Erről a filmről tulajdon képen nincs mit mondani, mert egyszer meglehet tekinteni, többet meg úgysem fog senki se rá nézni. Egyébként nem volt rossz, teljesen Odaát filling az egész. Úgy is fel lehet fogni, hogy egy hosszabb eresztésű Odaát. A képi világ is nagyon hosonló.



A történet szerint van öt fiatal akinek természet feletti erejük van, és ahogy az lenni szokott az egyik hatalomra akar törni, és termesztésen a többi nem engedheti, így küzdeni kell minden erejükkel, hogy felvegyék a gonosszal a harcot.
Tényleg semmi esztra a film, de talán pont ez ami segít neki, mert folyik a történet, és te is haladsz vele. Az nem mondanám, hogy untam a dolgot, és nem volt semmi kéztettes arra, hogy ez talán most nem kéne. Az se tudom mondani, hogy nem lettek volna a jelenetek kidolgozva, és minden elismerésem, mert a feszültség nagyon jó volt adagolva, ami nagyon is segített az egész produkción. A végével azért volt gondom, olyan erőltetettre sikerült, de mindent összevetve, nincs semmi probléma a filmmel, nyugodtan meg lehet nézni, aki vágyik egy kis Odaát utánérzésre.

Hosszabb, és kicsivel bővebb kritika, talán holnap, de nem ígérek semmit, mert igencsak be vagyok havazva.

Ez az a film, amit nem igen híresztelte a kutya se. Arra alapozom azt a merész kijelenést, hogy nem hallottam róla, de ez lehet az én gyengeségem. Sikerült nagy nehezen bepótolnom, és most írni róla. Nem fogok nagy titkot elmondani, de ez a film úgy cool ahogy van. Remek színészek, történet, ami nem kis mosolygós dolgot tartalmaz (annak ellenére, hogy a nem kimondottan vidám), és nem utolsó sorban a zene, ami ötösé varázsolja.



A történet egy lecsúszott lányról szól, akit tulajdon képen nem szeret senki, csak a barátja, de ő elment katonának, így egyedül egyenesen vezet az útja a drogok, pia felé, és bulik hevében fűvel-fával lefekszik. Ilyen állapotban találja meg egy öreg visszavonult blues énekes, és fogadja magához, és elhatározza, ő ha törik, ha szakad, rendes jóravaló teremtést csinál belőle. Mivel nem is veszik olyan komolyan a dolgok a film készítői, ebből a szomorú történetből lesz mégis egy kicsit vidám prezentálás.

Olyan színészekkel adják el, mint Samuel L. Jackson, aki most kitett magáért. Azt hiszem énnél hitelesebben nem lehetett hozni a lepukkant, magába fordult, egyedül élő énekest, akinek csak ez az egy alkalma marad az életben, hogy segítsen egy elesett lányon, és valamilyen megbocsátást nyerjen eddigi bűneiért, amit elkövettet. A lányt nem más, mint Chistina Ricci játssza, és nehogy azt higgye valaki, hogy rosszul. Nagyon is jól. Nem sok csajról mondható el, hogy ilyen „lepukkant” állapotban is vonzó tud maradni. 
Mint a barátja szerepel Justin Timberlake is, akit mint énekes nem nagyra tartok, de mint színész kicsivel többre, ettől függetlenül ő a leggyengébb láncszem a gépezetbe.
A zene, ami nélkül szinte nem is érne semmit, beleépítve a filmbe, egy nosztalgiára készteti a nézőt, nem kis hatással, mert mindig jó régi korok nagyságait hallgatni.

Van benne néhány jelent, amin konkrétan kacagtam, pedig nem egy vígjátékról beszélünk. Szerintem a címből is kiderült, a lánc központi szerepet kap, és ebből aztán lesz egy jelent a filmben, ami nem kicsit volt fun. Nem akarom elmesélni, mert aki még nem látta annak elrontanám az élmény, aki látta, úgy is tudja miről beszélek.

Valaki látni akarja, hogy legalulról, a legmélyebb gödörből is ki lehet mászni, csak tudni kell segítséget elfogadni, és megtanulni hagyni, hogy a dallamok vezessenek, erőt adjanak, akkor az ő filmje lesz. És el kell tudni fogadni azt a tényt, hogy mindenki ér valamit ebben a világban, nincs olyan ember, akin ne lehet segíteni. Nem sok ilyen alkotás van, amire azt tudom mondani, hogy maga nemében majdnem tökételes.
Mindenkinek csak ajánlani tudom.

90%

Nosztalgia nagyon fontos alapon, elővetem egy régebbi, 2006-s horrort, csak a feltétel annyi volt, hogy nem legyen nagyon gagyi. Jól is emlékeztem, én még most is elvoltam vele, pedig nem most láttam először. A gond csak az, aki nem bírja a brutalitást, és nem a Fűrészen nőt fel, annak nem ajánlatos megnéznie.



A történek nagy vonalakban – közszolgálatosokat visznek agy hotelbe, ami igencsak le van pukkanva, és ott tulajdonképpen a rendrakás, takarítás lenne a feladat, csak ám nincsen egyedül, hanem van ott egy szellemileg romlott pszichopata, aki a nőket ütve szereti, és szemgolyók gyűjtése a hobbija.

Brutalitás a fő vonal, amin végig megyünk, főleg különböző aspektusból kapunk felvilágosítást, hogyan kel az emberi szemet szakszerűen eltávolítani, mert ugye ez a gonosz specialitása. Néhol tényleg durvul a film, de azért nem annyira, mint amit a Fűrészben megszokhatunk.
A kis költségvetés ellenére, a képi világ abszolút illet ide, tényleg sugalta a nyomosztó lékkört, és a lepusztult tárgyi, és emberi szellemet.
Néhány ismert arc felbukkan, példának okáért Racheal Tayler, akit legutóbb a Transformers-ben (így mondjuk ez nem teljesen igaz, meg legutóbb az Árnyképben játszott, gondolom, ezt nem sokat ismerik) láthatunk, mint számítógépes szakember.
Szereplők közül egy emberrel sem tudtam azonosulni, nem izgultam egyik után sem, mindegy volt, hogy élnek vagy halnak. Ez nagy hiba filmben, mert úgy nézed végig, hogy ott van egy elmebeteg, és jobban sajnálod, mint akit lekaszabol.

Essen pár szó, a gyilkoló gépről. Egy kis gondom azért volt vele. Az ilyen elnyomott emberek, szellemileg legalábbis leépült, hogy tudott egy bodybuilder küllemet legyártani magának. Ilyen benga állat legyen valaki sok kitartás szükséges. Neki, hát kitartás nem igen volt. A sok szenvedéstől meg nem lesz valaki ilyen.

Nekem egynek elment, most is meg anno is, nem bántam meg, hogy megnéztem. Ez még jobb horrorokból való, nézhető kategória, úgyhogy csak annyit tudok mondani, aki szereti az ilyesmit, és még nem látta nyugodtam megnézheti.

60%

Isten a tanúm, én igenes szeretni akartam ezt a filmet. Sajnos nem jött be, pedig mident megtettem, küzdtem magammal, hogy igen nekem való ez, meg rá is hangoltam magam, de nem jó. Egész egyszerűen unalmas. Ami egy thrillernél, kimondatlanul is hátrány. Lehet az volt a baj, hogy éjfél felé próbálkoztam vele, lehet a hangulatom nem volt a toppon, amiben lehet is valami, akkor is, most ez gyengécske volt.

A történet annyival el tudom intézni, hogy van neki. Nem igazán akarom lelőni a poént, egyébként nincs sok, mert olyan bárgyúra sikerült, hogy nekem a tantus leeset kb. a negyedénél, úgyhogy senki ne számítson eget rengető logikát igénylő rejtvényre.Hiába próbálkozik a film a tükörben hirtelen megjelenő szellem alakokkal, mert az ilyenre immúnis vagyok. Egész egyszerűen nem ijedek meg, úgyhogy így az ilyesfajta próbálkozás felém teljességgel hidegen hagy.

Gond talán ebből ered, hogy nem sikerül a figyelmet, a feszültséget fenntartani, ami nálam azt jelentette, hogy háromszor álltam fel, közben kapcsolgattam a tévét. Nem kötött le a dolog, hiába ez van. Egyébként a Barátok közt nem is olyan rossz, van benne olyan jó sok színész, főleg a Miklós gyerek, hogy az hogy fúrja Klaudiát, azt mondja szegény beteg. Valami várággal volt a gond, szegény párát lefejezték, és már ezen drámáznak egy hete

Herrison Ford, Michelle Pfeiffer sem mentette meg ezt a filmet, sőt, inkább adták volna oda valami ismeretlen színészeknek, mert ezt amit itt levágtak nem kell sok tehetség. Egyébként a fim anno nem volt bukta, talán ezért is kellet ide Herrison.
Ha összegeznem kellene, meg ajánlani, hogy nézzétek, én most ez nem tenném. Aki látta az eldöntöttek magában megérte-e két órát eltölteni vele, aki eddig nem látta nem veszített vele semmit, talán, ha meg se nézi, akkor sem fog.

30%

Nagy gondba vagyok a filmmel kapcsolatban, mert nem tudom eldönteni, hogy most ez nekem tetszett, vagy nem. De tényleg. Hihetetlen, de ez van. Mert egyfelől az van, hogy nem igazán tud újat mutatni, ellenben, ha az egészet nézem, akkor igen, nem olyan rossz.
Tehát, én megállapodok magammal egy köztes állapoton, és leteszem a lantot azon, hogy lehetett volna jobb is, de így is jó volt.

A történek egy családról szól, akik élik minden napjaikat. Az apa egy jól menő bank számítógépes szakembere, anya építész, van két gyerek, de arra nem gondolnak, hogy figyelik őket, majd az életükre törnek, azzal a céllal, hogy megszerezzék a banki ügyfelek adatait, ezzel együtt a pénzüket.

A sztori átlagosnak mondható, nem tud semmi ujjat felmutatni, de amit elvállaltak a készítők az meg is csinálják, ezért a maga módján nincs vele gond. De ami negatív a dologban, az nem más, mint Herrison Ford. Tényleg nem akarom bántani az öreget, mert elismerésre méltó, amit letett az asztalra, de sajnos, mint mindenki, ő is öregszik, ezért nem áll már olyan jól neki az akciózás. Kicsit olyan, mint amikor valaki túl magas és kilóg a torna sorból, nem is beszélve arról, aki még az egyenruhát sem volt képes felvenni. Ezért furcsának hatott, verekedik, megél olyan izgalmakat, amiket egy ilyen korú embernél a szívleállás minimum. De, annyira azért nem vészes, és fim összhatásán számomra nem ront, talán még egy kicsit jó is volt látni ilyen szerepben, de hangsúlyozom, és innentől megállapítom, Ford nem számítástechnikusnak született, az egyszer biztos. Legalábbis nem hittem el neki, hogy ül egy sötét szobában, és fénysebességgel géppel.
Negatív oldalon Paul Battany se elvenni, se hozzátenni nem tud, rossz fiúnak nem mondanám, hogy teljességgel rossz lenne, de látott már a filmtörténelem nagyobb ívű gonoszt, de amire szánták annak eleget tesz.

Másik kérdés, ami még tisztázásra maradt, hogy feszültség keltésben milyen alapokon fekszik a film? Ilyen thrillernél létkérdés, hogy szinten tud-e maradni, és kitart-e a végig az adrenalin? Sajnos nekem a felénél nem jelentett a történek különösebb hatást, kiszámítható volt, azért a végén izgultam, hogy Ford belene rokkanjon a nagy közdelembe. Féltettem az egészségét, még megroppant volna a dereka, rossz belegondolni.

Egy délutáni könnyed filmnézésre belefér, én elvoltam vele, nem bántam meg a rászánt időt, meg egyébként is, amiben Ford szerepel, úgysem hagynám ki.

60%