Szórakoztató mese nem csak fiataloknak! Aki szerette az első részt, az rögtön ugorhat is neki a családdal a másodiknak, mert a folytatás sem szégyenkezhet megbújva a sarokban.

Az animációk rendben vannak, még a történet is tartalmaz elegendő fordulatot, szóval a figyelem sem fog szerteszét kalimpálni. Más meg nem igen kell ide, úgyhogy aki nem nézte volna meg eddig és egy kisebbfajta kikapcsolódásra vágyik, akkor meg is találta.

Nos, ez a mese olyan egyszerű, mint egy faeke, de mégis jó. Jó, mert nem akar sok lenne, a történet egyszerűsége miatt csak nézni kell, a percek meg csak elfogynak, meg a látvány, ami aztán nem piskóta!

A történet mint mondtam is, nem rendelkezik kibogozhatatlan szövevényekkel, attól sem kell félni, hogy az ember elveszti a fonalat. Olyan srácról szól (Tintin - ifjú riporter) aki, ha kicsit esetlen is (ebből adódnak főleg a poénos helyzetek), de helyén a szíve, és a rossz arcok csak meredten figyelhetik, hogyan teszi lóvá őket. Konkrétan egy kincset rejtő hajó rejtélye mozog itt képileg a szemünk előtt, amit természetesen nem porosodhat a tenger mélyen, így meg is indul a "kegyetlen" küzdelem az elemekkel.

Ami nagyon tetszett - nyilván rásegített a dologra, hogy nem akartam különösebben agyalni -, hogy az egész mesének van egy dinamikája, nem hagyja a figyelmet lankadni, oda szegez, és ami tényleg nagy pozitívum, hogy a kivitelezés grafika szintjén pazar. Ha most ilyen, milyen lesz pár év múlva?

Különösebben nem ereszteném bő lére a mondani valómat, de mielőtt az értékelésre rohannánk, elmondom, hogy a filmet Steven Spielberg jegyzi, mint rendező, akinek nyilván a nem eset nehezére a film levezénylése, viszont ettől függetlenül csodát ne várjunk. Nyilván annak nem fog tetszeni, aki eleve abba a korban van és úgy érzi, hogy ciki, másoknak meg azért nem fog, hisz a hemzseg a mese a nevetségesen nevetséges jelenetektől, ami nyilván nem mindenkinek veszi be a gyomra. (Jelzem nekem sem mindig.)

Tintin kalandjai értékelés:

Most én jól szórakoztam, nem igazán éreztem a kaland alatt, hogy el-el bóbiskolnék, kelően lekötött, jókat derültem a bárgyú helyzeteken, szövegeken, úgyhogy egy erős 70%-t simán kiosztok rá, amit nyilván nem fog mindenki osztani velem, de hát így jártam.

Ahogy elnéztem a véleményeket, volt akiknek nagy élmény nyújtott, és voltak azok akik inkább felejtősre vették a figurát. Sajnos én is az utóbbihoz tartozok. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a vélemények többsége azért dicsérő volt, így rakat jó indulattal ültem le rá, de végül a mérleg mégis negatív irányba billent el.

„Coraline egy kislány, aki egy titkos ajtót fedez fel új otthonában, mely mögött saját életének egy másik változatát találja. A felszínen ez a párhuzamos valóság hátborzongatóan emlékeztet valós életére - csak éppen sokkal jobb. Ám ez a hihetetlenül eredeti, fantasztikus kaland egyre veszélyesebbé válik, és amikor a másik, az álanya örökre ott akarja fogni, Coraline latba veti minden makacs elszántságát, bátorságát: segítségül hívja szomszédjait és egy beszélő fekete macskát, hogy megmentse igazi szüleit, néhány szellemgyermeket, és hazatérjen.” (by filmkatalogus.hu)

Nem arról van szó, hogy nem lenne jól kidolgozva, vagy nem lehetne érdekes az először jó alternatív világ, vagy utána mégsem felállás, de valahogy ez nem az én világom. Nem tudtam magam isten igazából bele élni, inkább untam az egészet. Igen, mert a mese nagy többségében nem történik semmi, úgy jó ötven percig, így ha nem fog meg már először, akkor bizony unalmas percek következnek.

Szóval a mese is-is, vagy bejön, vagy nem, így marad is az értékelésnél a fifti-fifti. Nem tudok mást adni rá, mert a látvány nekem már kevés, sokkal jobban le kellet volna hogy kössön, és bizony az unalmas percek többsége miatt nekem egy erős közepes alkotás marad.

50%

Nem vagyok egy nagy mese néző, de most ezt bepróbáltam és csalódnom kellet. Igen, mert csak annyi gondom volt az egésszel, hogy nem az nyújtotta, mint amit vártam volna. A fő probléma a következő: nem volt vicces, főleg azért nem, mert nem sikerült egy karaktert sem emlékezetesé tenni. A Volt szuper képességű csodakutya is semmilyen szintjén se volt érdekes.

A történet nagy vonalakban annyi, hogy van ugye Volt nevezetű csodakutya, akin gén módosítást hajtottak végre, ebből kifolyólak puszta fejel öklel fel egy kocsit, plusz a szuper ugatással egy egész hadosztályt képes likvidálni. A feladata a gazdája megvédése, meg természetesen a fő ellenség ellen felvenni a harcot, egy bizonyos, hogy is hívják, aha megvan, Zöld szem ellen.

Csak egy a bökkenő, hogy Volt a büdös életben nem volt gén módosított kutya, csak egy hollywoodi produkció részese és hogy minél hitteleseben tudja eljátszani a szerepét, minden apró rezdülése átjöjjön, ezért szó szerint átvágják, az illúzió hatásos, Volt elhiszi amit el kell neki, a produkció meg megy a maga útján.

Igen ám, csak Voltunk, hogy mentse a gazdáját, akit elraboltak, hogyhogy nem elkeveredik a New Yorkba, vagyis a való életbe. Ahol még mindig azt hiszi, hogy ő tényleg szuper képességekkel rendelkezik. Megkezdődik a road-movie, vissza az angyalok városába, nem kis kalandok közepette, természetesen.

Én balga azt hittem, hogy a szerencsétlenje, mikor még mindig abban a tudatban van, hogy ő egy ízig-vérig fain kutya, abból majd a készítők ki tudnak hozni olyan szituációkat, amin szó szerint tud az ember fia derülni, de sajnos nem így történ, sőt, csak néha ültem, néztem mi a jó isten akartak itt. Ezen most nevetni kellet volna? Voltunknak persze akad segítői. Csak egy a bökkenő. Jelentéktelenek. Semmilyenek. Közülük is teljesen feleslegesnek éreztem a macskát, Micit. Súlytalan, nem is értem miért kellett ide, mert viccesnek nem vicces. Talán nem is annak szánták. Néha az az érzésem volt, bár lehet, hogy ez az én perverzitásom, mintha össze akarták volna boronálni őket, fúj. Meg ott volt a T-Rex nevezetű hörcsög. Szánalom. De tényleg. Ő lett volna egyébként a nagy dumás, a mindig pörgő, mozgó figura, no, ez mind meg is volt, csak nem volt vicces. Talán ha nagyon keresgélek az emlékeimben, akkor egyszer, na jó kétszer sikerült egy pindurka mosolyt csalni az arcomra, de azon kívül halovány volt. Ezzel még nincs vége, mert ott voltak a galambok, akik a nagyon hülye dumájukkal kellet voltan humorfaktort növelniük, mondanom sem kell nem sikerült. És akkor még arról az apróságról nem is beszéltem, hogy a mese kérem szeppen csúnyán lopkod is. Még ilyet, mi? Ugyan is, a három galamb effektus, teljesen ugyan az volt, mintha át copy-c volna Madagaszkár pingvinjeit. Még fel lehet fedezni innen-onnan ötleteket, ami egyébként nem is baj, mert ugye ha régen jó volt, akkor most miért nem lenne jó, ugyebár.

No, sikerült azt hiszem elég sok negatív dolgok leírni, ezért nem is maradhat más hatra, minthogy számba vegyük végre a jó tulajdonságát a mesének. Ami a legjobban működik az egészben az az animáció. Remek a kidolgozás, a jelenetek szépek, a látvány a humor faktort nekem kompenzálta is egy kicsit. De ennyi, nem is jut több pozitív eszembe, jaj nekem. De, még a zene is frankó volt.

Azt nem merem mondani, hogy nem ajánlom, mert miért ne, a gyerekeknek biztos tetszik majd, egyébként sem vagyok mérvadó, hogy megmondjam ki mit nézzen, csak ne csodálkozzon azon senki, ha egy közös videózáson a fater horkantásaival kell végig nézni. Egyébként meg így vissza gondolva nem is volt olyan rossz mese, csak a többet várás miatt lett nekem csalódás.

60%