Egy őszinte vallomással kezdeném, hogy mindig is a szívem csücskei voltak a táncos filmek. Pl.: Honey, Step up, Dirty dancing stb. Hamar belopják magukat az ember szívébe. Nem történt ez másképp, ezzel a filmmel sem. A jó történet és a tánclépéseken kívül, sokkal többet kapunk, mint egy átlagos táncos limonádétól. Nem mondom, hogy nincsenek benne klisék, de kérdem én: manapság már miben nincs?

A film valós eseményen alapszik. A díjnyertes táncoktató, Pierre Dulaine (Antonio Banderas) nagy álma volt, hogy a tánccal jobbá teszi a világot. Így kerül New York egyik legrosszabb kerületének a középiskolájába. Az igazgatónő szerződteti, hogy felügyeljen az iskola legnagyobb bajkeverőire, akikről már lemondtak a tanárok, a szülők, sőt az egész világ. Előbb-utóbb úgy is bűnözővé válnak. De Mr. Dulaine szembeszáll a tanárokkal, és az egész világgal. Bebizonyítja, hogy amit a tanárok nem értek el a könyvekkel, ő eléri a szalon táncokkal.

Átadja nekik minden tudását, az életre készíti fel őket. A kezdeti tipegésekből kiforrott mozdulatok lesznek. Mindenféle színű, fajú bagázsban pedig örökre szóló barátságok születnek. Megtanulnak bízni önmagukban. Elkezdenek hinni abban, hogy az álmaik valóra válhatnak, ha küzdenek érte. Mind ez hogy valósult meg? Egy tanár által, aki egyengeti az útjukat, ja és persze a régi és a modern zene keverékével.

Azért persze be kell ismerni, hogy a történet az kiszámítható, és nem lenne ennyire nagy durranás, ha nem lenne benne Antonio Banderas. De ezek a pici hibák eltörpülnek a színészi gárda és a zenék miatt. Végre egy film, amibe a szereplők nem olyanok, mintha a kifutóról léptek volna ki. Kifejezetten tetszettek a kontrasztok: gettó-úri világ, régi-modern zene stb. Zárásul annyit, aki teheti, az nézze meg!

80%