Nem is olyan rég azon gondolkodtam, hogy mi lenne az az akció film amit feltétlenül megéri előkapni a porosodó polcról. Egy gyors mozdulattal fújtam egyet a por lepte dvd borítón, nem is haboztam tovább, dugtam is be az lejátszóba, had szóljon. Nyert az igény, végre egy jó akció filmre vágytam, mert mostanában már sok képregény feldolgozástól az ember gyomra kezd görcsbe rándulni. Talán túlzások nélkül állítható, hogy az elmúlt évtized egyik legjobb akció filmje. Az Áll/Arc kemény férfias film, kemény csávókkal, tökös akcióval.

Van olyan aki nem tudja, ismeri a történet? Igen, gyorsan szégyellje össze-vissza magát. Na, jó nem kell ezért kolostorba vonulni, nem olyan nagy bűn ez, könnyen orvosolható. Azoknak akik elmulasztották volna e remek darabot megnézne, elmondom, hogy a történet hihetetlenül gyenge. Ebben az égadta egy világon semmi logika, semmi valóság, semmi említésre méltó nincs. Szóval a sztori miatt aggódok megnyugodhatnak, mert rossz. Bűn rossz. Nem rugózom tovább rajta, haladjunk. Szóval van a rossz, és igen, nem trafálsz mellé, van még a jó. Egyik a zsaru, a másik meg profi gyilkos. Nem komázzák egymást, nagyon nem. Egy szép napon a sors úgy hozza, hogy arcbőrt (ne csodálkozz, nem tévedés) cserélnek (igen itt pofám nekem is leszakadt), a jóból rossz lett, rosszból pedig jó. Tudom, bonyolult, de valahogy mégis rém egyszerű is. 

Az látható, hogy nem a történet miatt mondtam, hogy ez a film az elmúlt évtized egyik, ha nem a legjobb akció filmje. Ami mégis arra predesztinálja, hogy ilyen titulussal dobálózzak, az nem más, mint az akció jelenetek minőség, ami még manapság is megállja helyét. Remek lassításokkal adja tudtunkra, hogy itt többről van szó, mint egyszer nézhető tucat filmről. Mivel a snittek olyan mértékű lassúsága lehetővé teszi, hogy az robbanások, a közelharcok minden szegletét alaposan megvizsgálva tudjunk egy isteneset csettinteni és olyan magvas gondolatokat fogalmazni, hogy manapság, a huszonegyedig században miért nincsenek ilyen filmek? Ami még fontosabb, hogy miért is nincs rá igény. Helyette burjánzik a vámpír szerelemek, pfuj.

Mi emeli még az akció filmek panteonjának csúcsára?

Keresve sem találhatok volna jobb páros a vászonra, mint John Travolta és Nicolas Cage. Manapság jobb napokat is megélt színészek, akkor még színészi pályájuk csúcsán hozták ki magukból a legjobbat. Nos, nem ment volna nekik ez a remek teljesítmény John Woo rendező nélkül, aki megalkotta a lassítás művészetét, amit nagyon is jól tett. 

Eddigiekből is láthatjuk, hogy a film nem piskóta. Amit még mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy Hans Zimmer zenei aláfestése kitűnő példája annak, hogyan lehet egy jelenetet még annál is jobbá tenni, mint ami valójában lenne. Remekül simul a filmbe a zene, és mikor felállsz végen olyan tökösnek érzed megad, hogy a legnagyobb kemény csávót is széjjelfejelnéd minden gond nélkül. Csak meg ne csináld, mert annak biztos nyolc napon túl gyógyuló sérülés lenne az eredménye, meg szívó szálal kapnád a levest, ami kerülendő.

Az értékelés ellőt hallgassunk egy kis soundtracket:

Ál/Arc értékelés:

Nem tudom ki hogy van vele, de én ma nagyon is hiányolok egy ilyen akció filmet. John Woo nem tudom mit csinál, de össze ebrudálhatna egy díszes társaságot megint és rendezhetne megint egy ilyet, mert az nem kicsit tetszene, még most is. Simán megy rá a 90%, ami csak azért nem száz százalék, mert ugye a történet nem acélos, minden más viszont több, mint remek. 

Hát ez a film, ahogy a rocker körökben mondanák: „horzsol”. Eleinte nem sokat adtam volna annak, hogy be fog jönni, de már ez első perctől kezdve beránt, és nem is ereszt végig, ahol kifújhatod magad, azta basszus, ez kurva jó volt, a fenébe is.



Rögtön kezdeném a színészekkel. Itt egy valakit kell kiemelni: Chloe Moretz-t. A kis csaj egész egyszerűen zseniális. Mindig az járt az eszembe, hogy sokra fogja még vinni, az tuti -, de egy gyerek kezébe fegyvert adni? De ha még csak ez lenne. Úgy gyakja az ellent, mintha egész életébe ezt csinálta volna. Az biztos, hogy nem chips-kóla combon nőt fel. A többiek sajnos, azt kell, hogy mondja, hogy asszisztálni, kitöltik a teret voltak itt. Nicolas Cage meg érzésre visz el az élményből, de nem vészesen. A többi hobbi „szuperhős” meg futja a köztelező köröket (eddig nem volt csaj, de most majd lesz).

Meg kell még említeni, hogy az akció jelenetek (pl.: éjjel látós szemüveges rész, mikor megy az áldást) egyszerűen szuperek. Néhol még a CGI hibáktól is el lehet tekinteni, meg az egésznek van egy dinamikája, meg persze erre nagymértékben rásegít a zene, amik tökéletesen asszisztálnak, annak, hogy kikapcsolj két órára és te is kis pillanatra elhidd, nézd csak, így ni, akár én, igen én is lehetnék abban a szerkóban, az istenit.

A film erőssége még, hogy a humort sem aprózták el. Hisz mégiscsak vicc az egész. Hát most képzeljük el, hogy felveszel egy maskarát, végig mész az utcán, lecsapsz pár rossz arcok, persze a magad módján, bénán, majd fel a youtubra, és ki lesz a hős, ha nem te? Nem igaz?

Szóval, a film szórakoztat, arra is lett csinálva, se többre se kevesebbre. Még ha néha belassul is a film, és be-becsúsznak hullámvölgyek (nyájas részek), ettől még egy első osztályú cool-ság az egész.

90%

I'm King of the Word. - James Cameron

Ezt mondta James Cameron sikerein felbuzdulva. Akkor talán nagyképűen hangozhatott, de most már kétség nem fér hozzá, hogy ha világ királya nem is, de a jelen pillanatban a filmes rendezők között bizony ö a király. Nem azért mert megcsinálta az Avatar-t, mert az egy dolog, hanem azért, mert ezt bizony ki kellet találni, meg kellet írni, létre kellet hozni Pandora világát, ja meg a technikát is hozzá kellet idomítani, a rendezés ezek alapján már piskóta volt (jó persze ez erős túlzás).



Szóval a film elsőre, majd másodjára is üt rendesen. Hihetetlen részletes képi orgiát szolgáltat, ami olyan szinten nyom a székbe, amit én bevallok őszintén nem is éltem meg eddig igazán. Jó, most jöhetnek azzal, hogy bezzeg Star Wars, ami annak idején biztos nagyot szólt, de mivel én akkor még nem éltem, mikor később megnéztem nem igazán voltam elragadtatva (az utolsó három részről meg jobb ha nem is beszélünk). De szerencsére az Avatar-nak fül és szemtanúja voltam, úgyhogy már megérte elmenni a moziba és megnézni szigorúan csak 3D-ben, mert nyilván így ér valami az egész.

Cameron ezt a filmet már dédelgeti egy ideje. Ült rajta vagy tíz évet, így magát is tartalékra tette, bár nem vonult el a világtól, de a Titanic sikerét nehéz lett volna felülmúlni, így érhető, hogy miért is akart egy igazán nagy volumenű filmel visszatérni a köztudatba. Nos, a nagy mű elkészült, a várakozás nagy volt, nyilván ezt növelte a hihetetlen mértékű reklám, szinte mindenhol beszéltek róla, az elvárás az egekbe, és meg kell hogy mondjam én személy szerint nem csalódtam. A film minden lehetséges vállalást, amit megenged a jelen technika, benne van, maximálisan ki van használva minden a lehető legprecízebben. Olyan mértékben sikerült a Pandora világát életre kelteni, hogy szó szerint a lélegzet előttem a mozi teremben. Mindenek megvolt a pontos helye, szerepe, semmit nem érzetem feleslegesnek és ami a legfontosabb, hogy elhiszem, rengeteg minden lehet még, amit nem láthattunk és nagyon remélem, hogy a folytatásban még több mindenről lehull a lepet.

Nem beszéltünk még a történetről. Szóval sztori a távoli jövőben játszódik, amikor is az emberiség birtokba akarja venni Pandorának keresztel bolygót. A bolygón egy eddig ismeretlen ásványra bukkannak, így a nagy üzlet reményében megindulna a bányászat, csak mivel egy törzsi közösségben élő na'vik nem akarjál elhagyni a törzsi helyüket, megindul a hibrid avatarok gyártása. Jaka Sully (Sam Worthington) is egy ilyen avatar tulajdonosa lesz, aki ha segít akkor visszakapja a járását. A feladat egyszerű, békésen győzze meg a na'vik-t a törzsi helyük feladásáról és arról, hogy költözzenek el máshova. Csak Jake Sully megismer egy na'vik lányt, ami felborítja az egész tervet, a gond pedig innentől csak nagyobb lesz, mert Jake vagy elárulja fajtáját, vagy átáll az idegenekhez és velük harcol Pandóra bolygó elő világának megmentéséért.

Nos ha negatívumot akarunk találni (nyilván lehet, mert semmi sem tökéletes, így van ez az Avatar-l is), akkor a történetet bizony klisés. Viszont, nehogy azt higgye valaki, hogy ez akkora probléma, mint ahogy egyesek gondolják. Mert, azért a mai világba kitalálni olyat ami újat, frisset mutat, elég nehéz. De ha jól belegondolok, a Pandora világa, természete, abban élő na'vik, ez előtt biztos nem léteztek, úgyhogy már ezért respect Cameronak. Meg a történet is rejteget apró meglepetések, amik még élvezhetőbe teszi az egész elénk táruló világot.



A színészek is kitesznek magukért. A legnagyobb meglepetés számomra Sigourney Weaver sziporkázó játéka volt. Egy szinte jelentéktelen tudós szerepét tette játékossá, és elvezhetővé. Akitől a legjobban féltem Sam Worthington, aki ha néhol nem is nyújtott maximumot, de hozta a kötelezőt, így azt mondom, csak rosszabb nem legyen. Zoe Saldona a na'vik hercegnőt kiválóan hozza, még akkor is ha kék testén kívül nem sok mindent mutat.

Nos, zárszónak annyit, hogy látni kell, nincs mese.

90%
 

Nocsak, nocsak. Egy igazán jó film. Miért írom most ezt, ilyen meglepetten. Hát, csak azért, mert nem vártam volna, oly annyira nem, hogy napolgattam rendesen a megnézését. Jaj, de kár volt.

"Natalie-nak minden bejött az elmúlt időszakban: évkönyvet szerkeszt, ösztöndíjat kapott a főiskolára, jó eredményeket ér el a sportban, és a közösség "királynője". Azután belép az életébe Keith. A titokzatos és tartózkodó fiú nagy hatással van rá, elvonja a figyelmét a dolgairól. Minél inkább visszahúzódik Keith, annál inkább kíváncsivá teszi Natalie-t, aki megpróbál magyarázatot találni Keith különös viselkedésére. Nem akarja közel engedni magához, ám a szívének képtelen parancsolni. Miközben Natalie világa lassan elemeire hullik szét, mindkettőjük élete örökre megváltozik."  (by filmkatalgos.hu)

A történet nem csak fiataloknak szól, hanem szinte minden korosztálynak. Ugye a szerelem nem ismer lehetetlen, végül is ezt mutatná be a film igencsak jól felkonfal. Igazából hosszasan is lehetne erről írni, de én ezt nem teszem, hanem csak ide bököm, hogy látni kell, és kész. Hibába is mondanám, hogy milyen jól játszanak minden helyzetben a színészek fiatal koruk ellenére, mert itt ez lényegtelen. Fontos kellék, de fontosabb a mondani való, amit én meghagyok mindenkinek, hogy nyugodtan, otthon, meghitt környezetben hámozza ki, és döntse el magában, hogy mit jelentett neki ez a másfél óra.

Még annyit, hogy egyedi vonásokat is hordoz magában a film, nem elég, hogy lehet rendesen vigyorogni, még jól földbe is döngöl a végén, teszi úgy is, hogy a végére azért elfogyott a kraft.

90%

Ez az a film, amit nem igen híresztelte a kutya se. Arra alapozom azt a merész kijelenést, hogy nem hallottam róla, de ez lehet az én gyengeségem. Sikerült nagy nehezen bepótolnom, és most írni róla. Nem fogok nagy titkot elmondani, de ez a film úgy cool ahogy van. Remek színészek, történet, ami nem kis mosolygós dolgot tartalmaz (annak ellenére, hogy a nem kimondottan vidám), és nem utolsó sorban a zene, ami ötösé varázsolja.



A történet egy lecsúszott lányról szól, akit tulajdon képen nem szeret senki, csak a barátja, de ő elment katonának, így egyedül egyenesen vezet az útja a drogok, pia felé, és bulik hevében fűvel-fával lefekszik. Ilyen állapotban találja meg egy öreg visszavonult blues énekes, és fogadja magához, és elhatározza, ő ha törik, ha szakad, rendes jóravaló teremtést csinál belőle. Mivel nem is veszik olyan komolyan a dolgok a film készítői, ebből a szomorú történetből lesz mégis egy kicsit vidám prezentálás.

Olyan színészekkel adják el, mint Samuel L. Jackson, aki most kitett magáért. Azt hiszem énnél hitelesebben nem lehetett hozni a lepukkant, magába fordult, egyedül élő énekest, akinek csak ez az egy alkalma marad az életben, hogy segítsen egy elesett lányon, és valamilyen megbocsátást nyerjen eddigi bűneiért, amit elkövettet. A lányt nem más, mint Chistina Ricci játssza, és nehogy azt higgye valaki, hogy rosszul. Nagyon is jól. Nem sok csajról mondható el, hogy ilyen „lepukkant” állapotban is vonzó tud maradni. 
Mint a barátja szerepel Justin Timberlake is, akit mint énekes nem nagyra tartok, de mint színész kicsivel többre, ettől függetlenül ő a leggyengébb láncszem a gépezetbe.
A zene, ami nélkül szinte nem is érne semmit, beleépítve a filmbe, egy nosztalgiára készteti a nézőt, nem kis hatással, mert mindig jó régi korok nagyságait hallgatni.

Van benne néhány jelent, amin konkrétan kacagtam, pedig nem egy vígjátékról beszélünk. Szerintem a címből is kiderült, a lánc központi szerepet kap, és ebből aztán lesz egy jelent a filmben, ami nem kicsit volt fun. Nem akarom elmesélni, mert aki még nem látta annak elrontanám az élmény, aki látta, úgy is tudja miről beszélek.

Valaki látni akarja, hogy legalulról, a legmélyebb gödörből is ki lehet mászni, csak tudni kell segítséget elfogadni, és megtanulni hagyni, hogy a dallamok vezessenek, erőt adjanak, akkor az ő filmje lesz. És el kell tudni fogadni azt a tényt, hogy mindenki ér valamit ebben a világban, nincs olyan ember, akin ne lehet segíteni. Nem sok ilyen alkotás van, amire azt tudom mondani, hogy maga nemében majdnem tökételes.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.

90%

Szokásom úti leírások olvasgatni, mert csak így tudok olyan helyekről tudomást szerezni, amikkel valószínűleg az elkövetkező időkben nem fogok találkozni személyesen. Ezért is szeretem a roadmoviet, mert olyan tájakat, és életstílus tud felvonultatni, amit valószínűleg nekem sosem lesz résszem. De legalább pár pillanatra bele tudom magam képzelni. Ennek nagyon jó példája Into the Wild, ami egy hihetetlen képi, és szabadság érzéssel feltöltött utazós film. Egyébként, mivel Amerikában játszódik a történet, én is elképzeltem, milyen lehet egy kocsiba bepattanni, és elindulni az óceán egyik partjától és megérkezni a másik partra, ráadásul még így sem láttál mindent. Azt hiszem, itt Magyarországon egy megfoghatatlan dolog, ezért is szeretnék egy ilyenben részt venni.

A történet egy fiatalemberről szól, aki nem akarja az életét a családja mellet, és az örökös munka rabságában tölteni, ő szabadságra vágyik, ezért ultra kell, találkozik nagyon sok kedves emberel, akik alakítják a személyiségék, és adnak neki plusz erőt, sőt, segítik a cél felé, mivel minden álma, hogy Alaszkába eljusson. 

A rendezői székben Sean Penn, aki nekem egyáltalán nem kedvelt rendező, de most elkel ismertnek korrekt alkotással rukkolt elő, ezért innentől kezdve megkövettem magam, és legalább elismerem tehetsége mivoltát.

Nagyon nagy dicséret jár a készítőknek a hihetetlen szép tájak fénykepézésért, tényleg olyan érzésem támadt, hogy én is ott vagyok, és átélem azt, amit a hősünk. Lenyűgöző tájakra nyerhetünk bepillantás, nem is beszélve, ami tényleg a legszebb, Alaszka bámulatos panorámája. Kitűnő munkát végeztek a zenével, ami remekül tölti ki a tereket, és hatásilag kimagaslóan hozzátesz a történésekhez.
Emile Hircd színészi tehetsége elismerésre méltó, nagy előnye, hogyha 25 évest kell játszania, akkor annyit, ha fiatalabbat, akkor sincs akadály előtte.
Ki kell még emelnem, szerintem korosztálya egyik legszebb, de mindenképpen legtehetségesebb színésznőjét Kristen Stewart, aki még csak 18 éves, de így is kenterbe veri a többséget, szerintem nagy jövő áll előtte. A többi szereplő csak hozzá tud tenni a égészhez, így együtt alkotnak mesebeli történetet, és teszi tökéletessé az egész alkotást.

Mindenkinek szinte kötelezően ajánlom, mert nem mindennapi élményt nyújt, például nekem majd egy óráig tartott kikászálódnom a székből, olyan nagy nyomással hatott az egész film, főleg a vége, amit remekül sikerült befejezni, nem is számítottam másra, mert így tudok a legnagyobbat ütni az egész.
Remélem lesznek még ilyen elementáris erővel ható alkotások a jövőben is.

90%

Hát emberek ritkán mondok ilyet, de ez most tetszett. Kegyetlen volt, és mégis szórakoztató. Hogy kitekerte a nyakát! Tipikus, és tanulságos, mégpedig a következtetés egyenes, és világos: ne szórakozz volt problémamegoldó emberel, mert a koporsó lesz az otthonod. Ilyen ez a film, nem kérdez, csak hoz olyan dolgot, amit láthatunk már későbbről, de mindezeket félretéve egy korrekt alkotást tettek le az asztalra.

A történet nagy vonalakban annyi, hogy van egy apa, aki istenért nem akarja elengedni a lányát Párizsba, de a végén csak belemegy. Bár ne tette volna, mert a egy bűnszervezet elrabolja. Ebből alakul ki, megkereslek és megölek dolog.

Innentől kezdve beindul a film, nincs bocsánat senkinek, aki benne volt az alulról szagolja az ibolyát. Volt, amikor számoltam mennyi hulla termelődik ki, kb. 30-nál hagytam abba, a film nem gyenge ezen a téren. Liam Neeson a szememben innentől kezdve az egyik number one, abszolút jól áll neki a keménység. A jelenetek kidolgozása is megér egy misét, nekem nagyon bejött, és a fényképezéssel sem volt semmi gond. Végre nem játszott főszerepet, az hogy rágatom a kamerát ezerrel, nehogy az epilepsziás meg tudja nézni. Ha negatívumot kellene mondanom, akkor talán a vége, mert én vártam még valamilyen csavart. Olyan hiányérzetem támadt, mintha lehetett volna drámaibb, csavarosabb befejezése. Egyébként ez én hülyeségem, de akkor is. A rendezői székben Pierre Morre (War, A nyakörv), aki most kitett magért, habár nem ez a egyedüli jó rendezése, de mind közül ez tetszett a legjobban.

Aki eddig nem látta a filmet, tessék pótolni, mert ritka darab az ilyen. Ki is lóg a mostani akciótermések közül, le is mos mindenkit a színről, ha valaki nem ér egyet velem lehet vitatkozni. Az értékelésnél nem tagadom elfogult leszek, de muszáj, mert kicsit meg kell dobni az alkotás szekerét.

90%

Anno, amikor meghallottam, hogy készül a Vasember, nagyon megörültem, mert végre kezdtem hinni abban, hogy lesz egy jó szuperhősös feldolgozás. Valahogy bennem volt, túl kell lendülni az olyan keservesen egyre rosszabb Spiderman folytatásoktól. Láss csodát, a végre sikerült összerakni egyet, és elhihetitek, az Iron Man csúnya szóval értve ott van a szeren.

A történet röviden annyi, hogy van nekünk a Tony Strark nevezetű fegyvergyártó, akit elrabolnak, és egy enyhe kínzásnak vetik alá, abból az okból, hogy a terroristáknak meg kell építeni egy fegyver. Persze a hősünk ilyet nem tesz, hanem rájön hogyan tud meglógni, majd ebből az ötletből, hogy válik vasemberé, és hogy ismeri fel élete eddig értelmetlen voltát.

Megmondom az őszintén, eddig a rendező kollégáról nem hallottam. Mondjuk most kezdetem behatóban foglalkozni filmekkel, van még mit behoznom. Jon Favreu innentől kezdve nagyot nőt a szemben, minden bizománya a folytatás is ő rendezi.

A filmnek csillagos ötös jár a kidolgozásért. Hihetetten súlya van minden jelenetnek. Minden teketória nélkül el lehet hinni, hogy igen is itt létező dolgokat látunk. A tárgyaknak érezhető a jelenléte. A fizikával sem volt gondom, a vállalható ésszerűség, és a valóságtól nem különösebben tértek el, ezért külön piros pont a készítőknek.

Apszulút kedvencem, aki nélkül nem lenne Iron man, az nem más, mint Robert Dowrey Jr. Alias Tony Stark. Az egész film alatt cool-an laza, és ez a lazaság frankón jól áll neki. Minden el lehet hinni, amit csinál. Tele van pénzel, jó nők, de rádöbben, nincs minden rendbe az életével, így kapunk egy kis drámát is nyakunkba, mert gondolni kellet a női nézőkre is. Talán egy kis negatívum, a gonosz Jeff Bridges, aki meglátásom szerint nem a legjobb választás volt. A női vonalat Gwneth Paltron asszisztál, és nem is teszi olyan rosszul.

Aki arra dönt, hogy megnézi, az nem veszít semmit, mert Tony Stark flegma beszólásai jókat lehet derülni, nem utolsó sorban nincs olyan perce a filmnek, hogy lenne kösse a nézőt. Az úttó élete is kiváló az alkotásnak, mert a kaszáknál is remekül szerepelt, így biztos a folytatás. Már nagyon várjuk.

90% 

Mindenki várta, mindenki látni, hallani, érzékelni akarta, és átélni azt az élményt, amit csak a The Dark Knight tud nyújtani. Most meg fogtok kövezni, de nem adta ezeket az élményeket. Valahogy voltak sejtéseim, nem lesz ez olyan jó, mint ahogy mondták. És sajnos igazam lett. A filmet Joker karaktere, Heath Ledger mentette meg. Miért írom ezeket, a kép után kiderül...

A filmnek a sztoriját kihagynám, mert akit kicsit is érdekel a dolog, az biztos utána olvasott, vagy netalántán meg is nézte.

A rendezői székben ismét  Christopher Nolan foglalt helyet, akinek a nevét én már regén a legnagyobbak között jegyzem, és ezzel a filmmel minden bizonnyal ott is marad. Nem hiszem, hogy le tud majd gyártani olyan rossz dolgot, amivel el tudná rontani a renoméját. Nem rendezett sok filmet, de ez a kevés is legnagyobbak között van, úgyhogy méltán lehet rá mondani, hogy zseni emberel állunk szembe. Hogy néhány filmet mégis megemlítsek: A tökéletes trükk (szerintem mindenkinek látnia kell), Álmatlanság, vagy a Momentó. Kötelezően ajánlom megtekintésre a darabokat.

A Batman: Kezdődik-et direkt hagytam, végére, mert ezzel az alkotással tette le a legnagyobbat az asztalra. Én meglátásom szerit, még mindig ezt tartom a legjobb denevér ember feldolgozásnak, még a mostani sem előzi meg.

A sötét lovaggal kapcsolatban nem mondom azt, hogy rossz, mert az erős túlzás lenne a részemről, de sajnos ne is annyira jó, mint azt különböző fórumokon, vagy kritikákban lehet olvasni. Látvány, a hangulat, Gotham városa tényleg aprít, de valami mégis hiányzott. Méghozzá a Batman. Chrisztian Bale sajnos nem tudott kibontakozni, még azt is lehetni mondani, hogy egy batmannel sikerült a hátérbe szorulnia, hiába ő róla szólna történet. Vívódik, meg vannak morális érzései, hogy most mit kéne kezdeni ezzel a Joker gyerekkel, még a hivatása feladása árán is meg akarja állítani, de természetesen nem engedhet a gonosznak, neki harcolnia kell, nem adhatja fel.

Aeron Echart nagyon jól alakítja, a mindenre elszánt államügyész, habár én ebben a részben nem tettem volna meg azt a lépést, hogy kétarcot csinálni belőle. Szerintem itt Joker mellet felesleges lépés volt, nem láttam értelmét, és végét is sikerült elrontani vele. Meg lehetne még említeni az új leányzót, Maggie Gyllenhaal. Az a meglátásom, hogy Tom asszonyát nem kellet volna lecserélni, mert ezt a szerepet még Ketie Holmes is simán aposztrofálta volna. A bajom csak annyi a hölgyeménnyel, hogy hiába tartom tehetségesebbnek, mint az elődjét, de nem hiszem el róla, hogy érte kellene küzdeni a férfiaknak. Sajnos nem látom benne azt a jó nő kisugárzást, amiért epednének a férfiak. Meg lehet még említeni a mindig jó, és még mostanában is rengeteget dolgozó Morgan Freeman-t, akit gondolom nem kell bemutatni, mert önmagában egy színész legenda.

Vannak még meglepetés emberek is, példa okáért William Fichner-t hozom fel, akit a közönség a magyar kereskedelmi csatornán a Szökés sorozatban láthatnak. A gonosz maffiavezér szerepében Eric Roberts lehet látni, akit nem tartom egy színész tallentumnak, de itt nem volt gondom vele.

Most pedig, lássuk az igazi ászt, aki miatt érdemes volt leülni a filmet megnézni, az pedig nem más mint Joker. A jelenléte a vásznon fenomenális, megismételhetetlen, a szőr is felállt a hátamon, amikor meghallottam a hangját. Nem tudom elégé fényezni Heath Ledger színészi nagyságát. Akinek sikerült megalkotnia lehető leggonoszobbat, briliáns gyilkost, aki könnyedén lemos mindenkit a vászonról. Igen, olyan jó volt, hogy a többi szereplő szinte csak vegetál. Felesleges a Jack Nicholsonnal összehasonlítani, mert ez a Joker a jelen kór legnagyobbja, és leggonoszabbja, a mostani felfogást imitálva. Nicholsoné, pedig az akkori értékrendet képviselő, így tehát felesleges a kettőt összemosni. Maga nemében mind a kettő elismerésre méltó.

A karmesterek szerepében ismét a két nagyágyú James Newton Howard, és Hans Zimmert fedezhetjük fel. Akiknek nagyon sok legendás filmnek a zenéjét köszönhetjük.

Tehát a Sötét lovag jó, de nem lett tökélet. A logikai bukfenceket meg sem említem, pedig volt benne rendesen. Én személy szerint, az átvezetésekkel sem voltam kibékülve, mert erősen éreztem a kapkodást, sok minden akartak elmesélni, ebben két és fél órában.  A zene a film alatt jól működött, és lehető legjobban dodbta fel a jelenteket. Hibákért mindenképp kárpótol Joker karaktere, akit szerintem mindenkinek látnia kell.

90%