóval a színészi felhozatal pazar(kivéve Zellweger kisasszonyt), talán ez volt gond, mert így nagyobb volt az elvárás. Így koppant egy jó nagyot a dolog, mert a western műfajban biztos jegyzik, csak nem a jobbak között. Sajnos meg fog maradni az „ilyen is volt” filmek között.

Csak még egy dolgot. Ha valaki egy igazán jó westernt akar látni, ami a mai világban is megállja a helyét, akkor Börtönvonat Yumába (3:10 to Yuma) ajánlom. Ezzel pedig az lesz, egyszer megvolt nézve, csalódtunk, de ettől függetlenül a western kedvelőinek egy kis űrt be tud tölteni.

60%

Egy dolgot már az elején tisztázunk le. Nekem az ilyen stílusú filmek, hogy is mondjam szépen nem jönnek be. Most meg is erősített a dologban, hogy legközelebb ne akarjak már ilyet megnézni. Ugyanis nem köt le. Egy nagy összevisszaság volt az egész, tulajdonképpen az sem nagyon tudtam már a végén ki kivel van. De ez még hadján, de hogy jönnek emberek a képbe, honnan ismer itt mindenki mindenkit? Szóval számomra egy nagy kacsvas cakompakk az egész.
 

Egy orosz milliomos maffiózó törvénytelen ingatlan ügyletet vezényel le Londonban, amivel dollármilliók kerülnek ki az alvilági piacra. A londoni alvilág összes szereplője akcióba lendül, hogy részt kapjon az üzletből, a veszélyes bűnöző lordtól kezdve egy szexi tanácsadónőig, egy korrupt politikusig, és egy piti tolvajig mindenki gyorsan akar meggazdagodni ezen az akción.

A rendezői székben az elvált(Madonnától) Guy Ritchie ült, aki most bemutatta hogyan kell rutinból lenyomni egy filmet. Ami elfogadható volt a Blöffben az most itt nem működött. Egy pozitívat azért adjunk neki, mégpedig a képi világot, úgyhogy ezért megy a pacsi. A legjobb az egészben, hogyha kusza, néhol érhetetlen sztorit kicsit csiszolják, akkor a kiváló alkotással lettünk volna gazdagabbak, mert a színészeken nem múlt a dolog. Gerard Butler, Tom Wilkinson is kihozta a maximumot, legalábbis ami tőlük telhető volt. Thandie Newton-on azért meglepődtem, mert nem hittem volna, hogy tudnak ilyen jó nőt csinálni belőle. Magunk között legyen szólva nem a szépségével hódított ez idáig. Itt rendesen megleptek.

Nem tudom mit mondhatnék, csak talán még annyit, teljes szível nem tudom ajánlani, főleg nem moziban, inkább otthoni tevékenységnek. Lazulásnak, ha nincs mit tenni. Arra tényleg jó. Talán az is volt a gond, hogy nagy volt a részemről az elvárás, azért nyomom itt a rinyát, meglehet, de ettől függetlenül nem jött be.

60%

Na, kérem szépe David Fincher megmutatta hogyan kell filmét készíteni, kisebb varázslatot alkotni a 21. században. Én már azt hittem nekem sok ujjat nem tudnak mutatni, de itt minden megvolt, miért is kell filmet nézni. Pontosan azért, hogy ilyen élményben és taglózásban legyen részed, mint ami engem most elkapott. Bánom-e? Természetesen nem, inkább azzal volt problémám, hogy vége szakad ennek a csodálatos történetnek. 

Gyorsan tudjuk le sztorit, ami valljuk be őszintén a maga nemében elég morbid. Mert, ugyanis van egy ember aki csecsemőként öregen születik, és ahogy halad az életben, fiatalodik(ugyanis öreg, de szellemi képességi, mint a gyereké) úgy tapasztalja meg az első csókot, a szerelemet, az elmúlást, és minden olyan dolgot, amit az ember megismerhet élete során.

Hogy kicsit szót emeljek David Fincher mellet, aki nekem az egyik kedvenc rendezőm. Nem tudok mást mondani, megcsinálta. Megtette azt, amiről más rendezők csak álmodhatnak. Csodálatosat alkotott, és oly módon ragadta meg a filmet, amiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Olyan kamera beállításokkal dolgozik, hogy minden egyes képkockáknak élete van. Megelevenedik előtted. Ahogy az angol mondaná: beautifull.

Hosszú filmről beszélünk, de a különlegessége, hogy nem tudod megunni, csak nézni és nézni akarod, nem várod a végét, hanem teljesen behúz a remekül megkomponált képi világ, ami olyan atmoszférával mutatja be 20-30-as évek Amerikáját, ami bámulat számba megy. Nagyon remélem, hogy az Oscaron gondolnak erre, mert ha nem nagyon mérges leszek. Ahogy folyik előre Benjamin élete, olyan tájak, emberek veszik körül , egy külön élettel, mindenkinek egyéni múlttal, és jövővel, ami nem hagyja figyelmedet lankadni, te is részese akarsz lenne.

Gondolom Brad Pitt-et senkinek nem kell bemutatni, remek színész, itt is megmutatta, hogy igen is tudja ő a színészetnek a csínját-bínját. Az kell mondanom remekel és nagyon jól megoldották, amitől kicsit féltem is, hogyan ábrázolják öregen majd fiatalon, de szerencsére a mai kor vívmányit olyan jól alkalmazták, teljesen hiteles öregen, majd fiatal korában is. Brad mellet kicsit talán jobb volt Cate Blanchett, aki bámulatos alakítással rukkolt elő már megint. Hihetetlen a nő, minden el tud játszani olyan hitelesen, hogy else hiszed. Meg lehetne még említeni Benjamin mostoha anyát, aki olyan szeretettel öleli, gondozza a „talált” fiát, hogy le a kalappal előtte. Nagyon sok színészt fel lehetne még sorolni, de szerencsére mindenkinek nagy dicséretet kell hogy adjak, mert remek munkát végeztek. 

Azon gondolkodtam, hogy tudnék a negatívat mondani? Hát a nagyon kukacoskodnék, akkor az lenne, hogy néha leül a film, de csak nagyon kis időre, de egy ilyen hosszúságú filmnél nem csoda.

Végre valaki egy igazi filmet akar látni, remek alakítássokkal, képi világgal, ami hangsúlyozom bámulatos, és egy különleges történettel akar gazdagabb lenni, akkor ez az ő filmje, beleburkolva egy nagyszerű zenei alá festésbe. Garantálom ilyen élményben mostanában nem volt része senkinek, és kapsz egy olyan orgiát, olyan tömény érzelmi világot, ami én képességemet meghaladja, hogy ide leírjam. Zár szónak annyit, hogy 100% fogok adni a filmnek, de ez nem jelenti azt, hogy tökéletes lenne, csak azt üzenném vele, hogy ilyen darabokkal kell előállni, és akkor nem lesz gond a kicsit lesajnált Hollywood-al.
 

100%
 

Egyet mindenképp jegyezzetek fel: Amerika minden egyetemére csak jó csajok járnak, és ott nem ám a vagány csávóké lesznek, á dehogy, a lúzereké! Itt ők rúgnak labdába. Tinektek vagányok csak a guminő marad, úgy ám. Ja, még el nem felejtem, bulik ezerrel (szinte minden nap), és az ital fogyasztás természetesen gallonban mérik.

Regés-régen tartogattam már a filmet, mert úgy is tudom, hogy rengeteg hasonlóval találkoztam már, és egyébként a mostani ilyen stílusban nyomuló filmek rém unalmasok, ugyanis nem trendi már. Amerika mindig ki sajtolja magából az ilyen alkotásokat(persze van rá vevő, hisz én is megnéztem), már csak azért is, lássa az európai milyen fainak ám főiskolás évek.

A történek három lúzeről szól, akik tapasztalatszerzés címszó alatt egy hétvégére kiruccannak az egyik főiskolába, mert ugyanis oda akarnak majd jelentkezni. No, mivel lúzerek, a kemény vagány csávók megtalálják őket, és mi jön, hát a szívatás. A gyenge idegzetűek kapnak a nyakukban undorító dolgokat. Példának okáért, egy szőrös nagyon hülye majomról nyalogatják le a mit tudom én mit, de nagyon gáz. Ezt még követi olyan finomságok, mint a szarban fürdés, híres ember szobrához való kikötözés, és egyéb nyalánkságok.

Persze jönnek a jó csajok. Itt jegyzem meg, nem kell aggódni, rossznak mondott ribanc nincs meghívva a buliba, mert ugyanis olyan nem létezik. Csak nagy szilikon dudákkal megáldok tehetségek jelnek meg, és kapják el a lúzer csávókat, akiknek elég egy kacér mosoly, és az égész világ az övék.

Nem ragozom tovább, gondolom lejött a lényeg. A film újnak mondott dolgok biztos nem süt el, a klisék tárháza. A poénok néhol ülnek csak, és ahol talán működne is, taccsra vágják az igénytelenkedésel és förtelmesen undorító dolgokkal. De, itt van az, hogy én mégis végig bírtam nézni, és ez nagy szó, mert a Superbad-t a közepénél hagytam félbe, körülbelül a századik „fuck” szó után. Egész egyszerűen irritál az ilyen igénytelen szövegelés. Szerintem nem vicces (de ez legyen az én bajom), inkább kiábrándító. Itt legalább nem beszélnek olyan csúnyán, kisebb-nagyobb helyzeteken még vigyorogni is tudtam.

Csak még annyit, megyek Amerikába, és szétbulizom az agyam, mert ott az a menő, ja és úgy öltözök, viselkedek, hogy én legyen a legnagyobb lúzer, és megkapom a legtutibb csajokat, ti pedig vagányok irány tüdőzni a guminőket, de rögvest.

(ui: minden jól szitál vágánytól elnézést kérek, tudom én, tiétek a világ, ne vegyétek nagyon a szívetekre az itt elhangzottakat. Tényleg, bocsánat)

50%

Erre a filmre is igaz, a technikai megvalósítással szinte semmi gond, de maga a sztori harmat gyenge. Legalábbis itt, mert hogy lerágott csont, sok helyen hasonlót láthatunk (Van Damme-nak is van hasonló), ebből a szempontból sok újra semmiképp ne számítson senki. Tele van a film hich-tech cuccokkal, meg ugye az a dolog, hogy mindenkit lehalhatnak, még az illemhelyre sem mehet az ember kábelt fektetni, mert a Nagy Testvér mindent figyel. Ebben manapság semmi meglepő, vagy újdonság nincs.

„Jerry és Rachel két idegen, akiket összehoz egy rejtélyes telefonhívás. A hívó fél egy nő, akit egyikük sem ismer, és aki az életüket és a családjukat fenyegetve egyre veszélyesebb helyzetekbe hajszolja Jerryt és Rachelt, miközben a hétköznapok technológiáját használva követi minden lépésüket, és úgy tűnik, mindent lát. Ahogy a hajmeresztő történet halad, a két átlagemberből az ország két legveszélyesebb bűnözője lesz, akiknek össze kell fogniuk, hogy kiderítsék, mi is történik, de ami még fontosabb, hogy miért.”

A színészek, hát igen, Shia LaBoeuf gyereknek most tolják a szekerét, pedig egy átlagos színésznek tartom, és nem hiszem, hogy ebből ki fog törni valaha, de ne hamarkodjuk el, majd meglátjuk. A filmbeli teljesítménye közepesnél semmiképp nem jobb, mondjuk az eljátszotta, amit mondtak neki. Michelle Monoghan meg szép, mint mindig,de mint anyuka, aki vaskörömmel védelmezi, aggódik a gyereke után nekem személy szerint nem jött be. Aki valami értékelhető dolgot letesz az asztalra Billy Bob Thornton, az FBI-os fickó szerepében jól, hitelesen alakít, habár nem értetem, miért kellet ilyen áldozatot hoznia a filmben(aki látta érti mire gondolok).

Mint írtam is megvalósítással semmi gond, pörgős akció, a feszültséget sikerül a végéig több-kevesebb sikerrel fenntartani (itt a kevesebb annyi, hogy túlságosan hamar kiderül ki/mi a hunyó, így némi érdektelenség lesz úrrá a film végéig). A kidolgozott jelenetek szépen vannak adagolva, erről csak pozitívat tudok mondani.

Tehát aki történetileg lerágott csontnak számító akció/thriller akar nézni, látványosnak mondott jelentekkel, akkor én javallom, ha ennyi elvárással ül le biztos nem fog csalódni.

60%