Nekem azt mondták, hogy ez egy jó film. „Nézd meg, mert olyan igazi, hogy egész egyszerűen nem lehet nem szeretni.” Hát akkor csak halkan szólok, tévedés. Nem akarom elbagatellizálni, hogy megemlítsem, az agyam nyilván nekem nem tudta feldolgozni, hogy miket raktak elém a készítők, de akkor sem jött át. Egész egyszerűen nem több a film, mint egy jó nagy adag baromság. Ezt egy olyan írónak a tollából akinek egy perce (vagy többre?) elborult az agya, az általa megírt elmebajos történetet meg vászonra vitte a másik lipóti fickó (sorry).

Ha már a történetről szólok, akkor csak annyi lenne, hogy van egy ember, akinek a film során három alternatív világon keresztül keresi, hogy miért is olyan különleges a kilences szám, meg ő maga is ugye. A számos magyarázattal még én is elboldogultam az elmondottak alapján, de az sötét, hogy akkor most mi lett volna a célja a fazonnak az egész film alatt. Talán valamiféle UFO volt, vagy Isten kis Juniorja, vagy ... szóval lehetne ezt folytatni, de gondolom, majd mindenki eldönti magában (jobb híján), hogy mit látott?

A rendező és forgatókönyv író John August. Mikor megláttam a nevét, rögtön tudtam mi is itt a helyzet. Ha esetleg nem lenne meg, akkor elárulom, hogy a Nagy halt (Big Fish), vagy a Charlie és a csokigyárt is ő írta, úgyhogy az elborult történetért nem kellet neki szomszédba menni. Csak a Big Fish esetében megértettem mit akart, itt viszont azt éreztem, hogy túl akarta magát szárnyalni, ami meglátásom szerint nem sikerült.

Viszont, Ryan Reynolds előtt meg kell emelnem a kalapom, mert végül is csak miatta néztem végig az egészet. Remekül hozta a három teljesen különböző figurát, ami úgy is felfogható, hogy egy színésszel lezavartak három főszerepet. Talán furcsának csak íróként festett, nem igazán tudom elképzelni annak, de csak megbirkózott a szerepel valahogyan. Arra viszont készüljünk fel, hogy az összes szereplő egy brancs lesz végig, minden egyes új történetkor. Találkozik/unk Melissa McCarthy-vel, akit rendszeresen jól átver, vagy Hope Davis-el, aki meg inkább a rejtélyes szerepkört hozta. El ne felejtsem Elle Fanning-t, akiről azért érdemes annyit tudni, hogy fiatal korra ellenére (most 11 éves) remekül játszik, még nagy színésznő válhat belőle.

Ha esetleg sikerül megfejteni, ki, mit, hogyan, miért tett vagy nem tett a filmben, akkor csak nyugodtan lehet engem a földbe döngölni, vagy okítani, miről is maradtam le itt. Pontozni viszont most nem fogok (50%), mert nem lenne igazságos a filmmel, meg az olvasóval szemben sem. Ugyanis, nem akarom a kedvét senkinek elvenni, attól hogy megnézze, csak azért, mert nem tudom értékelni az ilyen elvont dolgokat - amibe bele kellene látni valamit -, nyilván másoknak ez a csúcs, nincs is ezzel semmi baj.