Az utóbbi időben láttam pár közepes filmet, de szerencsére a Mellékhatások minden szempontból pozitív csalódás, mert Steven Soderbergh (Magic Mike) megint megtudott lepni, nem is akárhogyan.

Miről van szó? Emily (Rooney Mara) élete kisiklik, a férje börtönbe kerül bennfentes kereskedésért, az addig megszokott miliőből kiesik, depressziós, pszichiáterhez jár, rengeteg gyógyszert szed. Már kezd rendbe jönni mikor a férjet (Channign Tatum) kiengedik és újra előjönnek a depresszió tünetei, csak sokkal durvábban. Újra orvoshoz kerül (Jude Law). A helyzet viszont nem ilyen egyszerű (először azt hittem a gyógyszerek lesznek a központban, de nem), mert vannak itt csavarok, amiről egy mondatot nem érdemes írni, mert elrontanám a filmélmény.

I'm not crazy, you know I'm not crazy.

A történet tartalmaz annyi csavart, hogy nem lehet unatkozni a lassan folyó események miatt, egyrészt azért, mert a rendező szépen építi fel a karatereit és a sztorit is sikerül úgy variálni, hogy a film elejéhez képes a végére kapunk egy más jellegű filmet.

Két színészt mindenképp érdemes megemlíteni. Jude Law mintha rá írták volna a pszichiáter szerepét, Rooney Mara pedig sziporkázik a depressziós szerepben, van jövő a csajban. Channing Tatum és Catherien Zeta-Jones viszont teljesíti a kötelezők, de nem is voltok annyira előtérben.

Remélem sikerült felhívni a figyelmet a filmre ezzel a kis szösszenettel, szerintem érdemes rá időt szánni, fordulatokban gazdag, remek képi világ szépen fényképezve, jó színészi alakításokkal.