Ez a film borzasztó. Az kiderült már ez első pár percben, hogy a célközönség nem én vagyok, hanem éntőlem sokkal, de sokkal fiatalabb korosztály. Próbáltam olyan szemmel nézni és arra az elhatározásra jutottam, egye-fenne, mégsem oly rossz ez, csak jól kell hozzá állni.

A történet benne van a címben, utazás a rejtélyes szigetre. A kaland nem tartalmaz különösebb izgalmakat, néha elcsodálkoztam, hogy mi lenne ha tényleg lenne egy olyan világ, ahol a pont fordítva van minden, ami nálunk kicsi, az ott nagy, ami ott nagy az itt kicsi, vagy ilyesmi. Szóval van egy varázsa a szigetnek, ahol még élni is lehetne, persze csak ha éppen nem akar elsüllyedni. 

Nos, ami jó lehet a filmben, hogy legalább komolyan egyáltalán nem veszi magát, így eleresztenek a egy-két jó egysorosokat, ami ha nem is hangosan, de egy isteneset lehet kacarászni. Plusz, vannak olyan jelenetek (a csaj meghódítása három lépésben) ami felüdülés a többi giccses, majdhogynem kínos jelenetek között. 

A főszerepet Dwayne Johnson bízták, akiről annyit érdemes tudni, hogy minél jobban telik az idő, annál nagyobb darab lesz, viszont ehhez színészi tehetség nem párosul, sajnos. Nos, aki még valamilyen szinten érdekes, ismertebb név lehet, Vanesa Anna Hudgens. Jaj, istenem, nem tudjuk, hogy kicsoda? High School Musical? Na, talán, aha, igen, pontosan az a csaj. Na, miután ez megfejtettük, még megemlítem, hogy Michael Caine is tiszteletét teszi a produkcióban. 

Utazás a rejtélyes szigetre értékelés:

Ha gyorsan akarom verdiktet elmondani, akkor az elején már megemlítettem, a cél korosztály nem én vagyok, ezt a filmet gyerekkel, vagy örök gyerekek fogja isten igazából élvezni, ezért én eme magvas boldogság szeleteket az életükből nem akarom elvenni azzal, hogy alacsony értékelésemmel elriasztom őket, így erős késztetés ellenére, egy gyenge, de annál jobban kinéző 60%-t adok rá. 

Nos, ez a mese olyan egyszerű, mint egy faeke, de mégis jó. Jó, mert nem akar sok lenne, a történet egyszerűsége miatt csak nézni kell, a percek meg csak elfogynak, meg a látvány, ami aztán nem piskóta!

A történet mint mondtam is, nem rendelkezik kibogozhatatlan szövevényekkel, attól sem kell félni, hogy az ember elveszti a fonalat. Olyan srácról szól (Tintin - ifjú riporter) aki, ha kicsit esetlen is (ebből adódnak főleg a poénos helyzetek), de helyén a szíve, és a rossz arcok csak meredten figyelhetik, hogyan teszi lóvá őket. Konkrétan egy kincset rejtő hajó rejtélye mozog itt képileg a szemünk előtt, amit természetesen nem porosodhat a tenger mélyen, így meg is indul a "kegyetlen" küzdelem az elemekkel.

Ami nagyon tetszett - nyilván rásegített a dologra, hogy nem akartam különösebben agyalni -, hogy az egész mesének van egy dinamikája, nem hagyja a figyelmet lankadni, oda szegez, és ami tényleg nagy pozitívum, hogy a kivitelezés grafika szintjén pazar. Ha most ilyen, milyen lesz pár év múlva?

Különösebben nem ereszteném bő lére a mondani valómat, de mielőtt az értékelésre rohannánk, elmondom, hogy a filmet Steven Spielberg jegyzi, mint rendező, akinek nyilván a nem eset nehezére a film levezénylése, viszont ettől függetlenül csodát ne várjunk. Nyilván annak nem fog tetszeni, aki eleve abba a korban van és úgy érzi, hogy ciki, másoknak meg azért nem fog, hisz a hemzseg a mese a nevetségesen nevetséges jelenetektől, ami nyilván nem mindenkinek veszi be a gyomra. (Jelzem nekem sem mindig.)

Tintin kalandjai értékelés:

Most én jól szórakoztam, nem igazán éreztem a kaland alatt, hogy el-el bóbiskolnék, kelően lekötött, jókat derültem a bárgyú helyzeteken, szövegeken, úgyhogy egy erős 70%-t simán kiosztok rá, amit nyilván nem fog mindenki osztani velem, de hát így jártam.

A film ott bukik el, ahol egy rossz tanuló szokott. Rosszul adja elő a leckét (vagy el se mondja), a tanár meg kérlelhetetlenül belevési a naplóba hülye vagy kisfiam számot szimbolizáló karót. A film azért nem értékelhetetlen, csak sajnos engem nem igazán fogott meg, és olvasgatva a véleményeket, sokan vannak még ezzel így.

Fame egy New York-i iskola, ahova tehetséges diákokat vesznek fel, ahol beléjük pumpálják hogyan és miként lehetnek majd a nagy világban sikeres művészek. Ez szép meg minden, csak olyan az egész film, mintha nem is erről akarna nekünk mesélni, hanem mondjuk hogyan öltözünk fel minél idiótában, majd táncoljunk magunkból kikelve egy számomra értelmezhetetlen buliban, amit sajnos nem tudtam összeegyeztetni az iskola által sugallt puritánsággal.

Mindenkit „szigorúan” nyakon csipnek, ha valamit rosszul csinál, legyen az zongorázás, éneklék, színészkedés. Rávezetik a tutira, csak ebből kellet volna több, nem abból, hogy szerelmes vagyok és depis, meg nem azt csinálom ami én szeretnék, hanem azt amit az apám, meg nem jött össze amit akartam, ezért a metró elé ugrok, hát persze. Ez kell mai fiataloknak, az első kudarc után nincs is más választás, mint kinyírni magunkat, hát szép is ez a művészeti pálya, nem igaz?

Egyébként így, hogy sok művészeti ágat beleraktak, érzésem szerint nem jutott mindegyikre elegendő idő, így aki szimpatikus karakter lett volna, az szerepelt a legkevesebbet. Ráadásul miután szépen kiválogatták a legjobbakat, utána leült a film. Hiába jó a képvilág, hiába volt egy-két jó muzsika, hiába voltak közről-végről jó csajok, nem kötött le. A filmnek az összerakottsága fakó, kicsit lassú, majd kapkodó, nem voltak kibontva pontosan milyen keményen is kell megdolgozni ahhoz, hogy megtaláld önmagad abban amit csinálsz. Azt csak azokban merült ki, hogy az igazgatónő elmondta: nem leányálom az itt lét, aki nem teljesít repül, oszt mehet arra amerre lát. Az itt tanyázó iphone-on nevelkedett tiniket szó szerint nem rázza meg, így a nézőt sem, így komolytalan is, és megint csak azt sugallták ezzel, hogy nem is kell olyan sokat melózni, hisz a mai világban már szinte mindenki lehet akárki, csak fiatalnak kell lenni, meg egy kicsit akár könnyöverűnek is.

Miben reménykedtem még? Nos, mivel nagy művészeti iskoláról beszélünk, gondoltam, majd láthatunk jó koreografált táncot, zenét, majd lesz a végén valami ütős csattanó, erre sajnos csak egy közepes négy év lezárásaként tartott táncos-énekes bulira futotta, ahol a kedves szülők elmorzsolhattak pár könnycseppet, hogy a csemetéjük végzett, ez se kerül már több pénzbe.

Egyébiránt az se lehetne mondani, hogy nem szeretném az ilyen zenés-táncos filmeket. A Step up sorozattal is ki vagyok békülve, de valahogy Kevin Tancharoen első filmje nem győzőt meg. Azt vártam, hogy kellő képen megmutatják miként folyik egy művész ember élete az illyes fajta iskolában, mit kell tennie ahhoz, hogyan kell foggal-körömmel küzdeni, hogy megbecsült ember legyen abban amit csinál, ehelyett egy amerikai szirupos masszával lettem gazdagabb. Ezek szerint az amerikai álom, nem is akkora álom.

50%

Nem igazán számítottam semmire, mikor elhatároztam, hogy bepróbálkozok vele. Egy, nem nekem valók már az ilyen stílussal nyomuló filmek, kettő, de mivel a fene jó dolgomban nem tudtam mit csinálni, így megadtam a filmnek és magamnak azt a lehetőségek, hogy hátha gyermeki lelkem a felszínre tör és a szórakozás magas falait fogja súrolni. Mit mondjak, nem csalódtam akkora nagyot. Habár, most mondom, a film rengeteg régebbről ellövöldözött jelenetet, lerágott csontot tartalmaz, főleg az idősebb korosztálynak, de mégis kell a mostani csemetéknek is adni valamit, mégsem lehet, hogy itt van büdös kölök, nézd azt a húsz éve is szar volt filmet.



A történet. Kért testvéről szól, egy fiúról és egy lányról, meg a kutyájukról, meg még több kutyáról. (Ja nem is mondtam, kutyás film.) Árvák, így nevelők szülőkhöz kerültek. Nem valami nagy „agysebészek” a mostohák, meg kisebb terror is jellemzi a minden napokat. A kutyákat meg élből utálják, így nem marad mást választás, minthogy találni kell egy olyan helyet, ahol el tudják rejteni a kutyájukat. Az egy blökikből viszont több blöki lesz, ami nekik semmi jót nem fog jelenteni.

Egy valami nagyon tetszett, az pedig a fényképezése a filmnek. Kellemes hangulat alakult ki a film alatt, ami azért is jót tett az egésznek, hogy a nem igazán acélos történetet mégiscsak kompenzálni kellet valamivel. A zenével se volt probléma, nagy átlagban jól csendültek fel. Ami viszont több erőfeszítést igényelt volna a készítőktől, az az, hogy több humor visznek az egyes jelenetekbe, mert mégiscsak adott volt a magas labda, mégsem sikerült eltalálni. Több volt ebben és arról sem vagyok meggyőzve igazán, hogy a kölök is feltétlen azt fogja mondani, hogy jól szórakozott, és nem aludt be azon, hogy éppen hogy oldja meg a kisgyerek a kutyák által okozott salakanyag eltávolítását, vagy miként tanulja meg a kutya, hogyan kell ráülni egy WC deszkára?

Ha nincs mit tenni a kölökkel, ez a film alkalmas arra, hogy oda szegezze a figyelmét a tv elé, addig sem zavarja a csendet, mi pedig, ha akarjuk megnézzük, vagy ha a család össze ül, akkor akár megkaphatjuk a nagy fater horkantásait bónuszba. Köszöntem a figyelmet, a további szép napot.

60%

Nem vagyok egy nagy mese néző, de most ezt bepróbáltam és csalódnom kellet. Igen, mert csak annyi gondom volt az egésszel, hogy nem az nyújtotta, mint amit vártam volna. A fő probléma a következő: nem volt vicces, főleg azért nem, mert nem sikerült egy karaktert sem emlékezetesé tenni. A Volt szuper képességű csodakutya is semmilyen szintjén se volt érdekes.

A történet nagy vonalakban annyi, hogy van ugye Volt nevezetű csodakutya, akin gén módosítást hajtottak végre, ebből kifolyólak puszta fejel öklel fel egy kocsit, plusz a szuper ugatással egy egész hadosztályt képes likvidálni. A feladata a gazdája megvédése, meg természetesen a fő ellenség ellen felvenni a harcot, egy bizonyos, hogy is hívják, aha megvan, Zöld szem ellen.

Csak egy a bökkenő, hogy Volt a büdös életben nem volt gén módosított kutya, csak egy hollywoodi produkció részese és hogy minél hitteleseben tudja eljátszani a szerepét, minden apró rezdülése átjöjjön, ezért szó szerint átvágják, az illúzió hatásos, Volt elhiszi amit el kell neki, a produkció meg megy a maga útján.

Igen ám, csak Voltunk, hogy mentse a gazdáját, akit elraboltak, hogyhogy nem elkeveredik a New Yorkba, vagyis a való életbe. Ahol még mindig azt hiszi, hogy ő tényleg szuper képességekkel rendelkezik. Megkezdődik a road-movie, vissza az angyalok városába, nem kis kalandok közepette, természetesen.

Én balga azt hittem, hogy a szerencsétlenje, mikor még mindig abban a tudatban van, hogy ő egy ízig-vérig fain kutya, abból majd a készítők ki tudnak hozni olyan szituációkat, amin szó szerint tud az ember fia derülni, de sajnos nem így történ, sőt, csak néha ültem, néztem mi a jó isten akartak itt. Ezen most nevetni kellet volna? Voltunknak persze akad segítői. Csak egy a bökkenő. Jelentéktelenek. Semmilyenek. Közülük is teljesen feleslegesnek éreztem a macskát, Micit. Súlytalan, nem is értem miért kellett ide, mert viccesnek nem vicces. Talán nem is annak szánták. Néha az az érzésem volt, bár lehet, hogy ez az én perverzitásom, mintha össze akarták volna boronálni őket, fúj. Meg ott volt a T-Rex nevezetű hörcsög. Szánalom. De tényleg. Ő lett volna egyébként a nagy dumás, a mindig pörgő, mozgó figura, no, ez mind meg is volt, csak nem volt vicces. Talán ha nagyon keresgélek az emlékeimben, akkor egyszer, na jó kétszer sikerült egy pindurka mosolyt csalni az arcomra, de azon kívül halovány volt. Ezzel még nincs vége, mert ott voltak a galambok, akik a nagyon hülye dumájukkal kellet voltan humorfaktort növelniük, mondanom sem kell nem sikerült. És akkor még arról az apróságról nem is beszéltem, hogy a mese kérem szeppen csúnyán lopkod is. Még ilyet, mi? Ugyan is, a három galamb effektus, teljesen ugyan az volt, mintha át copy-c volna Madagaszkár pingvinjeit. Még fel lehet fedezni innen-onnan ötleteket, ami egyébként nem is baj, mert ugye ha régen jó volt, akkor most miért nem lenne jó, ugyebár.

No, sikerült azt hiszem elég sok negatív dolgok leírni, ezért nem is maradhat más hatra, minthogy számba vegyük végre a jó tulajdonságát a mesének. Ami a legjobban működik az egészben az az animáció. Remek a kidolgozás, a jelenetek szépek, a látvány a humor faktort nekem kompenzálta is egy kicsit. De ennyi, nem is jut több pozitív eszembe, jaj nekem. De, még a zene is frankó volt.

Azt nem merem mondani, hogy nem ajánlom, mert miért ne, a gyerekeknek biztos tetszik majd, egyébként sem vagyok mérvadó, hogy megmondjam ki mit nézzen, csak ne csodálkozzon azon senki, ha egy közös videózáson a fater horkantásaival kell végig nézni. Egyébként meg így vissza gondolva nem is volt olyan rossz mese, csak a többet várás miatt lett nekem csalódás.

60%

Na ez is sikerült megnéznem, pedig olvasva a kritikákat; hogy is mondjam ez alapján nem sikerült valami jól. Én viszont jól szórakoztam, habár azért akad nem tetsző dolog, de még így is tetszett. Voltak pillanatok, nem is kicsit, de végig izgultam a versenyeket. Egyébként nálam ez mentette meg a produkciók, hogy sikerült egy kis feszültséget belerakni. Habár voltak hibák, de ezt majd a kép után.



A történet nem olyan bonyolult, mert van egy Speed Racer nevezetű versenyző, aki kis kora óta csak az autóversenyzésről álmodik. Sikerül is neki versenyeken indulni, és mivel fentebb szeretni lépkedni ranglétrán, ezért majdnem aláír egy szerződés, de mivel rájön, hogy a versenyek a bundáról szólnak, ezért visszakozik. És elhatározza a segítőivel megpróbálják tisztává tenni a versenyek persze ez nem lesz olyan egyszerű.

A két testvér Andy és Larry Wachowski rendezték a filmet. Ha ez a két nevet meghallom rögtön a Mátrix jut eszembe. Nem véletlenül, mert nekik köszönhetjük, habár én nem vagyok oda érte, mert sokadik újra nézésre sem eset le mi lenne a lényeg. De nálam sokkal okosabb emberek elmagyarázták, így képbe kerültem valahogyan. Ez mindegy is, most nézzük hogyan birkóztak meg ezzel a feladattal.

Nekem egy kicsit csalódás volt, de mint írtam fen is, a verseny részek nem sikerültek rosszul, így nem mondok nagyon rosszat róla.

A főszereplő srácot Emile Hirsch (Speed Racer) alakította, nem játszott rosszul, habár nem kellet megerőltetni magát. Ha valaki komolyabb filmben akarja viszontlátni, akkor tudom ajánlani Út a vadonba, ahol megcsillantja tehetségét is. A Lostos Metthew Fox is láthatjuk a színen, akivel csak az volt a gondom, hogy amikor néztem nem tudtam elkövetkeztetni a Lost béli karakterétől, ezért egy kicsit fura volt. Habár ő is próbál kitörni, és nem szerepel olyan rossz filmekbe, mint például Vantage Point akcióféleségbe.Ha valaki a szépre bukik, akkor Chistina Ricci személyében megtalálható.

A filmen minden bizonnyal zöld háttér mellet forgatták, ezért nagyon sokat adott a latba, hogyan képesek a látvány elemeket megalkotni. Azt el lehet mondani, hogy ennyi szint nem igen láttam filmekben mostanában, talán sok is volt. Ez jelenthetett gondolt, mert néhol igencsak megvolt az emberben az az érzés, hogy igenis odavetítik a hatért, ami mostanában már nem jelent profizmust. Ez von le rendesen az összképből, mert mégis csak látvány filmről beszélünk.

Ha összegezni kellene a látottakat, akkor jó, de nem tökélet, kicsit javítgatva jobb lehetett volna, de mindenkinek szíve jóga, megnézi-e? Bejönnek ezek a sok színekkel operáló alkotások - így néhol olyan mintha mesét néznél -, akkor a te filmedről beszélünk.

70%