Az az igazság, hogy a készítők eldönthették volna, hogy most a gyászt helyezik a középpontba, vagy a szerelmi fronton erősítenek. Mert így a film két igen fontos motívumot gyengít le teljesen, és marad nekünk egy igencsak közepes drámázás, ami nem is kellet volna annyira.

A történet egy férfiról szól, akinek a felesége meghal egy autó balesetben. Erről ír egy könyvet, főleg saját magának, hogy ezzel is könnyítsen a szerettet fél hiányán, s ezzel együtt elviselhetőbbé, feldolgozhatóbá tegye a gyászt. A könyv azonban bestseller lett, a siker miatt körutakat kell tennie az országban, így egy napon kénytelen vissza menni Seattle-be, ahol a feleségét elvesztette. Itt workshopokat tart, ahol olyan embereknek próbál segíteni, akik hasonló cipőben járnak mint ő. Azonban a „betegei” közben gyógyulgatnak, míg ő el sem kezdett kikászálódni a fájdalmából (nem szál be a liftbe, hanem lépcsőzik). Közben találkozik egy virágkötő lánnyal, aki még bonyolít a dogokon (bár ne tette volna).

A film legnagyobb hibát ott követi el, hogy nem döntötte el, hogy a szerelmi szált erősíti, vagy a gyász által okozott fájdalmat alkarja bemutatni. Így sajnos csak egy sablonos és majdhogynem teljesen érdektelen lett mind a két része a sztorinak. A filmnek a többségét a beszélgetések, a motivációk felvázolása tölti ki, a halállal való szembenézés, annak elfogadása, a többi kis részben, meg valamiféle kapcsolat szövődik, amit sajnos Jennifer Aniston játéka tönkre tett szépen, nem mintha nélküle érne egy fabatkát is. Aaron Echart-ról meg nem hittem, hogy ezt fogom írni, de bizony most ez rutin munka volt, nem is jött át sem a játéka, sem a vásznon fel-fel bukkanó motivációja sem.

Habár nem mondják ki, mi is történt valójában a feleséggel, de valahol sejthető, így a végen a siratós perceknél bizony megkapjuk a papírzsepis jelenetet. Ez viszont az egészét nézve, csak amolyan kötelező percek, amik nélkül nincs vége egy drámának, ezért is nem volt súlya a számomra, habár azt nem mondom, hogy nem lesz olyan akire hatással lesz, hisz pontosan azért vannak ezek a „kimondom az igazat, és minden rendbe jön” percek. A konklúzió viszont az, hogy ettől már készítettek jobb romantikus-gyászolós filmet.

50%

Vírusos film, abból is a rosszabbik fajta. A felütés nem volt rossz, még a jól is indul, viszont a végére nemcsak a felbukkanó betegekkel lesz a gond, hanem az unalommal is, ami elfog.



A történet már a vírus elszabadulása után kezdődik, amikor is nem sok ember élte túl, akik meg igen, azok rohangálnak, mint pók a falon. Így van ez a hőseinkkel is, akik a lopott kocsival akarjál elérni a tengerpartot, ahol régen nyaraltak, csak hát nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogyan az ember tervezi.
Teljesen feelgood az egész, olyan roadmovie a javából. A járvány ami elpusztítja a világot lópikula, csak az óvintézkedések kell kellőképpen betartani és akkor szabad vagy, mint a madár, még a lopott mercivel is lehet száguldozni, közben a meleg sört iszogatni, aminek olyan az íze, mint a húgynak.

Az eleje tényleg okés a filmnek, van némi izgalom, még útónálokkal is találkoznak. Akiktől nyilván be vannak tojva, mert mi lesz ha elkapják a kort? A főszerepben Chirs Pine, akit legutóbb a Star Trek-ben láthatunk. Azt kell hogy mondjam nem játszik rosszul, legalábbis én elhittem neki, hogy kurva nagy bajban vannak. Összességében az egészet, de főleg a végét, amit nagyon elrontottak, ezért is nekem már teljesen mindegy is volt, hogy élnek vagy halnak. Úgyhogy hiába a jó fényképezés, a film a végére saját magát fertőzte meg.

50%
 

Nekem azt mondták, hogy ez egy jó film. „Nézd meg, mert olyan igazi, hogy egész egyszerűen nem lehet nem szeretni.” Hát akkor csak halkan szólok, tévedés. Nem akarom elbagatellizálni, hogy megemlítsem, az agyam nyilván nekem nem tudta feldolgozni, hogy miket raktak elém a készítők, de akkor sem jött át. Egész egyszerűen nem több a film, mint egy jó nagy adag baromság. Ezt egy olyan írónak a tollából akinek egy perce (vagy többre?) elborult az agya, az általa megírt elmebajos történetet meg vászonra vitte a másik lipóti fickó (sorry).

Ha már a történetről szólok, akkor csak annyi lenne, hogy van egy ember, akinek a film során három alternatív világon keresztül keresi, hogy miért is olyan különleges a kilences szám, meg ő maga is ugye. A számos magyarázattal még én is elboldogultam az elmondottak alapján, de az sötét, hogy akkor most mi lett volna a célja a fazonnak az egész film alatt. Talán valamiféle UFO volt, vagy Isten kis Juniorja, vagy ... szóval lehetne ezt folytatni, de gondolom, majd mindenki eldönti magában (jobb híján), hogy mit látott?

A rendező és forgatókönyv író John August. Mikor megláttam a nevét, rögtön tudtam mi is itt a helyzet. Ha esetleg nem lenne meg, akkor elárulom, hogy a Nagy halt (Big Fish), vagy a Charlie és a csokigyárt is ő írta, úgyhogy az elborult történetért nem kellet neki szomszédba menni. Csak a Big Fish esetében megértettem mit akart, itt viszont azt éreztem, hogy túl akarta magát szárnyalni, ami meglátásom szerint nem sikerült.

Viszont, Ryan Reynolds előtt meg kell emelnem a kalapom, mert végül is csak miatta néztem végig az egészet. Remekül hozta a három teljesen különböző figurát, ami úgy is felfogható, hogy egy színésszel lezavartak három főszerepet. Talán furcsának csak íróként festett, nem igazán tudom elképzelni annak, de csak megbirkózott a szerepel valahogyan. Arra viszont készüljünk fel, hogy az összes szereplő egy brancs lesz végig, minden egyes új történetkor. Találkozik/unk Melissa McCarthy-vel, akit rendszeresen jól átver, vagy Hope Davis-el, aki meg inkább a rejtélyes szerepkört hozta. El ne felejtsem Elle Fanning-t, akiről azért érdemes annyit tudni, hogy fiatal korra ellenére (most 11 éves) remekül játszik, még nagy színésznő válhat belőle.

Ha esetleg sikerül megfejteni, ki, mit, hogyan, miért tett vagy nem tett a filmben, akkor csak nyugodtan lehet engem a földbe döngölni, vagy okítani, miről is maradtam le itt. Pontozni viszont most nem fogok (50%), mert nem lenne igazságos a filmmel, meg az olvasóval szemben sem. Ugyanis, nem akarom a kedvét senkinek elvenni, attól hogy megnézze, csak azért, mert nem tudom értékelni az ilyen elvont dolgokat - amibe bele kellene látni valamit -, nyilván másoknak ez a csúcs, nincs is ezzel semmi baj. 

Akkor nézzük csak: forgatókönyv, zene, rendezés, élmény, autók. Így, cakkpakk egyben úgy ahogy van egyik sem ütötte meg a számomra elvárt mércét. Sokat ócsárolták a harmadik részt, ami szerintem nem is olyan rossz (egyébként kíváncsi lennék rá, hogy mi volt a baj a Driftelésel, az nem menő, vagy valaki elsütötte, hogy nem kell szeretni, erre nem is volt jó senkinek, össznépi hatás, ugye?) Sajnálom, aki eddig nem látta volna (van még olyan?), az most jól hiszi hogy nem jött be, sőt nagyon nem. Neked fog-e? Majd eldöntöd.



A történet bonyolultsága vetekszik az egyszeregy szorzási eredményével. Egy Braga nevezetű kokain báró elfogása a cél. Dominicot a bosszú hajtja, Briant meg a kötelesség. Így lesznek végül megint egy csapat.

Egy valami, pontosabban egy valaki tett jót ennek a filmnek, aki pedig nem más mint Vin Diesel. Időben érzékelte, hogy csúszik elég rendesen lefelé a lejtőn, így kellet egy ugró deszka, hogy legalább képbe tudjon maradni. Azt hiszem ez sikerült, mert a film minden viszonylatban sikeres lett. Csak még valami. Egész film alatt azt éreztem, mintha ott se lenne (mármint Diesel). Ott volt, csak visszafogottan, lubickolva a rosszul megírt éget szagú fércmunka szövegek között. Paul Walker, hát inkább hagyuk, és ez igaz a többi színészre is.

A kidolgozottsága filmnek jó is meg nem is. Ami tetszett, eleje, pedig rendes ellőtték a trailerben, még jó volt, mikor kiválasztják őket, ki lesz a sofőr? A többi viszont vagy súrolta a lehetetlen, így nem is jött be, vagy érdektelenség be fulladt. Gondolok itt az FBI-os szálra, ami olyan gagyi és erőtlen kényszerpályán mozgott, hogy csak az az érzése volt az embernek, csak azért kellet ide, hogy összehozzák a két főembert. Ez egyébként az egész filmre jellemző, hogy minden megmozdulásból csak a kényszer, csak valahogy legyen már érzés jött le.

Egyvalami viszont nagyon hiányzott. Az igényes összeválogatott jó zene. Ebben viszont az vicc, hogy fel se tűnt, hogy milyen zenék vannak benne, amíg nem olvastam, hogy nincs benne jó zene. Ez azzal tudható be, hogy egy, teljesen érdektelen huszadrangú trackeket szólaltattak meg, ami igaz is, kettő, én nekem van csökevényes hallásom, és nem érzékelem az igényes saundtracket. Hát majd mindenki szépen eldönti, hogy melyik igaz a kettő közül.

Sajnos nekem nem hozta azt az élményt, ami kellet volna ide. Mert az autókból sem volt annyi újdonság, vagy újabb megoldások, hanem csak az agyonhasznált amerikai kocsik domináltak (egy árva Nissan volt). Itt most nem a tuning volt a lényeg, hanem egy rossz módon felvezettet bosszú. Így nem volt kemény dumák, kemény verdák, és még csajok sem. Ha valaki nem látta volna, nyugodtan lehet vele próbálkozni, az itt leírtak csak személyes véleményem, azt pedig mindenki tudja mennyire mérvadó.

Vaya con Dios

50%

Ahogy elnéztem a véleményeket, volt akiknek nagy élmény nyújtott, és voltak azok akik inkább felejtősre vették a figurát. Sajnos én is az utóbbihoz tartozok. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a vélemények többsége azért dicsérő volt, így rakat jó indulattal ültem le rá, de végül a mérleg mégis negatív irányba billent el.

„Coraline egy kislány, aki egy titkos ajtót fedez fel új otthonában, mely mögött saját életének egy másik változatát találja. A felszínen ez a párhuzamos valóság hátborzongatóan emlékeztet valós életére - csak éppen sokkal jobb. Ám ez a hihetetlenül eredeti, fantasztikus kaland egyre veszélyesebbé válik, és amikor a másik, az álanya örökre ott akarja fogni, Coraline latba veti minden makacs elszántságát, bátorságát: segítségül hívja szomszédjait és egy beszélő fekete macskát, hogy megmentse igazi szüleit, néhány szellemgyermeket, és hazatérjen.” (by filmkatalogus.hu)

Nem arról van szó, hogy nem lenne jól kidolgozva, vagy nem lehetne érdekes az először jó alternatív világ, vagy utána mégsem felállás, de valahogy ez nem az én világom. Nem tudtam magam isten igazából bele élni, inkább untam az egészet. Igen, mert a mese nagy többségében nem történik semmi, úgy jó ötven percig, így ha nem fog meg már először, akkor bizony unalmas percek következnek.

Szóval a mese is-is, vagy bejön, vagy nem, így marad is az értékelésnél a fifti-fifti. Nem tudok mást adni rá, mert a látvány nekem már kevés, sokkal jobban le kellet volna hogy kössön, és bizony az unalmas percek többsége miatt nekem egy erős közepes alkotás marad.

50%

Valami épkézláb kritikát kéne össze hozni, ami nem is olyan egyszerű feladat egy olyan film esetében, ami be is jött meg nem is (inkább nem). Hogy mi tetszett meg mi nem, azt hagyuk későbbre. Előbb tisztázzuk le, amit leírtam ide már sokszor, hogy az ilyen thrillerek nem nagyon hatnak meg, így voltam A bűn árfolyamával is, amire nemhogy hasonlít A kettős játék, hanem az értelmezésemben ugyan az volt. Annyi különbség azért akad, hogy A Kettős játékot nem vették annyira komolyan, több poénosnak szánt duma volt benne (az más kérdés, hogy nevettél-e rajta).



A történet: „Claire Stanwick CIA tisztviselő és Ray Koval brit titkosügynök otthagyják a kormányzati hírszerzés világát, hogy megszedjék magukat a két rivális multicég közt dúló, jól jövedelmező hidegháborúban. A küldetésük? Biztosítani egy termék titkosságát, amely egy vagyont hoz annak a cégnek, amely előbb szabadalmaztatja azt. Ugyanis megbízóik - Howard Tully iparmágnás és Dick Garsik vezérigazgató - semmilyen eszköztől nem riadnak vissza. Ám ahogy a tét nő, a rejtély fokozódik és a taktikák egyre mocskosabbá válnak, Claire és Ray számára a legravaszabb titok mégis egymás iránt érzett egyre növekvő vonzalmuk lesz. És ahogy próbálnak egy átveréssel a másik előtt járni, a két munkamániás profi azon kapja magát, hogy ármánykodásaikat az a valami veszélyezteti, amit nem tudnak kicselezni: a szerelem.”

(by filmkatalogus.hu)

A filmet Tony Gilroy (Michael Clayton) rendezte, akinek a neve nekem szinte garancia volt a jó filmhez, de csalódnom kellet. A rendezés és a fogatókönyv (az is ő írta) nem nyerte el a tetszésemet, ugyanis próbálta nem annyira komolyan megfogni az egész sztorit, viszont nem sikerült neki, ami baj.

Hiába is akarom azt mondani, hogy így kell egy ilyen filmet elkészíteni, ugyanis hazudnék, mert unalmas. Egy valami mentette meg, hogy ne hagyam ott egészet, úgy ahogy van, az az, hogy mindig akadt egy-két jelenet, egy jó helyen elsütött párbeszéd, ami eredményezte azt, hogy végig szenvedtem ezt a csöppet sem rövid darabot ( két óra). Ha már itt tartunk. Túlságosan hosszú. Ez azért sem jó, mert nem tesz jó a filmnek, sőt, a nézőnek sem, mert fárasztó, és az unalommal meg nem tudsz mit kezdeni, ezért elkezdesz kiegészítő tevékenységet tenni, ami azon nyomban minősíti is a filmet.

Clive Owen mostanában hasonló filmekben szerepelt, vagy jó ez vagy nem, én az utóbbi véleményen vagyok. Nem is vele volt a igazából a gond, hanem Julia Roberts-l, aki valami érhetetlen okból régen - szerencsére mostanában már nem - elismert, mi több, legjobban kereső és keresett színésznője volt. Máig nem értem hogy miért, de ezt most mellékes is. Az a nő olyan fejjel nyomta végig az egészet, mintha krónikus hasmenése lenne és nem győzne a görcsökkel küzdve zabálni az Imodiumot. Hihetetlen mértékben idegesíttet, habár ez betudható annak, hogy nem vagyunk egy hullám hosszon. A többi színész Tom Wilkinson, és Paul Giamatti - a legjobb jelenetek kétségtelen, hogy hozzájuk főződik. Lásd a film eleje.

Isten igazabból a film addig működött kitűnően, amig meg nem érkeztünk a visszaemlékezéshez. Ugyanis így tudjuk meg, hogy alakul a hőseink viszonya, a közös ügyük. Nem volt kidolgozva, néha érhetetlen, zavaros. Másik, hogy a jelenetek egymás utáni folyása, átgondolatlansága azt eredményezte, hogy az egyszeri néző nem érti meg. Kuszának nevezném, mert ha nem figyelsz, nem igazán bontakozik ki előtted az igazság minden szelete. Viszont a perbeszédek mentetek valamit a mundér becsületen. Nem tagadom, voltak részek amikor a mosoly megjelent az arcomon, mint fontos kellék, de így is kevés volt a felhőtlen szórakozáshoz.

Szóval ezt a filmet érdemes fenntartásokkal kezelni, mert hajlamos lesz az ember elveszteni a fonalat. Nem is merem ajánlani teljes szível, úgyhogy adok neki egy 50%, ami tartalmazza az összes jót, ami itt volt.
 

Sokaknak csalódás volt a film, amit én meg is értek, ugyanis minden filmkedvelő aki bővebben utána olvasott miről is van itt szó, annak találkozni kellett Michael Bay (producer), vagy David S. Goyer (rendező, forgatókönyv) nevével. Ugye sokunknak nem kispályások, ezért is reménykedett a többség, végre áttörés lesz horror fronton, megtörik a lejmenet és kapunk egy jó történet köre gyűrt félelemmel, feszültséggel operáló, igényes, tömény félelem orgiát. Valószínű nem kell senkit sem kiábrándítanom, de nem sikerült, sőt sokan egyenesen gázosnak, vagy rossznak ítélték meg a felhozatalt. Én viszont azon a véleményen vagyok, hogy simán beleillik a mostani trendet követő horrorok közé, így nekem spec. nem volt akkora csalódás.
 

A történetből a legjobb hogyha semmit nem árulok el, hiszen nem tenne jót a filmnek. Minden elcsepegtetett morzsa ront a renomén. Helyette inkább megemlítem a rendezőt, David S. Goyer személyében, akinek a fogatókönyvet is köszönhetjük. Inkább az írásban jeleskedik, ő írta a 21. századi Batmanneket, de a múlt századból megemlíthetném a Penge trilógiát.

A horrorok között átlagos, nem mondanám rossznak, inkább szürkének. Az a legnagyobb gond, hogy sok embert nem elégíti ki már a hirtelen megjelenő gyerek szellemek, ezt megspékelve valami éles zenével. Mert, tudod hogy ez következik, fel is vagy rá készülve, úgyhogy valami újat, frisset kellett volna ide hozni, ami valljuk be őszintén nem sikerült. Még valami. Nem árulok el azzal nagy titkot, hogy a történet, mint ötlet nem volt elvetélt, sok jó is kisülhetett volna belőle, viszont azzal a készítők is tisztában voltak, hogy nem tudják megdobni a produkciók eredetiséggel, ezért kasztingoltak egy jó popóval megáldok színésznőt (Odette Yustman), ezzel egy jót kampányoltak, lesz ami lesz alapon. Nem árulok el nagy titkot, de valószínű hogy sikerrel.

Nos, egy valamivel érdemes tisztában lenni, hogy a klisék erősen burjánzanak (azért akad egy-két jó megáldás, csak kevés), szinte minden előtt poén megtalálható benne, ezért is tényleg azoknak ajánlom, akik horrort akarnak látni, de nem vár semmilyen újdonságot, akkor talán nem marad utána rossz szájíz.

50%
 

Az év legjobban vár produkciója volt számomra. Erre akkorát kellet csalódnom, mint ide Makó. Hogy az istenbe lehetett ezt megengedni? Éreztem valahol, hogy erről is csak lehúznak akarnak még egy bőrt és nem akarják meg véletlenül sem jól tálalni. Nagy kár érte, mert lehetett volna egy igazán nagy, ütős film belőle, nem egy ilyen éget fémszagú hulladék.

A forgatókönyv egyenesen botrány. Olyan logikátlanságok, egyenesen hülyeségek vannak benne(itt nem azokra gondolok, ami egyébként is képtelensége lenne, hanem például szék a Skynet irányító köszpontban, minek, kérdem én, ki ül le rá, vagy egy egész repülő had a szabad ég alatt, biztos nem tűnik fel a robotoknak) Rengeteg hasonlót le lehetne írni, csak nem akarom rontani az élmény annak aki megnézi. Bizton állíthatom külön postot lehetne szentelni neki.

Azt sem igazán értettem, hogy akkor most ki is itt a főszereplő? Ki akarja az ellenállókat vezetni? Mert én senkit nem láttam olyat aki vezető lenne. Van Jonh Connor (Christian Bale) nevezetű hipse, aki „esti meséket” mond a többi ellenállónak CB-rádión (érted, CB- rádión, a Skynet meg bassza lehallgatni, mert ilyen hülye), vagy ott van Marcus Wright(Sam Worthington) akit olyan szinten felnagyítottak, hogy le is mosta a vászonról Connort. Az ő személyéhez főződik a film egyetlen teljesen értelmetlen fordulata (amit a trailerben sikeresen le is lőttek, ennyit a nagy meglepetéstől), ami valjuk be őszintén teljesen felesleges, banális lépés volt a készítőktől, mert a Skynet ennyire ostoba volt, akkor hogyan tudta volna átvenni az irányítást az emberek felet. Ráadásul teljesen megértem, hogy az ember-gép küzdelem nem teljesedett még ki, de azért mégis ne állítsuk már be ezt az egész történetet mintha piknikeznénk. Sok helyen gondolnak egyet, mennek, flangálnak, love parádé, lőnek párat, a robotok hullnak, mint a legyek, a Sysnet központ egy nagy lótúró, szóval meredeket haladunk a film elejétől a végéig egy olyan minőségi lejtőn, amit valószínűleg senki sem gondolt volna.

A legfájóbb mégsem ezek, mert ha már a terminátor életérzést nem sikerült fel éleszteni, vagy megközelíteni, akkor legalább lássunk feszes, jól összerakott akció filmet. Hogy ez miért nem sikerült? Mert a film nagy része ott marad a stúdió kópiáin, ugyanis valamelyik balfasz azt javasolta, hogy vágjanak ki belőle fél órát. Hát, meg is látszik az eredményen. Még a szarból is szarabbat csináltak. Miért kellet ilyen ocsmányul megvágni? Sokan érveltek amellett, de a látvány ott volt azért rendesen. Igen, csak ezzel egy probléma van. Ma már sajnos, legalábbis nekem kevés az ezzel való operálás, az meg főleg kevés, hogy hülyének nézik a nézők és elvárják hogy ezzel megelégedjen. Én viszont azt mondom, hogy tessék legközelebb történetet is írni (nem azzal a Macskanőt író két gyászhuszártól) hozzá és nem feltupírozni mindenféle CGI effektekket, akkor talán nem lesz egy teljesen felesleges, üres alkotás.

Ha összegezni kéne. Nem láttam értelmét annak, hogy lefogatták, már a T3 is giccs parádé volt, ez meg egyesen fos rossz. Annyi hibát, logikátlanságok életemben nem fedeztem fel filmben, mint most. Ami egy „olcsó” film esetén megbocsátható, de egy 200 milliós költségvetésnél, hát azért elvárná az ember, hogy komolyan vegyék a nézőket, legalábbis megpróbálkozzanak vele. Azt nem mondom, hogy kerülni kell, mert aki sok akciót akar látni az nézze meg, de aki egy Terminátor univerzumba akar belecsöppenni szerintem felejtős.

Csak azért kap 50%-t, mert a látvány rendben volt, meg nem is akartam annyira a földbe döngölni, pedig megérdemelte volna. McG meg mondjon le!

Ma egy remeknek nem mondanám filmmel gazdagítottam a repertoáromat. A trailer alapján gondolhatta az ember, hogy nem kell magasra tenni a mércét. Még szerencse hogy nem tettem, így nem bántam meg, hogy rászántam azt a másfél órát. Ha gyorsan túl akarnék jutni rajta, akkor csak elég lenne annyit mondani, hogy nézzetek meg a Sasszemet. Dettó ugyan az, csak minőségben vannak nagyságrendi eltérések.

Ugyanis rendre felelhetők benne a hightech kütyük, meg pluszban befigyel a képbe az NSA, mint akik mindenkit látnak és minden e-mail, telefon beszélgetést figyelve tudnak információkat gyűjteni rólunk, rólad. Csak akad egy kis gikszer. Bizonyos emberek kapnak egy mobil telefont (végén értelmet fog nyerni, hogy miért), ami többnyire először olyan információkat közöl SMS formában, mint például: mik lesznek a következő lottóhúzás nyerőszámai? Na, jó azt azért nem, de ehhez hasonló jóságokra kell gondolni. A főhősünk is megkapja a maga telefonját, ami természetesen csak a papíron létezik, vagy talán még ott sem. A emberünk számítógép szakember, aki biztonsági rendszereket telepít szerverekre, ez még nem is olyan érdekes földi halandóknak, csak amikor megérkezik az első SMS, hogy nem kéne elhagyni a Bankoki szálódát, hanem vágja magát kényelembe, oszt mennyen később. Ezt azért is jól tette, mert amivel ment volna járat, csodával határos módon lezuhant. Itt kezdenek a dolgok világossá válni és az FBI, NSA kicsit zavaros módon, hol el akarják tenni emberünket láb alól, hol pedig könyörögnek ezerrel segítségéért (ugye az gáz, hogy a nagy testvérnél nem tudják kiküldözgeti az üzenetek), mert a haza sorsa most ez kívánja.

Az előbb a filmet bátorkodtam a Sasszemhez hasonlítani. Nem akarom lelőni a poént, de aki látta az előbb említett filmet, rögtön felkapja a fejét, és ordíthatja a világba, hogy biz én tudom mi folyik a háttérben. Tényleg tudod, és marhára biztos, hogy nem fogsz meglepődni, mert az ilyenek dolgok a mai halandóknak természetesnek hatnak, hisz minden kölök tudja mi az a scrcopy, Msn, meg a scrollozás (lázs és hald Szász Marcit) is mindenkinek a vérében van. Úgy ám. Fel-fel tűnnek ismertebb arcok, mint Martin Sheen, aki a NSA főnököt alakít és nem ért a számítógépekhez, az tuti. Van több innen-onnan ismert fazonok, hadd ne meséljem már el, ha megengeditek.

Nekem ez egy gyenge koppintás volt. Az emberben rögtön felmerül kérdésként, mintha láttam volna már ilyet valahol? És tényleg, nem is olyan rég. Ráadásul mivel a pénz forrás nyilván kevesebb, így a kivitelezés sem valami csúcs, néha zavaros, meg olyan érzésem volt, hogy tele van hibával, de ezt spec. most nincs kedvem kideríteni, meg nincs is miért.

(Egy valami bizonyosan kiderült, hogy az oroszoknak mindenben benne van a kezük. Majd világos lesz ha megnézed a filmet, de addig is jóbb ha tudok, ha meg akarsz valamit tudni, csak kerekedj fel, menj el Moszkvába és garantáltan képbe leszel. Olyan információk birtokához juthatsz, hogy még az NSA szuperszámítógépei is vért izzadnának értük. Hiába, orosz technika, ha ütöd, működik.)

Képzelem mit gondoltak ott, ahol kitalálták legyen egy X-Men kezdetek. Felfigyeltek arra a jelenségre, hogy mostanában előzmények gyártása menő, meg hoz rendesen pénz, így nem maradhat ki az X-Men sem ebből a megtiszteltetésből. Ezért nem lébecoltak tovább, hanem beszervezték Hugh Jackman, meg néhány havert, akikkel neki is kezdtek a forgatáshoz.

Csak egy dolgok felejtettek el, jól megcsinálni. Kérem szépen, ami jó volt a Batman: Begins-nél (mert ugye csak sikerül feléleszteni a Batman reményeket), az most itt Gavin Hood rendező kolléga karölteve a CGI felelőssel, meg a fogatókönyv íróval, így trióban sikerült megalkotni a sorozat leggyengébb filmjét.

Az az isteni szerencse, hogy nem emlékszem az előző részekre, így kisebb homály miatt, talán nem húzom le annyira, mint amit érdemelne. Nincs messe, ekkora hátszéllel rendelkező produkciónak muszáj lett volna valamilyen érdemes történetet kitalálni, hogy ki miért teszi majd a jövőben azt amit tesz. Viszont a látottak nem csak nekem nem jöttek be, hanem a körülöttem kikérdezett emberek is hüledezve mondták, hogy így ez gyengécske, de az akciók azok.... Hát igen, akció\látvány az volt, csak telepakolták CGI effektekkel, ami csak azért lett gáz, mert valaki elfelejtette befejezni. Néhány helyen olyan volt, mintha az utómunkálatokat kihagyták volna, és úgy adták ki ahogy épp valaki valahol elkészítette. Nincs ilyenkor olyan szaki, aki megnézni, és azt mondja, hát gyerekek ez így nagyon nem működik, vissza az egész, kijavítani(!), mert ha nem, fejek fognak hullni. Hát ezek szerint nem volt, sajnos.

Nem szoktam a magyar szinkron szidni, mert örüljünk neki hogy van, de itt kérem szépen olyan szinten nem stimmelt, hogy már fájt. Nem is mérgelem magam, mert lehetett volna rosszabb is.  Olyan érzésem volt, mintha direktbe akarta volna mindenki elrontani, amit el lehetett. Hogy lehet ezt megengedni, vagy mindegy, mert úgy is megy rá a jó nép, lesz pénz, de dögivel. Ugye-ugye. Így is lehet ezt csinálni.

A végere még annyit, hogy Hugh rutinból lenyomta, a többiek meg csak fel-fel tűntek, de el is párologtak elég hamar, így egyik mutáns sem tudok kibontakozni rendesen. A tesó (Liev Schreiber) talán még jobb is volt mint Jackman. A gonosz szereben Danny Huston is rendes munkát végzet, úgyhogy színészek terén megy a piros pont, mert legalább nem cseszték el látványosan. (Ryan Raynolds meg miért szerepelt ilyen keveset, ezért kár volt felkelnie)

Megmondom ősszintén az előzetes alapján sokkal jobbra, de nem ilyen rosszra számítottam. A köztes eredménnyel is megelégedtem volna simán, de így sajnos nekem ez most csalódás volt. Azt nem tudom, hogy ti hogy lesztek vele, de ha valaki meg akarja osztani vésse le ide, oszt majd meglátjuk.

Legyen mondjuk jó indulattal 50%.