Nem vagyok egy nagy mese néző, de most ezt bepróbáltam és csalódnom kellet. Igen, mert csak annyi gondom volt az egésszel, hogy nem az nyújtotta, mint amit vártam volna. A fő probléma a következő: nem volt vicces, főleg azért nem, mert nem sikerült egy karaktert sem emlékezetesé tenni. A Volt szuper képességű csodakutya is semmilyen szintjén se volt érdekes.

A történet nagy vonalakban annyi, hogy van ugye Volt nevezetű csodakutya, akin gén módosítást hajtottak végre, ebből kifolyólak puszta fejel öklel fel egy kocsit, plusz a szuper ugatással egy egész hadosztályt képes likvidálni. A feladata a gazdája megvédése, meg természetesen a fő ellenség ellen felvenni a harcot, egy bizonyos, hogy is hívják, aha megvan, Zöld szem ellen.

Csak egy a bökkenő, hogy Volt a büdös életben nem volt gén módosított kutya, csak egy hollywoodi produkció részese és hogy minél hitteleseben tudja eljátszani a szerepét, minden apró rezdülése átjöjjön, ezért szó szerint átvágják, az illúzió hatásos, Volt elhiszi amit el kell neki, a produkció meg megy a maga útján.

Igen ám, csak Voltunk, hogy mentse a gazdáját, akit elraboltak, hogyhogy nem elkeveredik a New Yorkba, vagyis a való életbe. Ahol még mindig azt hiszi, hogy ő tényleg szuper képességekkel rendelkezik. Megkezdődik a road-movie, vissza az angyalok városába, nem kis kalandok közepette, természetesen.

Én balga azt hittem, hogy a szerencsétlenje, mikor még mindig abban a tudatban van, hogy ő egy ízig-vérig fain kutya, abból majd a készítők ki tudnak hozni olyan szituációkat, amin szó szerint tud az ember fia derülni, de sajnos nem így történ, sőt, csak néha ültem, néztem mi a jó isten akartak itt. Ezen most nevetni kellet volna? Voltunknak persze akad segítői. Csak egy a bökkenő. Jelentéktelenek. Semmilyenek. Közülük is teljesen feleslegesnek éreztem a macskát, Micit. Súlytalan, nem is értem miért kellett ide, mert viccesnek nem vicces. Talán nem is annak szánták. Néha az az érzésem volt, bár lehet, hogy ez az én perverzitásom, mintha össze akarták volna boronálni őket, fúj. Meg ott volt a T-Rex nevezetű hörcsög. Szánalom. De tényleg. Ő lett volna egyébként a nagy dumás, a mindig pörgő, mozgó figura, no, ez mind meg is volt, csak nem volt vicces. Talán ha nagyon keresgélek az emlékeimben, akkor egyszer, na jó kétszer sikerült egy pindurka mosolyt csalni az arcomra, de azon kívül halovány volt. Ezzel még nincs vége, mert ott voltak a galambok, akik a nagyon hülye dumájukkal kellet voltan humorfaktort növelniük, mondanom sem kell nem sikerült. És akkor még arról az apróságról nem is beszéltem, hogy a mese kérem szeppen csúnyán lopkod is. Még ilyet, mi? Ugyan is, a három galamb effektus, teljesen ugyan az volt, mintha át copy-c volna Madagaszkár pingvinjeit. Még fel lehet fedezni innen-onnan ötleteket, ami egyébként nem is baj, mert ugye ha régen jó volt, akkor most miért nem lenne jó, ugyebár.

No, sikerült azt hiszem elég sok negatív dolgok leírni, ezért nem is maradhat más hatra, minthogy számba vegyük végre a jó tulajdonságát a mesének. Ami a legjobban működik az egészben az az animáció. Remek a kidolgozás, a jelenetek szépek, a látvány a humor faktort nekem kompenzálta is egy kicsit. De ennyi, nem is jut több pozitív eszembe, jaj nekem. De, még a zene is frankó volt.

Azt nem merem mondani, hogy nem ajánlom, mert miért ne, a gyerekeknek biztos tetszik majd, egyébként sem vagyok mérvadó, hogy megmondjam ki mit nézzen, csak ne csodálkozzon azon senki, ha egy közös videózáson a fater horkantásaival kell végig nézni. Egyébként meg így vissza gondolva nem is volt olyan rossz mese, csak a többet várás miatt lett nekem csalódás.

60%