Nos, ha őszinte akarok lenni, sajnos azt kell hogy mondjam a Killer Elite csalódás lett. Nem arról van szó, hogy ne lehetne végignézni, mert igen, csak én személy szerint  többet vártam.

A történet egy túsz körül bonyolódik, akit Jason Stathamnek kell kiszabadítani, némi alku fejében. Nem mondok többet, legalább ennyi izgalom legyen, azoknak, akik eddig nem látták volna. 

Ami legfájóbb a filmben, hogy a karakterek rosszak, kidolgozatlanok, és az össze-vissza vezetett történet, meg a kiszámíthatósága erősen rányomta a bélyegét az egész koncepcióra. Hát igen, a forgatókönyv nem egy doktori disszertáció (ugye Pali).

Jason Statham természetesen hozta az előbb ütök, majd utána kérdezek figurát, ebben nyilván nem kelet megerőltetnie magát, annál inkább, ha dráma szerepet osztanának rá, ami soha nem fog bekövetkezni. Clive Owen is hozná a nagyon kemény csávót, ami úgy próbáltak prezentálni, hogy hagytak neki egy röhejes bajuszt, amivel inkább lett nevetséges, mint kifinomult kemény legény.

Akit viszont nem értek mit keres itt, az Robert De Niro. Szerintem ő sem igázán tudta hova keveredett, mert sajnos Nironak nem való már ez, nevetségesen állt a stuki a kezében na, viszont a csöves túsz szerepét hitelesen eljátszotta.

"Fénypontja" a filmnek, hogy az akciós, verekedős jelenekből kis túlzással kihoztak csipetnyi adrenalint, még ha a vége a filmnek úgy rossz ahogy van. A másik a játék idő, ami majd két óra, ami nagyon sok. Néhány üresjáratól, felesleges jelenettől meg kellet volna szabadulni és mindjárt jobb érzéssel telik el az idő. Mert, így némi időpocsékolás felhangja van az egésznek. 

Killer Elite értékelés: 

Hát, erős túlzással nézhető, a csihi-puhi jók, csak az fránya történet, meg Clive Owen bajsza ne lenne (még most is röhögök), de egy 60%-t adok neki, nehogy szó érje a ház elejét. Niro inkább maradjon a komolyabb szerepeknél, ha nem kap, inkább pihenjen, oszt ne hozza kínos helyzetbe magát.

Ryan Caslingot mostanában láthattuk pár filmben (pl. Drive), mondhatjuk nyugodtan, hogy fut a szekér. Érdemtelenül? Erről szó nincs. A hatalom árnyékéban is jó alkotás, a politika mocskos stiklis világát mutatja be, kiélezve a kampány időszakra.

A filmnek a sztorija az USA-ban futó előválasztási kampányt levezénylők bennfentes munkájába enged betekintés. Főleg a kampányt előkészítő stáb munkája kerül előtérbe. Hogy alkudnak, szervezkednek a küldöttek meggyőzése érdekében, és főleg, hogy győzzék le a másik párt emberét, milyen eszközökkel helyezzék játékon kívül.

A filmben nem csak szerepel, hanem rendezi is George Clooney, aki ma már nemcsak hogy jó színész, de még remek rendezővé is vált az idők folyamán. Ő alakítja azt a szenátort, aki megakarja nyerni az elnöki pozíciót, amihez némi elveket is felsorakoztat, de ha helyzet negatív fordulatot vesz, mindent felad, csakhogy ő legyen a világ első számú vezetője. Neki dolgozik Ryan Cosling, aki mint eddig, egyre jobban játszik, itt is remekül hozza a feltörekvő fiatalt, aki nem elégszik meg a kicsivel, hanem ha lehetősége adódik könyörtelenül rálép a másik tyúkszemére, főleg ha hátba támadják.

Nos, a dinamika jó. Megismerjük a pozíciókat, ki mit akar kihozni lehetőségeiből, mi a terv, majd kapunk egy bonyodalmat, ami az elnök körül fog gyülekezni, zsarolható válik, ami Ryan-n kezében erős ütő kártyának bizonyul. A ellenfelek sem alszanak, és természetesen a sajtó zsarolási potenciálját se felejtsük ki.

Azt tudjuk, hogy a politika nem kisfiuknak való, itt nagy fiuk játsszák le a játszmát, ebbe a világba lehetőségünk van betekinteni, némileg közelebb hozva, mikét is folyhat az elnök választási folyamat az USA-ban. Úgy tűnik, hogy a politikusok a helyzet úgy hozza, némi gondolkodás után, de feladják az eddig tűzön-vízen keresztül védett érdeküket, rögtön köpenyt cserélnek, ha a célt eléréséhez mást eszköz hatékonyabbnak bizonyul, csakhogy ne csorbuljon a nyerési lehetőségük. Stratégia a fontos, nem a valóság, a hit, hogy az emberek elhiszik, amit hallanak az igaz, és az emberek természetesen el is hiszik, mit tennének mást, gépezet működik.

Ilyen világ ez a politika, a film ebbe porbál hiteles, a valósához minden bizonnyal hasonlító képet mutatni, már ha tud egyáltalán.

Ami kicsit negatív, meg is lepet, hogy beleszőttek a történetbe némi "romantikát", ami nem kellet másra, csak hogy megkeverje az előre kiosztott kártyákat. Ebből a szempontból még el is lehet fogadni, csak ezzel azt érték el, hogy nem igazán csak konkurens párt jelöltje kerül dolgozó stáb került előtérbe, a hanem házon belül is forróvá válik a helyzet. 

A hatalom árnyékában: 

A film nem rossz, aki szereti a politikai drámákat, a egér-macska játékot nézni, akkor annak merem ajánlani. Egy 80%-t simán tudok rá adni, még ilyet.

Eva Mendes egy olyan anyát alakít, akinek inkább fel kellene nőnie, mintsem az érettebbnek tűnő gyerekét nevelni. Ja, és persze a romantika sem hiányozhat.

Nem tudtam mi hiányzott az életemből, de megérkezett. A LOL trailer egyszerűen fantasztikus, lol. Annyit sikerült ebből hihetetlen izgalmas trailerből kihámozni, hogy van egy középiskolás lány akinek nehezére esik a középiskolás élet és az egészet inkább kajakra lesz#rja, meg egyébként is lol. Főszerepekben Miley Cyrus, Demi Moore, és ki sem maradhat eme neves színészek mellől Asgley Greene.

Hogy milyen lesz ez a film, hát lol. (Isten bizony nem használom többé ezt a máig legirritálóbb minek nevezem "szót".) Egyébként a filmről már most tudom, hogy nem fogom látni, mitől vagyok ilyen magabiztos, nem is tudom.

Milyen nap lenne az a életedben, mikor felkelsz reggel, látszólag minden rendben, közben mikor elmész az orvoshoz a vizsgálati eredményért, az pedig a képedbe mondja: veszélyes rákod van és a túlélésre az esélyed fifti-fifti. Ötven százalék! Mit tennél?

Adam (Josef Gordon-Levitt) író egy rádiónál, aki a munka után elmegy az onkológiára, ahol az orvos majdhogynem szándákosan szadista módon közli vele, hogy egy veszélyes rákja van a gerincében, és mint ahogy a filmnek a címe is sugallja a túlélési esélye nem több mint ötven százalék.

Azért jó ez a film, mert attól függetlenül, hogy szomorúan kellene ülni a film közben, hisz egy húszas éveiben élő ember lesz komolyan beteg, már ilyen fiatalon meg kell tanulnia milyen egy ilyen betegség ellen küzdeni, ez önmagában lehangoló, de film ennek pontosan az ellenkezőjét váltja ki. Jól keverték a humort és a komolyságot.

Adamnak komoly segítői vannak, hogy túl legyen a nehéz helyzetén. Először is ott van a Seth Rogen által megtestesített haverja, aki ha kell, ha nem próbálja rávenni, hogy a csajok márpedig buknak a rákos pasikra, meg persze a hülyülés minden helyzetben. A kemón összeismerkedik sortársaival, akikkel a hosszú kemoterápia telik el gyorsabban.

A barátnője (Bryce Dallas Howard) csak próbál a helyzeten úrrá lenni. Ugyan a kapcsolat már neki nem az jelenti, amit Adamnek, de a helyzetből próbál minél jobban kijönni és nem otthagyni a barátját. Viszont a lelkesedés nem tart sokáig. És hát az édesanyja inkább "nyűg" a hátán, az állandó fontoskodásával, így sokat nem is beszélnek.

Aki viszont a legtöbbet segíti neki, a terapeutája, akivel a hosszas beszélgetés közben a kezdeti ismerkedés után kezd komolyabb kapcsolat kialakulni. Így Adam a nehezebb napokat könnyeben képes átvészelni. 

Nos, a film nem szokványos módon közelíti meg a betegséget, hanem abból csinál humort, hogy valaki ebbe az állapotba kerül. Először is ugye, így könnyeben lehet csajozni, nem csak Adamnak, hanem a haverjának is, hisz ő kísérgeti mindenhova, gondozza, vele van jobban-rosszban, a csajoknak ez pedig imponáló. Úgyhogy, nem lesz az embernek rossz kedve mikor a végefőcím felcsendül, hanem elismerően csettint, így is lehet.

Fifti-fifty értékelés: 

Nem teljesen a való éltet vázolja film, de a rákról némileg többet megtudunk, a színészek jól játszanak és mivel feel-good úgy hogy van, egy 80%-t minden kertelés nélkül adok neki. 

Múltkor már néztünk pár fotót, most pedig itt van egy perces részlet a filmből.

Most tényleg nagyon rövid leszek, mert ezt a filmet még említeni sem nagyon szabad, mert végignézni egy igazi szenvedés, még szerencse, hogyha valamit elkezdek nem igen szoktam félbe hagyni, de most majdnem sikerült. Nézzünk képet, folytatom.

Nos, a történet: Nathan (Taylor Lauter=The Twilight Saga) éli a középiskolások gondtalan életét, magyarul, suli, csajok és buli virradásig minden mennyiségben, vagány gyerek na - nem röhög! Szóval - ne zökkenjünk ki - a netten keresgélés közben megtalálja saját gyerekkori képét egy gyerekek eltűnésével foglalkozó oldalon, mikor kis segítség után leesik neki, hogy bizony akiket szüleinek hitt, bizony nem azok. De kik ők? - nem tudja, de kideríti, megjárják a rossz fiuk, hahaha.

Mivel egy akció filmről beszélünk, nem hiszem hogy Taylor Lauter kellet volna castingolni, mint kemény csávót , aki arcberendezést rendez, mert könnyem kicsordult a röhögéstől, mikor mérgesen akart nézni az orosz csávóra, aki éppen az életére tört. Maradjon csak a Twilight vonalon, az az ő világa, ne akarjon már lenni egy Jason Statham.

Mint akció film is szörnyű, nagyon meg kell magam erőszakolni, hogy emlékezzek egy-két jelenetre, pedig tegnap láttam. Nincs sok értékelhető mozzanat a filmben. Nem hogy izgalmas, egyenesen unalmas, a történet érdektelen, fordulatok kiszámíthatók.

Elhurcolva értékelés:

Nos, időpocséklás egy percet is megnézni ebből a filmből, még olvasni is róla, nem is eresztem bő lére az értékelés, egy 20%-ban kiegyezünk.

Képzeljük el azt a helyzetet, mikor egy sima ATM-s "bódéban" történő pénzfelvétel után egy örült alak elakar minket tenni lába alól. Három fiatalnak meg is lesz ez a nem épp mindennapi élmény. Nézzük meg a ATM trailert.

Valós időben forgatott thriller Elizabeth Olsen főszereplésével, aki egy fiatal nőt játszik. Ellátogatnak a nagybátyával és az apjával egy tóparti házhoz, ahol a folytonos torelizással örültbe kergeti egy furcsa alak.

Ugye február 26-án lesz a 84. Oscar gála, valahogy reklámozni kell, hogy? Hát így.