I'm King of the Word. - James Cameron
Ezt mondta James Cameron sikerein felbuzdulva. Akkor talán nagyképűen hangozhatott, de most már kétség nem fér hozzá, hogy ha világ királya nem is, de a jelen pillanatban a filmes rendezők között bizony ö a király. Nem azért mert megcsinálta az Avatar-t, mert az egy dolog, hanem azért, mert ezt bizony ki kellet találni, meg kellet írni, létre kellet hozni Pandora világát, ja meg a technikát is hozzá kellet idomítani, a rendezés ezek alapján már piskóta volt (jó persze ez erős túlzás).
Szóval a film elsőre, majd másodjára is üt rendesen. Hihetetlen részletes képi orgiát szolgáltat, ami olyan szinten nyom a székbe, amit én bevallok őszintén nem is éltem meg eddig igazán. Jó, most jöhetnek azzal, hogy bezzeg Star Wars, ami annak idején biztos nagyot szólt, de mivel én akkor még nem éltem, mikor később megnéztem nem igazán voltam elragadtatva (az utolsó három részről meg jobb ha nem is beszélünk). De szerencsére az Avatar-nak fül és szemtanúja voltam, úgyhogy már megérte elmenni a moziba és megnézni szigorúan csak 3D-ben, mert nyilván így ér valami az egész.
Cameron ezt a filmet már dédelgeti egy ideje. Ült rajta vagy tíz évet, így magát is tartalékra tette, bár nem vonult el a világtól, de a Titanic sikerét nehéz lett volna felülmúlni, így érhető, hogy miért is akart egy igazán nagy volumenű filmel visszatérni a köztudatba. Nos, a nagy mű elkészült, a várakozás nagy volt, nyilván ezt növelte a hihetetlen mértékű reklám, szinte mindenhol beszéltek róla, az elvárás az egekbe, és meg kell hogy mondjam én személy szerint nem csalódtam. A film minden lehetséges vállalást, amit megenged a jelen technika, benne van, maximálisan ki van használva minden a lehető legprecízebben. Olyan mértékben sikerült a Pandora világát életre kelteni, hogy szó szerint a lélegzet előttem a mozi teremben. Mindenek megvolt a pontos helye, szerepe, semmit nem érzetem feleslegesnek és ami a legfontosabb, hogy elhiszem, rengeteg minden lehet még, amit nem láthattunk és nagyon remélem, hogy a folytatásban még több mindenről lehull a lepet.
Nem beszéltünk még a történetről. Szóval sztori a távoli jövőben játszódik, amikor is az emberiség birtokba akarja venni Pandorának keresztel bolygót. A bolygón egy eddig ismeretlen ásványra bukkannak, így a nagy üzlet reményében megindulna a bányászat, csak mivel egy törzsi közösségben élő na'vik nem akarjál elhagyni a törzsi helyüket, megindul a hibrid avatarok gyártása. Jaka Sully (Sam Worthington) is egy ilyen avatar tulajdonosa lesz, aki ha segít akkor visszakapja a járását. A feladat egyszerű, békésen győzze meg a na'vik-t a törzsi helyük feladásáról és arról, hogy költözzenek el máshova. Csak Jake Sully megismer egy na'vik lányt, ami felborítja az egész tervet, a gond pedig innentől csak nagyobb lesz, mert Jake vagy elárulja fajtáját, vagy átáll az idegenekhez és velük harcol Pandóra bolygó elő világának megmentéséért.
Nos ha negatívumot akarunk találni (nyilván lehet, mert semmi sem tökéletes, így van ez az Avatar-l is), akkor a történetet bizony klisés. Viszont, nehogy azt higgye valaki, hogy ez akkora probléma, mint ahogy egyesek gondolják. Mert, azért a mai világba kitalálni olyat ami újat, frisset mutat, elég nehéz. De ha jól belegondolok, a Pandora világa, természete, abban élő na'vik, ez előtt biztos nem léteztek, úgyhogy már ezért respect Cameronak. Meg a történet is rejteget apró meglepetések, amik még élvezhetőbe teszi az egész elénk táruló világot.
A színészek is kitesznek magukért. A legnagyobb meglepetés számomra Sigourney Weaver sziporkázó játéka volt. Egy szinte jelentéktelen tudós szerepét tette játékossá, és elvezhetővé. Akitől a legjobban féltem Sam Worthington, aki ha néhol nem is nyújtott maximumot, de hozta a kötelezőt, így azt mondom, csak rosszabb nem legyen. Zoe Saldona a na'vik hercegnőt kiválóan hozza, még akkor is ha kék testén kívül nem sok mindent mutat.
Nos, zárszónak annyit, hogy látni kell, nincs mese.
90%
