Elsőre mikor elkezdtem gondolkodni, hogy most mi is legyen a véleményem a filmmel kapcsolatban, arra gondoltam, hogy nem lehet nagyon negatív, mert film a maga módján nem rossz, viszont, ha minden egybe veszünk nem is tökéletes, de hogy mire jutottam végül? A kép után elmondom.

Ellőbb azonban kezdjünk a történettel. Nos, a sztori szerint az elnök lánya fent ragad az űrben található börtönben, ahol kiszabadulnak a nagyon kemény, gonosz, mindenre elszánt gyilkosok. Valakinek meg kell menteni a lányt, és jó hogy lesz egy valaki.

Mivel is kezdjük? Talán azzal érdemes, hogy hiába gondolja bárki is, hogy most lát egy látványos filmet, mert hiába, az eklézsia nagyon kevés volt, így a látvány néhol hagy kívánnivalót maga után, úgyhogy ezt el kell fogadni. A fogatókönyv persze tele van jó sok klisével, baromsággal, de meglepetésemre nem rossz egysorosokkal is, amik néha azért mosolyt csalt az arcomra. Az akció jelentek nem voltak olyan rosszak, persze, akadt olyan, hogy látszott, hogy gyenge CGI-vel van dolgunk, de ez abszolút megbocsátható. 

A filmet nyilván Guy Pearce viszi el a hátán. Simán elhiszem neki a kemény csávót. Remek egysorosokat szúr be két adok-kapok közé, így már-már Bruce Willis magasságokba emelkedik. Szerepel még a filmben, Maggie Grace (aki nem tudná, ő az akit a Taken című remek akcó filmben elrabolnak), hozza a ilyenkor szokásos hárpiát, de mindegy is. 

Lockout étékelés:

Vegyes felvágott, romlott a káposzta, de a kecske így is megeszi. Ez van, ez a film nyilván nem fog tetszeni azoknak, aki már láttak egy-két sci-fit, mert silánynak fogják tartani, viszont a készítők sem vették komolyra a figurát, így a film szerintem fogyasztható, ezért egy 60%-t simán megér.

Csak sikerült bepótolnom. Mivel Suzanne Collins könyveit nem olvastam, a filmről sem volt sok információm, mert próbáltam elkerülni minden morzsát, így szinte első áldozóként mondhatom, hogy kisebb csalódás ért.

Nos, a gondom történettel van, ami elsőre sem tűnik túl bonyolultnak, de sajnos másodjára már egyenesen unalmas. Nagy vonalakban annyi lenne, hogy volt valamilyen felkelés, vagy mi fene, és hogy ez ne legyen még egyszer, körzetekre vannak osztva az emberek, ahonnan is egy személyt mindig kiválasztanak és elviszik egy irtó menő helyre (Kaputólium), ahol egy TV showban kell szerepelniük. A "műsor" lényege: csak egy maradhat életben, egy aki minden visz, vagyis mehet vissza oda, ahonnan jött. Na ennek is sok értelme van.  

Igen, a show, amiből nekem semmi nem jött át. Belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha most végig kellett volna néznem a küzdelmet, és mondjuk nem először, hát, erősen kérdéses, hogy maradtam volna a végéig, mert a filmben szerintem unalmasan volt vázolva minden. Először is, már elment azzal egy óra, hogy valamilyen szinten mélységet adjanak a szereplőknek, ami még így sem sikerült. Papírmasé karakterek végig, akikért izgulni nem igen lehet.

Itt gondolkodtam, hogy majd az erdőben, ahol folyik az életben maradás, na, majd ott több izgalom lesz, de jó hogy nem így volt. Egy-két jelenetet leszámítva, csak bóklászás, meg nyájas civódás jellemezte az egészet. Nem is értettem, hogy miért nem vágták egy kicsit feszesebbre az egészet, mert majd két és fél órás a film, mégis úgy érzi az ember, hogy felesleges volt eltölteni vele az időt. Az eleje nagyon vontattat, a vége meg nagyon klisé, ami közte van, annak majd édes mindegy, mert nem tudott hozzáadni a összképhez az biztos. 

No, akkor át is nyergelhetünk a színészekhez, akikben még bízhat az átlag mozi néző. Bár ne tettem volna. Jennifer Lawrencetől még sok filmet ugyan nem láttam, de ha ez alapján kellene vélemény mondani, nem tudnák más mondani, minthogy hozta a rámért kötelező ukázokat, de személyével nem sokat tudott hozzá tenni a történethez. Elizabeth Banksot jól kimaszkírozták, részemről felejtős, Josh Hutcherson meg a kötelező hím, aki a főhős csajjal összejön, és ezzel a kilométeres klisével próbálnak feszültséget vinni a filmbe. A legnagyobb arc minden bizonnyal Woody Harrelson, a jó beszólásain ha röhögni nem is, de fél mosolyt eleresztett az ember.

Az alap ötlet nem rossz, volt ebben potenciál, csak jobban magyarázatra szorult volna, hogy pontosan miért is vannak ezek a küzdelmet, miért hozták létre a körzeteket? Ugyan próbálkoztak, de elintézték egy semmit mondó videóval, meg persze olyan örök igazságokkal, hogy az emberekben a remény csiráját is el kell folytatni, mert attól veszélyesebb még az emberiség nem érzett.

Az éhezők viadala értékelés:

Szóval, összességében csalódás a film, több izgalmat, jobb történet megvalósítást (az effektek terén is), erősebb színészi játékot vártam, de hiába, ez a film egy erős közepes lett, de majd a folytatásra jobban össze szedik magukat, Részemről, 50%. 

Ez az a film ami jól indult, de a végére nagyon elfogyott.

A történet szerint Irakban kezdünk, ahol egy katona (Zac Efron) harci mezőn meglát egy képet, oda megy, felveszi, közben azt a helyet, ahol állt rakéta támadás éri, így közről-végről de a kép megmentette az életét. A képen egy lány található, akiről semmit nem tud, ezért elhatározza, hogy megkeresi és megköszöni neki, hogy megmentette az életét. Innen sztori kitalálható, minden kliséjével együtt.

Zac Efron mint színész még mindig küzd némi hiányosságokkal, de azt kell hogy mondja, ezek alapján kezdi talán kinőni a tini fiús vonalat, de azért még messze van egy komoly férfias szereptől. Mert a probléma, hogy katonát játszik, aki nagyon kemény, de ez valahogy nem jött át, meg persze a nővel való viszonyát is megrontotta, mert olybá tűnt, mintha gyerek-anya párost láttam volna egymásba gabalyodni.

A film összességében nincs rosszul összerakva, jó, ne várjunk valami eget rengető minőséget, én csak abból indulok ki, hogy sokkal rosszabbra számítottam, de szerencsére nem éreztem, hogy elvesztegetem az életemből másfél órát. A film nézhető, persze annak nem nagyon, aki Zac látványától is epe ömlést kap.

Szerencsecsillag értékelés:

Nos, ilyenkor szoktak jönni egy filmes közhellyel: egyszer nézhető. Nem bonyolult a történet, agyalni sem kell sokat rajta, a nő-férfi kapcsolat kicsit furcsa lehet, de ez már leírtam miért, plusz még a filmnek a fényképezés sem vészes, úgyhogy egy 60%-t adok neki, ami testvérek között is egy igazságos felállás lenne.

Aki szeplőtlen az akciófilmek világában, annak a film még izgalmas is lehet, mármint történetileg. Nekem pedig maradtak az akció jelentek, de ahogy lenni szokott mostanság, itt sem volt minden a helyén. Egy fotó és rögtön a lényegre térek.

Nos, a történet hihetetlen sablonosága okánt, nem is igazán van kedvem ezen részt kifejteni, de hogy mégis kébe legyen a tisztelt olvasó, elmondom, hogy a film jó nagy részében a konspiráció játszik főbb szerepet, megspékelve némi akcióval, nem rossz párbeszédekkel, meg persze Dél-Afrikát ki ne felejtsem, mert ugye, ott játszódik a film.

Ami isten igazából megölte, kivégezte a filmet, az a operatőr munkája. Ma az a trendi, hogy a kamera rágatásával néző guta ütés állapotába kerüljön és véletlenül se lásson semmit a filmből. Itt sem volt ez másként. Nekem kellet összerakni a képkockákat, mert néha már nem tudtam hol tartunk, ki halt meg, ki élte tul, és hogy merre az arra? Szóval, mivel a stilust én speciel nagyon nem komálom, söt egyenesen rühelem, ennél fogva a film végig nézése felért egy kisebb agykárosodással.

Végül mégis erőt vettem magamon, végignéztem, mert ugye a színészek (Denzel Washington, Ryan Reynolds) nem játszottak rosszul, a jelentek meg pörögtek, volt benne craft, néhány helyszín kifejezetten tetszet (bodéváros). A történetel meg nem igazán foglalkoztam, mert amit el lehetett kliséként sütni ebben a filmben, az elő is fordult. A főleg a filmnek a vége, ami annyira kiszámítható volt, ja, és persze az is, hogy ki gonosz ebben a játékban. 

Védhetetlen értékelés:

A film nálam a kamerás emberen ment el - de ez legyen az én egyéni rigojám, ettől még másoknak bejühet ez a árcomba tolnak mindent minél több képkockát generálva. Végül is nem olyan rossz, egy közepesnél kicsivel jobb iparosmunka, habár nem a legjobb zenei aláfestésel. A filmre végül osztva-szorozva nem tudok egy gyenge 60%-nál többet adni.

Mit is mondhatnék, vártam ezt a filmet nagyon, és miután különösebb csalódás nem ért, ezért már megérte megnézni. Azt kell hogy mondjam, Liam Neeson tökösebb mint valaha, mondjuk ezt már bizonyította a Taken-ben elég rendesen. Természetesen a The Grey-ben sem okoz csalódást. Csak súgva jegyzem meg, hogy a film nélküle fele olyan jó se lenne.

A történet egy olajfuró csaptról szól, akik épp a fagyos-didergő Alaszka felé repülnek, mikor a gépük a hoviharban lezuhan, ezzel kezdetét veszi az elemekkel és a természtel a küzdelem, aminek a vége megjósolhatatlan.

Ami eladja a filmet, hogy a túlélők minden reménytelenséggel szemben is, de megpróbálják felvenni a harcok a farkasokkal, mert az ember élni akar, még ha lehetetlen helyzetbe is kerül. A farkasok nem szerepelnek sokat a vásznon, de remekül voltak adagolva a feszültségek, volt hogy alig lehetett látni őket, csak a hangok, a fogcsikorgatás, és a sötétben a két világító számpárokkal néztek szembe a túlélők. Nem szabad elfelejteni, hogy a táj, a hideg, a sivalkodó szél, mind ez egyveleget alkot, hogy az ember egy idő után már-már együtt legyen azzal a maroknyi emberrel, akikről tudni lehet, hogy a helyzetük több mint kilátástalan, a biztos halál vár rajuk.

De akkor mi a gyenge pontja a filmnek? 

A játék idő. Feleslegesen volt ez két óra. Egy másfél órában le kellet volna tudni az egészet, sok volt a lelkizés. A töltelék karakterekről csak csipegetve tudunk meg a motivációkat, ami semmire nem volt elég, főleg nem arra, hogy valami szimpátia kialakuljon a nézőbben és ezáltal sajnálja a halálukat.

Csak egy mondat a végéről, ami szintén felemás lett. Jó, tudom, néhéz úgy befejezni a filmet, hogy mindenkinek jó legyen, meg ezt nem is lehetett értelmesen. Így viszont úgy érzem a film után, hogy igazából se eleje, de vége sem igazán volt.

Nos, a színészek közül ugye már Liam Neesen mindenképp meg kell említeni, mert kitűnően adja el a karaktert. Néhány flashbackel próbálják mélyíteni a motivációját, amit szerencsére nem vittek túlzásban. Van néhány erős jelenete, ahol elhiszed neki, hogy szar a helyzet, ebből kiut nem nagyon van, úgyhogy remény és Isten ide kevés, felkel venni a kesztyűt, másként nem megy. A többiek csak tényleg azért vannak, hogy teljen az idő a párbeszédekkel, meg persze meghalni, mi másért.

The Grey értékelés:

Nos, a film nem váltja meg a világot, de egyszer mindenképp kötelező megnézni, főleg Neeson játéka miatt. Gondolkodtam ponton, de egy nem túl erős 80%-t adok neki, mert mostanában nem sok hasonló filmet láttam, meg egyébként is Alaszkát szeretem, ami nálam nyilván plusz pont.