Igazság az, hogy a film jó is, meg nem is. Ugyanis, a sztori szempontjából sok újdonság nincs (halottnak hit katona, aki még sem az), de a megvalósítás valahogy jócskán a pozitív intervallum emeli a filmet. A színészi felhozatal sem utolsó szempont, ugyebár. Sőt, ha még jól is játszanak.



Vannak esetek, mikor már nincs vissza út, de a családod miatt még a lehetetlen is bevállalod, átkapcsolsz a túlélő üzemmódba, nincs olyan, amit nem tehetsz meg, hisz haza kell menned. Ez fogalmazódott meg Sam fejében, mikor fogságba esik Afganisztánba. A felesége és a gyerekei viszont azt hiszik, hogy nem tér vissza többet, hisz halott, a fekete bárány testvér előre lép, és próbálja átvenni a halottnak hit családfő szerepét.

Még nem mondtam, de az egész film alatt érezni egy alap feszültséget, ami végighúzódik az egész családon. Remekül mutatják mik azok a mozzanatok, mikor hazatér a hatolnak hit katona, és senkinek nem tudja elmondani, miken ment keresztül, milyen bűnt kellet elkövetnie ahhoz, hogy túlélje és haza jöhessen. Mikor meg itthon van végre, egy idegenek érzi magát, nem tudja eldönteni elárulták-e, megcsalták-e? Szembe fordul az eleségnek hit családjával, nem hisz a feleségének sem, és a lányaival is ellenségesen viselkedik.

A színészek kiválasztása tökéletesen történet. A sittes testvért, aki éppen szabadult a börtönből, Jake Gyllenhaal jól játszotta. A patrióta katonát, Tobey Maguire (Spider-man), meglepően jól formázta meg, habár az elején voltak kétségeim, de a végén, mikor elszakad a cérna, ennél jobban nem hiszem, hogy át lehetne adni a feszültséget a megviselte katonát képeben. A feleséget a kitűnően hozza Natalie Portman, akit anya szerepben is jó látni.



Szóval a film, nem rossz, sőt egyenesen jónak mondható, habár a világot nem váltja meg, de a színészi játék erős, főleg, hogy mondtam is Tobey lepet meg, de a többiek is jók voltak. Szóval merem ajánlani, annak, aki eddig nem látta volna.

80%
 

Erről hosszasan már sok helyen kifejtették a véleményüket, ami vagy pozitív, vagy adott esetben negatívra sikeredett. Sajnos nekem is az utóbbihoz húz a szívem. Ugyanis, nem kötött le, sőt, inkább azt éreztem, hogy kár volt erre eltölteni az időt, ami egy Oscart kapott filmnél több mint necces, szerintem.



Talán az volt a baj, hogy jó bő két órában akarja elmondani a rendező, hogy milyen egy bomba szakértő élete a terepen, mikor az életét kockáztatva próbálja hatástalanítani a bombákat. Csak ebben a témában nem sok van, ez látszott a filmen is, mert csak ismételni tudta magát. Kapnak egy fülest, kimennek, hősködik egyet a főnök (mert ki a fasza gyerek, ha nem ő), majd újabb hívás, oszt ennyi. Jó, a rendezéssel nem sok bajom volt, nyilván nem lehetett kihozni belőle ennél többet, főleg azt nem, hogy feszes legyen, legyen valami története az egésznek, egy cél, amiért a néző is izgulhat. Ilyen csak addig volt, míg ismételgetheti magában, na ugyan felrobban-e a bomba, vagy nem, de azért titokban tudta, hogy úgy sem fog.

A rendező Kathtyn Begelow, James Cameron volt felesége, akivel ugye csatában volt az Oscarért. Most már tudjuk, hogy a női rendező zsebelte be a díjat a rendezésért, sőt még a legjobb filmért járó díjat is elvitte A bombák földjén. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de szerintem, ez a film így ebben a formában nem érdemelte meg. Az Avatar meg hiába volt nagyságrendekkel jobb film, nem kaphatta meg, így kizárásos alapon maradt ez a megoldás.

Különösebb gond nem volt a színészi játékkal, csak néhol éreztem túljátszottnak. A főszerepben Jeremy Renner, akiről eddig olyan sokat nem lehetett hallani, de nyilván majd most megnyílik előtte a lehetőség. A mellékszerepekben játszó színészek, az ilyenkor szokás körmeneteket játsszák el (az egyik rájön, gyereket akar, de előtte még teljesíteni, amit a haza kíván, meg persze itt van egy porban fingó beszari jankó, aki inkább nyávog, meg a problémát okozza, mintsem a küldetés sikerét lendítené előrébb).

Szóval a film összességében nem nyerte el tetszésemet. Ha nem kapta volna meg a díjat, akkor azt mondanám, hogy egy jó iparos munka, egy női rendezőtől (mondjuk ez már önmagában kuriózum), de így többet várt az ember, valami pluszt, de itt semmit nem éreztem, ami eme hiányt ki tudta volna tölteni. És nem rángásuk már a kamerát, mikor filmezünk, könyörgök, ahhh.

70%

Vietnámról szóló film, hát igen, volt már egy pár hasonló, de lett még egy, én meg most megnéztem, jó is volt, de azért annyira nem, hogy a nagy elődöket maga alá gyűrje (pl. Szakasz). A film azt próbálja bemutatni, hogy milyen nagy hősnek kell lenni ahhoz, hogy a fronton ne szard össze magad, ha szembe kerülsz egy vietcongal. Persze amerikai hősei csak gyaknak, követik a parancsot, meg hullnak mint a legyek, csak a filmből az nem derül ki, hogy mire is volt ez jó, pedig még egy fényképész-firkászt is importáltak a harcmezőre, hogy ha lesz ideje, akkor keresse már meg mi értelme van az egész durvulásnak?



A válasz nem meglepő módon számomra nem derült ki, csak utána kell néznem, hogy mi is történt akkor? A szerepek kiosztásánál Mel Gibson beválogatásért ötös jár, jól játszik, jól adja az elkötelezett keresztényt, családost, a hőst, a harcmezőn félelmet nem ismerő katonát, aki soha nem hagya ott pajtásait, még akkor sem ha parancsot kap rá. A többi katonát a dráma véget ellátták feleséggel, adott esetben gyerekkel, hogy nagyobbat üssön, ha a taxis kolléga kihozza a távíratott a sajnálatos eseményről. Végül is nem volt olyan rossz ötlet, hogy két fronton is ment a közdelem. Otthon az asszonyok izgulhattak, tarthattak kupaktanácsokat, miközben a férjeik a hozza nevében tettek életük végére pontot.

A film sokkal nagyobbat is üthetett volna, ha a drámázást nem viszik túlzásba. Még a vietcongokat is érző embereknek mutatták be, ami biztos így is volt, csak vicces, hogy simán lelövik, lebombázzák őket, de utána magasztalás megy erősen. De ha lehántoljuk drámát, akkor viszont a harc az rendesen kidolgozott, ropognak a fegyverek, ami természetesen minél realisztikusabban találnak célba az ember puha testében.(Csak kérdezem: akkor nem volt olyan felszerelés, hogy védi valami a mellkast, mert így kimenni lelövetni magamat, hát elég neces.) Csak egy gond van, mégpedig, hogy annyi film készül már ilyen témában, hogy az sokat látott nézőnek nem is hat már olyan erősen az idegrendszerére. Nem ütnek meg annyira az események, hogy azt tudja mondani, mekkora szörnyű dolog ez a háború.(Vagy csak én vagyok így ezzel, nem tudom?)

Randall Wallece rendező próbált egy háborús drámát összehozni, ami nem lett annyira rossz, sőt akár elég jó ahhoz, hogy simám végignézze az ember, és elismerően tudomásul vegye, hogy ez is megvolt, de csaknem ért el akkora hatást, mint amit adott estben kellet volna. De, ha nem akarok csökönyös lenni, akkor meleg szível ajánlhatom, talán Mel Gibson játéka, meg a harci jelentek miatt megéri megnézni.
 

70%