Na jó, igazándiból nem gondoltam azt, hogy nekem ezt feltétlenül látnom kell. No de, mégiscsak egy filmről, azon belül egy vígjátékról lenne szó, én meg azt szeresem, meg egyébként se legyek már ilyen válogatós.

Csak annyi van, hogy az összes ilyen filmek a nőket egy álomvilágba helyezi, amikor is van egy probléma ( itt a sok vásárlásból adódik a rengeteg adósság), ezt viszont nagy átlagba azért nem kell komolyan venne, hanem csak lelkizünk rajta egy keveset, közben majd jön a gálás lovag, akinek a közben járásával nincs is már akkorra baj, meg mi se legyünk már rest szerencsétlenkedni, meg butának is látszani egy kicsit, ezt így összegyúrjuk és természetesen hát nem mi leszünk az a végén aki még nyer is az ügyön? A nagy lótúrót!

Nincs az a helyzet, amikor mondjuk egy ilyen tartozás, mint amit a főhősnőnk felhalmozott - „vásárolni jó” felkiáltással -, hogy ilyen könnyen megússza. Egyszerűen nincs.

Na jó, végül is az agyzsibbasztás leszámítom, ha be akarom vallani magamnak az igazat még jól is szórakoztam rajta. Meg volt a kötelező mosoly, meg Isla Fishert szeresük(vagy nem?), ugye, de hamár így szóba került akkor inkább ajánlok egy nézhetőbb, még férfiaknak is vállalható darabot, mégpedig a Mindenképpen talánt.

Hogy a történetet még nem mondtam el? Hát lássuk. A sztorinak a lényege, hogy van egy nő, aki kis korától kezdve mindig is arról álmodót, hogy ha megnő akkor milyen nagy vársárlási orgiákat fog tartani. Ez termesztésen be is következi, minden fizetését elveri a ruhára, táskára, meg cipőre, mert ezek ugye elengedhetetlen kellékek. A munkahelye csődbe megy, ős is, ezért jelentkezik egy magazinhoz, csaknem annak veszik fel aminek ő akarta....

Végül is, nem volt itt akkora gond. Nézhető. Muris is, meg a mosoly faktor meg van, úgyhogy egy 60%-ra simán jó volt.