Mindig is mondtam, hogy jó filmhez nem sok pénz kell, hanem egy kiváló rendező, egy csipetnyi kreativitás és már meg is született The Tall Man. A mozi teljes meglepetés, de egyben nagyon elhallgatott film, ami nagy baj, mert aki szereti a krimiket annak majdhogynem kötelező.

800 000 children are reported missing each year in the USA. Most are found withing a few days. 1000 children disappear without leaving a trace...

A történet egy isten háta mögötti amerikai városban játszódik, ahol a gyerekek eltűnnek, elrabolja őket valaki, akit senki nem ismert, el nem tudják képzelni hogy ki lehet az, így az egész város süllyed a mocsokba, persze a munka nélküliség és az alkohol okolható elsősorban. Ez a fajta nyomor nyilván nagy jelentősége lesz a gyerekek eltűnésében. Ennél többet viszont nem szabad elárulnom, mert a történet ugyan nem hoz sok újdonságot, viszont nagyon jól variálják a szálakat, úgyhogy látni kell, és minden világos lesz.

Nos, ha már a sztorival kezdtem, el is mondom gyorsan, hogy a film remek történet vezetéssel húzzák a néző idegeit, mert amikor már azt hiszed, hogy tudod mi folyik itt, tudod kb mi lesz a vége, ki a gonosz, ki a szarkeverő a háttérben, akkor jön egy jó nagy nyakleves a nézőnek, hogy nem úgy van az kérem szépen, le ne lenyugodjál, figyeljél, mert ez nem egy szimpla történet. Szóval, Pascal Laugier rendező remek filmet készített, ami nem nagy költségvetés mellet is tud hozni egy olyan színvonalat, ami előtt meg kell emelni a kalapomat. Tehát a történet csavaros, többször váltunk stílust, többször jön rá a néző a film nézése közben, hogy nem olyan egyszerűen a helyzet, mint ami elsőre le is jött volna.

Másik nagy meglepetés mindenképpen Jessica Beil, aki eddig drámai szerepben nem igazán lehetett látni, így fenntartással kellet kezelnem, hogy fogja ezt a magas labdát lecsapni, de nézz oda, megugrotta, jól játszik, nem azt mondom, hogy nem lehet ennél jobban, de simán elhittem neki mindent, amit a moziban csinált, úgy el kell ismernem nem csak szép, de színészkedni is megtanult út közben. A többiek számomra nem ismertek, de a városi képbe beleilletek. 

Mivel a történet nem a vidámság minta példája, ezért a fényképezés terén lehetett volna egy ordas hibát elkövetni, de szerencsére nem történet meg, mert a szürkés, szinte színtelen sötét megvilágítás nyomasztóan jó atmoszférát kölcsönös ennek a nyomorúságos város képnek és népének, akik valahogy egyre rosszabbul viselik a munka nélküliséget és hogy a gyerekek is eltűnnek egyfolytában.

The Tall Man értékelés: 

Számomra a film nagy meglepetés, nagy meglepetés mert nem csak egy sima krimi, hanem felvet egy adag társadalmi problémát is. Elgondolkodtatta a nézőt, hogy mégis ebben az esetben te mit lépnél, ítélkeznél vagy sem, te is ezt tennéd vagy sem. Szóval én merem ajánlani, szerintem nagy csalódás biztos nem fog érni senkit. Egy erős 80%-t gondoltam adni, és meg is adom simán. 

Nekem azt mondták, hogy ez egy jó film. „Nézd meg, mert olyan igazi, hogy egész egyszerűen nem lehet nem szeretni.” Hát akkor csak halkan szólok, tévedés. Nem akarom elbagatellizálni, hogy megemlítsem, az agyam nyilván nekem nem tudta feldolgozni, hogy miket raktak elém a készítők, de akkor sem jött át. Egész egyszerűen nem több a film, mint egy jó nagy adag baromság. Ezt egy olyan írónak a tollából akinek egy perce (vagy többre?) elborult az agya, az általa megírt elmebajos történetet meg vászonra vitte a másik lipóti fickó (sorry).

Ha már a történetről szólok, akkor csak annyi lenne, hogy van egy ember, akinek a film során három alternatív világon keresztül keresi, hogy miért is olyan különleges a kilences szám, meg ő maga is ugye. A számos magyarázattal még én is elboldogultam az elmondottak alapján, de az sötét, hogy akkor most mi lett volna a célja a fazonnak az egész film alatt. Talán valamiféle UFO volt, vagy Isten kis Juniorja, vagy ... szóval lehetne ezt folytatni, de gondolom, majd mindenki eldönti magában (jobb híján), hogy mit látott?

A rendező és forgatókönyv író John August. Mikor megláttam a nevét, rögtön tudtam mi is itt a helyzet. Ha esetleg nem lenne meg, akkor elárulom, hogy a Nagy halt (Big Fish), vagy a Charlie és a csokigyárt is ő írta, úgyhogy az elborult történetért nem kellet neki szomszédba menni. Csak a Big Fish esetében megértettem mit akart, itt viszont azt éreztem, hogy túl akarta magát szárnyalni, ami meglátásom szerint nem sikerült.

Viszont, Ryan Reynolds előtt meg kell emelnem a kalapom, mert végül is csak miatta néztem végig az egészet. Remekül hozta a három teljesen különböző figurát, ami úgy is felfogható, hogy egy színésszel lezavartak három főszerepet. Talán furcsának csak íróként festett, nem igazán tudom elképzelni annak, de csak megbirkózott a szerepel valahogyan. Arra viszont készüljünk fel, hogy az összes szereplő egy brancs lesz végig, minden egyes új történetkor. Találkozik/unk Melissa McCarthy-vel, akit rendszeresen jól átver, vagy Hope Davis-el, aki meg inkább a rejtélyes szerepkört hozta. El ne felejtsem Elle Fanning-t, akiről azért érdemes annyit tudni, hogy fiatal korra ellenére (most 11 éves) remekül játszik, még nagy színésznő válhat belőle.

Ha esetleg sikerül megfejteni, ki, mit, hogyan, miért tett vagy nem tett a filmben, akkor csak nyugodtan lehet engem a földbe döngölni, vagy okítani, miről is maradtam le itt. Pontozni viszont most nem fogok (50%), mert nem lenne igazságos a filmmel, meg az olvasóval szemben sem. Ugyanis, nem akarom a kedvét senkinek elvenni, attól hogy megnézze, csak azért, mert nem tudom értékelni az ilyen elvont dolgokat - amibe bele kellene látni valamit -, nyilván másoknak ez a csúcs, nincs is ezzel semmi baj. 

Néztem tegnap két filmet. Bár ne tettem volna, mert ebben a két alkotásban ami közös, az nem éppen pozitív. Nagyon rossz darabok, értelmetlen az egész, kusza történetek, és nem utolsó sorban gyenge rendezés.

Ezekről lenne szó:

The Dark:

Kezdem a jobbal, de ez itt relatív, mert a film rossz. Miért néztem meg? Csak azért, mert látom stáb listát, Maria Mello(Sakáltanya), Sean Bean(Nemzet aranya), aha, csak nem lehet olyan gagyi. De az. Sajnos a színészi játék gyenge, semmi hiteles alkotás, de azért reménykedtem, hogy a történet a végére kerek lesz, de nem, én konkrétan az se tudom mi lett befejezés. Sejtem, de arra meg nincs lelki erő, hogy megnézzem még egyszer, mert egész egyszerűn a dolog nem ér annyit. A legnagyobb gond, az az, hogy egyenesen hülyeség, röhejes az egész cucc. De semmi baj, ilyen alkotások is voltak, és lesznek is. Ebben nincs is meglepő, csak csodálkozom magamon, mindig rá tud venni valami, nézem meg, de mostantól megválogatom a mikre adom a fejem.

20%

Rejtélyek szigete: 

Ehhez tartozik egy kis történet, ami megosztok veletek. Nagyban megy haverral a vásárlás az egyik bevásárló központban. Közeledünk DVD-ék felé. Nézegettem, hogy venni kéne valami olyant, amit még nem láttam. Ott van, ehhez nem volt még szerencsém, akkor haverom mondja majd ő megveszi. Hogy mért nem én vettem meg? Sorolom: Főszereplő Nicolas Cage, ezzel nem is lett volna baj, csak a DVD-én egy olyan pasas volt rajta, aki cirka 20 másodpercig lehetett látni a egész film alatt, a többi felületen is csak olyan színészek akik kb. negyedébe sem szerepel . HOL VAN NIC CAGE? Nincs rajta a borítón (legalábbis konkrétan azon, amit mi vettünk, mert megnézve a többi borítót, azokon felelhető). Rájöttem a hogy miért. Szégyenli, nincs messe, rájött ő arra, hogy ehhez a szarhoz nem adja az arcát. Ez eddig Cage legrosszabb alkotása. Súrolja a nézhetetlen kategóriáját. Teljesen értelmetlen sztori, nagyon gyenge megvalósítás. Amit láttunk semmi értelme, kússza az egész, nincs igazi végcél sem, ahogy haladunk a vége felé, úgy romlik az egész és fullad kacsvasba. Sajnálom, de ezt a filmet én szégyelltem, csak azért nem adok neki nagy nullát, mert én vallásom szerint, ha valamit már látok, akkor azt valahogy lehet értékelni, a nulla pedig a semmit jelenti, szóval azért van az, hogy kap egy gyenge 10%-t.

10%

-----------------------------------------------------------

Lehet jövök még ma egy James Bond kritikával, de nem ígérek semmit, mert nem tudom el fogok-e jutni a moziba. Ha most nem, a jövőhéten valamikor meglesem. Olvasva kritikákat elég vegyes, van akinek jó, és van akinek nem, de majd meglátom nekem hogyan fog tetszeni.

Kellene pár szót írni róla, habár én nem vagyok oda az ilyes fajta filmekért, ami nem is igazán film, hanem kamara. No, de mindegy, úgysem láttam még ilyen, a 1972 kiadáshoz meg esélyem se volt, nem is hiszem, hogy be fogok pótolni, de azért nem vettem el a dolgot. Ja, arról nem is szóltam milyen volt, hát nem volt rossz. Kicsit meg is lepődtem magamon milyen jól szórakoztam. Habár az nem lehet elmondani a produkcióról, hogy helyszínben, és színészben bővelkedne, mert kétszereplős "sakkjátszmáról" szól.

A történek két ember szellemi játéka. A kérdés, hogy a végén ki marad felül. Ennek a filmnek, mivel egy helyszín, kevés színész, két dolognak nagyon jól kellet működnie, mégpedig a szövegnek, amivel nekem tényleg semmi gondom nem volt, néhol igenis szórakoztató volt.  A másik a színészi játék, ami kimondottan meglepett, habár Micheal Cain-től azt hiszem elvárható volt, mivel már szerepelt a '72-es darabban. Jude Law viszont nem marad le az öregtől, sőt simán hozta vele egy szinten ravasz, minden hájjal megkent figurát. A jelem fejlődése is rendben volt. Több színész nem volt, de azért valakiért csak kellet küzdeni, mégpedig ki másért nem, egy asszonyért. Persze jó dolog az ilyen, hogy egy ismeretlen ember miatt megy a civódás, akit nem látunk, ez külön jót tett a filmnek.

A filmnek a végét többféleképpen lehet értelmezni. Én nem akarom megválaszolni, majd ha valaki megnézi, eldönti, és leadja a voksát. Arról megy vita filmes körökben, hogy mostani, vagy a régi volt-e a jobb? Többség azt mondja a régi jobb volt. Feldolgozásnak nevezik nem érdemes, teljesen újra lett írva, még a szövegkönyvet is teljesen átdolgozták, ezért én azon a véleményen vagyok, hogy egy teljesen új filmet tettek le az asztalra.
Zárásként, annyit még elmondok, hogy megtekintésre ajánlott, szerintem nem veszít vele senki.

80%

Mindenki várta, mindenki látni, hallani, érzékelni akarta, és átélni azt az élményt, amit csak a The Dark Knight tud nyújtani. Most meg fogtok kövezni, de nem adta ezeket az élményeket. Valahogy voltak sejtéseim, nem lesz ez olyan jó, mint ahogy mondták. És sajnos igazam lett. A filmet Joker karaktere, Heath Ledger mentette meg. Miért írom ezeket, a kép után kiderül...

A filmnek a sztoriját kihagynám, mert akit kicsit is érdekel a dolog, az biztos utána olvasott, vagy netalántán meg is nézte.

A rendezői székben ismét  Christopher Nolan foglalt helyet, akinek a nevét én már regén a legnagyobbak között jegyzem, és ezzel a filmmel minden bizonnyal ott is marad. Nem hiszem, hogy le tud majd gyártani olyan rossz dolgot, amivel el tudná rontani a renoméját. Nem rendezett sok filmet, de ez a kevés is legnagyobbak között van, úgyhogy méltán lehet rá mondani, hogy zseni emberel állunk szembe. Hogy néhány filmet mégis megemlítsek: A tökéletes trükk (szerintem mindenkinek látnia kell), Álmatlanság, vagy a Momentó. Kötelezően ajánlom megtekintésre a darabokat.

A Batman: Kezdődik-et direkt hagytam, végére, mert ezzel az alkotással tette le a legnagyobbat az asztalra. Én meglátásom szerit, még mindig ezt tartom a legjobb denevér ember feldolgozásnak, még a mostani sem előzi meg.

A sötét lovaggal kapcsolatban nem mondom azt, hogy rossz, mert az erős túlzás lenne a részemről, de sajnos ne is annyira jó, mint azt különböző fórumokon, vagy kritikákban lehet olvasni. Látvány, a hangulat, Gotham városa tényleg aprít, de valami mégis hiányzott. Méghozzá a Batman. Chrisztian Bale sajnos nem tudott kibontakozni, még azt is lehetni mondani, hogy egy batmannel sikerült a hátérbe szorulnia, hiába ő róla szólna történet. Vívódik, meg vannak morális érzései, hogy most mit kéne kezdeni ezzel a Joker gyerekkel, még a hivatása feladása árán is meg akarja állítani, de természetesen nem engedhet a gonosznak, neki harcolnia kell, nem adhatja fel.

Aeron Echart nagyon jól alakítja, a mindenre elszánt államügyész, habár én ebben a részben nem tettem volna meg azt a lépést, hogy kétarcot csinálni belőle. Szerintem itt Joker mellet felesleges lépés volt, nem láttam értelmét, és végét is sikerült elrontani vele. Meg lehetne még említeni az új leányzót, Maggie Gyllenhaal. Az a meglátásom, hogy Tom asszonyát nem kellet volna lecserélni, mert ezt a szerepet még Ketie Holmes is simán aposztrofálta volna. A bajom csak annyi a hölgyeménnyel, hogy hiába tartom tehetségesebbnek, mint az elődjét, de nem hiszem el róla, hogy érte kellene küzdeni a férfiaknak. Sajnos nem látom benne azt a jó nő kisugárzást, amiért epednének a férfiak. Meg lehet még említeni a mindig jó, és még mostanában is rengeteget dolgozó Morgan Freeman-t, akit gondolom nem kell bemutatni, mert önmagában egy színész legenda.

Vannak még meglepetés emberek is, példa okáért William Fichner-t hozom fel, akit a közönség a magyar kereskedelmi csatornán a Szökés sorozatban láthatnak. A gonosz maffiavezér szerepében Eric Roberts lehet látni, akit nem tartom egy színész tallentumnak, de itt nem volt gondom vele.

Most pedig, lássuk az igazi ászt, aki miatt érdemes volt leülni a filmet megnézni, az pedig nem más mint Joker. A jelenléte a vásznon fenomenális, megismételhetetlen, a szőr is felállt a hátamon, amikor meghallottam a hangját. Nem tudom elégé fényezni Heath Ledger színészi nagyságát. Akinek sikerült megalkotnia lehető leggonoszobbat, briliáns gyilkost, aki könnyedén lemos mindenkit a vászonról. Igen, olyan jó volt, hogy a többi szereplő szinte csak vegetál. Felesleges a Jack Nicholsonnal összehasonlítani, mert ez a Joker a jelen kór legnagyobbja, és leggonoszabbja, a mostani felfogást imitálva. Nicholsoné, pedig az akkori értékrendet képviselő, így tehát felesleges a kettőt összemosni. Maga nemében mind a kettő elismerésre méltó.

A karmesterek szerepében ismét a két nagyágyú James Newton Howard, és Hans Zimmert fedezhetjük fel. Akiknek nagyon sok legendás filmnek a zenéjét köszönhetjük.

Tehát a Sötét lovag jó, de nem lett tökélet. A logikai bukfenceket meg sem említem, pedig volt benne rendesen. Én személy szerint, az átvezetésekkel sem voltam kibékülve, mert erősen éreztem a kapkodást, sok minden akartak elmesélni, ebben két és fél órában.  A zene a film alatt jól működött, és lehető legjobban dodbta fel a jelenteket. Hibákért mindenképp kárpótol Joker karaktere, akit szerintem mindenkinek látnia kell.

90%