Arra való lett volna ez a film, hogy jól szórakozzon az ember, csak sajnos nem érte ezt el. Pedig végig néztem, de semmi különös, ugyan azokat a frázisokat ismételgették,  amit kis ötvenezer alkotásba lehetett látni. A humor foktor nincs, talán ha egyszer a kis nigger csákón mosolyogtam el, ezzel ki is merült. Egy könnyet vasárnapi délután viszont letudható a film, arra jó.

A története. Két utazóügynök fazon szerencsétlenkedéséről szól. Az egyik nagyon hülye, csak a csajok becserkészésében érdekelt, a másik meg azon rinyál, hogy szar az élete, két nyavalygás közt meg egy hihetetlen rossz lánykérés közben lapátra teszi a csaja. Majd okoznak egy kis bibit, ezért közmunkára fogják őket. Gyerekekre kell vigyázni, vagy mennek a sittre. Persze nem fülig a fogunk hozzá, de az ahogy lenni szokott megszokják, sőt már abba se akarják majd hagyni.

Hiába a vágjáték a titulus, ez nem az, ha viszont meg az, akkor annak nagyon gyenge, mert ugyanis nem kacagsz, csak néha, de tényleg csak néha egy kis mosolyt csal az arcodra. Seann William Scott sajnos nem sikerült levetkőznie a pite vonalat, de ahogy elenéztem a filmet nem is akarja, pedig szerintem van potenciál a srácban, csak valami oknál fogva nem használja ki. A nagy haverja Paul Rudd, aki nekem sótlan volt és kicsit sem vicces a fazon, nem is értem mit keresett itt. Elizabeth Banks, meg egy ügyvédet alakít, látjuk, van, de minek.

Szóval mint mondtam is, egy vasárnap megnézed, semmilyen hatással nem lesz, el is felejted nyomban, de legalább elmondhatod hogy láttad, habár ha nem nézed akkor sem veszítesz semmit, mert elég szürke tucat cucc az egész. Sajnos.

60%