Mit is mondhatnék, vártam ezt a filmet nagyon, és miután különösebb csalódás nem ért, ezért már megérte megnézni. Azt kell hogy mondjam, Liam Neeson tökösebb mint valaha, mondjuk ezt már bizonyította a Taken-ben elég rendesen. Természetesen a The Grey-ben sem okoz csalódást. Csak súgva jegyzem meg, hogy a film nélküle fele olyan jó se lenne.

A történet egy olajfuró csaptról szól, akik épp a fagyos-didergő Alaszka felé repülnek, mikor a gépük a hoviharban lezuhan, ezzel kezdetét veszi az elemekkel és a természtel a küzdelem, aminek a vége megjósolhatatlan.

Ami eladja a filmet, hogy a túlélők minden reménytelenséggel szemben is, de megpróbálják felvenni a harcok a farkasokkal, mert az ember élni akar, még ha lehetetlen helyzetbe is kerül. A farkasok nem szerepelnek sokat a vásznon, de remekül voltak adagolva a feszültségek, volt hogy alig lehetett látni őket, csak a hangok, a fogcsikorgatás, és a sötétben a két világító számpárokkal néztek szembe a túlélők. Nem szabad elfelejteni, hogy a táj, a hideg, a sivalkodó szél, mind ez egyveleget alkot, hogy az ember egy idő után már-már együtt legyen azzal a maroknyi emberrel, akikről tudni lehet, hogy a helyzetük több mint kilátástalan, a biztos halál vár rajuk.

De akkor mi a gyenge pontja a filmnek? 

A játék idő. Feleslegesen volt ez két óra. Egy másfél órában le kellet volna tudni az egészet, sok volt a lelkizés. A töltelék karakterekről csak csipegetve tudunk meg a motivációkat, ami semmire nem volt elég, főleg nem arra, hogy valami szimpátia kialakuljon a nézőbben és ezáltal sajnálja a halálukat.

Csak egy mondat a végéről, ami szintén felemás lett. Jó, tudom, néhéz úgy befejezni a filmet, hogy mindenkinek jó legyen, meg ezt nem is lehetett értelmesen. Így viszont úgy érzem a film után, hogy igazából se eleje, de vége sem igazán volt.

Nos, a színészek közül ugye már Liam Neesen mindenképp meg kell említeni, mert kitűnően adja el a karaktert. Néhány flashbackel próbálják mélyíteni a motivációját, amit szerencsére nem vittek túlzásban. Van néhány erős jelenete, ahol elhiszed neki, hogy szar a helyzet, ebből kiut nem nagyon van, úgyhogy remény és Isten ide kevés, felkel venni a kesztyűt, másként nem megy. A többiek csak tényleg azért vannak, hogy teljen az idő a párbeszédekkel, meg persze meghalni, mi másért.

The Grey értékelés:

Nos, a film nem váltja meg a világot, de egyszer mindenképp kötelező megnézni, főleg Neeson játéka miatt. Gondolkodtam ponton, de egy nem túl erős 80%-t adok neki, mert mostanában nem sok hasonló filmet láttam, meg egyébként is Alaszkát szeretem, ami nálam nyilván plusz pont.

Sly nem viccel, 65 évesen szeretnék én ilyen formában lenni.

Kíváncsi voltam, mert sokat írták, hogy Zoe Saldona vékonysága - vas ágyal negyven kiló - okán sokan nem igazán hiszik el, hogy puszta kézzel képes lecsapni a rossz arcokat, maximum lesből. Így van, vicces és komolytalan, de attól még a film nem olyan rossz, legalábbis rosszabbra számítottam.

Gyorsan legyünk túl a történeten. Nos, hát a sztorin nem igazán kell izgulni, mert a készítők sem "izzattak vért", oly egyszerű mint egy bot, és a történet vezetése sem küzd különösen komoly kihívásokkal. Szóval, Cataleya Restrepo (Zoe Saldona) gyerek kora kész katasztrófa, hisz Bogotában megölik szüleit és nagybátyához kerül, ami nagyban meghatározza a későbbi életét, hisz akik ezt tették vele, nem maradhat el büntetés, így mint egyszemélyen hadsereg rendezi át a rossz arcok arcberendezését. 

Ami tényleg komolytalan, mert én sok mindent elhiszek Zoe kisaszanyról, de azt speciel nem, hogy a közelharcban lenyom egy nálánál kétszer nagyobb smaszert, főleg nem puszta kézzel. Mondjuk ezen anomálián gyorsan túljutottam, egyébként sem érdemes ezen sokat agyalni, mert végül is a film halad előre, vannak jó pontja, az akciók sem annyira rosszak, simán nézhető, megkockáztatom van az a szint amikor már szórakoztató is. 

Colombiana értékelés:

Nem ez lesz a legjobb filmes élményed az biztos, de ha megnézed sem veszítesz vele olyan sokat, meg mindegy is, egy 60%-t adok rá. 

 Azt tudjuk, ha egyszer Bruce fegyvert fog...

Nos, ez a mese olyan egyszerű, mint egy faeke, de mégis jó. Jó, mert nem akar sok lenne, a történet egyszerűsége miatt csak nézni kell, a percek meg csak elfogynak, meg a látvány, ami aztán nem piskóta!

A történet mint mondtam is, nem rendelkezik kibogozhatatlan szövevényekkel, attól sem kell félni, hogy az ember elveszti a fonalat. Olyan srácról szól (Tintin - ifjú riporter) aki, ha kicsit esetlen is (ebből adódnak főleg a poénos helyzetek), de helyén a szíve, és a rossz arcok csak meredten figyelhetik, hogyan teszi lóvá őket. Konkrétan egy kincset rejtő hajó rejtélye mozog itt képileg a szemünk előtt, amit természetesen nem porosodhat a tenger mélyen, így meg is indul a "kegyetlen" küzdelem az elemekkel.

Ami nagyon tetszett - nyilván rásegített a dologra, hogy nem akartam különösebben agyalni -, hogy az egész mesének van egy dinamikája, nem hagyja a figyelmet lankadni, oda szegez, és ami tényleg nagy pozitívum, hogy a kivitelezés grafika szintjén pazar. Ha most ilyen, milyen lesz pár év múlva?

Különösebben nem ereszteném bő lére a mondani valómat, de mielőtt az értékelésre rohannánk, elmondom, hogy a filmet Steven Spielberg jegyzi, mint rendező, akinek nyilván a nem eset nehezére a film levezénylése, viszont ettől függetlenül csodát ne várjunk. Nyilván annak nem fog tetszeni, aki eleve abba a korban van és úgy érzi, hogy ciki, másoknak meg azért nem fog, hisz a hemzseg a mese a nevetségesen nevetséges jelenetektől, ami nyilván nem mindenkinek veszi be a gyomra. (Jelzem nekem sem mindig.)

Tintin kalandjai értékelés:

Most én jól szórakoztam, nem igazán éreztem a kaland alatt, hogy el-el bóbiskolnék, kelően lekötött, jókat derültem a bárgyú helyzeteken, szövegeken, úgyhogy egy erős 70%-t simán kiosztok rá, amit nyilván nem fog mindenki osztani velem, de hát így jártam.