A Feledés egy igazi látvány és hangorgia, nem mellesleg egy kitűnő sci-fi. Pedig biztosra vettem a csalódást, mert a nyáron (ami mellesleg a sci-fik nyara lett volna) nem voltak igazán átütő filmek, persze az összbevételi adatok nézve minden rekord megdőlt, no de mindegy is, az Oblivion viszont meglepően jó film lett. 

Joseph Konsing (Tron: Legacy) által rendezett filmben a történet - mint idén minden sci-fi-ben - jelenti gyenge pontot. A lényeg, hogy a földön nem sok ember él már, mert az élővilág elpusztult, viszont a víz mint ásványkincs még jelen van, a benne lévő ásványokra szükség van és nyilván néhány embere, akik javítják a bányászatra használt eszközöket. Persze nem ilyen egyszerű a helyzet, mert a Földön nemcsak a levegőben élnek emberek, hanem a föld alatt is, akiknek viszont nem igazán tetszik, hogy a megmaradt ásványkincseket is "kirabolják". 

Természetesen a sztoriba lehetne hibát találni, de szerintem felesleges, hisz kellően megtekerik a történet folyamatát, sokszor kellet az egészet újra értelmezni, főleg az első fél óra alapján nem gondoltam volna, hogy ilyen fonalat vesz fel a film. Úgyhogy, rendesen sikerült meglepniük, viszont azokat is megértem akiket már ilyenekkel nem nagyon lehet.

Viszont, amivel nagyon nehéz vitatkozni, a látvány elképesztő minőségével. A nyáron sok látvány film volt, de megkockáztattam, hogy ez nyújtotta a legnagyobb képi élményt. Ami igazán tetszett, hogy a különböző kütyüket, eszközöket, milyen gondossággal sikerül megvalósítani. Látszott a filmen, hogy a készítők minden tárgyra gondosan odafigyeltek, az egész mögött jól átgondolt koncepciót húzódott meg, ezért külön dicséret, és remélem, hogy mikor osszák a díjakat, mindenképp várom, hogy kapjon a látványért egyet.

Főszerepet Tom Croise kapta meg és nem meglepő módon nem okozott neki különösebb megterhelést a karaktert megformálni, nem úgy, Olga Kurylenkonak, akit ugye nem a kikezdhetetlen színészi kvalitásért szeretünk. Manapság film nem létezhet Morgen Freeman nélkül és ahogy az lenni szokott hozta is kötelezőt.

No, majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy a zene fenomenális, de tényleg. Minden fegyverhang, minden járműnek, minden eszköznek kitűnő hang effekteket sikerült komponálni.

Feledés értékelés: 

Remekül szórakoztam. Megy az ajánlott plecsni. 

Milyen nap lenne az a életedben, mikor felkelsz reggel, látszólag minden rendben, közben mikor elmész az orvoshoz a vizsgálati eredményért, az pedig a képedbe mondja: veszélyes rákod van és a túlélésre az esélyed fifti-fifti. Ötven százalék! Mit tennél?

Adam (Josef Gordon-Levitt) író egy rádiónál, aki a munka után elmegy az onkológiára, ahol az orvos majdhogynem szándákosan szadista módon közli vele, hogy egy veszélyes rákja van a gerincében, és mint ahogy a filmnek a címe is sugallja a túlélési esélye nem több mint ötven százalék.

Azért jó ez a film, mert attól függetlenül, hogy szomorúan kellene ülni a film közben, hisz egy húszas éveiben élő ember lesz komolyan beteg, már ilyen fiatalon meg kell tanulnia milyen egy ilyen betegség ellen küzdeni, ez önmagában lehangoló, de film ennek pontosan az ellenkezőjét váltja ki. Jól keverték a humort és a komolyságot.

Adamnak komoly segítői vannak, hogy túl legyen a nehéz helyzetén. Először is ott van a Seth Rogen által megtestesített haverja, aki ha kell, ha nem próbálja rávenni, hogy a csajok márpedig buknak a rákos pasikra, meg persze a hülyülés minden helyzetben. A kemón összeismerkedik sortársaival, akikkel a hosszú kemoterápia telik el gyorsabban.

A barátnője (Bryce Dallas Howard) csak próbál a helyzeten úrrá lenni. Ugyan a kapcsolat már neki nem az jelenti, amit Adamnek, de a helyzetből próbál minél jobban kijönni és nem otthagyni a barátját. Viszont a lelkesedés nem tart sokáig. És hát az édesanyja inkább "nyűg" a hátán, az állandó fontoskodásával, így sokat nem is beszélnek.

Aki viszont a legtöbbet segíti neki, a terapeutája, akivel a hosszas beszélgetés közben a kezdeti ismerkedés után kezd komolyabb kapcsolat kialakulni. Így Adam a nehezebb napokat könnyeben képes átvészelni. 

Nos, a film nem szokványos módon közelíti meg a betegséget, hanem abból csinál humort, hogy valaki ebbe az állapotba kerül. Először is ugye, így könnyeben lehet csajozni, nem csak Adamnak, hanem a haverjának is, hisz ő kísérgeti mindenhova, gondozza, vele van jobban-rosszban, a csajoknak ez pedig imponáló. Úgyhogy, nem lesz az embernek rossz kedve mikor a végefőcím felcsendül, hanem elismerően csettint, így is lehet.

Fifti-fifty értékelés: 

Nem teljesen a való éltet vázolja film, de a rákról némileg többet megtudunk, a színészek jól játszanak és mivel feel-good úgy hogy van, egy 80%-t minden kertelés nélkül adok neki.