Mivel tegnap adták a tv-be, így megnéztem, ekkor gyorsan tudatósul  is bennem, ilyen se csinálok többet a hasonszőrű filmekkel. Élőszőr csak arra gondoltam, hogy milyen jó lesz leporolni az emlékeket filmről, amit kis-ötvenezerszer láttam porbanfingó koromban, de a végén bazinagyott csalódnom kellet, felnőtt fejel bizony már nem is olyan jó ez. A másik, termesztésen annak, aki húsz-tizenöt percenkét nyomatta a reklám spotokat, kívánok egy, a fenét, két hét kényszerpihenőt egy koedukált guatemalai börtönben, teljes wellness ellátással.

A film sztorija mai szemmel köztünk szólva is vicces, de nyilván nem ezt kell nézni. Viszont, aki tagnap látta fiatal fejjel, annak viszont biztos bejött. Nyilván a történetet tudja mindenki, de azért nézzük meg gyorsan: a film egy srácról szól, aki anyával elköltözik otthonról, és eljönnek az ismeretlenbe. Itt a vékony dongájú srác rögtön kihúzza a gyufát a helyi vagányoknál, akik jól összeverik néha napján. De a végső rundot majd egy bajnokságon lerendezik, de előtte Myagi mester a karate magas tudója jól felkészíti a lelkes fiatal úrfit cirka két(!) hónap alatt (Edzés terv: kerítés és ház festés, bejáró smirglizés, csónakon egyensúlyozás, muhahaa).

Egyébként a legnagyobb gondom a főszereplő gyerekkel volt, aki nemcsak az elején, de a végén is olyan esetlen, hogy nem hittem el, hogy semmilyen karate előélettel két hónap alatt lenyomja a nálánál ezerszer felkészültem fiukat. Arról már ne is beszéljünk, hogy végét nagyon elkapkodták, talán itt lehetett volna több kéz-láb mozdulatokat mutatni, és rögtön kerekebb lett volna a történet. Azt viszont ne vegyük el a filmtől, hogy biztos rengeteg olyan ember van/volt aki e film miatt kezdet el valamilyen küzdő sportot. Ha így is volt, már ezért megérte megcsinálni.

Egyébiránt nem azért írom ezeket a sorokat, hogy most jól megmondjam a tutit a filmről, csak azt akartam mondani, hogy néha hagyni kell a régi emlékeket maguk valójukban, mert sajnos számomra a Karatekölyök nem állta ki az idő próbáját.

Osztottam - szoroztam, így egy jó indulatú 70%-ot csak rá dobok a végén.

Na ez is sikerült megnéznem, pedig olvasva a kritikákat; hogy is mondjam ez alapján nem sikerült valami jól. Én viszont jól szórakoztam, habár azért akad nem tetsző dolog, de még így is tetszett. Voltak pillanatok, nem is kicsit, de végig izgultam a versenyeket. Egyébként nálam ez mentette meg a produkciók, hogy sikerült egy kis feszültséget belerakni. Habár voltak hibák, de ezt majd a kép után.



A történet nem olyan bonyolult, mert van egy Speed Racer nevezetű versenyző, aki kis kora óta csak az autóversenyzésről álmodik. Sikerül is neki versenyeken indulni, és mivel fentebb szeretni lépkedni ranglétrán, ezért majdnem aláír egy szerződés, de mivel rájön, hogy a versenyek a bundáról szólnak, ezért visszakozik. És elhatározza a segítőivel megpróbálják tisztává tenni a versenyek persze ez nem lesz olyan egyszerű.

A két testvér Andy és Larry Wachowski rendezték a filmet. Ha ez a két nevet meghallom rögtön a Mátrix jut eszembe. Nem véletlenül, mert nekik köszönhetjük, habár én nem vagyok oda érte, mert sokadik újra nézésre sem eset le mi lenne a lényeg. De nálam sokkal okosabb emberek elmagyarázták, így képbe kerültem valahogyan. Ez mindegy is, most nézzük hogyan birkóztak meg ezzel a feladattal.

Nekem egy kicsit csalódás volt, de mint írtam fen is, a verseny részek nem sikerültek rosszul, így nem mondok nagyon rosszat róla.

A főszereplő srácot Emile Hirsch (Speed Racer) alakította, nem játszott rosszul, habár nem kellet megerőltetni magát. Ha valaki komolyabb filmben akarja viszontlátni, akkor tudom ajánlani Út a vadonba, ahol megcsillantja tehetségét is. A Lostos Metthew Fox is láthatjuk a színen, akivel csak az volt a gondom, hogy amikor néztem nem tudtam elkövetkeztetni a Lost béli karakterétől, ezért egy kicsit fura volt. Habár ő is próbál kitörni, és nem szerepel olyan rossz filmekbe, mint például Vantage Point akcióféleségbe.Ha valaki a szépre bukik, akkor Chistina Ricci személyében megtalálható.

A filmen minden bizonnyal zöld háttér mellet forgatták, ezért nagyon sokat adott a latba, hogyan képesek a látvány elemeket megalkotni. Azt el lehet mondani, hogy ennyi szint nem igen láttam filmekben mostanában, talán sok is volt. Ez jelenthetett gondolt, mert néhol igencsak megvolt az emberben az az érzés, hogy igenis odavetítik a hatért, ami mostanában már nem jelent profizmust. Ez von le rendesen az összképből, mert mégis csak látvány filmről beszélünk.

Ha összegezni kellene a látottakat, akkor jó, de nem tökélet, kicsit javítgatva jobb lehetett volna, de mindenkinek szíve jóga, megnézi-e? Bejönnek ezek a sok színekkel operáló alkotások - így néhol olyan mintha mesét néznél -, akkor a te filmedről beszélünk.

70%