Na, kérem szépe David Fincher megmutatta hogyan kell filmét készíteni, kisebb varázslatot alkotni a 21. században. Én már azt hittem nekem sok ujjat nem tudnak mutatni, de itt minden megvolt, miért is kell filmet nézni. Pontosan azért, hogy ilyen élményben és taglózásban legyen részed, mint ami engem most elkapott. Bánom-e? Természetesen nem, inkább azzal volt problémám, hogy vége szakad ennek a csodálatos történetnek.
Gyorsan tudjuk le sztorit, ami valljuk be őszintén a maga nemében elég morbid. Mert, ugyanis van egy ember aki csecsemőként öregen születik, és ahogy halad az életben, fiatalodik(ugyanis öreg, de szellemi képességi, mint a gyereké) úgy tapasztalja meg az első csókot, a szerelemet, az elmúlást, és minden olyan dolgot, amit az ember megismerhet élete során.
Hogy kicsit szót emeljek David Fincher mellet, aki nekem az egyik kedvenc rendezőm. Nem tudok mást mondani, megcsinálta. Megtette azt, amiről más rendezők csak álmodhatnak. Csodálatosat alkotott, és oly módon ragadta meg a filmet, amiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Olyan kamera beállításokkal dolgozik, hogy minden egyes képkockáknak élete van. Megelevenedik előtted. Ahogy az angol mondaná: beautifull.
Hosszú filmről beszélünk, de a különlegessége, hogy nem tudod megunni, csak nézni és nézni akarod, nem várod a végét, hanem teljesen behúz a remekül megkomponált képi világ, ami olyan atmoszférával mutatja be 20-30-as évek Amerikáját, ami bámulat számba megy. Nagyon remélem, hogy az Oscaron gondolnak erre, mert ha nem nagyon mérges leszek. Ahogy folyik előre Benjamin élete, olyan tájak, emberek veszik körül , egy külön élettel, mindenkinek egyéni múlttal, és jövővel, ami nem hagyja figyelmedet lankadni, te is részese akarsz lenne.
Gondolom Brad Pitt-et senkinek nem kell bemutatni, remek színész, itt is megmutatta, hogy igen is tudja ő a színészetnek a csínját-bínját. Az kell mondanom remekel és nagyon jól megoldották, amitől kicsit féltem is, hogyan ábrázolják öregen majd fiatalon, de szerencsére a mai kor vívmányit olyan jól alkalmazták, teljesen hiteles öregen, majd fiatal korában is. Brad mellet kicsit talán jobb volt Cate Blanchett, aki bámulatos alakítással rukkolt elő már megint. Hihetetlen a nő, minden el tud játszani olyan hitelesen, hogy else hiszed. Meg lehetne még említeni Benjamin mostoha anyát, aki olyan szeretettel öleli, gondozza a „talált” fiát, hogy le a kalappal előtte. Nagyon sok színészt fel lehetne még sorolni, de szerencsére mindenkinek nagy dicséretet kell hogy adjak, mert remek munkát végeztek.
Azon gondolkodtam, hogy tudnék a negatívat mondani? Hát a nagyon kukacoskodnék, akkor az lenne, hogy néha leül a film, de csak nagyon kis időre, de egy ilyen hosszúságú filmnél nem csoda.
Végre valaki egy igazi filmet akar látni, remek alakítássokkal, képi világgal, ami hangsúlyozom bámulatos, és egy különleges történettel akar gazdagabb lenni, akkor ez az ő filmje, beleburkolva egy nagyszerű zenei alá festésbe. Garantálom ilyen élményben mostanában nem volt része senkinek, és kapsz egy olyan orgiát, olyan tömény érzelmi világot, ami én képességemet meghaladja, hogy ide leírjam. Zár szónak annyit, hogy 100% fogok adni a filmnek, de ez nem jelenti azt, hogy tökéletes lenne, csak azt üzenném vele, hogy ilyen darabokkal kell előállni, és akkor nem lesz gond a kicsit lesajnált Hollywood-al.
100%