Nem fogok hosszan értekezni róla, mert szerintem egyáltalán nem rossz film, csak éppen írni sincs sok mindent róla. Az eredeti RoboCop-ra már nem is emlékszek, csak az tudom, hogy anno láttam, de konkrétan miről is szól, arról csak haloványka emlékek derengenek. De nem tévedhetek nagyot, ha azt gondolom, hogy több egyezést mutat a most tárgyalt darabunkkal. 

A film kellően pörgős ahhoz, hogy ne aludjon be az ember se mellette, se alatta. Voltak egészen kellemesen, jól megkoreografált akció jelenetek. Amivel végül is elszúrták egy kicsit, az a főellenség hiánya. Igazán írhattak volna egy méltóbb rossz arcot is. A legidegesítőbb karakter címet a feleség megérdemelten gyűjti be. 

A főszereplő ember az elején vékony jégen táncolt a komolyan vehető robotzsaru szerepben, de aztán megkapta a fémvázat, onnantól kezdve bárki lehozta volna.     

Szóval, annyi lenne most hirtelen, megtekintése ajánlott, csalódás faktor piros zónában mozoghat, de éppen hogy elviselhető mennyiségben. Egyébként mialatt néztem, teljesen olyan volt, mintha a Dredd-t látnám  egy az egyben, kb. minőségben is hasonlók. További szép napot!

Most kerültem alkotó válságba, mert erről a filmről - romantikus/időutazós mivolta miatt - mindenképp rosszat akartam írni, erre meg olyan szinten megleptek, mondjuk miután megnéztem ki írta/rendezte a filmet, nem is volt kérdés, hogy dobhatom sutba a negatív felhangokat, mert Richard Curtis remek történettel prezentálja a nagyfokú szentimentalizmustól mentes filmjét.

A történet Tim köré épül, aki megtudja az apjától a huszonegyedik születésnapján, hogy a család férfi tagjai - most kell megkapaszkodni - tudnak az időben utazni. Döbbenet, hát valahogy Tim is így állt dologhoz, még hogy időben utazni, hagyámá'. De Timnek be kell látni a "nehéz" tényeket, tényleg képes az időben utazni, persze, néhány ökölszabály erősen ajánlott betartani. Amivel most nem untatnám az olvasót, mert ennyit sem akarok lelőni a filmből, hisz azzal erősen rontanám az élményt. 

Még mielőtt azzal jönne valaki, ugyan már, még egy film, amiben a időutazás téma, hisze látunk már olyan az Idő utazó feleségében, ez igaz is, csak nem így. Ugyanis, az a film elég depresszív, ezzel szemben a About Time még ha tartalmaz is szomorúságra okot adó momentumokat, mégis a végén úgy áll fel az ember, hogy kap egy pozitív képet az életről, ha ehhez kellett is használni az időutazást, mint ugródeszka.

I'm going to go into the bedroom and put on my new pajamas, and in a minute you can come in and take them off.

Ha már témánál vagyunk. Nos, igen, az időben való mászkálást Tim nem a meggazdagodáshoz használja, hanem csak szerelmes akar lenne, és miután megtalálta az igazit, az időben való ugrálást csak azért használja, hogy maga a kapcsolat minél tökéletesebb legyen, ami mi szemszögünkből csalás, de ez van. Mint, mindenek ennek is meglesznek az árny oldalai, ugye, felmerül egy kérdés, mi lesz akkor, ha vissza megy, megváltoztat egy esemény, akkor elindít egy másikat, akkor az ő életedben milyen változást fog eszközölni, ezért Timnek mindegy tanulási folyamaton is át kellet esnie. Az elején sok kínos helyzetbe manőverezi magát, a végén pedig elég ügyesen használja a képességét. De lesz itt még jól kidolgozott apa-fia kapcsolat, meg egyebek, de az meghagyom, annak aki felakarja fedezni a filmet.

A női főszerepet Rachel McAdams formálja meg (teszem hozzá rutinból), maga természetes szépségével még mindig kitűnően illik az ilyen szerepekhez, a kissé lesajnált jogász fiút Domhnall Gleeson testesíti meg. A sráccal voltak fenntartásaim, de be tudta bizonyítani az ellenkezőjét, jó párost alkottak. Bill Nighy-ről csak röviden annyit, hogy még mindig zseniális. 

Merem ajánlani a filmet, remek kikapcsolódást nyújt, még a két óra játék idő ellenére is. 

Tavaly a sci-fi évének egyik monumentális darabja az Elysium - lehetett volna. Minden lehetőség adott volt, hogy egy emlékezetes filmet adjon ki ismét Neil Blomkamp rendező a kezei közül, de azt gondolta, District 9 még egyszer eladható mind hangulatban, mind képi világban. Nem sikerült.

Két társadalmi helyzet áll fent: a rosszabb sorban vergődnek a szegény emberek a Földön, az Elysium nevű űrállomáson, egy mesterségesen kialakított földi környezetben előnyeit élvezik a gazdagok, akik el vannak látva minden jóval, főleg azokkal a termékkel, eszközökkel, amiket a Földön megtermeltetnek az elnyomott lakossággal. Az egyetlen lehetőségük az elnyomott sorban élőknek, hogy valahogy eljutnak az Elysiumra, de a vezetőség egyes tagjai teljesen másként gondolkodnak erről (új bevándorlás-ellenes törvény), teljesen elvennék a remény, lehetőséget a jobb élettől. Ez elégeli meg Max (Matt Damon), aki színre lépésével káoszt visz a rendbe.

There's nothing left down here. They have it all on Elysium, food, water, medicine, and they'll do anything to keep us out. It's time to change everything.

A rendező megint jól megfogta a hangulatot, a képi világ tényleg remek, ez igaz a földi kopár, szikes környezettre, mind pedig a Elysium ellenpólusként megjelenő kontrasztos gazdagságával.

Viszont, ami engem zavart, az a történetben keresendő. Miért is kellet ennyire elnyomni a földi lakókat? Példa: Van a filmben egy olyan gép, amivel minden betegség gyógyítható. Sokan azért is akarnak feljutni, hogy saját maguknak, vagy a rokonuknak lehetősége legyen a gyógyulásra. De, ettől a lehetőségtől teljesen elzárják, vagy korlátozottan képesek igénybe venne a földi lakok. Egy olyan engedménnyel, ha használhatóvá teszik a gyógyulási lehetőséget, teljesen megkerülhető a konfliktusok többsége. Arról már nem is beszélve, hogy az emberek mérnem teremtették meg a saját gazdaságukat, ezzel szembe, hagyták magukat teljesen kizsákmányolni.

You want to come to my fucking house and play? All right let's fucking play!

Főszereben Matt Damon, aki tisztességgel végignyomja a filmet, de említés mindenképp megérdemel Jodie Foster is, de Blomkamp jól bejáratott színésze Sharlto Copley megmutatja kemény oldalát is, habár ezt már tudtuk a District 9 óta.

Ha tavalyról említenem kellene egy sci-fit, ami valamilyen szinten be tudta váltani hozzá fűzött reményeket, hangsúlyozottan az Oblivion-ra esne a választásom. Elysium nem rossz film, de én is, mint sokat mások, többet várt, de azért szépen megvalósított akció van, izgalom is szintén van, úgyhogy egy próbát adhat neki mindenki.

Mindenki reménykedett, hogy tényleg ez lesz az utolsó nap a Marson hat hónap után. Aztán valami baktérium keresztül húzta a marsi kutató csoport reményeit. Az előzetes többet sejtet pozitív irányba, de most megnézve kisebb csalódás ért.

Time check, final approach: 19 hours, 56 minutes.

Mindenképp az a legnagyobb baj, hogy a film meg sem próbál valami újat belevinni a témába, hanem elpufogtat rengeteg klisét, amitől a film nézhető, csak én mégis abban a reményben ültem le, hogy kicsit azért megerőltetik magukat, de nem. A másik, ami kifejezetten zavart, hogy a szereplők irreálisan viselkedtek, mondom ezt úgy, hogy sosem voltam a Marson, és sosem akart egy ember falka felfalni.

All right, copy that. It will be great to see you guys again.

A trükkök mondhatni elfogadható minőséget képviseltek. A marsi környezetet remekül megvalósították, csak a gépek, főleg a Mars-járók voltak nekem furcsák. A színészi játék nem kiemelkedő, de Liev Schreiber hozza a kötelezőt. A film viszont tényleg nem ajánlom olyanoknak, akik a témában láttak néhányat, mert nyilván unalmasnak fogja találni, én sem tudtam eldönteni miért is néztem végig (nem egy Moon), de aki most találkozik a műfajjal, annak merem ajánlani.

A Föd után egy igazi kísérlet elvégzésre is alkalmas. Ki bírja ki, hogy felállás nélkül végignézi az elejétől a végéig. Nem tudom szavakba foglalni mennyire, de mennyire kínkeserves volt az egész. Majd a kép után azért megpróbálom.

Nézzük, hogy a készítők milyen történettel leptek meg minket, mi az a sztori, amiért rohant az ember a moziba megnézni. (Vagy, inkább nem, mert pont megbukott a pénztáraknál. Csak én teszem hozzá, megérdemelten.) Szóval a Föld nem lakható tovább, ezért az emberek sebtében-loptában új Földet kell találni, ami meg is történik, így az emberiség el is költözik oda. Eddig nagyon izgalmas. Van egy nagyon nagy tekintéllyel rendelkező tábornok, akit teljes átéléssel testesít meg Will Smith, és a fia, aki a valóságban is fia, játssza a fiát. Elindulnak közösen egy nagy utazásra, teljesen követhetetlen módon összetalálkoznak egy aszteroida mezővel, az űrhajójuk megsérül, kuka, lezuhannak a régi Földre (pont oda, baszki), Smith megsérül a lábán, nem tud mozogni, csak két jeladó van, az egyik náluk, de az összetört, a másik a gép farában volt, de az messze van, érte kell menni, de csak Smith fia tud, legnagyobb bonyodalom, hogy valamilyen "szörnyet" is szállítottak, ez a szörny megérzi a félelmet (emelet süket, vak), Smith fia nagyon fél út közben, film végére nem fél, na elmentek ti...

Ez az egész hihetetlen unalmasan van megcsinálva, tetejében nevetséges párbeszéddel megspékelve. Tulajdonképpen Smith és a fia közötti trécselést kell nézni-hallgatni másfél órán keresztül (uramozás miatt csaknem a falat kapartam), csak sajnos, ezt több szempont miatt is legyilkolta az egész filmet. Smith-el még kevesebb baj is lett volna, no de, a fia, hát ez a gyerek egy igazi antiszínész, egy arckifejezéssel nyomta végig az egészet. Nyilván, ha nem az lenne az apja aki, közelébe sem engedték volna egy nagy költségvetésű filmhez, mert nagyobb esély a bukáshoz, mint sikere, de hát tudjuk ki a father, így megtörtént, aminek nem kellet volna.

A látvány esetében, ha nem vagyok szigorú, akkor az elmegy kategóriába tudom jóindulatúan betuszakolni, mert néhol egészen jól megoldották, de sok helyen bizony látszott, hogy minek van fizikai valója, s minek nincs. Ami nem lett volna akkora baj, ha nem Smith fiának farát kellene bámulni a játékidő nagy része alatt, ehelyett több logika, kreativitás elvárható lett volna az élővilág bemutatásába.

A Föld után értékelés: 

Nem bíztak a véletlenre semmit. Kiválasztottak egy húzó nevet, ez ugye Will Smith. Ő viszont hozta magával a gyereket (szerencse, a kutya-macska otthon maradt), akivel le is nullázták az egészet. Köszönöm, tényleg, kuka.

Egy dolgot nem tudok ezzel a filmmel kapcsolatban hova tenni, hogy ezt így összességében ki gondolhatta komolyan. Bicskanyitogató egy alkotás. Az első rész remek, a második már sokaknak nem tetszett, de szerintem nem rossz, de a harmadik egy bődületes csalódás, mondom, borzasztó. Hála az égnek, hogy nem rohantam a moziba.

Ugye, a történet az The Avangers után játszódik, az ott történtek miatt kapunk egy depressziós (whatthef@ck!), megzuhant Tony Starkot, akinek a szerfelet izgalmas belső moralizálását kell végig nézni két órában. Komolyan kérdem, ki kíváncsi rá? Amin végül a röhögés, majd később a kínos érzés kerített hatalmába, mikor mindezt egy gyermekkel beszéli meg majd fél órán keresztül (mivanmá'itt!!).

Mi a helyzet a főgonosz fronton? 

Katasztrófa, ennyi. Ha viccnek szánták jó, tényleg berekedtem a röhögéstől, ha viszont komolyan, az ötletgazdát vágják tarkón egy szívlapáttal. Bedobják a csalit az elején, hogy kapunk végere egy komolyan vehető rossz csákót, erre a végére meg kiderül, hogy nem is. Ami a látvány illeti. Az kell mondjam, hogy nem menti meg a filmet, mert közel sem lett tökéletes, vannak szép jelenetek, viszont főleg a az utolsó húsz percben a leszámolásnál látszott a gondos kezek hiánya CGI-n és a keszekusza, követhetetlen operatőri munkán.

Vasember 3 értékelés: 

Agyon fókusz csoportozott film lett sajnos, még nagyobb sajnálatomra a bevételek alakulása magasan a legjobb. Szomorú ez, mert ami rossz a nézőnek, az remek a stúdiónak. Reméljük a jövőbben fordul a kocka. 

A Feledés egy igazi látvány és hangorgia, nem mellesleg egy kitűnő sci-fi. Pedig biztosra vettem a csalódást, mert a nyáron (ami mellesleg a sci-fik nyara lett volna) nem voltak igazán átütő filmek, persze az összbevételi adatok nézve minden rekord megdőlt, no de mindegy is, az Oblivion viszont meglepően jó film lett. 

Joseph Konsing (Tron: Legacy) által rendezett filmben a történet - mint idén minden sci-fi-ben - jelenti gyenge pontot. A lényeg, hogy a földön nem sok ember él már, mert az élővilág elpusztult, viszont a víz mint ásványkincs még jelen van, a benne lévő ásványokra szükség van és nyilván néhány embere, akik javítják a bányászatra használt eszközöket. Persze nem ilyen egyszerű a helyzet, mert a Földön nemcsak a levegőben élnek emberek, hanem a föld alatt is, akiknek viszont nem igazán tetszik, hogy a megmaradt ásványkincseket is "kirabolják". 

Természetesen a sztoriba lehetne hibát találni, de szerintem felesleges, hisz kellően megtekerik a történet folyamatát, sokszor kellet az egészet újra értelmezni, főleg az első fél óra alapján nem gondoltam volna, hogy ilyen fonalat vesz fel a film. Úgyhogy, rendesen sikerült meglepniük, viszont azokat is megértem akiket már ilyenekkel nem nagyon lehet.

Viszont, amivel nagyon nehéz vitatkozni, a látvány elképesztő minőségével. A nyáron sok látvány film volt, de megkockáztattam, hogy ez nyújtotta a legnagyobb képi élményt. Ami igazán tetszett, hogy a különböző kütyüket, eszközöket, milyen gondossággal sikerül megvalósítani. Látszott a filmen, hogy a készítők minden tárgyra gondosan odafigyeltek, az egész mögött jól átgondolt koncepciót húzódott meg, ezért külön dicséret, és remélem, hogy mikor osszák a díjakat, mindenképp várom, hogy kapjon a látványért egyet.

Főszerepet Tom Croise kapta meg és nem meglepő módon nem okozott neki különösebb megterhelést a karaktert megformálni, nem úgy, Olga Kurylenkonak, akit ugye nem a kikezdhetetlen színészi kvalitásért szeretünk. Manapság film nem létezhet Morgen Freeman nélkül és ahogy az lenni szokott hozta is kötelezőt.

No, majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy a zene fenomenális, de tényleg. Minden fegyverhang, minden járműnek, minden eszköznek kitűnő hang effekteket sikerült komponálni.

Feledés értékelés: 

Remekül szórakoztam. Megy az ajánlott plecsni. 

Na, most az van, hogy ezen én nagyon jól szórakoztam, igaz G.I Joe-hoz semmi köze (ilyen apróságon nem akadunk fel), viszont mint akció film, adja. Tudom, tudom, nem mindenki ért ezzel most egyet, de hát ez van.

A történet, ugyan már, minek az, a lények, hogy legyen itt pár kemény legény, aztán csak élvezni az akciót. Egyébként a film tényleg csak arra jó, hogy egy este leül az ember, jól megnézni és kemény legénynek képzelheti magét párpercig. Egyébként a forgatókönyv nem egy vastag valami, a párbeszédek sem maradandóak, maga a konfliktus is rögtön kitalálható, de mint mondtam is számomra nem is volt elvárás a akadémiai alaposság. 

A filmben feltűnik Bruce Willis is, aki csak azért jó mostanság, mert majdhogynem garancia lett a neve a nézhetett filmre, egyébként külön röhögök ezen, hisz valami hihetetlen módon látszik rajta az unalom. Háta közepére sem kívánja az egészet, amit el is mondott nem is olyan régen, hogy nem szórakoztatja az akció film forgatás (a robbanásokat is meg lehet egy idő után unni), de akkor mért nem fejezi be az egészet, 'oszt nem égeti magát tovább feleslegesen. 

De, szerepel a filmben még Dwayne "The Rock" Johnson is, akiről tudjuk, hogy kemény legény, no itt meg is mutatja mire képes az adrenalin, amit szétlehet robbantani, lőni, nos, az porrá is lesz zúzva, egyszerű ez. A Channing Tatum meg nem sokat szerepel, hisz ő lesz a megtorlás mozgató rugója.

Szóval, a filmen nem gondolkodtam sokáig, recept valami olyasmi lehetett, hogy legyenek lagymatag szövegek, egyszerű, mindenki által érhető konfliktus és persze az egy perce jutó túlpörgetett csihi-puhi is meglegyen és kész, csak a nép nem zabálta, de annyi baj legyen.

G.I Joe - Megtorlás értékelés:

Mondom, nem nagy durranás a film, de számomra szórakoztattató volt, aki eddig nem látta volna, annak merem ajánlani, szerintem jó akció mozi.  

A Total Recallel az a baj, hogy nem remakeként kellet volna marketingelni, hanem egy olyan filmként, aminek semmi köze az Arnold Scharzenegger féle eredeti változathoz, akkor talán egy kis siker ki is nézett volna, így viszont, hogy "van mihez hasonlítani" nagyon kilóg az a bizonyos.

A film története valami olyan, amit nem nehéz megérteni, mégis sikerült annyira hülyén előadni, hogy még mindig fáj a fejem a zagyvaságtól. Össze-vissza random hülyeségek egymásra dobálásából jött az ki, hogy Doug Quaid / Hauser valami nagyon kemény kém, akinek volt valamilyen küldetése, ami befuccsol (vagy nem, kinek hogy), ezért elveszik az emlékeit, adnak neki újat. De az emlékek álmok formájába fel-fel bukkan, ezért az állfelesége le akarja puffantani a konyhában. Nem mondok többet, mert aki addig nem látta, annak nehogy eláruljak valami lényeges információt, mert még az kis élmény is elvész.

A probléma továbbá, hogy a forgatókönyv egyáltalán nem tartalmaz értékelhető párbeszédet, sekélyes hülyeségek hagyják el a színészek száját (főleg a lázadók főnökét). A jelenetek minőségi is hagy némi kivetni valót maga után, mert néhol tényleg nagyon látszott a CGI, bár ez lett volna a legnagyobb baj. Színészek megkapták a gázsit, ennek örültek, viszont a munka nyűgjeit nem igazán vették a vállunkra, talán Colin Farrelről hitem el a kémes mesét, de Kate Backinsale a latexet lecserélte farmere, de ugyan azt csinálja mint vámpírként és Jessica Biel is szájtátva enyelgi végig az egészet. 

Az emlékmás értékelés:

Kezdetekben mikor néztem az elős trailert sokkal jobb filmre számítottam. Azt gondoltam, hogy remaként nem fogja megütni az eredetit, de azért némi minőséget elvárt az ember. Külön sci-fi akcióként egynek elment, de hogy örök klasszikus nem lesz az biztos. 

Elsőre mikor elkezdtem gondolkodni, hogy most mi is legyen a véleményem a filmmel kapcsolatban, arra gondoltam, hogy nem lehet nagyon negatív, mert film a maga módján nem rossz, viszont, ha minden egybe veszünk nem is tökéletes, de hogy mire jutottam végül? A kép után elmondom.

Ellőbb azonban kezdjünk a történettel. Nos, a sztori szerint az elnök lánya fent ragad az űrben található börtönben, ahol kiszabadulnak a nagyon kemény, gonosz, mindenre elszánt gyilkosok. Valakinek meg kell menteni a lányt, és jó hogy lesz egy valaki.

Mivel is kezdjük? Talán azzal érdemes, hogy hiába gondolja bárki is, hogy most lát egy látványos filmet, mert hiába, az eklézsia nagyon kevés volt, így a látvány néhol hagy kívánnivalót maga után, úgyhogy ezt el kell fogadni. A fogatókönyv persze tele van jó sok klisével, baromsággal, de meglepetésemre nem rossz egysorosokkal is, amik néha azért mosolyt csalt az arcomra. Az akció jelentek nem voltak olyan rosszak, persze, akadt olyan, hogy látszott, hogy gyenge CGI-vel van dolgunk, de ez abszolút megbocsátható. 

A filmet nyilván Guy Pearce viszi el a hátán. Simán elhiszem neki a kemény csávót. Remek egysorosokat szúr be két adok-kapok közé, így már-már Bruce Willis magasságokba emelkedik. Szerepel még a filmben, Maggie Grace (aki nem tudná, ő az akit a Taken című remek akcó filmben elrabolnak), hozza a ilyenkor szokásos hárpiát, de mindegy is. 

Lockout étékelés:

Vegyes felvágott, romlott a káposzta, de a kecske így is megeszi. Ez van, ez a film nyilván nem fog tetszeni azoknak, aki már láttak egy-két sci-fit, mert silánynak fogják tartani, viszont a készítők sem vették komolyra a figurát, így a film szerintem fogyasztható, ezért egy 60%-t simán megér.