Na, kérem szépe David Fincher megmutatta hogyan kell filmét készíteni, kisebb varázslatot alkotni a 21. században. Én már azt hittem nekem sok ujjat nem tudnak mutatni, de itt minden megvolt, miért is kell filmet nézni. Pontosan azért, hogy ilyen élményben és taglózásban legyen részed, mint ami engem most elkapott. Bánom-e? Természetesen nem, inkább azzal volt problémám, hogy vége szakad ennek a csodálatos történetnek. 

Gyorsan tudjuk le sztorit, ami valljuk be őszintén a maga nemében elég morbid. Mert, ugyanis van egy ember aki csecsemőként öregen születik, és ahogy halad az életben, fiatalodik(ugyanis öreg, de szellemi képességi, mint a gyereké) úgy tapasztalja meg az első csókot, a szerelemet, az elmúlást, és minden olyan dolgot, amit az ember megismerhet élete során.

Hogy kicsit szót emeljek David Fincher mellet, aki nekem az egyik kedvenc rendezőm. Nem tudok mást mondani, megcsinálta. Megtette azt, amiről más rendezők csak álmodhatnak. Csodálatosat alkotott, és oly módon ragadta meg a filmet, amiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Olyan kamera beállításokkal dolgozik, hogy minden egyes képkockáknak élete van. Megelevenedik előtted. Ahogy az angol mondaná: beautifull.

Hosszú filmről beszélünk, de a különlegessége, hogy nem tudod megunni, csak nézni és nézni akarod, nem várod a végét, hanem teljesen behúz a remekül megkomponált képi világ, ami olyan atmoszférával mutatja be 20-30-as évek Amerikáját, ami bámulat számba megy. Nagyon remélem, hogy az Oscaron gondolnak erre, mert ha nem nagyon mérges leszek. Ahogy folyik előre Benjamin élete, olyan tájak, emberek veszik körül , egy külön élettel, mindenkinek egyéni múlttal, és jövővel, ami nem hagyja figyelmedet lankadni, te is részese akarsz lenne.

Gondolom Brad Pitt-et senkinek nem kell bemutatni, remek színész, itt is megmutatta, hogy igen is tudja ő a színészetnek a csínját-bínját. Az kell mondanom remekel és nagyon jól megoldották, amitől kicsit féltem is, hogyan ábrázolják öregen majd fiatalon, de szerencsére a mai kor vívmányit olyan jól alkalmazták, teljesen hiteles öregen, majd fiatal korában is. Brad mellet kicsit talán jobb volt Cate Blanchett, aki bámulatos alakítással rukkolt elő már megint. Hihetetlen a nő, minden el tud játszani olyan hitelesen, hogy else hiszed. Meg lehetne még említeni Benjamin mostoha anyát, aki olyan szeretettel öleli, gondozza a „talált” fiát, hogy le a kalappal előtte. Nagyon sok színészt fel lehetne még sorolni, de szerencsére mindenkinek nagy dicséretet kell hogy adjak, mert remek munkát végeztek. 

Azon gondolkodtam, hogy tudnék a negatívat mondani? Hát a nagyon kukacoskodnék, akkor az lenne, hogy néha leül a film, de csak nagyon kis időre, de egy ilyen hosszúságú filmnél nem csoda.

Végre valaki egy igazi filmet akar látni, remek alakítássokkal, képi világgal, ami hangsúlyozom bámulatos, és egy különleges történettel akar gazdagabb lenni, akkor ez az ő filmje, beleburkolva egy nagyszerű zenei alá festésbe. Garantálom ilyen élményben mostanában nem volt része senkinek, és kapsz egy olyan orgiát, olyan tömény érzelmi világot, ami én képességemet meghaladja, hogy ide leírjam. Zár szónak annyit, hogy 100% fogok adni a filmnek, de ez nem jelenti azt, hogy tökéletes lenne, csak azt üzenném vele, hogy ilyen darabokkal kell előállni, és akkor nem lesz gond a kicsit lesajnált Hollywood-al.
 

100%
 

Nincs mese, ezt a filmet mindenkinek látni kell. Azt hiszem ilyen alkotással mostanában nem találkoztam, és talán nem is fogok, mert ez a maga nevében tökéletes. Parádés szereposztás, és zseniális rendezés. Itt kimerem jelenteni, eddig ezt tartom a világ egyik legjobban megrendezett filmjének. A kép után minden kiderül, miért is?

A történet helyszíne egy nagyváros szürke betonnegyede, ahol egy elmebeteg sorozatgyilkos után nyomoz a rendőrség. A gyilkosunk a Bibliában megírt hét halálos bűnt követve szedi áldozatait. A nyugdíjba készülő, higgadt és bölcs William Sommerset nyomozó és a türelmetlen, lobbanékony természetű újonc, David Mills próbálják megakadályozni az őrültet újabb bűntettek elkövetésében.

David Fincher megalkotta élete egyik legjobb filmjét, ez az alkotás maga nemében tökéletes. Nekem eleddig nem volt olyan, hogy ilyen hatása alá kerültem egy filmek, pedig megnéztem egy-két darabot. Teljesen maga alá kerül az ember a ismeretlen városnak, aminek a nevét szerintem zseniálisan nem is hangzik el, így bemutatva a bűnt, mocskot, emberi gonoszságok. A szürke, mindig esik az eső, olyan nyomasztó hangulatot áraszt, hogy ilyen városábrázolás nem is tudnék mondani, ami hitelesen mutatja az emberi lelkek nyomorúságát, a fásultságot, teljesen megváltozott értékrendet. Ezzel sikerült egy teljesen új világot megalkotni, és belehelyezni a remekül megkomponált drámát, fájdalmat.

A színészek terén csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Remek szereposztás, nem is tudnék másokat elképzelni. A sort kezdeném Morgan Freemanel, aki előtt én meghajolok, jól hozza szinte mindent látott rendőrt, aki semmit nem mond ki feleslegesen, de amit kiejt a száján annak súlya van, ezt teszi olyan mimikával, bámulatos.

Akkor jöjjön én személyes kedvencem Brad Pitt. Akárki akármit mond, itt fantasztikusat alakít, nekem ezek után valaki azt meri mondani, hogy tehetségtelen, csak a pofikája miatt sztárolják, az hókon nyomom, mert itt amit mutat, azt tanítani kéne. Teljesen paliban van Freemanel.
És akkor jöjjön a gonoszok gonosza Kevin Spacey. Egy gondom volt vele, keveset szerepelt. Annyira elő lett készítve a belépője, olyan hatással érte az embert, hogy el tudtad hinni, egy elmebeteggel állunk szemben. Sikerült megkomponálnia a filmtörténelem egyik leggonoszabbja (Hannibal Lecter mellet), legelmebetegebb gyilkosát, aki megszállottan hajtja végre a feladatát.

Ami feltette az íre a pontot, és adja a legdrámaibb, és legjobb befejést az egész történetnek, az a filmnek a vége. Ha nem lenne teljesen elég, hogy teljesen letaglózott, és hatása alá kerültem, Brad Pitt és Kevin Spacey amit letesz itt az asztalra, azt nem lehet megtanulni, erre születni kell. Azok az arc mimikák, ilyen hiteles alakítást nem is láttam. Az a néhány másodpert felér mindennel. Ha egyszer valaki az kérdezné, melyik filmnek van a legjobb befejezése, akkor gondolkodás nélkül vágnám rá, hogy ennek.

Aki nem látta, az nagyon gyorsan pótolja, kötelező darab és garantálom olyan élményben lesz részed, legalább egy órán át a fotelból sem tudsz felkelni. Nehezen emészthető, az egyszer biztos. Nagyon sokáig hatása alá tud kerülni az ember, és ez teszi zseniálissá az alkotást, és érdemli ki nálam az első 100%- os értékelést.

100%