Na jó, igazándiból nem gondoltam azt, hogy nekem ezt feltétlenül látnom kell. No de, mégiscsak egy filmről, azon belül egy vígjátékról lenne szó, én meg azt szeresem, meg egyébként se legyek már ilyen válogatós.

Csak annyi van, hogy az összes ilyen filmek a nőket egy álomvilágba helyezi, amikor is van egy probléma ( itt a sok vásárlásból adódik a rengeteg adósság), ezt viszont nagy átlagba azért nem kell komolyan venne, hanem csak lelkizünk rajta egy keveset, közben majd jön a gálás lovag, akinek a közben járásával nincs is már akkorra baj, meg mi se legyünk már rest szerencsétlenkedni, meg butának is látszani egy kicsit, ezt így összegyúrjuk és természetesen hát nem mi leszünk az a végén aki még nyer is az ügyön? A nagy lótúrót!

Nincs az a helyzet, amikor mondjuk egy ilyen tartozás, mint amit a főhősnőnk felhalmozott - „vásárolni jó” felkiáltással -, hogy ilyen könnyen megússza. Egyszerűen nincs.

Na jó, végül is az agyzsibbasztás leszámítom, ha be akarom vallani magamnak az igazat még jól is szórakoztam rajta. Meg volt a kötelező mosoly, meg Isla Fishert szeresük(vagy nem?), ugye, de hamár így szóba került akkor inkább ajánlok egy nézhetőbb, még férfiaknak is vállalható darabot, mégpedig a Mindenképpen talánt.

Hogy a történetet még nem mondtam el? Hát lássuk. A sztorinak a lényege, hogy van egy nő, aki kis korától kezdve mindig is arról álmodót, hogy ha megnő akkor milyen nagy vársárlási orgiákat fog tartani. Ez termesztésen be is következi, minden fizetését elveri a ruhára, táskára, meg cipőre, mert ezek ugye elengedhetetlen kellékek. A munkahelye csődbe megy, ős is, ezért jelentkezik egy magazinhoz, csaknem annak veszik fel aminek ő akarta....

Végül is, nem volt itt akkora gond. Nézhető. Muris is, meg a mosoly faktor meg van, úgyhogy egy 60%-ra simán jó volt.
 

Sokaknak csalódás volt a film, amit én meg is értek, ugyanis minden filmkedvelő aki bővebben utána olvasott miről is van itt szó, annak találkozni kellett Michael Bay (producer), vagy David S. Goyer (rendező, forgatókönyv) nevével. Ugye sokunknak nem kispályások, ezért is reménykedett a többség, végre áttörés lesz horror fronton, megtörik a lejmenet és kapunk egy jó történet köre gyűrt félelemmel, feszültséggel operáló, igényes, tömény félelem orgiát. Valószínű nem kell senkit sem kiábrándítanom, de nem sikerült, sőt sokan egyenesen gázosnak, vagy rossznak ítélték meg a felhozatalt. Én viszont azon a véleményen vagyok, hogy simán beleillik a mostani trendet követő horrorok közé, így nekem spec. nem volt akkora csalódás.
 

A történetből a legjobb hogyha semmit nem árulok el, hiszen nem tenne jót a filmnek. Minden elcsepegtetett morzsa ront a renomén. Helyette inkább megemlítem a rendezőt, David S. Goyer személyében, akinek a fogatókönyvet is köszönhetjük. Inkább az írásban jeleskedik, ő írta a 21. századi Batmanneket, de a múlt századból megemlíthetném a Penge trilógiát.

A horrorok között átlagos, nem mondanám rossznak, inkább szürkének. Az a legnagyobb gond, hogy sok embert nem elégíti ki már a hirtelen megjelenő gyerek szellemek, ezt megspékelve valami éles zenével. Mert, tudod hogy ez következik, fel is vagy rá készülve, úgyhogy valami újat, frisset kellett volna ide hozni, ami valljuk be őszintén nem sikerült. Még valami. Nem árulok el azzal nagy titkot, hogy a történet, mint ötlet nem volt elvetélt, sok jó is kisülhetett volna belőle, viszont azzal a készítők is tisztában voltak, hogy nem tudják megdobni a produkciók eredetiséggel, ezért kasztingoltak egy jó popóval megáldok színésznőt (Odette Yustman), ezzel egy jót kampányoltak, lesz ami lesz alapon. Nem árulok el nagy titkot, de valószínű hogy sikerrel.

Nos, egy valamivel érdemes tisztában lenni, hogy a klisék erősen burjánzanak (azért akad egy-két jó megáldás, csak kevés), szinte minden előtt poén megtalálható benne, ezért is tényleg azoknak ajánlom, akik horrort akarnak látni, de nem vár semmilyen újdonságot, akkor talán nem marad utána rossz szájíz.

50%
 

Megint az van, hogy többet vártam, erre meg nem csalódnom kellett! Mostanában így van ez, több filmnél az volt a hiba, hogy előre felértékeltem valami oknál fogva, a nagy várakozást meg követi a csalódás. Politikai film (vagy mi a fenne), ami igazándiból nem szokott meghatni, de mivel Clive Owent szeresük, ezért üsse kő, legyen ilyen nap is.

A történet nincs sok kedven kielemezni, ezért bemásolom ide(aki kíváncsi olvassa):

„A világ maffiózóinak és zsoldosainak egy közös főnöke van: a pénz. Feltétlen engedelmességet, teljes hűséget követel, cserébe sokat ígér, de sosem őszinte. Az Interpol ügynöke és egy manhattani ügyész azonban azt hiszi, az igazságnak is van esélye: mindenre készek, hogy leleplezzék a világ egyik legnagyobb hatalmú bankjának sötét üzelmeit. Az első nyom, az első bűncselekmény leleplezése után folyamatosan göngyölítik fel a szövevényes, összefonódó ügyeket Berlintől Milánóig, New Yorktól Isztambulig: de üldözőből hamarosan üldözötté válnak. Ellenfeleiknek semmi sem drága, és mindenre hajlandóak, hogy megőrizzék illegális forrásaikat.”
(by filmkatalogus.hu)

A helyzet az, hogy ebben a filmben Clive Owen-el nem tudtam mit kezdeni. Meglátásom szerint az a sótlan, nem igazán kemény akta tologató szerep nem igazán passzolt neki. Ugyan is, állítólag – most tudtam meg a filmben - az Intelpor berkein belül nincs lövöldözés, csak akta tologatás, meg ha sikerül valami infót találni a zavarosban halászás közben, azt kötelesek közölni az adott ország rend őreivel. Szóval Clive nincs kiképezve közel harcra, így a fegyver is viccesen állt a kezében, főleg egy múzeumos jelenetnél. Na ott, röhögni támadd kedve, olyan szinten rossz, átgondolatlan volt a koncepció, hogy a kisebb kacaj ült ki is az orcámra.

Gondom volt a motivációval, ugyanis nekem az indokok lógtak a levegőben, nem érzékeltem miért is kell ez a nagy felhajtás. Egyébként ezt betudom annak, hogy az egész ügyet kivitelezésben nem igazán sikerült jól elkapni, hisz ennék pörgősebb és keményebb Clive Owen-t is kaphatunk volna egy feszesebb filmben. (Ugye mindenki emlékszik még a Golyózápora?) No, de legyen valami pozitív is. Neomi Watts viszont jó választásnak tűnt, legalább jó társa lett Owennek, meg egy piros pont, hogy nem erőltették a összebújós fonalat. Viszont nem mehetek el még szó nélkül, ami a legjobban idegesített az egész film alatt: a zene. Kérdem én, miért kellet ilyen lüktető, vagy pulzáló zene? Olyan szinten irritált, hogy az hihetetlen.

Szóval, nem egy erős alkotás, inkább egynek elmegy vonalat erősíti. Azt nem mondanom hogy felejtős, akinek kenyere az ilyen összeesküvés elméletekre hajazós „komédia” nyugodtan tegyen kísérletet, hátha más vélemény formál meg mint én. Nekem viszont most felejtős lesz, mert biztos nem így akarok emlékezni az előbb ecsetelt főszereplő úriemberre.

60%

Nem igazán számítottam semmire, mikor elhatároztam, hogy bepróbálkozok vele. Egy, nem nekem valók már az ilyen stílussal nyomuló filmek, kettő, de mivel a fene jó dolgomban nem tudtam mit csinálni, így megadtam a filmnek és magamnak azt a lehetőségek, hogy hátha gyermeki lelkem a felszínre tör és a szórakozás magas falait fogja súrolni. Mit mondjak, nem csalódtam akkora nagyot. Habár, most mondom, a film rengeteg régebbről ellövöldözött jelenetet, lerágott csontot tartalmaz, főleg az idősebb korosztálynak, de mégis kell a mostani csemetéknek is adni valamit, mégsem lehet, hogy itt van büdös kölök, nézd azt a húsz éve is szar volt filmet.



A történet. Kért testvéről szól, egy fiúról és egy lányról, meg a kutyájukról, meg még több kutyáról. (Ja nem is mondtam, kutyás film.) Árvák, így nevelők szülőkhöz kerültek. Nem valami nagy „agysebészek” a mostohák, meg kisebb terror is jellemzi a minden napokat. A kutyákat meg élből utálják, így nem marad mást választás, minthogy találni kell egy olyan helyet, ahol el tudják rejteni a kutyájukat. Az egy blökikből viszont több blöki lesz, ami nekik semmi jót nem fog jelenteni.

Egy valami nagyon tetszett, az pedig a fényképezése a filmnek. Kellemes hangulat alakult ki a film alatt, ami azért is jót tett az egésznek, hogy a nem igazán acélos történetet mégiscsak kompenzálni kellet valamivel. A zenével se volt probléma, nagy átlagban jól csendültek fel. Ami viszont több erőfeszítést igényelt volna a készítőktől, az az, hogy több humor visznek az egyes jelenetekbe, mert mégiscsak adott volt a magas labda, mégsem sikerült eltalálni. Több volt ebben és arról sem vagyok meggyőzve igazán, hogy a kölök is feltétlen azt fogja mondani, hogy jól szórakozott, és nem aludt be azon, hogy éppen hogy oldja meg a kisgyerek a kutyák által okozott salakanyag eltávolítását, vagy miként tanulja meg a kutya, hogyan kell ráülni egy WC deszkára?

Ha nincs mit tenni a kölökkel, ez a film alkalmas arra, hogy oda szegezze a figyelmét a tv elé, addig sem zavarja a csendet, mi pedig, ha akarjuk megnézzük, vagy ha a család össze ül, akkor akár megkaphatjuk a nagy fater horkantásait bónuszba. Köszöntem a figyelmet, a további szép napot.

60%