Már eleve félek, ha Nicolas Cage mostanában színészkedésre adja a fejét, amit mostanában egyre sűrűbben meg is tesz, amivel sikerült neki olyan mélyre ásnia magát a szememben, hogy onnan már nagyot kell dobbantania, hogy megint komolyan vehető legyen. Na és, mi a helyzet ezzel a filmmel. Nos, meglepődve kellet tapasztalnom, hogy nézhető, sőt maga nagyon egyszerű módján jó thriller.

Lássuk gyorsan a történetet. Nick Gerard (Nicolas Cage) és felesége élik minden napjaikat, mikor az asszonyt egy idegen összeveri, megerőszakolja, a nagyon dühös férj pedig gondolatban párszor eltervezte hogyan fogja a tettest elkapni, azonban neki nem sok eszköze van ehhez. Ekkor bukkan fel egy idegen, aki vázolja neki, hogy majd ők elintézik helyette a fickót, de cserébe, ha kérik, néhány szívességet meg kell tennie. Nick némi húzza-vonna után belemegy a játékba, ami rá nézve a későbbikben nem várt következménnyel jár, ugyanis nem olyan egyszerű ebből a játékból kiszállni, ha egyszer belekerültél a rendszerbe. 

A film nem mond semmi újat, de sikerül végig fent tartani az érdeklődést, ami abban merül ki, hogy kíváncsi voltam, mégis hogy lehet egy ilyen slamasztikábból kikeveredni. Tehát a történet nem bonyolult, csordogál előre, Nick Gerard egyre jobban próbál ellenállni, ekkor döbben rá, hogy ezt bizony elcseszte, mert ezek a fiuk nem szarral gurigáznak, nem élég azt mondania: bocsi, most ezt nem? 

Azt márt írtam, hogy Nic Cage nem tud leállni, ha elétolnak egy forgatókönyvet, ő rögtön bólint egyet, részéről mehet a buli. Nem ez lesz élete legjobb szerepe, de nem is a legrosszabb. Szerepel még a filmben Guy Pearce, aki idén jelenkezet a Lockout-l, ami rém gyenge akció film, úgyhogy most ezzel javított nálam egy kicsit.

A bosszú jogán értékelés:

Nem ez lesz életed legjobb thrillerre, de egy délután be lehet próbálni, legfeljebb itt leszek, akin el lehet verni a port. 60%.

Ez az a film ami jól indult, de a végére nagyon elfogyott.

A történet szerint Irakban kezdünk, ahol egy katona (Zac Efron) harci mezőn meglát egy képet, oda megy, felveszi, közben azt a helyet, ahol állt rakéta támadás éri, így közről-végről de a kép megmentette az életét. A képen egy lány található, akiről semmit nem tud, ezért elhatározza, hogy megkeresi és megköszöni neki, hogy megmentette az életét. Innen sztori kitalálható, minden kliséjével együtt.

Zac Efron mint színész még mindig küzd némi hiányosságokkal, de azt kell hogy mondja, ezek alapján kezdi talán kinőni a tini fiús vonalat, de azért még messze van egy komoly férfias szereptől. Mert a probléma, hogy katonát játszik, aki nagyon kemény, de ez valahogy nem jött át, meg persze a nővel való viszonyát is megrontotta, mert olybá tűnt, mintha gyerek-anya párost láttam volna egymásba gabalyodni.

A film összességében nincs rosszul összerakva, jó, ne várjunk valami eget rengető minőséget, én csak abból indulok ki, hogy sokkal rosszabbra számítottam, de szerencsére nem éreztem, hogy elvesztegetem az életemből másfél órát. A film nézhető, persze annak nem nagyon, aki Zac látványától is epe ömlést kap.

Szerencsecsillag értékelés:

Nos, ilyenkor szoktak jönni egy filmes közhellyel: egyszer nézhető. Nem bonyolult a történet, agyalni sem kell sokat rajta, a nő-férfi kapcsolat kicsit furcsa lehet, de ez már leírtam miért, plusz még a filmnek a fényképezés sem vészes, úgyhogy egy 60%-t adok neki, ami testvérek között is egy igazságos felállás lenne.

Ez a film borzasztó. Az kiderült már ez első pár percben, hogy a célközönség nem én vagyok, hanem éntőlem sokkal, de sokkal fiatalabb korosztály. Próbáltam olyan szemmel nézni és arra az elhatározásra jutottam, egye-fenne, mégsem oly rossz ez, csak jól kell hozzá állni.

A történet benne van a címben, utazás a rejtélyes szigetre. A kaland nem tartalmaz különösebb izgalmakat, néha elcsodálkoztam, hogy mi lenne ha tényleg lenne egy olyan világ, ahol a pont fordítva van minden, ami nálunk kicsi, az ott nagy, ami ott nagy az itt kicsi, vagy ilyesmi. Szóval van egy varázsa a szigetnek, ahol még élni is lehetne, persze csak ha éppen nem akar elsüllyedni. 

Nos, ami jó lehet a filmben, hogy legalább komolyan egyáltalán nem veszi magát, így eleresztenek a egy-két jó egysorosokat, ami ha nem is hangosan, de egy isteneset lehet kacarászni. Plusz, vannak olyan jelenetek (a csaj meghódítása három lépésben) ami felüdülés a többi giccses, majdhogynem kínos jelenetek között. 

A főszerepet Dwayne Johnson bízták, akiről annyit érdemes tudni, hogy minél jobban telik az idő, annál nagyobb darab lesz, viszont ehhez színészi tehetség nem párosul, sajnos. Nos, aki még valamilyen szinten érdekes, ismertebb név lehet, Vanesa Anna Hudgens. Jaj, istenem, nem tudjuk, hogy kicsoda? High School Musical? Na, talán, aha, igen, pontosan az a csaj. Na, miután ez megfejtettük, még megemlítem, hogy Michael Caine is tiszteletét teszi a produkcióban. 

Utazás a rejtélyes szigetre értékelés:

Ha gyorsan akarom verdiktet elmondani, akkor az elején már megemlítettem, a cél korosztály nem én vagyok, ezt a filmet gyerekkel, vagy örök gyerekek fogja isten igazából élvezni, ezért én eme magvas boldogság szeleteket az életükből nem akarom elvenni azzal, hogy alacsony értékelésemmel elriasztom őket, így erős késztetés ellenére, egy gyenge, de annál jobban kinéző 60%-t adok rá. 

Aki szeplőtlen az akciófilmek világában, annak a film még izgalmas is lehet, mármint történetileg. Nekem pedig maradtak az akció jelentek, de ahogy lenni szokott mostanság, itt sem volt minden a helyén. Egy fotó és rögtön a lényegre térek.

Nos, a történet hihetetlen sablonosága okánt, nem is igazán van kedvem ezen részt kifejteni, de hogy mégis kébe legyen a tisztelt olvasó, elmondom, hogy a film jó nagy részében a konspiráció játszik főbb szerepet, megspékelve némi akcióval, nem rossz párbeszédekkel, meg persze Dél-Afrikát ki ne felejtsem, mert ugye, ott játszódik a film.

Ami isten igazából megölte, kivégezte a filmet, az a operatőr munkája. Ma az a trendi, hogy a kamera rágatásával néző guta ütés állapotába kerüljön és véletlenül se lásson semmit a filmből. Itt sem volt ez másként. Nekem kellet összerakni a képkockákat, mert néha már nem tudtam hol tartunk, ki halt meg, ki élte tul, és hogy merre az arra? Szóval, mivel a stilust én speciel nagyon nem komálom, söt egyenesen rühelem, ennél fogva a film végig nézése felért egy kisebb agykárosodással.

Végül mégis erőt vettem magamon, végignéztem, mert ugye a színészek (Denzel Washington, Ryan Reynolds) nem játszottak rosszul, a jelentek meg pörögtek, volt benne craft, néhány helyszín kifejezetten tetszet (bodéváros). A történetel meg nem igazán foglalkoztam, mert amit el lehetett kliséként sütni ebben a filmben, az elő is fordult. A főleg a filmnek a vége, ami annyira kiszámítható volt, ja, és persze az is, hogy ki gonosz ebben a játékban. 

Védhetetlen értékelés:

A film nálam a kamerás emberen ment el - de ez legyen az én egyéni rigojám, ettől még másoknak bejühet ez a árcomba tolnak mindent minél több képkockát generálva. Végül is nem olyan rossz, egy közepesnél kicsivel jobb iparosmunka, habár nem a legjobb zenei aláfestésel. A filmre végül osztva-szorozva nem tudok egy gyenge 60%-nál többet adni.

Tényleg nem akartam ezzel kezdeni, de már a magyarok többször bebizonyították, hogy ha cím adásról van szó egész egyszerűen nem megy ez nekünk. A Young Adult-ból Pszichoszingli. Úristen, mi ez a förmedvény. Ki ad ki ilyen fordítást a kezéből, és főleg, ki mondta ki a végső szót, hogy ez jó. No de mindegy, koncentráljunk a filmre. 

Maga a film milyen volt? Hát, közepes. Jason Reitman rendezte, akiről annyit illik tudni, hogy a Juno-val alkotott már jót is, itt viszont nem igazán találta el a fonalat. Simán nézhető, főleg az eleje, a közepénél viszont már érződik, hogy a történet olyan amilyen, belesüpped a klisé mocsarába, kár érte. 

Nos, ha már itt tartunk, akkor lássuk, hogy miről is szol a fáma. Mavis Gray egy sikeres író, aki könyveket ír fiatal felnőtteknek. Ő az aki felvállalta, hogy eltávolodik a régi életétől (az unalmas várostól, emberektől), elmegy a nagyvárosba, ahol férjhez ment, azonban kezdeti sikerek után a dédelgetett álmoknak fuccs lett, az élet összességeben szar, elrepült mellette, a házassága is tönkrement, meg persze ő maga is. Elhatározza, hogy vissza tér szülővárosába, a régi életébe, a régi barátjához, akivel felmelegítheti a ezeréves kapcsolatukat és talán újra megtalálhatja a boldogságot. A bökkenő, hogy a férfinak felesége és gyereke van, de hát ez nem lehet akadály egy olyan embernek, aki a boldogságot hírből sem ismeri, vissza kapja ő még a régi szerelmét. 

A fő karaktert Charlize Theron hozza néhol jó, néhol nem annyira jól. Mert volt ő már ennél sokkal jobb, főleg, mikor lerobban nőt (A rém) kellet játszani. Itt is végül is ezt csinálja, csak nem annyira hitelesen. Olyan karaktert formál meg, aki régen a gimnáziumi évek alatt az unalmas helyiek között volt a helyi vagány, ő volt aki fogta magát, elhagyta ezt a posványos közege, és mikor vissza jött, még most is őt csodálják. Csak erről tudomást sem vesz, pusztító életet él, ráadásul az írói karrierje is vakvágányra kerül.

Isten igazából nem lenne olyan rossz film, csak valahogy nem érzem olyan drámainak a helyzetet, nem igazán éreztem a film egy részénél sem azt a hihetetlen nagy morális dilemmákat. Valahogy nem volt elég mélysége a történetnek. Ami megmarat Theron néhány jó beszólása, meg egy-két kínosan humoros jelenet. És ennyi. 

Young Adult értékelés: 

Nos, ilyen film nem is lehet egyébként istenigazából jó, mert boldog nem igazán lesz az ember miután végignézte, viszont egy 60% megy rá simán, de az is inkább Theron miatt van, többi nem igazán kötött le, őszintén szólva.

Kíváncsi voltam, mert sokat írták, hogy Zoe Saldona vékonysága - vas ágyal negyven kiló - okán sokan nem igazán hiszik el, hogy puszta kézzel képes lecsapni a rossz arcokat, maximum lesből. Így van, vicces és komolytalan, de attól még a film nem olyan rossz, legalábbis rosszabbra számítottam.

Gyorsan legyünk túl a történeten. Nos, hát a sztorin nem igazán kell izgulni, mert a készítők sem "izzattak vért", oly egyszerű mint egy bot, és a történet vezetése sem küzd különösen komoly kihívásokkal. Szóval, Cataleya Restrepo (Zoe Saldona) gyerek kora kész katasztrófa, hisz Bogotában megölik szüleit és nagybátyához kerül, ami nagyban meghatározza a későbbi életét, hisz akik ezt tették vele, nem maradhat el büntetés, így mint egyszemélyen hadsereg rendezi át a rossz arcok arcberendezését. 

Ami tényleg komolytalan, mert én sok mindent elhiszek Zoe kisaszanyról, de azt speciel nem, hogy a közelharcban lenyom egy nálánál kétszer nagyobb smaszert, főleg nem puszta kézzel. Mondjuk ezen anomálián gyorsan túljutottam, egyébként sem érdemes ezen sokat agyalni, mert végül is a film halad előre, vannak jó pontja, az akciók sem annyira rosszak, simán nézhető, megkockáztatom van az a szint amikor már szórakoztató is. 

Colombiana értékelés:

Nem ez lesz a legjobb filmes élményed az biztos, de ha megnézed sem veszítesz vele olyan sokat, meg mindegy is, egy 60%-t adok rá. 

A Frozen az a tipikus horror, jobban mondva nem is, inkább mondanám drámának, amit egyszer nézel meg, de soha többet, viszont erre az egy alkalomra teljesen korrekt darab. Egyébként meglepő módon, mert nem igen fogadtam volna rá, hogy végül, mondjuk ki, tetszeni fog.



Az alap felütés az az lenne, hogy mi van akkor, ha harmad magaddal fennragadsz egy felvonón, miközben a sors úgy hozza, a kutya nem fog rátok nézni egy hétig (ez egy bődületes baromság, síszezonban senki nincs a pályán, na ne), kivéve a farkasokat. Attól a ténytől eltekintenék, hogy az egész film tele van logikátlansággal (nem ugrunk a mélybe, ha magasan vagyunk, meg néha jobb ha körbe nézünk magunk körül, mielőtt hülyeséget csinálunk), mert mégis attól működik, hogy vesztett helyzetben mit tennél, hogyan is cselekszik ilyenkor ez ember...

A film összességében rendben van, dráma van dögivel, pluszba a téli táj sem csúnya. És ami a legfontosabb, hogy érzéseket vált ki ez emberből, hisz ha vannak is hülyeséget - én nem is így cselekedtem volna - át tudod élni, mi történhet az emberrel a ilyenkor, szóval beleélési faktor egy ilyen kis költségvetéssel rendelkező filmtől dicséretes. Úgyhogy, egy erős 60%-t adok neki, ami szerintem teljesen jó, hisz nem hiszem, hogy ha most megnézi valaki, az életben megtenné még egyszer is.

Már megint egy vígjáték, ami nagyon romantikus akkor lenne. Hogy ezek a filmek jók vagy nem, döntse el mindenki magában, a mostan tárgyalt darabunk viszont azért nem jó, mert ilyen már annyiszor láttam, hogy becsömörlés (de hülye szó) teljes mértékeben tünetként jelenkezet nálam, ami nem jó ómen nekem sem, de a filmnek még annyira sem. De azért nem kell szánakozva falnak rohanni, még a kisbabák sem fognak bánatukban felsírni, mert a hűde szerelmes leszek egy délután alatt típusú filmek között még így is vállalható darab.

Szóval a történet nagy vonalakban annyi lenne, hogy Anna (Amy Adams) már nagyon meg akar házasodni, de a hőn szeretet hiper okos faszijának esze ágában sincs igába hajtani a fejét. (Persze addig, míg az érdeke nem kívánja úgy.) Miután a pasija elment Dublinba, ott meg van egy hagyomány, mégpedig, hogy szökőévében a nő is megkérheti a szívé választottja kezét. Így eset, hogy Anna  elindult, belekerült egy jó nagy viharba a repcsije, teljesen máshol szálltak le, a kaland indul: el kell jutni február 29-ig Dublinba. Kérdés: hogyan?

Nem fogjuk kitalálni, de természetesen ilyenkor mindig van kéznél egy jóképű, mogorva, kezdetben unszimpatikus fazon, aki kegyesen felajánlja a szolgálatait. Valami poén abból van, hogy néha alátesznek egymásnak, a nőnek a tisztaság, rendmániája, a férfi némi puritán igénytelenségének ellentettjéből sül ki vicc faktor, ami jó is, nem azt mondom, még mosolyogtam is rajtuk. Amy Adams, mondhatni rutinnal veszi az akadály, nem jelenthet neki problémát eljátszani mennyire szerelmes lesz az utolsó tíz percben, viszont a lovagot nem láttam ez eddig sehol, nyilván leakasztották a szegről, de ha jobban belegondolok, mintha, igen, a Kisvárosi Rock'n Rollban láttam volna. Utána néztem, és tényleg. Nem volt nagy szerepe, ezért is most eltölt némi büszkeség, ilyenre emlékezni. Ebben már csak az a szép, hogy csak az nem mondtam kiről van szó: Matthew Goode.

Itt be is fejezhetném az irományt, mert sok újat nem tudnék írni, csak a következő frázisokat ismételgethetném: de hisz ilyen már láttam, de hisz ilyen már láttam ... És tényleg így van, szóval a film kellemes szórakozás lehet, annak, akinek minden új-e téren, vagy annak, aki odáig van az ilyen filmekért, csak sajnos az nem én vagyon. Így kiszórok a filmre mondjuk egy 60%-t, mert azt el kell ismerni, hogy a másfél órás filmben voltok humoros jelenek, amin csak-csak sikerült mosolyogni, az idő elszaladt, ez meg csak jelent valamit.

Angelina Jolie mintha nyilatkozta volna, hogy nem fog többet szerepelni akció filmben, és most lás csodát, mégis elvállalta a Salt ügynököt. (Habár, lehet, hogy ez után mondta, nem emlékszem.) Sajnos meg kell állapítani, hogy inkább maradjon a dráma vonalon, mert a kemény csajból kinőni látszik, vagy, javaslat, szedjen fel magára néhány kilót, mert így komolytalan a dolog, és ezen még egy hajfestés sem segített. A film egyébként nem olyan rossz, de vártól azért messze keresendő.



A történet kezdete visszanyúlik a rideg Oroszországban, ahol egy titkos projekt keretében alvó ügynököket nevelnek ki, akiket az X-napon aktiválnak, majd a feladatott végrehajtják, amit jól beléjük neveltek. Salt ügynök USA-ban van "beépítve", majd egy napon (x-napon) megjelenik egy orosz ember, aki kihallgat, meg aktiválva lesz gyorsan. A feladat, ki kell nyírni az orosz elnököt, de azért nem ilyen egyszerű a történet, egy aprócska csavar azért akad, csak ki számítható, csak az nem, hogy ki lesz a fordulat kulcsa.

Az jellemző a filmre, hogy átlagos, abból is szerencsére a jobbik fajta, de így is sajnos kevés. Ugye már említettem, hogy Jolie soványsága nem éppen húzó erő egy ütök-vágok akció filmbe, főleg akkor nem, mikor átgázol három jól megtermett ügynökön. Szerencsére a lövöldözős részek jók voltak, a feszültség teremtésen ugyan lehetett volna még dolgozni, de ha leveszem az elvárást, ezzel is ki vagyok békülve. Szerepel még a filmben Liev Schreiber, semmi könnyfakasztó esztra, eljátssza amit kell.

Egy valami már nagyon régen zavar, ami az utóbbi pár évben lett divat. Mégpedig, hogy állat módjára rángatjuk a kamerát. Szólni kéne már az rendező/operatőr párosnak, hogy ez nagyon nem trendi, mert nem élvezhető, sőt rombolja a filmélmény, sőt, még ideges is lesz az ember, ha nem látja, hogy mi fene történik már itt a filmben. Habár, én megértem, hogy ezzel akarnak valóságot adni a törés-zúzásnak, de találjanak már más, mert itt a Salt-ban is sok helyen nagyon rosszúl volt alakalmazva, noha, néha azért eltalálták.

Nos, a film elvárások alatt, de egy szürke akció film keretét hozta. Biztos nem váltja meg a világot, valószínű holnap már arra sem emlékszem, hogy megnézetem. Habár lehet, hogy lesz folytatás, hisz nem varrták el az összes szálat. Jolienak meg csak annyit, hogy jó döntés hozott, mikor nem vállalta el a Wanted folytatását, nem neki való már ez.

60%
 

Vannak olyan esetek, mikor vársz egy filmet, a végen meg csalódni kell. Most is ez történt.



Nem fogom a filmet hosszasan elemezni, mert nagyon nincs is mit. Bruce Willis és Tracy Morgan rendet raknak a maguk módján. Hogy miért? Egyszerű, mint a faeke. Először is: ők zsaruk, azokból is a jobbik fajta, másodsorban, Burce bácsinak a lányát férjül kellene adni, de pénze ugye nincs. Nincs mit tenni, el kell adnia a nagyon értékes baseballkártyáját, de mivel a szegény embert az ág is húzza, már majdnem felmarkolta a lóvét, mikor éppen kirabolják az üzletet, a kártyával együtt. Mi a cél: mindenképpen meg kell találni, a rossz fiuk, akik útban vannak meglehetősen megszívják, de ez már legyen az ő bajuk.

A filmet Kevin Smith (Shop-stop) rendezte, a szöveget mondjuk nem ő írta, pedig tud ő olyat is ha akar. Viszont, nem nagyon tud akció jelenetet rendezni. Volt itt egy temetős autós üldözős, valami fergetegesen sikerült elrontani, parádésan viccesen repült ki a fazon a szélvédőn. Mondjuk az meg is látszott, hogy a rendező nincs a helyzet magaslatán csihi-puhit illetően, ezért is beszéltette inkább színészeit, mintsem randalírozzanak.

A humor volt, de jó fele inkább erőltettet poén. Burce nem volt vicces, Tracy meg nagypofájú, aki csak mondja-mondja, de majd tök fellegesen. Úgyhogy a film kissé csalódás. Mondjuk úgy, nem ilyenre számítottam, de azért elmosolyodtam néha, na jó, többször is.

60%