Nos, mit lehet erről a filmről elmondani, elöljáróban mindenképp azt, hogy nyilván nem rossz, sőt az ilyen szirupos filmek között simán elsőosztályúnak mondható, úgy hogy, így az elején leírhatom, hogy esti szórakozásnak adja magát, a többit meg a kép után kitárgyaljuk.

A történet rém egyszerű. Ott indulunk, hogy Benjamin Mee felesége meghalt, a család próbál kilábalni a tragédiából. Nem egyszerű, Benjamin nem képes elengedni a feleséget, ráadásul a rámaradt két gyerekkel is meg kell birkóznia. Majd egy nap elhatározza, hogy most már ebből elég, változtatni kel, új élet majd mindent megold. Az új élethez természetesen környezet változás szükséges, amit egy lerobban állatkert vásárlás testesít meg.

A film nyilván hatásvadász, hisz az érzelmeinkkel játszik, hol boldogan nevetünk, hol lesz olyan is, mikor az olyan lelkületűeknek is kielégíti az igényét, akik szeretnek pityeregni. Megmondom őszintén az ilyen érzelmekre játszó filmek nem igazán a zsánereim, de itt szerencsére nem vitték túlzásban, hanem maradtak egy arany közép úton, amit jól sikerült bejárni. 

A két főszereplő elviszi a hátán a filmet. Jól oldották meg feladatukat. Matt Damon új szerepben láthatjuk, hisz nem játszott még apát, de különösebben drámában sem igazán csillantotta meg a tehetségét. Női vonalt Scarlett Johanson erősíti, aki most szinte smink nélkül szép, ami külön plusz pont. És nyilván nem fogom kihagyni Ellen Fanninget sem, aki a vidéki szeleburdi lányt is tökéletesen megformálta. 

Ha valakinek mind ez egyáltalán nem érdekel, akkor is érdemes megnézni, hisz a film gyönyörűen van fényképezve, és nem maradhatnak ki az állatbarátok sem, hisz azokból itt nem lesz hiány.

Igazi kaland értékelés: 

A végső verdict meglehetősen pozitív kicsengésű, akik szeretik a drámákat, nagyon kicsit vicces formában tálalva, akkor azoknak simán nézhető. A filmre egyébként egy 80%-t dobok, ami megérdemelten megy rá. 

Tényleg nem akartam ezzel kezdeni, de már a magyarok többször bebizonyították, hogy ha cím adásról van szó egész egyszerűen nem megy ez nekünk. A Young Adult-ból Pszichoszingli. Úristen, mi ez a förmedvény. Ki ad ki ilyen fordítást a kezéből, és főleg, ki mondta ki a végső szót, hogy ez jó. No de mindegy, koncentráljunk a filmre. 

Maga a film milyen volt? Hát, közepes. Jason Reitman rendezte, akiről annyit illik tudni, hogy a Juno-val alkotott már jót is, itt viszont nem igazán találta el a fonalat. Simán nézhető, főleg az eleje, a közepénél viszont már érződik, hogy a történet olyan amilyen, belesüpped a klisé mocsarába, kár érte. 

Nos, ha már itt tartunk, akkor lássuk, hogy miről is szol a fáma. Mavis Gray egy sikeres író, aki könyveket ír fiatal felnőtteknek. Ő az aki felvállalta, hogy eltávolodik a régi életétől (az unalmas várostól, emberektől), elmegy a nagyvárosba, ahol férjhez ment, azonban kezdeti sikerek után a dédelgetett álmoknak fuccs lett, az élet összességeben szar, elrepült mellette, a házassága is tönkrement, meg persze ő maga is. Elhatározza, hogy vissza tér szülővárosába, a régi életébe, a régi barátjához, akivel felmelegítheti a ezeréves kapcsolatukat és talán újra megtalálhatja a boldogságot. A bökkenő, hogy a férfinak felesége és gyereke van, de hát ez nem lehet akadály egy olyan embernek, aki a boldogságot hírből sem ismeri, vissza kapja ő még a régi szerelmét. 

A fő karaktert Charlize Theron hozza néhol jó, néhol nem annyira jól. Mert volt ő már ennél sokkal jobb, főleg, mikor lerobban nőt (A rém) kellet játszani. Itt is végül is ezt csinálja, csak nem annyira hitelesen. Olyan karaktert formál meg, aki régen a gimnáziumi évek alatt az unalmas helyiek között volt a helyi vagány, ő volt aki fogta magát, elhagyta ezt a posványos közege, és mikor vissza jött, még most is őt csodálják. Csak erről tudomást sem vesz, pusztító életet él, ráadásul az írói karrierje is vakvágányra kerül.

Isten igazából nem lenne olyan rossz film, csak valahogy nem érzem olyan drámainak a helyzetet, nem igazán éreztem a film egy részénél sem azt a hihetetlen nagy morális dilemmákat. Valahogy nem volt elég mélysége a történetnek. Ami megmarat Theron néhány jó beszólása, meg egy-két kínosan humoros jelenet. És ennyi. 

Young Adult értékelés: 

Nos, ilyen film nem is lehet egyébként istenigazából jó, mert boldog nem igazán lesz az ember miután végignézte, viszont egy 60% megy rá simán, de az is inkább Theron miatt van, többi nem igazán kötött le, őszintén szólva.

Azt kell, hogy mondjam a film maga módján teljesen vállalható, sőt, megkockáztatom, hogy szórakoztató, ami nem kis eredmény egy olyan filmtől, ami lehetett volna nagyon rossz is. Főleg rosszabb, mint az eredeti.

A történet fonalát ott vesszük fel, mikor egy amerikai kis városban néhány fiatal meghal, és a helyi tanács tagjai megtiltják a szórakozást, azon belül is főleg a táncot, ami a fiatalok körében mondani sem kell, nem okoz nagy örömet. Így elbujdokolva, titokban kell a szórakozás táncot nevező formáját végezni. Miután e szigorú törvények már-már éket ütöttek a helyiek fejében, akkor érkezik Ren McCormack nagyvárosi ficsúr, akinek az ilyen törvények több mint nevetséges, így hát elindul a "lázongás" minden és mindenki ellen.

A legjobban a filmnek a hangulat fogott meg, a zene és a tánc, ami ugyan nem egy Step up minőség, de a vidéki zenére nyomott lépések tejesen jól működnek és már-már nekem is kedvem lett a végére ropni egy kicsit. Az egészhez pedig hozzátesz a felhígított amerikai kisvárosi country hangulat.

Footloose értékelés:

A filmet merem ajánlani, másfél óra szórakozásnak jó, noha banális sztori (tiltott tánc 2012-ben kicsit viccesen hat), de a hangulat elviszi a hátán a filmet, így egy 80%-t simán megér.

A tovább mögött egy bónusz kép.

Kíváncsi voltam, mert sokat írták, hogy Zoe Saldona vékonysága - vas ágyal negyven kiló - okán sokan nem igazán hiszik el, hogy puszta kézzel képes lecsapni a rossz arcokat, maximum lesből. Így van, vicces és komolytalan, de attól még a film nem olyan rossz, legalábbis rosszabbra számítottam.

Gyorsan legyünk túl a történeten. Nos, hát a sztorin nem igazán kell izgulni, mert a készítők sem "izzattak vért", oly egyszerű mint egy bot, és a történet vezetése sem küzd különösen komoly kihívásokkal. Szóval, Cataleya Restrepo (Zoe Saldona) gyerek kora kész katasztrófa, hisz Bogotában megölik szüleit és nagybátyához kerül, ami nagyban meghatározza a későbbi életét, hisz akik ezt tették vele, nem maradhat el büntetés, így mint egyszemélyen hadsereg rendezi át a rossz arcok arcberendezését. 

Ami tényleg komolytalan, mert én sok mindent elhiszek Zoe kisaszanyról, de azt speciel nem, hogy a közelharcban lenyom egy nálánál kétszer nagyobb smaszert, főleg nem puszta kézzel. Mondjuk ezen anomálián gyorsan túljutottam, egyébként sem érdemes ezen sokat agyalni, mert végül is a film halad előre, vannak jó pontja, az akciók sem annyira rosszak, simán nézhető, megkockáztatom van az a szint amikor már szórakoztató is. 

Colombiana értékelés:

Nem ez lesz a legjobb filmes élményed az biztos, de ha megnézed sem veszítesz vele olyan sokat, meg mindegy is, egy 60%-t adok rá. 

Nos, ez a mese olyan egyszerű, mint egy faeke, de mégis jó. Jó, mert nem akar sok lenne, a történet egyszerűsége miatt csak nézni kell, a percek meg csak elfogynak, meg a látvány, ami aztán nem piskóta!

A történet mint mondtam is, nem rendelkezik kibogozhatatlan szövevényekkel, attól sem kell félni, hogy az ember elveszti a fonalat. Olyan srácról szól (Tintin - ifjú riporter) aki, ha kicsit esetlen is (ebből adódnak főleg a poénos helyzetek), de helyén a szíve, és a rossz arcok csak meredten figyelhetik, hogyan teszi lóvá őket. Konkrétan egy kincset rejtő hajó rejtélye mozog itt képileg a szemünk előtt, amit természetesen nem porosodhat a tenger mélyen, így meg is indul a "kegyetlen" küzdelem az elemekkel.

Ami nagyon tetszett - nyilván rásegített a dologra, hogy nem akartam különösebben agyalni -, hogy az egész mesének van egy dinamikája, nem hagyja a figyelmet lankadni, oda szegez, és ami tényleg nagy pozitívum, hogy a kivitelezés grafika szintjén pazar. Ha most ilyen, milyen lesz pár év múlva?

Különösebben nem ereszteném bő lére a mondani valómat, de mielőtt az értékelésre rohannánk, elmondom, hogy a filmet Steven Spielberg jegyzi, mint rendező, akinek nyilván a nem eset nehezére a film levezénylése, viszont ettől függetlenül csodát ne várjunk. Nyilván annak nem fog tetszeni, aki eleve abba a korban van és úgy érzi, hogy ciki, másoknak meg azért nem fog, hisz a hemzseg a mese a nevetségesen nevetséges jelenetektől, ami nyilván nem mindenkinek veszi be a gyomra. (Jelzem nekem sem mindig.)

Tintin kalandjai értékelés:

Most én jól szórakoztam, nem igazán éreztem a kaland alatt, hogy el-el bóbiskolnék, kelően lekötött, jókat derültem a bárgyú helyzeteken, szövegeken, úgyhogy egy erős 70%-t simán kiosztok rá, amit nyilván nem fog mindenki osztani velem, de hát így jártam.

Nos, ha őszinte akarok lenni, sajnos azt kell hogy mondjam a Killer Elite csalódás lett. Nem arról van szó, hogy ne lehetne végignézni, mert igen, csak én személy szerint  többet vártam.

A történet egy túsz körül bonyolódik, akit Jason Stathamnek kell kiszabadítani, némi alku fejében. Nem mondok többet, legalább ennyi izgalom legyen, azoknak, akik eddig nem látták volna. 

Ami legfájóbb a filmben, hogy a karakterek rosszak, kidolgozatlanok, és az össze-vissza vezetett történet, meg a kiszámíthatósága erősen rányomta a bélyegét az egész koncepcióra. Hát igen, a forgatókönyv nem egy doktori disszertáció (ugye Pali).

Jason Statham természetesen hozta az előbb ütök, majd utána kérdezek figurát, ebben nyilván nem kelet megerőltetnie magát, annál inkább, ha dráma szerepet osztanának rá, ami soha nem fog bekövetkezni. Clive Owen is hozná a nagyon kemény csávót, ami úgy próbáltak prezentálni, hogy hagytak neki egy röhejes bajuszt, amivel inkább lett nevetséges, mint kifinomult kemény legény.

Akit viszont nem értek mit keres itt, az Robert De Niro. Szerintem ő sem igázán tudta hova keveredett, mert sajnos Nironak nem való már ez, nevetségesen állt a stuki a kezében na, viszont a csöves túsz szerepét hitelesen eljátszotta.

"Fénypontja" a filmnek, hogy az akciós, verekedős jelenekből kis túlzással kihoztak csipetnyi adrenalint, még ha a vége a filmnek úgy rossz ahogy van. A másik a játék idő, ami majd két óra, ami nagyon sok. Néhány üresjáratól, felesleges jelenettől meg kellet volna szabadulni és mindjárt jobb érzéssel telik el az idő. Mert, így némi időpocsékolás felhangja van az egésznek. 

Killer Elite értékelés: 

Hát, erős túlzással nézhető, a csihi-puhi jók, csak az fránya történet, meg Clive Owen bajsza ne lenne (még most is röhögök), de egy 60%-t adok neki, nehogy szó érje a ház elejét. Niro inkább maradjon a komolyabb szerepeknél, ha nem kap, inkább pihenjen, oszt ne hozza kínos helyzetbe magát.

Ryan Caslingot mostanában láthattuk pár filmben (pl. Drive), mondhatjuk nyugodtan, hogy fut a szekér. Érdemtelenül? Erről szó nincs. A hatalom árnyékéban is jó alkotás, a politika mocskos stiklis világát mutatja be, kiélezve a kampány időszakra.

A filmnek a sztorija az USA-ban futó előválasztási kampányt levezénylők bennfentes munkájába enged betekintés. Főleg a kampányt előkészítő stáb munkája kerül előtérbe. Hogy alkudnak, szervezkednek a küldöttek meggyőzése érdekében, és főleg, hogy győzzék le a másik párt emberét, milyen eszközökkel helyezzék játékon kívül.

A filmben nem csak szerepel, hanem rendezi is George Clooney, aki ma már nemcsak hogy jó színész, de még remek rendezővé is vált az idők folyamán. Ő alakítja azt a szenátort, aki megakarja nyerni az elnöki pozíciót, amihez némi elveket is felsorakoztat, de ha helyzet negatív fordulatot vesz, mindent felad, csakhogy ő legyen a világ első számú vezetője. Neki dolgozik Ryan Cosling, aki mint eddig, egyre jobban játszik, itt is remekül hozza a feltörekvő fiatalt, aki nem elégszik meg a kicsivel, hanem ha lehetősége adódik könyörtelenül rálép a másik tyúkszemére, főleg ha hátba támadják.

Nos, a dinamika jó. Megismerjük a pozíciókat, ki mit akar kihozni lehetőségeiből, mi a terv, majd kapunk egy bonyodalmat, ami az elnök körül fog gyülekezni, zsarolható válik, ami Ryan-n kezében erős ütő kártyának bizonyul. A ellenfelek sem alszanak, és természetesen a sajtó zsarolási potenciálját se felejtsük ki.

Azt tudjuk, hogy a politika nem kisfiuknak való, itt nagy fiuk játsszák le a játszmát, ebbe a világba lehetőségünk van betekinteni, némileg közelebb hozva, mikét is folyhat az elnök választási folyamat az USA-ban. Úgy tűnik, hogy a politikusok a helyzet úgy hozza, némi gondolkodás után, de feladják az eddig tűzön-vízen keresztül védett érdeküket, rögtön köpenyt cserélnek, ha a célt eléréséhez mást eszköz hatékonyabbnak bizonyul, csakhogy ne csorbuljon a nyerési lehetőségük. Stratégia a fontos, nem a valóság, a hit, hogy az emberek elhiszik, amit hallanak az igaz, és az emberek természetesen el is hiszik, mit tennének mást, gépezet működik.

Ilyen világ ez a politika, a film ebbe porbál hiteles, a valósához minden bizonnyal hasonlító képet mutatni, már ha tud egyáltalán.

Ami kicsit negatív, meg is lepet, hogy beleszőttek a történetbe némi "romantikát", ami nem kellet másra, csak hogy megkeverje az előre kiosztott kártyákat. Ebből a szempontból még el is lehet fogadni, csak ezzel azt érték el, hogy nem igazán csak konkurens párt jelöltje kerül dolgozó stáb került előtérbe, a hanem házon belül is forróvá válik a helyzet. 

A hatalom árnyékában: 

A film nem rossz, aki szereti a politikai drámákat, a egér-macska játékot nézni, akkor annak merem ajánlani. Egy 80%-t simán tudok rá adni, még ilyet.

Milyen nap lenne az a életedben, mikor felkelsz reggel, látszólag minden rendben, közben mikor elmész az orvoshoz a vizsgálati eredményért, az pedig a képedbe mondja: veszélyes rákod van és a túlélésre az esélyed fifti-fifti. Ötven százalék! Mit tennél?

Adam (Josef Gordon-Levitt) író egy rádiónál, aki a munka után elmegy az onkológiára, ahol az orvos majdhogynem szándákosan szadista módon közli vele, hogy egy veszélyes rákja van a gerincében, és mint ahogy a filmnek a címe is sugallja a túlélési esélye nem több mint ötven százalék.

Azért jó ez a film, mert attól függetlenül, hogy szomorúan kellene ülni a film közben, hisz egy húszas éveiben élő ember lesz komolyan beteg, már ilyen fiatalon meg kell tanulnia milyen egy ilyen betegség ellen küzdeni, ez önmagában lehangoló, de film ennek pontosan az ellenkezőjét váltja ki. Jól keverték a humort és a komolyságot.

Adamnak komoly segítői vannak, hogy túl legyen a nehéz helyzetén. Először is ott van a Seth Rogen által megtestesített haverja, aki ha kell, ha nem próbálja rávenni, hogy a csajok márpedig buknak a rákos pasikra, meg persze a hülyülés minden helyzetben. A kemón összeismerkedik sortársaival, akikkel a hosszú kemoterápia telik el gyorsabban.

A barátnője (Bryce Dallas Howard) csak próbál a helyzeten úrrá lenni. Ugyan a kapcsolat már neki nem az jelenti, amit Adamnek, de a helyzetből próbál minél jobban kijönni és nem otthagyni a barátját. Viszont a lelkesedés nem tart sokáig. És hát az édesanyja inkább "nyűg" a hátán, az állandó fontoskodásával, így sokat nem is beszélnek.

Aki viszont a legtöbbet segíti neki, a terapeutája, akivel a hosszas beszélgetés közben a kezdeti ismerkedés után kezd komolyabb kapcsolat kialakulni. Így Adam a nehezebb napokat könnyeben képes átvészelni. 

Nos, a film nem szokványos módon közelíti meg a betegséget, hanem abból csinál humort, hogy valaki ebbe az állapotba kerül. Először is ugye, így könnyeben lehet csajozni, nem csak Adamnak, hanem a haverjának is, hisz ő kísérgeti mindenhova, gondozza, vele van jobban-rosszban, a csajoknak ez pedig imponáló. Úgyhogy, nem lesz az embernek rossz kedve mikor a végefőcím felcsendül, hanem elismerően csettint, így is lehet.

Fifti-fifty értékelés: 

Nem teljesen a való éltet vázolja film, de a rákról némileg többet megtudunk, a színészek jól játszanak és mivel feel-good úgy hogy van, egy 80%-t minden kertelés nélkül adok neki. 

Most tényleg nagyon rövid leszek, mert ezt a filmet még említeni sem nagyon szabad, mert végignézni egy igazi szenvedés, még szerencse, hogyha valamit elkezdek nem igen szoktam félbe hagyni, de most majdnem sikerült. Nézzünk képet, folytatom.

Nos, a történet: Nathan (Taylor Lauter=The Twilight Saga) éli a középiskolások gondtalan életét, magyarul, suli, csajok és buli virradásig minden mennyiségben, vagány gyerek na - nem röhög! Szóval - ne zökkenjünk ki - a netten keresgélés közben megtalálja saját gyerekkori képét egy gyerekek eltűnésével foglalkozó oldalon, mikor kis segítség után leesik neki, hogy bizony akiket szüleinek hitt, bizony nem azok. De kik ők? - nem tudja, de kideríti, megjárják a rossz fiuk, hahaha.

Mivel egy akció filmről beszélünk, nem hiszem hogy Taylor Lauter kellet volna castingolni, mint kemény csávót , aki arcberendezést rendez, mert könnyem kicsordult a röhögéstől, mikor mérgesen akart nézni az orosz csávóra, aki éppen az életére tört. Maradjon csak a Twilight vonalon, az az ő világa, ne akarjon már lenni egy Jason Statham.

Mint akció film is szörnyű, nagyon meg kell magam erőszakolni, hogy emlékezzek egy-két jelenetre, pedig tegnap láttam. Nincs sok értékelhető mozzanat a filmben. Nem hogy izgalmas, egyenesen unalmas, a történet érdektelen, fordulatok kiszámíthatók.

Elhurcolva értékelés:

Nos, időpocséklás egy percet is megnézni ebből a filmből, még olvasni is róla, nem is eresztem bő lére az értékelés, egy 20%-ban kiegyezünk.

Gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy ez a film nem a legjobb eresztés.

A történet röviden: pár fiatal elhúz a városból a nyaralójukba, ott viszont a pancssikálás közben egy hívatlan vendék megkóstolja őket. Persze nem ilyen egyszerű ez, mert a történetbe van "némi csavar", pl. az édes vízbe hogy kerül cápa, normális!? Jó, csalok, mert ezt jól megmagyarázták, szénné is röhögtem magam.

Nos, a történet megértéséhez nem kell matematikai Nobel díjjal rendelkezni, mert a forgatókönyv nem több, mint egy lakmuszpapír, annak is a felét megáztatta az eső és ebből kellet volna kihozni valamit, ami jó hogy nem sikerült. Miért nem? Mert az egyszerűből akartak csinálni bonyolultat. A film felénél darabokra hullik, így az érdeklődés majdhogynem nullára csökken. Végül a kutyát nem érdekli mi lesz a főiskolás fiúk-lányokkal, mert nem tök mindegy?

Az elején azt mondtam, na, csak lesz itt valami, szól a zene, fiatalok-fanta-bulizás, aztán, mikor az első embert megkóstolta a cápa, valami történhetett a készítőkel, gondolom ők is össze hugyozták magukat a félelemtől vagy beszívtak,viszont ha ezek nem, nem tudom mi lelhette őket. A történet vezetés meghal, idióta képsorok, egymás után pakolt jelenetek logikátlan történet folyammal megspékelve. Szerencse, hogy az utolsó tíz percre javítottak, legalábbis próbáltak feszültséget kelteni.

Ha megfeszülök se tudnék sok pozitívat írni, ami működött a Piranha 3D-nél, abból itt semmi. Ami viszont tetszett, hogy a CGI cápa jól nézet ki, úgyhogy itt nincs miért rugdosni készítőket, a kreatívok jól dolgoztak.

Cápák éjszakája értékelés:

Nem hiszem, hogyha kihagyná valaki lemaradna valamiről. Ami miatt talán érdemes megnézni: néhol szépen van fényképezve, így egy 40%-t adok rá, és még jó szívű is voltam.