Nem is olyan rég azon gondolkodtam, hogy mi lenne az az akció film amit feltétlenül megéri előkapni a porosodó polcról. Egy gyors mozdulattal fújtam egyet a por lepte dvd borítón, nem is haboztam tovább, dugtam is be az lejátszóba, had szóljon. Nyert az igény, végre egy jó akció filmre vágytam, mert mostanában már sok képregény feldolgozástól az ember gyomra kezd görcsbe rándulni. Talán túlzások nélkül állítható, hogy az elmúlt évtized egyik legjobb akció filmje. Az Áll/Arc kemény férfias film, kemény csávókkal, tökös akcióval.

Van olyan aki nem tudja, ismeri a történet? Igen, gyorsan szégyellje össze-vissza magát. Na, jó nem kell ezért kolostorba vonulni, nem olyan nagy bűn ez, könnyen orvosolható. Azoknak akik elmulasztották volna e remek darabot megnézne, elmondom, hogy a történet hihetetlenül gyenge. Ebben az égadta egy világon semmi logika, semmi valóság, semmi említésre méltó nincs. Szóval a sztori miatt aggódok megnyugodhatnak, mert rossz. Bűn rossz. Nem rugózom tovább rajta, haladjunk. Szóval van a rossz, és igen, nem trafálsz mellé, van még a jó. Egyik a zsaru, a másik meg profi gyilkos. Nem komázzák egymást, nagyon nem. Egy szép napon a sors úgy hozza, hogy arcbőrt (ne csodálkozz, nem tévedés) cserélnek (igen itt pofám nekem is leszakadt), a jóból rossz lett, rosszból pedig jó. Tudom, bonyolult, de valahogy mégis rém egyszerű is. 

Az látható, hogy nem a történet miatt mondtam, hogy ez a film az elmúlt évtized egyik, ha nem a legjobb akció filmje. Ami mégis arra predesztinálja, hogy ilyen titulussal dobálózzak, az nem más, mint az akció jelenetek minőség, ami még manapság is megállja helyét. Remek lassításokkal adja tudtunkra, hogy itt többről van szó, mint egyszer nézhető tucat filmről. Mivel a snittek olyan mértékű lassúsága lehetővé teszi, hogy az robbanások, a közelharcok minden szegletét alaposan megvizsgálva tudjunk egy isteneset csettinteni és olyan magvas gondolatokat fogalmazni, hogy manapság, a huszonegyedig században miért nincsenek ilyen filmek? Ami még fontosabb, hogy miért is nincs rá igény. Helyette burjánzik a vámpír szerelemek, pfuj.

Mi emeli még az akció filmek panteonjának csúcsára?

Keresve sem találhatok volna jobb páros a vászonra, mint John Travolta és Nicolas Cage. Manapság jobb napokat is megélt színészek, akkor még színészi pályájuk csúcsán hozták ki magukból a legjobbat. Nos, nem ment volna nekik ez a remek teljesítmény John Woo rendező nélkül, aki megalkotta a lassítás művészetét, amit nagyon is jól tett. 

Eddigiekből is láthatjuk, hogy a film nem piskóta. Amit még mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy Hans Zimmer zenei aláfestése kitűnő példája annak, hogyan lehet egy jelenetet még annál is jobbá tenni, mint ami valójában lenne. Remekül simul a filmbe a zene, és mikor felállsz végen olyan tökösnek érzed megad, hogy a legnagyobb kemény csávót is széjjelfejelnéd minden gond nélkül. Csak meg ne csináld, mert annak biztos nyolc napon túl gyógyuló sérülés lenne az eredménye, meg szívó szálal kapnád a levest, ami kerülendő.

Az értékelés ellőt hallgassunk egy kis soundtracket:

Ál/Arc értékelés:

Nem tudom ki hogy van vele, de én ma nagyon is hiányolok egy ilyen akció filmet. John Woo nem tudom mit csinál, de össze ebrudálhatna egy díszes társaságot megint és rendezhetne megint egy ilyet, mert az nem kicsit tetszene, még most is. Simán megy rá a 90%, ami csak azért nem száz százalék, mert ugye a történet nem acélos, minden más viszont több, mint remek.