Ha volt film, amit ebben az évben nagyon vártam, akkor az mindenképp a jelenleg tárgyalt darabunkra igaz. Hisz Sylvester Stallone (továbbiakban Sly) ismét igába hajtja a fejét és összehozta a régi-új arcokat, hogy rendet rakjanak a fejekben, mégpedig a célból, hogy lehet-e még régi vágású emberekkel, régi stílusi akció filmet rendezni? Hogy ez sikerült-e neki, az mindjárt kiderül a kép után.



Először is tegyük tisztába, hogy mégis mit vártam ettől a filmtől. Akciót, de dögivel. Elismerem ez kipipálva, volt jó sok, termesztésen egymás hegyin-hátán, mert a fogatókönyv író (Sly) lezseren vette a film ezen részét. Ellenben, ráerőltették az új trendet a csihi-puhira, ami nem nem más, minthogy rángatjuk a kamerát, mert az olyan jó. Hát nem, és nem. Felfogni nem tudom, hogy mikor értik már meg végre a filmet készítők, hogy ez nem a járható út, ha akciót rendezünk. Főleg Sly-tól nem vártam ezt, mert ha valaki, ő hát csak tudja, hogyan kell egy tökös, kemény (kinek hogy tetszik) filmet készíteni. Erre meg, ááá, mindegy is.

Ugye, Sly-nak már régen dédelgetett álma vált valóra, mégpedig, hogy össze ebrudálja a régi akció sztárokat a jelenlegiekkel, hogy lenyomjanak pár rossz arcot, csak megfakult emlékek miatt. Ez közről-végről összejött, ki hosszabb szerepet kapat, ki egy percet sem(nem vállalta el, pl. Van Dame), és egy két cameo is beugrott, gondolok itt Bruce Willisre, meg persze Arnold Schwarzeneggerre. A többieket nyilván nem sorom fel, mert vagy tök ismeretlenek számomra, vagy könnyen le lehet olvasni a plakátról. Az itt biztos nem derül ki, hogy ki hogyan is ért a szinészkedéshez, mint mesterséghez, mert megerőltetni nem kellet senkinek magát. Ami viszont tényleg nagyon zavart, hogy az még rendben is van, hogy felvonultat a film régen, néhányan még ma is aktív akció színészt, de valahogy mégis kellet volna mélységet adni az egésznek, mert mintha kötelező jelleggel jelenének meg vásznon szinte tök feleslegesen (ha mér itt vagyunk, akkor gondol itt Mickey Rourke-ra, aki elmond egy szívhez szóló történet egy nőről, azt elfogadjuk, mint valami élet tanúságot, de ettől ezért többet vártam volna picivel), és tulajdon képen csak a néző számára furcsa, mit is keresnek most ezek itt.

Mint már utaltam is rá, a fogatókönyv nagyon vékonyka lett, sőt megkockáztatom, ilyennel nem is húzták az időt a fiúk, hanem hagyatkoztak a leleményességükre és improvizáltak ide valamit, legalábbis ennek tudom be, hogy nem ütöttek az egysorosok többségében, sőt akadtak részek, mikor már nekem volt kínos, de nyilván nem értem a poént. A történet köré sem kell rendezni kitaláló show-t, mert egy önjelölt diktátor terrorizál egy tök ismeretlen sziget polgárait. Sly, meg a zsoldos csapata rendet rak, megmentik egy csaj életét, mert valami indok mégis kell a kiruccanáshoz.

Mivel az akció végig rendesen zúzott, ugyan némi céltalanságot véltem felfedezni benne, de akkor sem volt e téren csalódás akkora, ha még tudtam is valahol, ennyi lesz ez, se több se kevesebb, hisz 35 millió dollár nyilván nem elég mindenre (a béna CGI azért befigyel), de egy eresz el a hajam bulit simán futott. A végső verdikt az lenne, hogy oda adok neki egy gyenge 70%-t. Ebben benne van némi nosztalgikus érzés, de az is, hogy ennél többet kellet volna produkálni, főleg a karakterépítésnél. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy legközelebb nem szabad kihagyni a ziccert, hogy tényleg egy ízig-vérig 80-90-s éveket idéző akció mozit tegyen elénk Sly. Hájra, a második részre az alapok meg vannak, mindent bele fiúk!