Tejes megrökönyödve olvasom, hogy ez aztán a vígjáték, meg azt is, hogy nem is olyan jó, mi nem jó, egyenesen vállalhatatlan. Azt kell, hogy mondjam, mind a két véleményben van némi igazság, de hogy melyik az igaz, a kép után utána járunk.

Nézzük először a történetet: négy fiatal, egy esküvő, a problémák tárháza, amik egy birkában csúcsosodnak ki teljes mértékben. Nos, kb erről szól a film, meg a poén hegyek többsége, ami alpári, megbotránkoztató és erre még undorító is, de simán lehet rajta viháncolni, természetesen módjával. A négy fiatal közül a legnormálisabb megismert egy ausztrál lányt és a rövid ismertség után össze is házasodnak. Így a négy jó barát - a drogos, a kis Hitler, a hőszerelmes - elindulnak a haverjuk legnagyobb napjára, az esküvőre. Perszer egy kis kitérő ott, egy kis legénybúcsú amott, az após szent birkája máris óriási láncreakciót indukál a barátok és a násznép között. 

A film nagyon beteg, mondjuk ebből kifolyólag nem is mindenkinek jönnek be a morbid humor eme formái, így korlátozottan merem ajánlani. Személy szerint nem szórakoztam rosszul. Nem az a fetrengős humort nyomó valami (mondjuk meglehet, hogy valakinél igen), nem is a visszafogottság jellemzi, de voltak pillanatok a filmben, mikor rendesen röhögtem a srácok hülyeségein. Tele van az egész csavarlazítós jelenetekkel, szövegekkel, néhol még párbeszédekkel is, ezért meg is lepődhetem magamon, hogy ennyire lekötött az egész.

Harmadnaposok értékelés:

Nyilván nem az évtized vígjátéka, de egyszer meglehet nézni, persze, aki bírja a morbid humort. Szerintem nem rossz film, lehet rajta röhögni, ezért egy 70%-ra gondoltam.

The Rock a fotókon, meg néhány haverja a forgatásról.

A trailer alapján kapunk egy elég ütős rablásos filmet. Illuzionista (bűvész) csapat járja a világot, közben nemcsak a nézőket szórakoztatják, hanem ahol megfordulnak néhány bankból ki is bűvészkedik a pénzt. Az előzetes alapján jöhet a film ezerrel, főleg ilyen szereplő gárdával: Jesse Eisenberg, Mélanie Laurent, Mark Ruffalo, Morgen Freeman, Isla Fisher és Woody Harelson.

A filmet Paul Feig (Bridesmaids) rendező jegyzi. Bridesmainds? Honnan ismerős ez nekem? Ja, meg is van, a rikácsolós csajok, a női Hangover, vagy mi a szösz. Az a film nekem nem jött be úgy igazán, pedig dicsérték agyba-főbe, de Feig mostani darabja érzésem szerint hasonló minőséget fog képviselni a Bridesmaindsal, ami gondolom jó hír. Szóval a főszerepben Sandra Bullock, mint FBI Special Agent, aki kap egy tejesen hülye társat, akivel értelemszerűen egyik hülye helyzetből kerűl a másikba és nagyjából erről fog szólni a vicces jelenetek többsége. Nevetünk?

A Total Recallel az a baj, hogy nem remakeként kellet volna marketingelni, hanem egy olyan filmként, aminek semmi köze az Arnold Scharzenegger féle eredeti változathoz, akkor talán egy kis siker ki is nézett volna, így viszont, hogy "van mihez hasonlítani" nagyon kilóg az a bizonyos.

A film története valami olyan, amit nem nehéz megérteni, mégis sikerült annyira hülyén előadni, hogy még mindig fáj a fejem a zagyvaságtól. Össze-vissza random hülyeségek egymásra dobálásából jött az ki, hogy Doug Quaid / Hauser valami nagyon kemény kém, akinek volt valamilyen küldetése, ami befuccsol (vagy nem, kinek hogy), ezért elveszik az emlékeit, adnak neki újat. De az emlékek álmok formájába fel-fel bukkan, ezért az állfelesége le akarja puffantani a konyhában. Nem mondok többet, mert aki addig nem látta, annak nehogy eláruljak valami lényeges információt, mert még az kis élmény is elvész.

A probléma továbbá, hogy a forgatókönyv egyáltalán nem tartalmaz értékelhető párbeszédet, sekélyes hülyeségek hagyják el a színészek száját (főleg a lázadók főnökét). A jelenetek minőségi is hagy némi kivetni valót maga után, mert néhol tényleg nagyon látszott a CGI, bár ez lett volna a legnagyobb baj. Színészek megkapták a gázsit, ennek örültek, viszont a munka nyűgjeit nem igazán vették a vállunkra, talán Colin Farrelről hitem el a kémes mesét, de Kate Backinsale a latexet lecserélte farmere, de ugyan azt csinálja mint vámpírként és Jessica Biel is szájtátva enyelgi végig az egészet. 

Az emlékmás értékelés:

Kezdetekben mikor néztem az elős trailert sokkal jobb filmre számítottam. Azt gondoltam, hogy remaként nem fogja megütni az eredetit, de azért némi minőséget elvárt az ember. Külön sci-fi akcióként egynek elment, de hogy örök klasszikus nem lesz az biztos. 

Nem is olyan rég azon gondolkodtam, hogy mi lenne az az akció film amit feltétlenül megéri előkapni a porosodó polcról. Egy gyors mozdulattal fújtam egyet a por lepte dvd borítón, nem is haboztam tovább, dugtam is be az lejátszóba, had szóljon. Nyert az igény, végre egy jó akció filmre vágytam, mert mostanában már sok képregény feldolgozástól az ember gyomra kezd görcsbe rándulni. Talán túlzások nélkül állítható, hogy az elmúlt évtized egyik legjobb akció filmje. Az Áll/Arc kemény férfias film, kemény csávókkal, tökös akcióval.

Van olyan aki nem tudja, ismeri a történet? Igen, gyorsan szégyellje össze-vissza magát. Na, jó nem kell ezért kolostorba vonulni, nem olyan nagy bűn ez, könnyen orvosolható. Azoknak akik elmulasztották volna e remek darabot megnézne, elmondom, hogy a történet hihetetlenül gyenge. Ebben az égadta egy világon semmi logika, semmi valóság, semmi említésre méltó nincs. Szóval a sztori miatt aggódok megnyugodhatnak, mert rossz. Bűn rossz. Nem rugózom tovább rajta, haladjunk. Szóval van a rossz, és igen, nem trafálsz mellé, van még a jó. Egyik a zsaru, a másik meg profi gyilkos. Nem komázzák egymást, nagyon nem. Egy szép napon a sors úgy hozza, hogy arcbőrt (ne csodálkozz, nem tévedés) cserélnek (igen itt pofám nekem is leszakadt), a jóból rossz lett, rosszból pedig jó. Tudom, bonyolult, de valahogy mégis rém egyszerű is. 

Az látható, hogy nem a történet miatt mondtam, hogy ez a film az elmúlt évtized egyik, ha nem a legjobb akció filmje. Ami mégis arra predesztinálja, hogy ilyen titulussal dobálózzak, az nem más, mint az akció jelenetek minőség, ami még manapság is megállja helyét. Remek lassításokkal adja tudtunkra, hogy itt többről van szó, mint egyszer nézhető tucat filmről. Mivel a snittek olyan mértékű lassúsága lehetővé teszi, hogy az robbanások, a közelharcok minden szegletét alaposan megvizsgálva tudjunk egy isteneset csettinteni és olyan magvas gondolatokat fogalmazni, hogy manapság, a huszonegyedig században miért nincsenek ilyen filmek? Ami még fontosabb, hogy miért is nincs rá igény. Helyette burjánzik a vámpír szerelemek, pfuj.

Mi emeli még az akció filmek panteonjának csúcsára?

Keresve sem találhatok volna jobb páros a vászonra, mint John Travolta és Nicolas Cage. Manapság jobb napokat is megélt színészek, akkor még színészi pályájuk csúcsán hozták ki magukból a legjobbat. Nos, nem ment volna nekik ez a remek teljesítmény John Woo rendező nélkül, aki megalkotta a lassítás művészetét, amit nagyon is jól tett. 

Eddigiekből is láthatjuk, hogy a film nem piskóta. Amit még mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy Hans Zimmer zenei aláfestése kitűnő példája annak, hogyan lehet egy jelenetet még annál is jobbá tenni, mint ami valójában lenne. Remekül simul a filmbe a zene, és mikor felállsz végen olyan tökösnek érzed megad, hogy a legnagyobb kemény csávót is széjjelfejelnéd minden gond nélkül. Csak meg ne csináld, mert annak biztos nyolc napon túl gyógyuló sérülés lenne az eredménye, meg szívó szálal kapnád a levest, ami kerülendő.

Az értékelés ellőt hallgassunk egy kis soundtracket:

Ál/Arc értékelés:

Nem tudom ki hogy van vele, de én ma nagyon is hiányolok egy ilyen akció filmet. John Woo nem tudom mit csinál, de össze ebrudálhatna egy díszes társaságot megint és rendezhetne megint egy ilyet, mert az nem kicsit tetszene, még most is. Simán megy rá a 90%, ami csak azért nem száz százalék, mert ugye a történet nem acélos, minden más viszont több, mint remek. 

Teddy maci a málnásban. A film kegyetlen lett. Csak nem jó értelemben. Mivel sikeres lett, gondolom lesz valami hasonló elvetemült folytatás, mert az valami hihetetlen gagyi. Ettől függetlenül röhögtem rajta. Emberek nem hiszem el, de annyira szürreális, nem e-világi, hogy valaki egy macival éljen együtt, hogy azt kell mondjam a film végül is vicces.

Nos, a történet benne van a bekezdésben, úgy hogy most ezen részt nem feszegetném tovább, viszont arról mindenképp szeretnék szólni, hogy alap esetben, az olyan filmeket, amik tele van altesti poénokkal, és trágárkodással, azt nem nagyon szoktam komálni. Itt is zörgött a léc, de valahogy elfogatható mértékben volt jelen, még akkor is, ha néhol nem kellet volna ennyire erőltetni.

Két főszereplőt még mindenképp ide vésem. Mark Wahlberg, aki nekem annyira nem szimpatikus, mint színész, nem tudnám megmondani miért. Itt nem játszott rosszul, mondjuk megerőltetnie sem kellet magát. Mila Kunis meg nem lehet nem szeretni, bár ugye ő az aki minden filmben szinte ugyan az hozza, de azt nagyon - jól mutat a vásznon. Azt még nem tudtam eldönteni, hogy a színészethez, mint mesterséghez mennyire ért, de annyi baj legyen. Majd elfejtettem, a fő-fő szereplőt, az animált Tedet, aki ossza az észt, mindent tud a csajokról és meg is csinálja őket, plusz állandóan be van szíva-lőve, úgyhogy az élet szép, nem igaz. Ja és ő a legkirályabb sztár, mert ő az a maci, aki egy gyerek kívánsága okán életre kelt, így simán közlekedik az utcán, talk showban szerepel és munkát is vállal, bár azt csak kényszerből.

Ted értékelés:

Nos, a film vállalható, viszont a trágárkodást és a fingás továbbra sem jön be, mint humor forrás. Ötlet viszont kreatív, még ha filmként nem minden momentumában állja meg a helyét, közről-végről elvoltam vele, főleg azért is, mert mostanában nem igen láttam jó vígjátékot, úgyhogy egy 70%-t rá dobok, de többet nem.