Tényleg csak röviden, mert hogy is mondjam, nem egyszerűen emészthető, szóval, nem áll fel könnyen ember utána.

Miről is van szó? Chris (Emile Hirsch) a tartozása miatt életveszélyes helyzetbe kerül, az egyetlen lehetősége a kalamajkából kikerüli, ha megszerzi az anya életbiztosításáért járó pénzt, de a muter biztos nem fog a közeljövőben meghalni természetes úton, így az apját, meg a mostohát is bele akarja venni a buliba. Kis noszogatás, majd terv készítés. A gond, hogy egyik sem tett még el láb alól senkit, így jön a képbe Gyilkos Joe - aki szíves örömest megcsinálja a munkát, némi letét mellett, ha esetleg nem kapná meg a pénzét. A letét tárgya Chris húga, akivel Joe szerelmi légyottot folytat. Miért ne, hisz az ő tulajdona, a lelkileg sérült lánnyal minden meg lehet tenni, hiszékeny, befolyásolható, hisz lelki sérült szegény.

Komolyan az ember fiának a gyomra kifordul ettől a filmtől, az összes szereplő olyan retardált, hogy elmondani nem lehet. Élő példája az emberi butaság, gonoszság, kapzsiság, rövidlátás, kicsinyesség, aljasság határtalanságnak. Lehetne folytatni ezt a végtelenségig, minden szereplő a maga szintjén teljesen beteg, nincs egy épeszű a környéken, az szent. 

A színészek közül kiemelendő Matthew McConaughey, aki a bérgyilkos szerepében parádés. Ráadásul mostanában egészen jó filmekben szerepelt és fog is szerepelni. 

Kendőzetlenül tolja a néző arcába William Friendkin rendező a mocskot, dominancia kierőszakolásának megalázó eszközeit, amerika lecsúszott környékeinek mindennapjait meghatározó fertőjét. Remek film, nem láttam mostanában ennyire nyomasztó darabot.

Rögtön egy vallomással kell kezdenem, mert az eredetit nem láttam, így nem is tudnám megmondani, hogy melyik a jobb, de a mostani darabról biztos állíthatom, hogy nem rossz, sőt.

A film arról szól, hogy egy házaspár nyugalomra vágyik, ezért leköltöznek vidékre, ahol szembe találják magukat a nem éppen kifinomult stílusokról ismert vidéki emberekkel. Az ok amiért pont ide jöttek, mert a feleségnek meghalt az apja, az üresen álló ház meg pont kapóra jött, meg a nyugalom szigete, vagy mégsem...  

A film első fele lassúnak lehetne mondani, de mégsem unatkoztam, mert remekül lehet érezni a feszültséget, még akkor is, ha a színészek nincsenek mindig a helyzet magaslatán - főleg a feleség - egyes jelenetekben. A vége pedig tartalmaz elég izgalmat, hogy azt tudjam mondni, hogy nem unatkoztam egy percet sem. 

Nyilván klisék tárháza a film, emelet sok sorozatokból ismer színeszekkel operálnak, de simán nézhető.

Tejes megrökönyödve olvasom, hogy ez aztán a vígjáték, meg azt is, hogy nem is olyan jó, mi nem jó, egyenesen vállalhatatlan. Azt kell, hogy mondjam, mind a két véleményben van némi igazság, de hogy melyik az igaz, a kép után utána járunk.

Nézzük először a történetet: négy fiatal, egy esküvő, a problémák tárháza, amik egy birkában csúcsosodnak ki teljes mértékben. Nos, kb erről szól a film, meg a poén hegyek többsége, ami alpári, megbotránkoztató és erre még undorító is, de simán lehet rajta viháncolni, természetesen módjával. A négy fiatal közül a legnormálisabb megismert egy ausztrál lányt és a rövid ismertség után össze is házasodnak. Így a négy jó barát - a drogos, a kis Hitler, a hőszerelmes - elindulnak a haverjuk legnagyobb napjára, az esküvőre. Perszer egy kis kitérő ott, egy kis legénybúcsú amott, az após szent birkája máris óriási láncreakciót indukál a barátok és a násznép között. 

A film nagyon beteg, mondjuk ebből kifolyólag nem is mindenkinek jönnek be a morbid humor eme formái, így korlátozottan merem ajánlani. Személy szerint nem szórakoztam rosszul. Nem az a fetrengős humort nyomó valami (mondjuk meglehet, hogy valakinél igen), nem is a visszafogottság jellemzi, de voltak pillanatok a filmben, mikor rendesen röhögtem a srácok hülyeségein. Tele van az egész csavarlazítós jelenetekkel, szövegekkel, néhol még párbeszédekkel is, ezért meg is lepődhetem magamon, hogy ennyire lekötött az egész.

Harmadnaposok értékelés:

Nyilván nem az évtized vígjátéka, de egyszer meglehet nézni, persze, aki bírja a morbid humort. Szerintem nem rossz film, lehet rajta röhögni, ezért egy 70%-ra gondoltam.

Szakmád szerint csak beszélnek, meggyőznöd kell mindenkit és mi történne, ha egyszer a kertedben nőne egy fa, minden egyes kimondott szónál lehullna egy falevél, minden egyes levél után közelebb kerülsz a saját halálodhoz. Nagyjából ennyi lenne Eddie Murphy legújabb filmjének a története, ami nagyon bugyuta, nagyon nem nekem való, de a film még sem rossz.

Nem azt mondom, hogy felhőtlen az örömöm, Murphy mostanság nem hassít Hollywood csillagos egén, magyarul elvállal mindent amiben röhögcsélhet egy kicsit. Ez a filmje is inkább készült egy jó nagy családnak, akik körbe ülik a tévét és talán a gyerekek még vihognak is rajta egy keveset.

Poénos helyzetek vannak - több kevesebb sikerrel sikerült olyan szintre hozni a filmben, amiken ugyan rekeszizom sérvet nem fog kapni senki, de egy kellemes másfélt órát simán el lehet vele tölteni. 

Ezer szó értékelés:

Nem rossz film, nem is akarom letagadni, hogy simán végignéztem, jól szórakoztam, kicsit meg is lepet. Egy 70%-ot adok rá, de ebben az is benne van, hogy nem volt nagy az elvárás, és mivel megugrotta a minimum, ez a ponton is meglátszik.

Na, gratulálok, így kell megvezetni az embert. Nehéz eldöntetni, hogy most jó volt vagy sem, mert az előzetesek alapján nagyon nem ilyenre számítottam, ami meg végül lett az egészből, hát nem tudom. Érzésem szerint a film nagyon megosztó.

A történetet szerint egy kiképzett katonát elárulnak küldetése során, ami neki érhető okokból nem igazán tetszett, megsértődőt na, így bosszúból a volt munkaadójának le fogja nyisszantani a csúnyáját. Ennyi röviden a történet, ami nem meglepően rém unalmas, mert láttam ehhez nagyon hasonlót nem egy-kettőt, viszont mégis vártam, mert azt gondoltam naivan, jó jó, a sztori tudjuk, ismerjük, de az akció miatt csak érdemes lesz megvizsgálni, de nem annyira. 

Az van, hogy a film nagyon lassú, a képi világ old school hatás ad neki, ami meg van támogatva rém gyenge zenével. Lehet hogy ezelőtt tíz-hossz évvel elfogatható volt, de nekem ma ilyen ne nyomjanak már, mert bealszok az egészen. Az vártam, hogy leülök, jön Gina Carano (új, friss, ráadásul nő, amiből manapság nagyon kevés hiteles van akció filmekben) könyörtelenül rendet tesz, ez meg is volt valamilyen szinten, csak gagyin volt csomagolva.

A teljesség igénye nélkül a következő színészek tűnek fel: Michael Fassbender, Channing Tatum, Ewan McGregor, Antonio Banderas, Michael Douglas. A filmet Steven Soderbergh (Ocean's Thirteen) rendezte, aki most érzésem szerint nem tudta eldönteni, hogy milyen akció filmet akar, meg érzésem szerint nem találta el a fonalat a fényképezéssel sem, a film régi vágásúnak akart tűnni a mai korban, de nekem kissé az erőltetett lett így ebben a koncepcióval. 

A bűn hálójában értékelés: 

Ha az egész játékidőt nézzük, akkor meg van az emberben az az érzés, hogy mégsem volt ez olyan rossz. Tehát összességben nem lehet lehúzni a klotyón, hanem adni kell neki egy esélyt, mert biztos vagyok benne, hogy lesz olyan akiknek ez a stílus bejön. Nekem végül nem tetszett annyira, de elfogadom, hogy nem is volt annyira rossz, csak amit mondtam is nem erre számítottam, és talán a csalódásom tárgya ebben merül ki inkább. A filmre egy 60%-t adok, ami szerintem jó pont, és ez betudható annak is, hogy színészileg ugyan Gina nem emelkedik ki, de verekedni azt tud, így hátha a jövőbben fog még szerepelni több akció filmben is.

Már eleve félek, ha Nicolas Cage mostanában színészkedésre adja a fejét, amit mostanában egyre sűrűbben meg is tesz, amivel sikerült neki olyan mélyre ásnia magát a szememben, hogy onnan már nagyot kell dobbantania, hogy megint komolyan vehető legyen. Na és, mi a helyzet ezzel a filmmel. Nos, meglepődve kellet tapasztalnom, hogy nézhető, sőt maga nagyon egyszerű módján jó thriller.

Lássuk gyorsan a történetet. Nick Gerard (Nicolas Cage) és felesége élik minden napjaikat, mikor az asszonyt egy idegen összeveri, megerőszakolja, a nagyon dühös férj pedig gondolatban párszor eltervezte hogyan fogja a tettest elkapni, azonban neki nem sok eszköze van ehhez. Ekkor bukkan fel egy idegen, aki vázolja neki, hogy majd ők elintézik helyette a fickót, de cserébe, ha kérik, néhány szívességet meg kell tennie. Nick némi húzza-vonna után belemegy a játékba, ami rá nézve a későbbikben nem várt következménnyel jár, ugyanis nem olyan egyszerű ebből a játékból kiszállni, ha egyszer belekerültél a rendszerbe. 

A film nem mond semmi újat, de sikerül végig fent tartani az érdeklődést, ami abban merül ki, hogy kíváncsi voltam, mégis hogy lehet egy ilyen slamasztikábból kikeveredni. Tehát a történet nem bonyolult, csordogál előre, Nick Gerard egyre jobban próbál ellenállni, ekkor döbben rá, hogy ezt bizony elcseszte, mert ezek a fiuk nem szarral gurigáznak, nem élég azt mondania: bocsi, most ezt nem? 

Azt márt írtam, hogy Nic Cage nem tud leállni, ha elétolnak egy forgatókönyvet, ő rögtön bólint egyet, részéről mehet a buli. Nem ez lesz élete legjobb szerepe, de nem is a legrosszabb. Szerepel még a filmben Guy Pearce, aki idén jelenkezet a Lockout-l, ami rém gyenge akció film, úgyhogy most ezzel javított nálam egy kicsit.

A bosszú jogán értékelés:

Nem ez lesz életed legjobb thrillerre, de egy délután be lehet próbálni, legfeljebb itt leszek, akin el lehet verni a port. 60%.

Azt nem tudom, hogy most sírjak-e, vagy nevesek - nem erre számítottam. A film nem rossz, sőt ha jót akarunk nevetni, akkor még be is vállalhatjuk, csak mégis egy horrorral lenne dolgunk, vagy jobban mondva én hittem ezt, pedig nem csak erről van szó. A film végül vicces is, aprítás is van, de szerencsére nem komolyan véve, és ez is menti meg az egész produkciót.

A történetről nem szabad sokat elárulni, mert akkor még az a kis izgalom elszáll ízibe, úgyhogy csak annyi elmondok, hogy pár fiatal elmegy egy faházhoz táborozni, ahol ugye történek olyan dolgok, amik az életükkel összeegyeztethetetlen. Azért ne gondoljuk, hogy ilyen faék egyszerűség jellemzi az egészet, megvan egy kicsit azért bolondítva a történet, ami folyik egyenesen a semmibe, de annyi baj legyen. 

A forgatókönyvet is ide citáljam, annyit azért érdemes tudni róla, hogy meglepődve tapasztaltam, hogy vannak rendesen utalások ide-oda, amit természetesen meghagyok a nézőnek, hogy mindegy egyes mozzanatot felfedezzen magának. 

Színészi játékot ne várjuk, rém gyenge, még szerencse, hogy ez itt nem volt követelmény. Ha biztos ismerőssel akar az ember találkozni, akkor talán Chris Hemsworth (Thor) tudom megemlíteni.

Vadászlak az erdőben értékelés:

Mivel semmilyen előismeretem nem volt a filmmel kapcsolatban, így elsőre nagyon nem ezt vártam, de végül is nem bántam meg, hogy rászántam azt a másfél órát. Nagyban nem változott a véleményem a mostani horrorokról, de szerencsére nem is romlott, így egy 70%-t tudok rá adni, de azt megérdemelten.

Ez a film borzasztó. Az kiderült már ez első pár percben, hogy a célközönség nem én vagyok, hanem éntőlem sokkal, de sokkal fiatalabb korosztály. Próbáltam olyan szemmel nézni és arra az elhatározásra jutottam, egye-fenne, mégsem oly rossz ez, csak jól kell hozzá állni.

A történet benne van a címben, utazás a rejtélyes szigetre. A kaland nem tartalmaz különösebb izgalmakat, néha elcsodálkoztam, hogy mi lenne ha tényleg lenne egy olyan világ, ahol a pont fordítva van minden, ami nálunk kicsi, az ott nagy, ami ott nagy az itt kicsi, vagy ilyesmi. Szóval van egy varázsa a szigetnek, ahol még élni is lehetne, persze csak ha éppen nem akar elsüllyedni. 

Nos, ami jó lehet a filmben, hogy legalább komolyan egyáltalán nem veszi magát, így eleresztenek a egy-két jó egysorosokat, ami ha nem is hangosan, de egy isteneset lehet kacarászni. Plusz, vannak olyan jelenetek (a csaj meghódítása három lépésben) ami felüdülés a többi giccses, majdhogynem kínos jelenetek között. 

A főszerepet Dwayne Johnson bízták, akiről annyit érdemes tudni, hogy minél jobban telik az idő, annál nagyobb darab lesz, viszont ehhez színészi tehetség nem párosul, sajnos. Nos, aki még valamilyen szinten érdekes, ismertebb név lehet, Vanesa Anna Hudgens. Jaj, istenem, nem tudjuk, hogy kicsoda? High School Musical? Na, talán, aha, igen, pontosan az a csaj. Na, miután ez megfejtettük, még megemlítem, hogy Michael Caine is tiszteletét teszi a produkcióban. 

Utazás a rejtélyes szigetre értékelés:

Ha gyorsan akarom verdiktet elmondani, akkor az elején már megemlítettem, a cél korosztály nem én vagyok, ezt a filmet gyerekkel, vagy örök gyerekek fogja isten igazából élvezni, ezért én eme magvas boldogság szeleteket az életükből nem akarom elvenni azzal, hogy alacsony értékelésemmel elriasztom őket, így erős késztetés ellenére, egy gyenge, de annál jobban kinéző 60%-t adok rá. 

Ne félj a sötétben! Mondja a filmnek a címe. Nem féltem a sötétben, pedig elég későn volt mikor neki kezdtem, volt is bennem egy kis félsz, de hamar szertefoszlott. Ugyanis ez az alkotás a horror filmek állatorvosi lova. Elő példája annak, hogy ne készíts horrort. Persze az előzőleg nyomott marketing szépen magasra helyezte az elvárást, így persze, hogy csalódást lett. Kép után folytatom.

Először legyünk túl a kötelezőn. A történetben már az elején nem bíztam, mert nyilván nem most fognak valami magasröptű ötletel előállni, így ezen nem vérzett el a film nálam. Szóval, a sztori egy ház körül sürög-forog, ahol is a pincében, itt is a kémény mélyén élnek a szörnyecskék, akik valami oknál fogva, csak akkor nyugszanak meg, ha kisgyerekek fogait megszerzik, megeszik, ha ez nincs, idegesek lesznek. Pont. Nem taglalom tovább. Értelem semmi nincs benne, úgy hogy ezen lépjünk is túl. Kezdődik a film, meghal a ház lakója, pár évvel később, jön az új család, új emberek, új fogak, főleg a kislány az érdekes, hisz a kis "fogtündérek" minden áron vele akartak barátkozni.

Elején a filmnek azt mondtam, eddig jól kezdődig, van hangulat, jó lesz ez. Aztán valami történ, eltelt fél óra, még csak suttogásokat lehet hallani, vizuálisan semmi. Már majdnem eltelt egy óra, mikor már tényleg kezdtem magam unni, sörűn szürcsöltem a maga mellé helyezett szívószálas üdítőmet, mikor felszisszenek, leeset a mobilom, mondom: "A  fenébe, még ez is". A film eközben: nem figyeltem három másodpercre, és pont most kellet volna megijedni, miközben erős izgalmi állapotban  - gondoltam elromlott - vettem fel a telefonomat.

Jó, egye fene, hát erről lemaradtam, de nem tekerem vissza, mert a java még mindig hátra van, a folyadék meg fogy, haladjunk.

Nem történik semmi, mindjárt vége a filmnek, és még egy tisztességes frászt sem tudtak rám hozni. Ezek izzék még mindig barátkozni akarnak. Közben a folyadék is elfogyott. Most el kell mennem hozni újat. Dilemma: hagyjam a filmet menni, vagy ne. Na jó, megállítom, hát ha lemaradok valamiről. Szerintetek? Halál unalmas. Ezek csak folyton barátkozni akarnak, állítólag nagyon szeretik a fogakat, de eddig egyet sem ettek meg, várjunk csak, ja, de egyet igen, azért valami érmét adtak, miért is, elmondták, fenébe, nem figyelek, aham, mert ez így szokták. Várjunk csak, de honnan vették az érmét, ki tudja, én nem.

Na végre, utolsó tízperc, eltört az első láb, na, végre valakit fejbe vágtak, előkerült egy, egy olló. Hú de izgalmas, már félek egy kicsit. Ne, mi, már, vége is van. Fene egye meg, most is elment az életemből másfél óra. Egy rohadt fogat nem ettek meg tisztességesen ezek a nagyra nőtt denevérrel pároztatott patkányok.

Komolyan mondom, a mostani horrorokkal az a baj, hogy óvodásoknak készül. Ez is. Hiába vannak a szörnyek szépen kidolgozva, hiába fényképezték jól a filmet, ha nem történik benne semmi, így egyhangú, túlságosan a steril, magyarul unalmas. Nincs mitől tartani, igazan csak egyszer próbáltak megijeszteni, de a összes többi percben helyben járás jellemezte az egész filmet. És a vége sem valami rózsás, de ez már egy másik történet.

A filmben Katie "Cruise" Holmes és Guy Pearce játsszák a főszerepet. Nos, mindketten tisztességes iparos munkát végeznek, kötelező letudva, gázsi felvéve, de jószerével nem tesznek sok mindent hozzá a produkcióhoz.

Még ami érdekes lehet, hogy az egészet Guillermo Del Toro (Hellboy) felügyelte, ezért is gondolták sokan, hogy ereszd el a hajam lesz itt, de hát nagyon nem, mert úgy tűnik, hogy szabad kezet adott az Troy Nixey-nek, akinek ez az első említésre érdemes munkája. Van még mit tanulni.

Ne félj a sötétben! értékelés:

Az gondolom lejön, hogy többet vártam, de főleg ezt nem, nem ilyet, valami frissebbet, kevesebb klisét, több eredetiséget. Ebből nem kaptam semmit, az eredmény 50%-ra elég.

Nagyon gondolkodnom kell, hogy mi is legyen az álláspontom az ügyben, hogy most ez a film tetszett-e, vagy sem. Isten igazából nem tudok egy határozott véleményt mondani, mert nekem sajnos, vagy nem, kitudja, de a film nagyon semleges lett. Megnéztem az egyik Oscar esélyest, de hogy két hét múlva emlékszek-e rá, több mint kérdéses.

Miért? Isten igazából nem tudnám megmondani. Ezzel a filmmel én konkrétan nem tudok mit kezdeni. Valahogy olyan semmilyenek érzem az egészet, majdhogynem megkockáztatom, hogy felesleges volt megnéznem. Valahogy nem kötött le. Vagy én lettem mostanában immúnis a drámákra, vagy valami front van, fogalmam nincs, de sajnos nekem ez a film kevés volt arra, hogy valami érdemlegesen voltoztasson a hangulatomon akár negatív vagy akár pozitív irányba. Nem ütőt olyan nagyot, főleg akkorát nem, amit előzetesen vártam. 

Színészekkel lenne a probléma? Nem hiszem, mert George Clooney színészi alakításáért jelölték az Oscarra, így nyilván nem játszott rosszul, legalábbis eltért a valamelyes "Clooney" vonaltól. Különösen tetszett a játéka a fimnek az utolsó harmadában.

A film Hawaii szigeten játszódik, úgyhogy a környezet pazar egy dráma leforgatásra, főleg egy olyan helyen, ahol az emberek akik nem itt élnek, úgy gondolják a helyről, hogy itt az emberek élik az életüket, különösebb probléma, gondok nem nyomják a vállukat, holott ez közel sincs így. Itt is bármikor történhetnek balesetek, itt is lesznek az emberek betegek. Úgyhogy az élet itt sem fenéki tejfel. Ahogy itt a történet remek példát is mutat.

Utódok értékelés: 

Talán ha nem olvasok sok ajnározó vélemény, akkor az elvárásom kisebb lehetett volna, és most nem ülök itt ilyen tanácstalanul. Nehéz szível, de nem tudok 70%-nál többet adni rá.