Ahogy elnéztem a véleményeket, volt akiknek nagy élmény nyújtott, és voltak azok akik inkább felejtősre vették a figurát. Sajnos én is az utóbbihoz tartozok. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a vélemények többsége azért dicsérő volt, így rakat jó indulattal ültem le rá, de végül a mérleg mégis negatív irányba billent el.

„Coraline egy kislány, aki egy titkos ajtót fedez fel új otthonában, mely mögött saját életének egy másik változatát találja. A felszínen ez a párhuzamos valóság hátborzongatóan emlékeztet valós életére - csak éppen sokkal jobb. Ám ez a hihetetlenül eredeti, fantasztikus kaland egyre veszélyesebbé válik, és amikor a másik, az álanya örökre ott akarja fogni, Coraline latba veti minden makacs elszántságát, bátorságát: segítségül hívja szomszédjait és egy beszélő fekete macskát, hogy megmentse igazi szüleit, néhány szellemgyermeket, és hazatérjen.” (by filmkatalogus.hu)

Nem arról van szó, hogy nem lenne jól kidolgozva, vagy nem lehetne érdekes az először jó alternatív világ, vagy utána mégsem felállás, de valahogy ez nem az én világom. Nem tudtam magam isten igazából bele élni, inkább untam az egészet. Igen, mert a mese nagy többségében nem történik semmi, úgy jó ötven percig, így ha nem fog meg már először, akkor bizony unalmas percek következnek.

Szóval a mese is-is, vagy bejön, vagy nem, így marad is az értékelésnél a fifti-fifti. Nem tudok mást adni rá, mert a látvány nekem már kevés, sokkal jobban le kellet volna hogy kössön, és bizony az unalmas percek többsége miatt nekem egy erős közepes alkotás marad.

50%