Milyen nap lenne az a életedben, mikor felkelsz reggel, látszólag minden rendben, közben mikor elmész az orvoshoz a vizsgálati eredményért, az pedig a képedbe mondja: veszélyes rákod van és a túlélésre az esélyed fifti-fifti. Ötven százalék! Mit tennél?

Adam (Josef Gordon-Levitt) író egy rádiónál, aki a munka után elmegy az onkológiára, ahol az orvos majdhogynem szándákosan szadista módon közli vele, hogy egy veszélyes rákja van a gerincében, és mint ahogy a filmnek a címe is sugallja a túlélési esélye nem több mint ötven százalék.

Azért jó ez a film, mert attól függetlenül, hogy szomorúan kellene ülni a film közben, hisz egy húszas éveiben élő ember lesz komolyan beteg, már ilyen fiatalon meg kell tanulnia milyen egy ilyen betegség ellen küzdeni, ez önmagában lehangoló, de film ennek pontosan az ellenkezőjét váltja ki. Jól keverték a humort és a komolyságot.

Adamnak komoly segítői vannak, hogy túl legyen a nehéz helyzetén. Először is ott van a Seth Rogen által megtestesített haverja, aki ha kell, ha nem próbálja rávenni, hogy a csajok márpedig buknak a rákos pasikra, meg persze a hülyülés minden helyzetben. A kemón összeismerkedik sortársaival, akikkel a hosszú kemoterápia telik el gyorsabban.

A barátnője (Bryce Dallas Howard) csak próbál a helyzeten úrrá lenni. Ugyan a kapcsolat már neki nem az jelenti, amit Adamnek, de a helyzetből próbál minél jobban kijönni és nem otthagyni a barátját. Viszont a lelkesedés nem tart sokáig. És hát az édesanyja inkább "nyűg" a hátán, az állandó fontoskodásával, így sokat nem is beszélnek.

Aki viszont a legtöbbet segíti neki, a terapeutája, akivel a hosszas beszélgetés közben a kezdeti ismerkedés után kezd komolyabb kapcsolat kialakulni. Így Adam a nehezebb napokat könnyeben képes átvészelni. 

Nos, a film nem szokványos módon közelíti meg a betegséget, hanem abból csinál humort, hogy valaki ebbe az állapotba kerül. Először is ugye, így könnyeben lehet csajozni, nem csak Adamnak, hanem a haverjának is, hisz ő kísérgeti mindenhova, gondozza, vele van jobban-rosszban, a csajoknak ez pedig imponáló. Úgyhogy, nem lesz az embernek rossz kedve mikor a végefőcím felcsendül, hanem elismerően csettint, így is lehet.

Fifti-fifty értékelés: 

Nem teljesen a való éltet vázolja film, de a rákról némileg többet megtudunk, a színészek jól játszanak és mivel feel-good úgy hogy van, egy 80%-t minden kertelés nélkül adok neki.