Egy dolgot nem tudok ezzel a filmmel kapcsolatban hova tenni, hogy ezt így összességében ki gondolhatta komolyan. Bicskanyitogató egy alkotás. Az első rész remek, a második már sokaknak nem tetszett, de szerintem nem rossz, de a harmadik egy bődületes csalódás, mondom, borzasztó. Hála az égnek, hogy nem rohantam a moziba.

Ugye, a történet az The Avangers után játszódik, az ott történtek miatt kapunk egy depressziós (whatthef@ck!), megzuhant Tony Starkot, akinek a szerfelet izgalmas belső moralizálását kell végig nézni két órában. Komolyan kérdem, ki kíváncsi rá? Amin végül a röhögés, majd később a kínos érzés kerített hatalmába, mikor mindezt egy gyermekkel beszéli meg majd fél órán keresztül (mivanmá'itt!!).

Mi a helyzet a főgonosz fronton? 

Katasztrófa, ennyi. Ha viccnek szánták jó, tényleg berekedtem a röhögéstől, ha viszont komolyan, az ötletgazdát vágják tarkón egy szívlapáttal. Bedobják a csalit az elején, hogy kapunk végere egy komolyan vehető rossz csákót, erre a végére meg kiderül, hogy nem is. Ami a látvány illeti. Az kell mondjam, hogy nem menti meg a filmet, mert közel sem lett tökéletes, vannak szép jelenetek, viszont főleg a az utolsó húsz percben a leszámolásnál látszott a gondos kezek hiánya CGI-n és a keszekusza, követhetetlen operatőri munkán.

Vasember 3 értékelés: 

Agyon fókusz csoportozott film lett sajnos, még nagyobb sajnálatomra a bevételek alakulása magasan a legjobb. Szomorú ez, mert ami rossz a nézőnek, az remek a stúdiónak. Reméljük a jövőbben fordul a kocka.