Már megint egy vígjáték, ami nagyon romantikus akkor lenne. Hogy ezek a filmek jók vagy nem, döntse el mindenki magában, a mostan tárgyalt darabunk viszont azért nem jó, mert ilyen már annyiszor láttam, hogy becsömörlés (de hülye szó) teljes mértékeben tünetként jelenkezet nálam, ami nem jó ómen nekem sem, de a filmnek még annyira sem. De azért nem kell szánakozva falnak rohanni, még a kisbabák sem fognak bánatukban felsírni, mert a hűde szerelmes leszek egy délután alatt típusú filmek között még így is vállalható darab.

Szóval a történet nagy vonalakban annyi lenne, hogy Anna (Amy Adams) már nagyon meg akar házasodni, de a hőn szeretet hiper okos faszijának esze ágában sincs igába hajtani a fejét. (Persze addig, míg az érdeke nem kívánja úgy.) Miután a pasija elment Dublinba, ott meg van egy hagyomány, mégpedig, hogy szökőévében a nő is megkérheti a szívé választottja kezét. Így eset, hogy Anna  elindult, belekerült egy jó nagy viharba a repcsije, teljesen máshol szálltak le, a kaland indul: el kell jutni február 29-ig Dublinba. Kérdés: hogyan?

Nem fogjuk kitalálni, de természetesen ilyenkor mindig van kéznél egy jóképű, mogorva, kezdetben unszimpatikus fazon, aki kegyesen felajánlja a szolgálatait. Valami poén abból van, hogy néha alátesznek egymásnak, a nőnek a tisztaság, rendmániája, a férfi némi puritán igénytelenségének ellentettjéből sül ki vicc faktor, ami jó is, nem azt mondom, még mosolyogtam is rajtuk. Amy Adams, mondhatni rutinnal veszi az akadály, nem jelenthet neki problémát eljátszani mennyire szerelmes lesz az utolsó tíz percben, viszont a lovagot nem láttam ez eddig sehol, nyilván leakasztották a szegről, de ha jobban belegondolok, mintha, igen, a Kisvárosi Rock'n Rollban láttam volna. Utána néztem, és tényleg. Nem volt nagy szerepe, ezért is most eltölt némi büszkeség, ilyenre emlékezni. Ebben már csak az a szép, hogy csak az nem mondtam kiről van szó: Matthew Goode.

Itt be is fejezhetném az irományt, mert sok újat nem tudnék írni, csak a következő frázisokat ismételgethetném: de hisz ilyen már láttam, de hisz ilyen már láttam ... És tényleg így van, szóval a film kellemes szórakozás lehet, annak, akinek minden új-e téren, vagy annak, aki odáig van az ilyen filmekért, csak sajnos az nem én vagyon. Így kiszórok a filmre mondjuk egy 60%-t, mert azt el kell ismerni, hogy a másfél órás filmben voltok humoros jelenek, amin csak-csak sikerült mosolyogni, az idő elszaladt, ez meg csak jelent valamit.