Ha ha ha, Google reklám, image film, hogy mennyire jó ott dolgozni, igen, a film arról szól, hogy mekkora királyság lehet bekerülne egy olyan céghez, mint a kereső óriás, ráadásul úgy, hogy nincs is semmilyen infós előéleted, a korban is benne vagy, teljesen életszerű nem?

A történet nyomokban sem tartalmaz újdonságot, kreativitás minimális csirája sem található meg. Két laza házaló ügynök elveszíti a munkáját, és hát hol próbáljanak szerencsét, természetesen a Google-nél, hisz, tudjuk már rég óta, Amerika a lehetőségek mekkája, így nyilván egy 40-es figuráknak is lehet szerencséje, úgy, hogy a mai technikákhoz finoman fogalmazva is ügyetlenek.

Welcome to Google.  This will not be your average internship.

Ja, és vígjátákról beszélünk, aminek Owen Wilson és Vince Vaughn páros koronázatlan királyai. Itt is megmutatják fergeteges, könnyet fakasztó humorjukat, csak úgy záporoztak a vicces jelenetek, geeg szövegek. Na nem, sajnos nem, érzésem szerint a páros elfáradt, Vaughn mindig ugyan azt a nagy dumájú figurát hozza minden filmjében, talán Wilson próbál színészkedni is egy keveset, de ez sem segít a filmen valójába. Ritkán volt olyan alkalom, mikor egy cseppet elmosolyodtam, de összességében nem találtam humorosnak a filmet, annak ellenére, hogy szó sincs arról, hogy rossz lenne, csak jobb is, humorosabb is lehetne, ha már vígjáték.

Egyszer meglehet nézni, elvan vele az ember, de azon mód elfelejti, mert nem egy emlékezetes darab. 

Jó film lehetett anno, nem azt mondom, de sajnos esetemben kár volt újra nézni. Elég rég láttam, a megmaradt emlékek sokat szépítettek rajta, de most újra nézve vesztett a régi fényéből, csak egy valamit nem lehet megunni, a remekbe szabott párbeszédeket.

Mai szemmel nézve, bizony már nem igazán "eladható" a film, mert a vágások, a történet vezetés, a rendezés nem olyan gyors, és ha őszinte akarok lenne, nem jó film ez. Csak egy szempont maradt amiért érdemes lehet újra nézni, mert a párbeszédek még mindig ütnek.

Sure, sure, I know... it just happened. Could a happened to anybody. It was an accident, right? You tripped, slipped on the floor and accidentally stuck your dick in my wife. "Whoops! I'm so sorry, Mrs. H. I guess this just isn't my week.

Szóval, aki kedvelte régen az nem biztos, hogy most ugyan azon a véleményen lesz, de én tényleg nem akarok eltántorítani senki attól, hogy első áldozókét megnézze, vagy, ha akarja repetázzon belőle. Azt kell, hogy mondjam, Bruce Willis mostanában jelentkezik ilyen-olyan mozgóképpel, aminek a többsége még Az utolsó cserkésztől is nagyságrendekkel rosszabb. Egyébként Bruce ebben is hozta a másnapos kemény csávót, nyilván a Die Hard sikere predesztinálta készítőket eme kultikus szerep újbóli elővételét.

Adok rá egy közepes értékelést, így lehet úgy venni, hogy billenthet ide és oda is a mérleg nyelve - köszönöm a figyelmet. 

Igazából közepes film lett, csak ha már megnéztem, ne menjen már kárba az a másfél óra, írok róla pár sort. Az igazság az, hogy a Jason Statham mostanában egy kaptafa filmekkel jön ki, és most sem sikerült önmagát meghaladnia. Ezt a cselekményt is láttuk ezerszer, ha nem többször, így csak egy nagy ásítás az egész.

A történet nem igazán nyújt sok izgalmat, amit egy igazi akció fanatikus ne látott volna már ezer egy filmben a múltban. A sztori egy profi tolvajról szól, akinek elvei vannak, amit minden körülmények között betart, de egy rablás során átdobják a palánkon, ő neki nem marad más csak az elvek mindenek felet, az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó, csak az rossz fiuk nem tudják ezt.

Statham rutinból hozza megint a kemény srácot. Mostanában minden elvállal, amit elé tolnak, de nem hiszem, hogy ilyen filmekbe részt kellene vennie. Mert mit tud hozzá tenni, mint amit például a Válogatott gyilkosokban vagy a A biztonság zálogában ne láttunk volna, hisz ezek egyszerű, egy rugóra készült filmek. Sajnos ez a helyzet a Parker-al is. Ráadásul még unalmasan is megcsinálva, hisz az akció részek keveset képviseltetik magukat, talán az első félóra még elég jól indul, mikor a Statham bajba kerül, de a bosszú, már nem csigázott fel egyáltalán sem. De, valakinek esetleg vigaszt jelenhetett Jennifer Lopez minden kétséget kizáró színészi nagysága, ha értitek mire gondolok. Nem(?), tudjátok ő az az énekes-színésznő aki tomporáról híres széles e világon. 

Parker értékelés:

No, ez a film sem váltja meg a világot, egyszer nézhető mozgókép lett, de szigorúan akkor, ha az ember unatkozik.

Nem hiszem, hogy ez lesz az év vígjátéka, de lesz akinek nyilván tetszeni fog, és nyilván olyan is, mint én, aki többet vártam ettől a kertvárosi idegen inváziós mókából. Viszont olyan rossz sem lett, mert elsőre mikor olvastam filmről, nyilván nem hittem, hogy jól ki lehet belőle jönni, de hoztak egy elfogatható középszert.

Nos, a film sci-fibe oltott végjáték lenne, ami poénos akar lenni, de nem lett nagyon, és sci-fi is, de az se nagyon. Mert a gond, hogyha felnőtteknek készült, akkor a humorbonbonok nem ültek olyan jól, ha viszont gyerekeknek, akkor meg az idegenek nem ép szívmelengető ábrázata miatt lehet rémálmuk, úgyhogy a készítők nem hiszem hogy tudták, hogy mit akarnak.

A történet egy kisvárosban játszódik, ahol az idegen garázdálkodnak egy helyi áruházban, közben polgárokat "tizedelik", de közben megalakul egy négyfős "elit" egység, a kertvárosi kommandó, akik minden gyanús zajra, neszre ugranak, mígnem a bokorban nem találkoznak egy földönkívülivel...

A filmnek az eleje halál unalmas, legalábbis míg a gyermeteg történet nem bontakozik ki, miután már szinte tudod, hogy itt a vég, hisz az idegenek elfogják foglalni a Földet, és ezt négy idióta fogja megakadályozni. Nahát, nem egy jó ómen az emberiségre nézve. Ben Stiller formázza meg a banda főnökét, nem is rosszul teszem hozzá, na jó, azért szobrot nem fog kapni, de érzésem szerint ő is abba a korba kerül lassan, hogy kínos lesznek ezek a szerepek, jobbat meg nem igen tud eljátszani. Vince Vaughn mindig hozza a nagy dumás csávót,  más se tud, de itt valahogy gyengének éreztem. Jonah Hill, no igen, ő az aki még midig az anyával él, nagyon hülye, és természetesen rendőr akar lenne.

Mivel vígjáték is, így kellenének a poénok kis csokrai, de sajnos ebből nem sokat kapunk. A sci-fi érzésem szerint erősebb vonalat képvisel, az utolsó húsz perc elég pofás lett. Záporoztak a golyók, néhány pénisz is leszakad a helyéről, de többi legyen meglepetés...

Kertvárosi kommandó értékelés:

Nem tagadom, még ilyenre sem számítottam, egy erősebb középutas vonalat jár be a film. Láttam rosszabb már, meglepő módon az effektek meglehetősen jók, a poénos jelentek viszont jobban is elsülhetek volna.

Csak sikerült bepótolnom. Mivel Suzanne Collins könyveit nem olvastam, a filmről sem volt sok információm, mert próbáltam elkerülni minden morzsát, így szinte első áldozóként mondhatom, hogy kisebb csalódás ért.

Nos, a gondom történettel van, ami elsőre sem tűnik túl bonyolultnak, de sajnos másodjára már egyenesen unalmas. Nagy vonalakban annyi lenne, hogy volt valamilyen felkelés, vagy mi fene, és hogy ez ne legyen még egyszer, körzetekre vannak osztva az emberek, ahonnan is egy személyt mindig kiválasztanak és elviszik egy irtó menő helyre (Kaputólium), ahol egy TV showban kell szerepelniük. A "műsor" lényege: csak egy maradhat életben, egy aki minden visz, vagyis mehet vissza oda, ahonnan jött. Na ennek is sok értelme van.  

Igen, a show, amiből nekem semmi nem jött át. Belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha most végig kellett volna néznem a küzdelmet, és mondjuk nem először, hát, erősen kérdéses, hogy maradtam volna a végéig, mert a filmben szerintem unalmasan volt vázolva minden. Először is, már elment azzal egy óra, hogy valamilyen szinten mélységet adjanak a szereplőknek, ami még így sem sikerült. Papírmasé karakterek végig, akikért izgulni nem igen lehet.

Itt gondolkodtam, hogy majd az erdőben, ahol folyik az életben maradás, na, majd ott több izgalom lesz, de jó hogy nem így volt. Egy-két jelenetet leszámítva, csak bóklászás, meg nyájas civódás jellemezte az egészet. Nem is értettem, hogy miért nem vágták egy kicsit feszesebbre az egészet, mert majd két és fél órás a film, mégis úgy érzi az ember, hogy felesleges volt eltölteni vele az időt. Az eleje nagyon vontattat, a vége meg nagyon klisé, ami közte van, annak majd édes mindegy, mert nem tudott hozzáadni a összképhez az biztos. 

No, akkor át is nyergelhetünk a színészekhez, akikben még bízhat az átlag mozi néző. Bár ne tettem volna. Jennifer Lawrencetől még sok filmet ugyan nem láttam, de ha ez alapján kellene vélemény mondani, nem tudnák más mondani, minthogy hozta a rámért kötelező ukázokat, de személyével nem sokat tudott hozzá tenni a történethez. Elizabeth Banksot jól kimaszkírozták, részemről felejtős, Josh Hutcherson meg a kötelező hím, aki a főhős csajjal összejön, és ezzel a kilométeres klisével próbálnak feszültséget vinni a filmbe. A legnagyobb arc minden bizonnyal Woody Harrelson, a jó beszólásain ha röhögni nem is, de fél mosolyt eleresztett az ember.

Az alap ötlet nem rossz, volt ebben potenciál, csak jobban magyarázatra szorult volna, hogy pontosan miért is vannak ezek a küzdelmet, miért hozták létre a körzeteket? Ugyan próbálkoztak, de elintézték egy semmit mondó videóval, meg persze olyan örök igazságokkal, hogy az emberekben a remény csiráját is el kell folytatni, mert attól veszélyesebb még az emberiség nem érzett.

Az éhezők viadala értékelés:

Szóval, összességében csalódás a film, több izgalmat, jobb történet megvalósítást (az effektek terén is), erősebb színészi játékot vártam, de hiába, ez a film egy erős közepes lett, de majd a folytatásra jobban össze szedik magukat, Részemről, 50%. 

Ne félj a sötétben! Mondja a filmnek a címe. Nem féltem a sötétben, pedig elég későn volt mikor neki kezdtem, volt is bennem egy kis félsz, de hamar szertefoszlott. Ugyanis ez az alkotás a horror filmek állatorvosi lova. Elő példája annak, hogy ne készíts horrort. Persze az előzőleg nyomott marketing szépen magasra helyezte az elvárást, így persze, hogy csalódást lett. Kép után folytatom.

Először legyünk túl a kötelezőn. A történetben már az elején nem bíztam, mert nyilván nem most fognak valami magasröptű ötletel előállni, így ezen nem vérzett el a film nálam. Szóval, a sztori egy ház körül sürög-forog, ahol is a pincében, itt is a kémény mélyén élnek a szörnyecskék, akik valami oknál fogva, csak akkor nyugszanak meg, ha kisgyerekek fogait megszerzik, megeszik, ha ez nincs, idegesek lesznek. Pont. Nem taglalom tovább. Értelem semmi nincs benne, úgy hogy ezen lépjünk is túl. Kezdődik a film, meghal a ház lakója, pár évvel később, jön az új család, új emberek, új fogak, főleg a kislány az érdekes, hisz a kis "fogtündérek" minden áron vele akartak barátkozni.

Elején a filmnek azt mondtam, eddig jól kezdődig, van hangulat, jó lesz ez. Aztán valami történ, eltelt fél óra, még csak suttogásokat lehet hallani, vizuálisan semmi. Már majdnem eltelt egy óra, mikor már tényleg kezdtem magam unni, sörűn szürcsöltem a maga mellé helyezett szívószálas üdítőmet, mikor felszisszenek, leeset a mobilom, mondom: "A  fenébe, még ez is". A film eközben: nem figyeltem három másodpercre, és pont most kellet volna megijedni, miközben erős izgalmi állapotban  - gondoltam elromlott - vettem fel a telefonomat.

Jó, egye fene, hát erről lemaradtam, de nem tekerem vissza, mert a java még mindig hátra van, a folyadék meg fogy, haladjunk.

Nem történik semmi, mindjárt vége a filmnek, és még egy tisztességes frászt sem tudtak rám hozni. Ezek izzék még mindig barátkozni akarnak. Közben a folyadék is elfogyott. Most el kell mennem hozni újat. Dilemma: hagyjam a filmet menni, vagy ne. Na jó, megállítom, hát ha lemaradok valamiről. Szerintetek? Halál unalmas. Ezek csak folyton barátkozni akarnak, állítólag nagyon szeretik a fogakat, de eddig egyet sem ettek meg, várjunk csak, ja, de egyet igen, azért valami érmét adtak, miért is, elmondták, fenébe, nem figyelek, aham, mert ez így szokták. Várjunk csak, de honnan vették az érmét, ki tudja, én nem.

Na végre, utolsó tízperc, eltört az első láb, na, végre valakit fejbe vágtak, előkerült egy, egy olló. Hú de izgalmas, már félek egy kicsit. Ne, mi, már, vége is van. Fene egye meg, most is elment az életemből másfél óra. Egy rohadt fogat nem ettek meg tisztességesen ezek a nagyra nőtt denevérrel pároztatott patkányok.

Komolyan mondom, a mostani horrorokkal az a baj, hogy óvodásoknak készül. Ez is. Hiába vannak a szörnyek szépen kidolgozva, hiába fényképezték jól a filmet, ha nem történik benne semmi, így egyhangú, túlságosan a steril, magyarul unalmas. Nincs mitől tartani, igazan csak egyszer próbáltak megijeszteni, de a összes többi percben helyben járás jellemezte az egész filmet. És a vége sem valami rózsás, de ez már egy másik történet.

A filmben Katie "Cruise" Holmes és Guy Pearce játsszák a főszerepet. Nos, mindketten tisztességes iparos munkát végeznek, kötelező letudva, gázsi felvéve, de jószerével nem tesznek sok mindent hozzá a produkcióhoz.

Még ami érdekes lehet, hogy az egészet Guillermo Del Toro (Hellboy) felügyelte, ezért is gondolták sokan, hogy ereszd el a hajam lesz itt, de hát nagyon nem, mert úgy tűnik, hogy szabad kezet adott az Troy Nixey-nek, akinek ez az első említésre érdemes munkája. Van még mit tanulni.

Ne félj a sötétben! értékelés:

Az gondolom lejön, hogy többet vártam, de főleg ezt nem, nem ilyet, valami frissebbet, kevesebb klisét, több eredetiséget. Ebből nem kaptam semmit, az eredmény 50%-ra elég.

A film inkább volt fárasztó, mint szórakoztató. Miért?

Hát csak azért, mert altesti poénokkal operáló filmmel a világból ki lehetne kergetni, nem vicces, röhögni ősszintén nem lehet rajta, legalábbis én nem tudok.

Hiába szereppel itt Natalia Portman és James Franco is, nem tudtam szeretni az egész fantasy világba csomagolt vígjátékot. Ez még nem lenne elég, Zooey Deschanel az egész filmet kinyírta szőröstől-bőröstül.

Nem is mondok többet, pontosan azért, mert tudom, hogy a film megosztó, van olyan aki jónak találja, így adok egy 50%-t, így mindenki jól jár, a káposzta is megmarad és a kecske is jól lakik.

További szép napot!

Ez a film nem más, mint a nagy ziccerek kihagyása. Mert abban megegyezhetünk, hogy nem minden nap láttunk a képernyőn vadnyugati környezetben játszódó fantasy sci-fit. Erre, amit el lehetett rontani, az el lett, így a nagy várakozás hiábavalónak bizonyult, mert a prezentált produkció (mint színészileg, mint rendezésileg) nem több mint a középszer minta példánya.

A történet nagyon röviden: cowboyok és az indiánok harcolnak a földből aranyat köpülő idegenek ellen. Aranyat(!), ami számomra az egész film alatt homály maradt, miért? Talán be akarták fektetni valahova, vagy csaknem magyar államkötvényt szándékoztak vásárolni? Nem tudom, nem tudom, de hogy őszinte legyen nem is nagyon érdekel!

Ami a leggyengébb pontja a filmnek, az nem más mint a fogatókönyv, amit öt ember írt. Az össze ebrudált öt koponya sem tudott egy épkézláb betűhalmazt letenni az asztalra. Sikerült egy elnagyolt, sületlenségekkel teletűzdelt párbeszédeket beleadni a színészek szájába, és ha még ez nem lenne elég, a történet néha olyan defektekkel, sehova nem vezető útvesztőkkel van teletűzdelve, hogy az ember csak kapkodja a fejét, és néz ki magából a nagy semmibe, nem hiszi el, ilyet, áh.

Egyetlen értékelhető színészi munkát Harrison Ford rak le, mert legalább a vásznon érződik a jelenléte, még mindenképp említést érdemel Daniel Craig, aki a baltával faragott arcvonásaival nyugodtan jegyet válhatott volna az űrlények közé, a pucsításain kívül emlékezett nem igen nyújtott. Az aktuális jó csaj, Olivia Wilde, pedig hozta a film legbanálisabb jelenetét, ez mondtam már nem lehet igaz, itt gondolkodtam el, hogy hagyom a fenné az egészet, engem ne fárasszanak, acsudába!

Van egyáltalán valami pozitív a filmben?

Jelentem, van. Az egyik, hogy a vadnyugati táját jól fényképezték (hogy kötekedjek egy kicsit, néha azért látszott az odavetítés), és az útólsó húsz perc két feles után egészen üdítően hatott. Más egyéb ... (hosszas gondolkodás) ..., hát, nincs.

Cowboyok és űrlények értékelés:

Érzésem szerint ebben az ötletben hajszálnyival több lehetőség maradt kiaknázatlan, Jon Favreau (Vasember egy kettő) elkövette élete eddigi legnagyobb rendezői tévedését, mert bizony ez izzadság szagóra sikeredet, még a zenei aláfestés is elnagyolt volt. Szóval, ez most nem több, mint 50%, és még így is vajszívű voltam.

További szép napot!

Már régen rossz, ha azon töröm a fejem a film közben, hogy hogyan fogom a földbe döngölni ezt a remek alkotást. Pedig, minden porcikám kívánja, mert egyrészt, unalmas, másrészt, valahogy nem igazán lett izomláz a rekeszizmomban. Ja, mellesleg, már régen mondom, hogy Steve Carell (ZseniKém) annyira vicces, mint ha egy földönkívülivel összefutnék szemtől-szemben egy eldugott sikátorban, aki végbél tükrözéssel akarná megalapítani, mi az ő fajuk és a mi fajunk között a kardinális különbség. (Na, ugye hogy nem lenne vicces.)



A film arról szólna, hogy mi van akkor, ha egy házasság már csak állapot, és nem jelent a két fél egymásnak semmit, csak az állandóssá vált szokások tartják együtt a őket, meg persze a gyerekek. Ezen kellene nagyon gyorsan változtatni és bevinni izgalmakat az életükbe. Na, ami hiányzott, azt megtalálták egy vendéglőben, mikor  elfoglalnak egy olyan asztalt ami nem az övék. Így bele keverednek a rossz arcok bizniszében és követelnek tőlük ezt-azt. Persze az egész sztori vihar a biliben, mert nem ez lenne a lényeg, hanem a szórakoztatás(!),  ami pont hiányzik, mert a készítők valahogy ez a (x)factort kihagyták, így se nem vicces, se nem szórakoztató.

Persze, mondhatja valaki, hogy itt van nekünk Steve Carell. Már a bevezetőben is utaltam rá, hogy számomra ez a fickó messze van a humort nyújtó egyénektől, meg egyébként a stílusa sem jön be. Lehet, hogy otthon a két fal között a csillárt letépik, olyan szöveget lenyom, vagy fejet vág, de a filmjeiben ebből édes keveset mutat. De ha nem ő, akkor majd Mark Wehlberg, Mila Kunis (csakhogy az ismertebb neveket említsem) nyújt nükünk kellemes pillanatot. Nehogy azt hidd, csak ha nem tekintjük Mila pofikáját annak. De ez nem ér.

Szóval a film az elején elmegy kategória, az elő fél óra várakozás telivel telt, de nem igazán akart beindulni, a közepe némi akció panelok miatt elmegy kategória, a vége pedig csak tényleg azért jó, mert hál' istenek ezt is megértük. Egy gyenge 50%-t adok neki, de csak ezért, mert vaj szívem van, meg lehet, hogy teljesen rosszul ítélem meg, de szerencse, itt vagytok tik, oszt' jó megmondjátok a tutit.

A film ott bukik el, ahol egy rossz tanuló szokott. Rosszul adja elő a leckét (vagy el se mondja), a tanár meg kérlelhetetlenül belevési a naplóba hülye vagy kisfiam számot szimbolizáló karót. A film azért nem értékelhetetlen, csak sajnos engem nem igazán fogott meg, és olvasgatva a véleményeket, sokan vannak még ezzel így.

Fame egy New York-i iskola, ahova tehetséges diákokat vesznek fel, ahol beléjük pumpálják hogyan és miként lehetnek majd a nagy világban sikeres művészek. Ez szép meg minden, csak olyan az egész film, mintha nem is erről akarna nekünk mesélni, hanem mondjuk hogyan öltözünk fel minél idiótában, majd táncoljunk magunkból kikelve egy számomra értelmezhetetlen buliban, amit sajnos nem tudtam összeegyeztetni az iskola által sugallt puritánsággal.

Mindenkit „szigorúan” nyakon csipnek, ha valamit rosszul csinál, legyen az zongorázás, éneklék, színészkedés. Rávezetik a tutira, csak ebből kellet volna több, nem abból, hogy szerelmes vagyok és depis, meg nem azt csinálom ami én szeretnék, hanem azt amit az apám, meg nem jött össze amit akartam, ezért a metró elé ugrok, hát persze. Ez kell mai fiataloknak, az első kudarc után nincs is más választás, mint kinyírni magunkat, hát szép is ez a művészeti pálya, nem igaz?

Egyébként így, hogy sok művészeti ágat beleraktak, érzésem szerint nem jutott mindegyikre elegendő idő, így aki szimpatikus karakter lett volna, az szerepelt a legkevesebbet. Ráadásul miután szépen kiválogatták a legjobbakat, utána leült a film. Hiába jó a képvilág, hiába volt egy-két jó muzsika, hiába voltak közről-végről jó csajok, nem kötött le. A filmnek az összerakottsága fakó, kicsit lassú, majd kapkodó, nem voltak kibontva pontosan milyen keményen is kell megdolgozni ahhoz, hogy megtaláld önmagad abban amit csinálsz. Azt csak azokban merült ki, hogy az igazgatónő elmondta: nem leányálom az itt lét, aki nem teljesít repül, oszt mehet arra amerre lát. Az itt tanyázó iphone-on nevelkedett tiniket szó szerint nem rázza meg, így a nézőt sem, így komolytalan is, és megint csak azt sugallták ezzel, hogy nem is kell olyan sokat melózni, hisz a mai világban már szinte mindenki lehet akárki, csak fiatalnak kell lenni, meg egy kicsit akár könnyöverűnek is.

Miben reménykedtem még? Nos, mivel nagy művészeti iskoláról beszélünk, gondoltam, majd láthatunk jó koreografált táncot, zenét, majd lesz a végén valami ütős csattanó, erre sajnos csak egy közepes négy év lezárásaként tartott táncos-énekes bulira futotta, ahol a kedves szülők elmorzsolhattak pár könnycseppet, hogy a csemetéjük végzett, ez se kerül már több pénzbe.

Egyébiránt az se lehetne mondani, hogy nem szeretném az ilyen zenés-táncos filmeket. A Step up sorozattal is ki vagyok békülve, de valahogy Kevin Tancharoen első filmje nem győzőt meg. Azt vártam, hogy kellő képen megmutatják miként folyik egy művész ember élete az illyes fajta iskolában, mit kell tennie ahhoz, hogyan kell foggal-körömmel küzdeni, hogy megbecsült ember legyen abban amit csinál, ehelyett egy amerikai szirupos masszával lettem gazdagabb. Ezek szerint az amerikai álom, nem is akkora álom.

50%