Paul, mint film inkább a geekeknek szól, hisz a poénok nekik jobban ülnek, de azok se szomorkodjanak, akinek az egész képregény világ kínai, mert így is tökéletes szórakozást nyújthat. Jókat lehet rajta vihorászni, úgy mellékesen.

A történet két képregény-őrült körül bonyolódik, akik Angliából egyenesen Amerikába jöttek a jól megérdemel nyaralásukat eltölteni. Felkeresik azokat a helyeket USA-ban, ahol talán megvetették az idegenek egyszer a lábukat. Hogy-hogy nem belebotlanak Paulba, a földönkívülibe, aki nagyon laza és nagyon haza akar menni, mert a Nagy Ember elakarja tenni láb alól, a két jó barát haptákba vágja magát, és természetesen segít a furcsa szerzetnek.

Nos, Simon Pegg  és Nick Frost jó geek párost alkotnak. Főleg akkor válik igazán nézhetővé, mikor Paul váratlanul felbukkan, remek szövegek nyomva alázza a népet, így kőbunkó stílusával simán viszi a hátán a filmet. Ami pedig extrán pozitív a CGI, Pault élethűen alkották meg a készítők.

Paul értékelés: 

A film még ha néhol gyerekes is, de simán lekötött, vicces, lehet rajta jókat derülni, úgyhogy egy sima 70% lett most ez, csont nélkül.

Próbáltam a minél kevesebb információt magamhoz gyűjteni a filmmel kapcsolatban, mert szinte sejtettem, hogy miért nem fogom ajnározni: túlságosan steril lett. Hogy ez alatt mit akarok érteni, kép és kiderül.

Lehetett előre tudni, hogy nem lesz rossz, sőt ha belegondolok a két órás játékidő simán kikapcsolja az ember, nem törődik a külvilággal, de mégis utána az érzés csak olyan megszokott lesz, jó, jó, de most mivel is gazdagodtam, láttam valami újat, ahh, sajnos nem. Ez a film bizony jó iparos munkaként meg van csinálva, az elejétől a végéig, egy tipikusan Oscarra legyártott darab, és ennyi. Olyan ez, mint amikor karácsonykor várod az ajándékot, hisz tudod, hogy kapsz valami csekélységet.

A történet egy Oakland A baseball csapat körül sürög-forog, ugyanis nagy baj van, eligazolt néhány régi bejáratott játékos, így a keretben hiány jelentkezik a profikból. Bily Beane (Brad Pitt) forradalmi ötleten töri a fejét, amivel valószínűleg kilóg a sorból, a régi öregeket kihozza majd a sodrából, majdhogynem eretnekként tekintenek rá. Így is lett, hisz a véletlen összehozza Peter Brand-al (Jonah Hill), aki statisztika alapon dönt a pályán futkározó játékosokról, nem számít milyen dobástechnikával dob, csak érje el a jó százalékot, nem fontos fotogének, képernyőképesnek lenni, csak a posztodon tejesíts. Bejött-e ez, hát nem sokan hittek benne.

A színészek közül mindenképp a legnagyobb név Brad Pitt, akinek az eddigi filmes pólyafutását megnézve nagyon hiányzik a bibliográfiájából egy Oscar szobor. Most vajon megkapja-e? Pont ezért a filmért kapná meg? Megmondom őszintén én nem adnám oda neki (még jó hogy nem én döntök), legalábbis nem ezért az alakításért. Azért, mert szó nincs róla, hogy nem játszaná el jól a törtető menedzsert, aki az akaratát tűzön-vízen, de véghezviszi, csak film nem minden pontján. Meg-meg inog, pontosan azokon a pontokon, amikor a "Brad Pitt"-et hozza, magyarul, azt az arcát, amit minden filmben meg lehet figyelni. Mostanában láttam pár filmet vele, és azt veszem észre, hogy hiába játszik különböző karaktert, valami hasonlóságot, mimikát (amit most nem tudnék felidézni, megmagyarázni, talán mint egy ismétlődő minta) fel lehet fedezni, ami nekem így érzésre túlságosan egyhangúvá teszi a játékát. Teszem hozzá, ez az én érzésem vele kapcsolatban, így ettől másoknak még lehet eltérő véleménye, és kell is hogy legyen.

Mindenképp említésre szorul, habár kicsi háttérbe van szorítva, néhány panaszkodáson, meg "No" szó már-már beteges ismételgetésén kívül sok szerep nem hárul a csapat edzőjét játszó Phillip Seymour Hoffman-ra. És akinek végül is köszönhetjük a baseball megreformálását, a győzelmeket statisztika segítségével megjósolni képes gurut Jonah Hill hozza kitűnően.

Érdekesség, hogy nem igazán a pályán játszódik a történet (nem olyan sport film, mondjuk az utolsó húsz percet leszámítva). Inkább az íróasztalnál dőlnek el a dogok, a játéktéren a történtekből keveset, de annál többet kapunk hátérmunkából, a kulisszák mögött megszülető rögös, néha ravaszan ügyeskedő ötletekről sem mentes helyzetekből. (Egyébként aki minimálisan sincs tisztában a baseball szabályaival, javaslom, hogy mielőtt leülne a film elé, járja kicsit körbe a témát, igencsak sokat beszélnek nem magától értetődő dolgokról, amerikaiak előnyben.)

A képi világot Wally Pfisternek (Batman Begins, Inception) köszönhetjük, aki remek vágásokkal és beállításokkal operál végig, jó hangulatot árasztva, ahol kell pedig feszültséget keltve.

Pénzcsináló értékelés:

Hangsúlyozom, a film nem rossz, sőt jó, egészen jól össze van rakva (majdhogynem ravaszan), sok hibát ha akarnék sem tudnék keresni, de pont emiatt, ki is számítható, így most egy 80%-nál többet nem tudok adni rá, talán ha közeljövőben újranézem más lesz a véleményem.

Nos, ez egy olyan romantikus dráma, amit üres két órában nyugodtan megnézhet az ember, csak arra kell felkészülni, hogy miután a végefőcím megy, kicsit "rosszul" érezheti magát. Aki kedveli a drámát némi romantikával fűszerezve, annak egyenesen kötelező.

A film egy fiatal pár sorsát követi végig, akik se veled, se nélküled kapcsolatban élnek, ha valamelyikőjüknek van egy kis vagy nagy problémája rögtön ott van a másiknak szemetesládának, de az igaz szerelem több ok miatt nem tud kiteljesedni. Ez főleg a fiú részéről jelent problémát, aki inkább a léha életet részesíti előnyben, mintsem a fontos dolgokra koncentrálna. 

A film több évet ölel fel, minden évben kapunk egy napot a szereplők hétköznapjaiból, hogy halad a sorsuk, hogyan add az élet valamit majd vesz el, milyen buktatókon keresztül jutnak végül egymás karjaiban, amikor is az élet szól közbe.

Főszerepben Anne Hathaway és Jim Sturgess. A közös bennük, hogy mind a ketten jól játszanak.

Egy nap értékelés:

Hát ez most rövidre sikeredet, de az igazság, hogy különösen nincs mit írni a filmről, hisz a történet klisés, a sok újat nyilván nem tud hozni, viszont nem bántam meg, hogy megnéztem, így egy 70%-t adok neki.

További szép napot!

Ez a film nem más, mint a nagy ziccerek kihagyása. Mert abban megegyezhetünk, hogy nem minden nap láttunk a képernyőn vadnyugati környezetben játszódó fantasy sci-fit. Erre, amit el lehetett rontani, az el lett, így a nagy várakozás hiábavalónak bizonyult, mert a prezentált produkció (mint színészileg, mint rendezésileg) nem több mint a középszer minta példánya.

A történet nagyon röviden: cowboyok és az indiánok harcolnak a földből aranyat köpülő idegenek ellen. Aranyat(!), ami számomra az egész film alatt homály maradt, miért? Talán be akarták fektetni valahova, vagy csaknem magyar államkötvényt szándékoztak vásárolni? Nem tudom, nem tudom, de hogy őszinte legyen nem is nagyon érdekel!

Ami a leggyengébb pontja a filmnek, az nem más mint a fogatókönyv, amit öt ember írt. Az össze ebrudált öt koponya sem tudott egy épkézláb betűhalmazt letenni az asztalra. Sikerült egy elnagyolt, sületlenségekkel teletűzdelt párbeszédeket beleadni a színészek szájába, és ha még ez nem lenne elég, a történet néha olyan defektekkel, sehova nem vezető útvesztőkkel van teletűzdelve, hogy az ember csak kapkodja a fejét, és néz ki magából a nagy semmibe, nem hiszi el, ilyet, áh.

Egyetlen értékelhető színészi munkát Harrison Ford rak le, mert legalább a vásznon érződik a jelenléte, még mindenképp említést érdemel Daniel Craig, aki a baltával faragott arcvonásaival nyugodtan jegyet válhatott volna az űrlények közé, a pucsításain kívül emlékezett nem igen nyújtott. Az aktuális jó csaj, Olivia Wilde, pedig hozta a film legbanálisabb jelenetét, ez mondtam már nem lehet igaz, itt gondolkodtam el, hogy hagyom a fenné az egészet, engem ne fárasszanak, acsudába!

Van egyáltalán valami pozitív a filmben?

Jelentem, van. Az egyik, hogy a vadnyugati táját jól fényképezték (hogy kötekedjek egy kicsit, néha azért látszott az odavetítés), és az útólsó húsz perc két feles után egészen üdítően hatott. Más egyéb ... (hosszas gondolkodás) ..., hát, nincs.

Cowboyok és űrlények értékelés:

Érzésem szerint ebben az ötletben hajszálnyival több lehetőség maradt kiaknázatlan, Jon Favreau (Vasember egy kettő) elkövette élete eddigi legnagyobb rendezői tévedését, mert bizony ez izzadság szagóra sikeredet, még a zenei aláfestés is elnagyolt volt. Szóval, ez most nem több, mint 50%, és még így is vajszívű voltam.

További szép napot!

Most az az igazság, hogy szomorú vagyok, mert ez a  filmsorozat már nem szól másról, csak a pénz csinálásról. Az ötödik részre exponenciálisan eljutottunk oda, hogy az ötlentelenség miatt nincs is sok értelme megnézni (egyébként ebben hasonlít a Fűrészre), viszont attól nem kell tartani, hogy a jövőben ne lenne folytatás, tehát a Halál lecsap, megint kicselezik és megint javítja a hibákat.

Gondolom a történettel nem kell fárasztanom senkit, mert itt az ötödik részben sem szól másról a sztori, minthogy az egyik random szereplő előre látja mi fog történi (mily módon fognak meghalni), ekkor még néhány random haverjával megmenekülnek, viszont a bibi az egész sztoriban, hogy beleköpnek a Halál terveiben, így javítani kell; a túlélők egyenként halnak nem szokványos módokon. 

A negyedik részre is azt mondtam, hogy ez már megfáradt sorozat, nincs sok értelme ebben a formában, viszont be kell látnom, hogy tévedtem. Mert a negyedik rész még nézhető, a baleset is közről-végről elment szódával, viszont az ötödik részben már nem csak a Halál öl minden kreativitás nélkül, de a film eleji tömegkatasztrófa is porzik az ötletek hiányától. 

A szereplők ismeretlen fiuk-lányok. 

Még egy kérdés merülhet fel, mégpedig, hogy milyen az egyes szereplők elhalálozásának a kivitelezése: szomorú, de egy-két jó pillanatot leszámítva nem nevezném izgalmasnak, a CGI rossz mivolta még rá is tett egy lapáttal, olyan komolytalanak hatott az egész.

Ja, majd elfejtettem, a végén van egy egészen jól felvetett meglepetés, úgyhogy az utolsó öt percért megy egy virtuális vállon veregetés. A többiért viszont elbujdosni!

A Végős állomás 5 értékelés:

Az az igazság, hogy különösebben nem ajánlom a filmet, még igazán jó csaj sincs benne, így kiszórok rá egy 30%-t, ami csak nagyon kerekítve ennyi. 

További szép napot!