Csak sikerült bepótolnom. Mivel Suzanne Collins könyveit nem olvastam, a filmről sem volt sok információm, mert próbáltam elkerülni minden morzsát, így szinte első áldozóként mondhatom, hogy kisebb csalódás ért.

Nos, a gondom történettel van, ami elsőre sem tűnik túl bonyolultnak, de sajnos másodjára már egyenesen unalmas. Nagy vonalakban annyi lenne, hogy volt valamilyen felkelés, vagy mi fene, és hogy ez ne legyen még egyszer, körzetekre vannak osztva az emberek, ahonnan is egy személyt mindig kiválasztanak és elviszik egy irtó menő helyre (Kaputólium), ahol egy TV showban kell szerepelniük. A "műsor" lényege: csak egy maradhat életben, egy aki minden visz, vagyis mehet vissza oda, ahonnan jött. Na ennek is sok értelme van.  

Igen, a show, amiből nekem semmi nem jött át. Belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha most végig kellett volna néznem a küzdelmet, és mondjuk nem először, hát, erősen kérdéses, hogy maradtam volna a végéig, mert a filmben szerintem unalmasan volt vázolva minden. Először is, már elment azzal egy óra, hogy valamilyen szinten mélységet adjanak a szereplőknek, ami még így sem sikerült. Papírmasé karakterek végig, akikért izgulni nem igen lehet.

Itt gondolkodtam, hogy majd az erdőben, ahol folyik az életben maradás, na, majd ott több izgalom lesz, de jó hogy nem így volt. Egy-két jelenetet leszámítva, csak bóklászás, meg nyájas civódás jellemezte az egészet. Nem is értettem, hogy miért nem vágták egy kicsit feszesebbre az egészet, mert majd két és fél órás a film, mégis úgy érzi az ember, hogy felesleges volt eltölteni vele az időt. Az eleje nagyon vontattat, a vége meg nagyon klisé, ami közte van, annak majd édes mindegy, mert nem tudott hozzáadni a összképhez az biztos. 

No, akkor át is nyergelhetünk a színészekhez, akikben még bízhat az átlag mozi néző. Bár ne tettem volna. Jennifer Lawrencetől még sok filmet ugyan nem láttam, de ha ez alapján kellene vélemény mondani, nem tudnák más mondani, minthogy hozta a rámért kötelező ukázokat, de személyével nem sokat tudott hozzá tenni a történethez. Elizabeth Banksot jól kimaszkírozták, részemről felejtős, Josh Hutcherson meg a kötelező hím, aki a főhős csajjal összejön, és ezzel a kilométeres klisével próbálnak feszültséget vinni a filmbe. A legnagyobb arc minden bizonnyal Woody Harrelson, a jó beszólásain ha röhögni nem is, de fél mosolyt eleresztett az ember.

Az alap ötlet nem rossz, volt ebben potenciál, csak jobban magyarázatra szorult volna, hogy pontosan miért is vannak ezek a küzdelmet, miért hozták létre a körzeteket? Ugyan próbálkoztak, de elintézték egy semmit mondó videóval, meg persze olyan örök igazságokkal, hogy az emberekben a remény csiráját is el kell folytatni, mert attól veszélyesebb még az emberiség nem érzett.

Az éhezők viadala értékelés:

Szóval, összességében csalódás a film, több izgalmat, jobb történet megvalósítást (az effektek terén is), erősebb színészi játékot vártam, de hiába, ez a film egy erős közepes lett, de majd a folytatásra jobban össze szedik magukat, Részemről, 50%. 

Paul, mint film inkább a geekeknek szól, hisz a poénok nekik jobban ülnek, de azok se szomorkodjanak, akinek az egész képregény világ kínai, mert így is tökéletes szórakozást nyújthat. Jókat lehet rajta vihorászni, úgy mellékesen.

A történet két képregény-őrült körül bonyolódik, akik Angliából egyenesen Amerikába jöttek a jól megérdemel nyaralásukat eltölteni. Felkeresik azokat a helyeket USA-ban, ahol talán megvetették az idegenek egyszer a lábukat. Hogy-hogy nem belebotlanak Paulba, a földönkívülibe, aki nagyon laza és nagyon haza akar menni, mert a Nagy Ember elakarja tenni láb alól, a két jó barát haptákba vágja magát, és természetesen segít a furcsa szerzetnek.

Nos, Simon Pegg  és Nick Frost jó geek párost alkotnak. Főleg akkor válik igazán nézhetővé, mikor Paul váratlanul felbukkan, remek szövegek nyomva alázza a népet, így kőbunkó stílusával simán viszi a hátán a filmet. Ami pedig extrán pozitív a CGI, Pault élethűen alkották meg a készítők.

Paul értékelés: 

A film még ha néhol gyerekes is, de simán lekötött, vicces, lehet rajta jókat derülni, úgyhogy egy sima 70% lett most ez, csont nélkül.

Ez a film nem más, mint a nagy ziccerek kihagyása. Mert abban megegyezhetünk, hogy nem minden nap láttunk a képernyőn vadnyugati környezetben játszódó fantasy sci-fit. Erre, amit el lehetett rontani, az el lett, így a nagy várakozás hiábavalónak bizonyult, mert a prezentált produkció (mint színészileg, mint rendezésileg) nem több mint a középszer minta példánya.

A történet nagyon röviden: cowboyok és az indiánok harcolnak a földből aranyat köpülő idegenek ellen. Aranyat(!), ami számomra az egész film alatt homály maradt, miért? Talán be akarták fektetni valahova, vagy csaknem magyar államkötvényt szándékoztak vásárolni? Nem tudom, nem tudom, de hogy őszinte legyen nem is nagyon érdekel!

Ami a leggyengébb pontja a filmnek, az nem más mint a fogatókönyv, amit öt ember írt. Az össze ebrudált öt koponya sem tudott egy épkézláb betűhalmazt letenni az asztalra. Sikerült egy elnagyolt, sületlenségekkel teletűzdelt párbeszédeket beleadni a színészek szájába, és ha még ez nem lenne elég, a történet néha olyan defektekkel, sehova nem vezető útvesztőkkel van teletűzdelve, hogy az ember csak kapkodja a fejét, és néz ki magából a nagy semmibe, nem hiszi el, ilyet, áh.

Egyetlen értékelhető színészi munkát Harrison Ford rak le, mert legalább a vásznon érződik a jelenléte, még mindenképp említést érdemel Daniel Craig, aki a baltával faragott arcvonásaival nyugodtan jegyet válhatott volna az űrlények közé, a pucsításain kívül emlékezett nem igen nyújtott. Az aktuális jó csaj, Olivia Wilde, pedig hozta a film legbanálisabb jelenetét, ez mondtam már nem lehet igaz, itt gondolkodtam el, hogy hagyom a fenné az egészet, engem ne fárasszanak, acsudába!

Van egyáltalán valami pozitív a filmben?

Jelentem, van. Az egyik, hogy a vadnyugati táját jól fényképezték (hogy kötekedjek egy kicsit, néha azért látszott az odavetítés), és az útólsó húsz perc két feles után egészen üdítően hatott. Más egyéb ... (hosszas gondolkodás) ..., hát, nincs.

Cowboyok és űrlények értékelés:

Érzésem szerint ebben az ötletben hajszálnyival több lehetőség maradt kiaknázatlan, Jon Favreau (Vasember egy kettő) elkövette élete eddigi legnagyobb rendezői tévedését, mert bizony ez izzadság szagóra sikeredet, még a zenei aláfestés is elnagyolt volt. Szóval, ez most nem több, mint 50%, és még így is vajszívű voltam.

További szép napot!

Képzeld el, hogy a jövőben egy érzékszerved, vagy legyen az bármilyen belső szerved is, ha megsérült, vagy elkap valami nyavalyát, nem kell mást tenned, csak veszel újat hitelre (ha nincs elég készpénzed, márpedig nincs), és élhetted tovább a mindennapi élteden, mintha mi sem történet volna. Hát igen, szép és jó ez így, csak ezzel is van egy aprócska probléma, hogy micsoda?



A cég, aki szállítja, gyártja a spéci szerveket, bizony a piszkos anyagiak miatt nem engedheti meg, hogy olyan személyek legyenek továbbra is a szervek gazdái, akik elmaradnak a fizetési kötelezettséggel. Így, házon belül bizony kellenek az olyan magasan képzett emberek (repo men), mint Remy, aki egy rögtönzött műtétel ott helyben visszaveszi/kiveszi az emberekből a mesterséges szerveket, persze azt nem kérdezi meg, mégis, hogy a csudába él tovább, mondjuk egy ketyegő szív nélkül. Mondjuk, sehogy?

A gépezetben hiba csúszik, mert egy balul sikerült küldetéskor Remy is rákényszerül egy mesterséges szívre, mondani sem kell, ez még rátett egy lapáttal arra, hogy az asszony is kidobta, mert nem nézte jó szemmel, hogy a hitves ura mivel keresi a betevőre valót. Termesztésen neki is hitelre adtak csuda szívet,  az alkalmazotti kedvezmény ebben az esetbán nem járt. Fizetni persze nem tud, teszem hozzá nagyon nem is akar, így jó barátjára marad, hogy valahogy meggyőze vegyen erőt magán és dolgozzon tovább, mert ha nem, kénytelen lesz szolgálatba helyeznie magát. Remy nem hallgat a baráti szóra, így begyűjtésre váró személyé lép elő, amiről elhihetitek, nem egy kitüntettet szerep.

A film viszont nagyon nem lett az igazi. Sajnos nem kötött le kicsit se. Még a sztori akár érdekes is lehetett volna, de nem lett az, sőt egyenesen idegesített is. Mert hihetetlen orbitális baromságnak tartom az egészet. Ha jövőben lesznek mesterséges szervek, akkor miért adják olyan drágán, hisz még ha hitelre is megy az egész, de legalább nem dől be az egész rendszer, sőt, még jó adósok is lesznek (akarom mondani, nem halottak), így viszont fen kell tartani egy kisebb hadsereget csak arra, hogy vissza szerezzék a szerveket. Ez így kevés ötletnek is, meg megvalósításának is. Azt el kell ismerni, hogy egy-két tökösebb verekedés, szurka piszka volt benne, de még azok is inkább voltak elnagyoltok, mint jók.

Hogy ne csak a negatívat említsem. Tetszett viszont a gazdag metropolist madártávlatból, a szegények lepukkant búvóhelyeinek reális bemutatása, némi társadalom kritikával is fűszerve, hogy mivé lesz az emberiség a nem is olyan távoli jövőbben. Mily gyalázatos emberi természet uralkodik, ha pénzről és hatalomról van szó. Nem éppen kecsegtetőt jövő elő nézzük, feltéve persze, ha ebből bármi is megvalósul.

A színészek, mondhatni nem játszottak rosszul. De csak miattuk nem érdemes végig szenvedni ezt a filmet. Jude Law és Forest Whiteker behúzták a kötelezőt, se többet, se kevesebbet nem tudtak hozzá tenni az egész koncepcióhoz.

Szóval, nekem nagy csalódás volt a film, ettől sokallta jobbra számítottam, de végkép nem ilyen unalmas filmre. Talán a hosszával volt a gond, vagy az érdektelen történettel, vagy nem is tudom, de már most nem emlékszem mi volt benne, pedig tegnap néztem meg. Úgyhogy, nem mondom, hogy nézhetetlen, éntőlem nyugodtam lehet próbálkozni vele, csak ne várjon senki izmos sci-fit.

Mivel romantikus történetet kitalálni nem olyan nehéz, hiszen az egyetemes filmes történelemben volt már példa mindenre, ami csak egy férfi-nő között lehet, így a tucat romantikázás hanyagolva végre találtak egy regényt, ami megpróbált valami újdonságot bevetni, még pedig a sci-fi-be illő időútázást. Na jó, ez az ide megyünk, majd ott vagyunk história nem új, de egy szerelmi szált is belefűzni, na ilyen még biztos nem sok volt.



A filmben a történet egy olyan emberről szól, akinek egy gén hibája miatt (legalábbis ezzel magyarázták) képes az időutazásra. Így találkozik már felnőtten egy kislánnyal (az idő múlással többször is), aki ezek után mindig is arról álmodozik, hogy a felesége lesz. Nem fogjuk kitalálni, az lesz, de ugye a bonyodalom egy ilyen férjjel extrán nehéz. Hisz egyszer csak eltűnik (ruhát persze nem vihet), majd egy másik „énje” megjelenik, majd megint eltűnik, majd visszatér ez eredeti, aki elment. Olyan mintha évente lejátszódna a múltad, te meg minden egyes ismétléskor megszületnél és léteznél, közben meg ugrándoznál az időben még saját magaddal is találkozva akár. Hát, igen elég bonyolult, nem is ragozom tovább, mert leírni is nehéz, nemhogy felfogni.

Azt kell hogy mondjam, hogyha leveszem a történet időútázásos aspektusát, akkor sok újat nekem nem mondott a film. A könyvet ugyan nem olvastam, állítólag sok dolgot kihagytak, módosítottak a film kedvéért, de ettől függetlenül a sztori megy előre, azt sem lehet mondani hogy olyan váratlan, vagy meglepő dolog történne, hisz majd mindig sejthető hogy a végkifejlet nem lehet teljesen heppy end. Sajnos így vásznon tálalva az eseményeket nem volt nagy hatással rám, ilyet is láttam, de ezen kívül nem éreztem, hogy plusz jelent az egésznek az ide-oda ugrálás.

Az eleje teljesen kecsegtetőt volt, hisz a bevezető képsorok jól berántanak a gödörbe, nincs idő agyalni háteztmosthogy, de utána valahogy közben sikerül kimászni a mélyből és ezen még Rachel McAdams mosolya sem segített. Játszott már ő ennél szerintem jobb romantikus történetben, elég csak említeni a Szerelmünk lapjait, ami ettől hatásosabb alkotás. Eric Bana meg nem okozott akkora csalódást, de, annyira azért nem éreztem benne a szerelmes férfit, ellenben Rachelel, akiről elhittem hogy szereti, még ha a morbiditás ilyen módján is.

A filmet tehát érdemes fenntartással kezelni és talán a könyvet először elolvasni, így vagy jobban fog tetszeni vagy nem. De még így a könyv elolvasása nélkül is érezhető, hogy a film lett a rosszabb, kár érte.

(A könyv, amit a bevezetőben említettem: Audrey Niffenegger: The time traveler's wife, azoknak akik esetlen el szeretnék/akarják olvasni.)

70%
 

Ez a film úgy kettős ahogy van. Egyfelől, kevesebből húz többet (ezt az anomáliát), másfelől meg sajnos nem kötött le olyan szinten, hogy ne jöjjön be az a bizonyos unalom faktor. Viszont nem jelenti azt, hogy a film a kukába való lenne, mert az összkép mégis valahol konvertál a pozitív tartományban, meg ne felejtsük már el, hogy az elmúlt évben úgymond újra termelte magát a sci-fi, ami nem baj egyébként, főleg ha a tendencia ilyen marad.

A történetét én most itt hanyagolnám, mert minden információ morzsa ront az élményen. De hamár így felhoztam. Rébuszokba azért annyit lelövök, hogy a sztori kelőképen egyszerű ahhoz (akár én is kitalálgattam volna, igen, mért ne) hogy élvezhető legyen, és gyönyörűen ki is számítható, ami számomra nem volt zavaró, csak mondjuk izmosabb befejezés reméltem, de ez legyen az én problémám.

Na de, mit is akarok itt elmondani? Először is, Duncan Joneselső filmes rendező megcsinálta, hisz a pénz amiből gazdálkodtak szinte a vicc kategória, még egy szar magyar Vukra is közzel ennyit szántak, az eredmény meg tudjuk, ugye? Itt meg az égész kivitelezés, még ha minimalista is – nem is kelet több, mert így sugallta csak igazán a komor hangulatú elemekkel a magányt, a remény vesztettséget és a fásultság gyötrő érzését. A holdnak a felszíne, maga a bázis, mind remekek voltak, úgymond beillett a környezetébe, még ha makettokkal dolgoztak is, amit megjegyzek észre sem lehet venni.

Másodsorban, és ez a legfontabb, hogy Sam Rockwell valami isten adta tehetség, mert lenyom itt egy olyan oneman show-t, hogyha így ebben a formában nem teszi, bizony mi is szegényebbek lehetnénk egy élménnyel, meg a film is sokkal rosszabb lett volna. Simán elviszi a hátán az egész történetet, jobban mondva megmenti a dicstelenségtől. Habár nehéz lenne másra kennie a kudarcot, mert csak ő van élő ember a bázison (ez mondjuk így nem teljesen igaz), ja meg az egyetlen társa Gerty, az intelligens komputer, akivel beszélget.

Szóval a filmet jellemzi egyfajta egyszerűség és portosan ez kellet ide. Meg egy kitűnő színészi alakítás, összességeben élvezhető történettel, ami néhol azért leül, de azt kell hogy mondjam, ha nem is mostanában de az újrázás simán elképzelhető, a megtekintése erősen ajánlott, főleg azoknak akik a sci-fi műfajt mint olyan szeretik. A pontozásnál viszont figyelembe kell vennem, hogy többször fészkelődtem a székembe mint kellet volna és néhol még Rockwell játéka sem segített ezen.

Azt nem tudom ki hogy van vele, de ezt a filmet szeretem, pedig Roland Emmerich-t divat mostanság szidni, főleg azért is, mert csaknem akarja abba hagyni a világ elpusztítását. Akaratos, na. Mondjuk a 2012-el végérvényes kinyírt minket egy időre, így gondolom most másokat akar majd eltenni láb alól, gondolok itt például egy idegen fajra. Vagy ha mégis akad valahol a föld mélyén - vagy bárhol - néhány túlélő, akkor azokra egy végső attack azért jár.

A Holnapután rendesen végig megy azon az úton, ami ahhoz vezet, hogyan kell jó néhány tucat ember kinyírni drámaian. Itt az időjárás gabalyodik meg, eljön a következő jégkorszak. A Föld északi részét teljesen jég fogja borítani, ami annak köszönhető, hogy az ember nem vigyáz a természetre, hanem kizsákmányolja, kiszipolyozza, és nem óvja a jövőnket, hanem a jelen a fontos, meg a profit termesztésen. Ha így folytatjuk jó megszívjuk az tuti.

A film látványilag tökély, de tényleg. Mikor New Yorkot elönti a tenger, ott éreztem hogy kitettek magukért a készítők. Meg tetszett a hajó a belvárosban. Az ezzel párosodó izgalom viszont nem volt az igazi, mert a történet butasága miatt – minden kitalálható - nem tesz jót koncepciónak. Így a könyvtárban ragadt emberekért nyilván egy fikarcnyi aggódás sincs, mert tudjuk, hogy valamilyen úton-módon meg fognak menekülni. Így a történet magában nulla, de mégis azt mondom, hogy nem unatkoztam. Így nem is bántom a filmet nagyon. Nincs is miért, hisz a sztorit nézem valamilyen szinte meg is történhet (némi tükör a mostani emberiségnek) meg az ilyen filmeknél a látvány a fontos, masszimum ha köré raknak valami jó felütést még javít rajta pluszba.

A színészek többsége gyenge, egyedül talán Dennis Quaid játszik említésre méltót. Csak egy dolgot javasolnék neki, innen a messzi távolból, hogy vállaljon már el végre egy olyan szerepet, ahol nem a világ összes fájdalma, gondja látszódik az arcán, hanem mondjuk egy kicsike mosoly is megjelenik, könyörgök. Szóval a film nyilván Emmerich eddigi munkásságának minta darabja, úgyhogy mindenki így álljon a kérdéshez ha eddig nem látta volna, de én mint mondtam is elvoltam vele, nem kell agyalni rajta, és ez most így jó volt.

70%

I'm King of the Word. - James Cameron

Ezt mondta James Cameron sikerein felbuzdulva. Akkor talán nagyképűen hangozhatott, de most már kétség nem fér hozzá, hogy ha világ királya nem is, de a jelen pillanatban a filmes rendezők között bizony ö a király. Nem azért mert megcsinálta az Avatar-t, mert az egy dolog, hanem azért, mert ezt bizony ki kellet találni, meg kellet írni, létre kellet hozni Pandora világát, ja meg a technikát is hozzá kellet idomítani, a rendezés ezek alapján már piskóta volt (jó persze ez erős túlzás).



Szóval a film elsőre, majd másodjára is üt rendesen. Hihetetlen részletes képi orgiát szolgáltat, ami olyan szinten nyom a székbe, amit én bevallok őszintén nem is éltem meg eddig igazán. Jó, most jöhetnek azzal, hogy bezzeg Star Wars, ami annak idején biztos nagyot szólt, de mivel én akkor még nem éltem, mikor később megnéztem nem igazán voltam elragadtatva (az utolsó három részről meg jobb ha nem is beszélünk). De szerencsére az Avatar-nak fül és szemtanúja voltam, úgyhogy már megérte elmenni a moziba és megnézni szigorúan csak 3D-ben, mert nyilván így ér valami az egész.

Cameron ezt a filmet már dédelgeti egy ideje. Ült rajta vagy tíz évet, így magát is tartalékra tette, bár nem vonult el a világtól, de a Titanic sikerét nehéz lett volna felülmúlni, így érhető, hogy miért is akart egy igazán nagy volumenű filmel visszatérni a köztudatba. Nos, a nagy mű elkészült, a várakozás nagy volt, nyilván ezt növelte a hihetetlen mértékű reklám, szinte mindenhol beszéltek róla, az elvárás az egekbe, és meg kell hogy mondjam én személy szerint nem csalódtam. A film minden lehetséges vállalást, amit megenged a jelen technika, benne van, maximálisan ki van használva minden a lehető legprecízebben. Olyan mértékben sikerült a Pandora világát életre kelteni, hogy szó szerint a lélegzet előttem a mozi teremben. Mindenek megvolt a pontos helye, szerepe, semmit nem érzetem feleslegesnek és ami a legfontosabb, hogy elhiszem, rengeteg minden lehet még, amit nem láthattunk és nagyon remélem, hogy a folytatásban még több mindenről lehull a lepet.

Nem beszéltünk még a történetről. Szóval sztori a távoli jövőben játszódik, amikor is az emberiség birtokba akarja venni Pandorának keresztel bolygót. A bolygón egy eddig ismeretlen ásványra bukkannak, így a nagy üzlet reményében megindulna a bányászat, csak mivel egy törzsi közösségben élő na'vik nem akarjál elhagyni a törzsi helyüket, megindul a hibrid avatarok gyártása. Jaka Sully (Sam Worthington) is egy ilyen avatar tulajdonosa lesz, aki ha segít akkor visszakapja a járását. A feladat egyszerű, békésen győzze meg a na'vik-t a törzsi helyük feladásáról és arról, hogy költözzenek el máshova. Csak Jake Sully megismer egy na'vik lányt, ami felborítja az egész tervet, a gond pedig innentől csak nagyobb lesz, mert Jake vagy elárulja fajtáját, vagy átáll az idegenekhez és velük harcol Pandóra bolygó elő világának megmentéséért.

Nos ha negatívumot akarunk találni (nyilván lehet, mert semmi sem tökéletes, így van ez az Avatar-l is), akkor a történetet bizony klisés. Viszont, nehogy azt higgye valaki, hogy ez akkora probléma, mint ahogy egyesek gondolják. Mert, azért a mai világba kitalálni olyat ami újat, frisset mutat, elég nehéz. De ha jól belegondolok, a Pandora világa, természete, abban élő na'vik, ez előtt biztos nem léteztek, úgyhogy már ezért respect Cameronak. Meg a történet is rejteget apró meglepetések, amik még élvezhetőbe teszi az egész elénk táruló világot.



A színészek is kitesznek magukért. A legnagyobb meglepetés számomra Sigourney Weaver sziporkázó játéka volt. Egy szinte jelentéktelen tudós szerepét tette játékossá, és elvezhetővé. Akitől a legjobban féltem Sam Worthington, aki ha néhol nem is nyújtott maximumot, de hozta a kötelezőt, így azt mondom, csak rosszabb nem legyen. Zoe Saldona a na'vik hercegnőt kiválóan hozza, még akkor is ha kék testén kívül nem sok mindent mutat.

Nos, zárszónak annyit, hogy látni kell, nincs mese.

90%
 

Az év legjobban vár produkciója volt számomra. Erre akkorát kellet csalódnom, mint ide Makó. Hogy az istenbe lehetett ezt megengedni? Éreztem valahol, hogy erről is csak lehúznak akarnak még egy bőrt és nem akarják meg véletlenül sem jól tálalni. Nagy kár érte, mert lehetett volna egy igazán nagy, ütős film belőle, nem egy ilyen éget fémszagú hulladék.

A forgatókönyv egyenesen botrány. Olyan logikátlanságok, egyenesen hülyeségek vannak benne(itt nem azokra gondolok, ami egyébként is képtelensége lenne, hanem például szék a Skynet irányító köszpontban, minek, kérdem én, ki ül le rá, vagy egy egész repülő had a szabad ég alatt, biztos nem tűnik fel a robotoknak) Rengeteg hasonlót le lehetne írni, csak nem akarom rontani az élmény annak aki megnézi. Bizton állíthatom külön postot lehetne szentelni neki.

Azt sem igazán értettem, hogy akkor most ki is itt a főszereplő? Ki akarja az ellenállókat vezetni? Mert én senkit nem láttam olyat aki vezető lenne. Van Jonh Connor (Christian Bale) nevezetű hipse, aki „esti meséket” mond a többi ellenállónak CB-rádión (érted, CB- rádión, a Skynet meg bassza lehallgatni, mert ilyen hülye), vagy ott van Marcus Wright(Sam Worthington) akit olyan szinten felnagyítottak, hogy le is mosta a vászonról Connort. Az ő személyéhez főződik a film egyetlen teljesen értelmetlen fordulata (amit a trailerben sikeresen le is lőttek, ennyit a nagy meglepetéstől), ami valjuk be őszintén teljesen felesleges, banális lépés volt a készítőktől, mert a Skynet ennyire ostoba volt, akkor hogyan tudta volna átvenni az irányítást az emberek felet. Ráadásul teljesen megértem, hogy az ember-gép küzdelem nem teljesedett még ki, de azért mégis ne állítsuk már be ezt az egész történetet mintha piknikeznénk. Sok helyen gondolnak egyet, mennek, flangálnak, love parádé, lőnek párat, a robotok hullnak, mint a legyek, a Sysnet központ egy nagy lótúró, szóval meredeket haladunk a film elejétől a végéig egy olyan minőségi lejtőn, amit valószínűleg senki sem gondolt volna.

A legfájóbb mégsem ezek, mert ha már a terminátor életérzést nem sikerült fel éleszteni, vagy megközelíteni, akkor legalább lássunk feszes, jól összerakott akció filmet. Hogy ez miért nem sikerült? Mert a film nagy része ott marad a stúdió kópiáin, ugyanis valamelyik balfasz azt javasolta, hogy vágjanak ki belőle fél órát. Hát, meg is látszik az eredményen. Még a szarból is szarabbat csináltak. Miért kellet ilyen ocsmányul megvágni? Sokan érveltek amellett, de a látvány ott volt azért rendesen. Igen, csak ezzel egy probléma van. Ma már sajnos, legalábbis nekem kevés az ezzel való operálás, az meg főleg kevés, hogy hülyének nézik a nézők és elvárják hogy ezzel megelégedjen. Én viszont azt mondom, hogy tessék legközelebb történetet is írni (nem azzal a Macskanőt író két gyászhuszártól) hozzá és nem feltupírozni mindenféle CGI effektekket, akkor talán nem lesz egy teljesen felesleges, üres alkotás.

Ha összegezni kéne. Nem láttam értelmét annak, hogy lefogatták, már a T3 is giccs parádé volt, ez meg egyesen fos rossz. Annyi hibát, logikátlanságok életemben nem fedeztem fel filmben, mint most. Ami egy „olcsó” film esetén megbocsátható, de egy 200 milliós költségvetésnél, hát azért elvárná az ember, hogy komolyan vegyék a nézőket, legalábbis megpróbálkozzanak vele. Azt nem mondom, hogy kerülni kell, mert aki sok akciót akar látni az nézze meg, de aki egy Terminátor univerzumba akar belecsöppenni szerintem felejtős.

Csak azért kap 50%-t, mert a látvány rendben volt, meg nem is akartam annyira a földbe döngölni, pedig megérdemelte volna. McG meg mondjon le!

Ha összegeznem kellene, hogy mit sikerül kihozni belőle, akkor nagyon szomorú dolog, de ez úgy volt rossz, ahogy ritkán tud valami. Tulajdonképpen semmi nem volt helyén ebben a filmben, pedig fel volt dobva a magas labda, hogy egy korrekt valamit hozzanak ki belőle, hát ez nem sikerült.

A történetről sokat nem lehet elmondani, mert ha bármit mondanák, lelőném a poént, azt pedig nem akarom véletlenül sem. Talán annyit, hogy van egy rejtély, ami miatt az emberek maguk ellen fordulnak, és tulajdonképpen hullanak, mint a legyek. Gondolom ennyit mindenki tudott.

A rendező M. Niht Shyamalan-nak most igazán meg kellet volna mutatni, hogy tud rendezni, nem felejtett el a Hatodik érzék óta, de sajnos, olyan filmekkel, mint a Lány a vízben, ami nagyon hajaz mostani – annyira nem jó - tárgyalt filmünkre. Nem is beszélve A falu szörnyőségről, amit én még mindig úgy tartok számon, hogy a itt lettem legjobban át verve a trailerben, mert hihetetlen milyen fordulat van a filmben, ilyen unalmas valamit már rég láttam, talán még a jobban belegondolok nem is adatott meg eleddig.

Értelmetlen az egész, teljesen szürke alkotás, ha most ez nem lenne, higgyétek el, nem hiányozna a kutyának se. Ebben a filmben nem működött semmi, hihetetlen gyenge fényképezést képzeljetek el, oly annyira rontotta az egészek, és olyan hitványan szarul bántak kamrával, hogy én amatőr létemre látom, ez nem jó, de ők erősek, és lenyomták így, hát meg is lett az eredménye. Na jó, azért az elkel ismernem, voltak azért jó pillantok, csak néhol elég erősen elvesztették a fonalat. Mintha nem egy és ugyanaz ember követte volna el. Másik dolog, ami miatt rossz, az a színészi játék. Hát, mit ne mondjak, olyan az egész, mint ha kezdő színitanodából kieset egyének adnák elő az egészet. A drámát sikerül a béka segge alá lenyomni, voltak olyan abszurd jelenetek, hogy én konkrétan a fejemet fogtam.

A színészek terén, voltak ismerős arcok. Kezdve a sort Mark Wahlberg, aki nekem most nem jött be, sajnos ha arra gondoltak, hogy majd ő elviszi a hátán a filmet, akkor nagyot tévedtek, mert nekem úgy tűnt, hogy erősen nincs a helyzet magaslatán. Vagy az is lehet a közben rájött, hogy mire is adta fejét, és még az élet kedve is elment az egésztől. A női vonalt, Zooey Deschanel hozza, a kék szemin kívül nem sok minden volt jó, mert sajnos ő is az élet unságán - legalábbis nekem ez jött le – kívül, nem sok minden mutat meg a tehetségéből, ha egyáltalán van neki olyan?

Még említhetném a bugyuta, néhol teljesen értelmetlen párbeszédet, nem is beszélve a befejezést, szóval vannak tömkelegével, ha hibákról beszélünk. A zene sem volt a helyzet magaslatán, szerintem egy ütősebb aláfestéssel hatásosabb lehetett volna a mű, de így gyenguska.

Aki addig nem látta, az nem veszített semmit, én nem mondom senkinek, hogy ne nézze meg, de hogy több nem lesz tőle, az egyszer biztos.