Mindenki ébredjen, mert támadnak a farkas emberek!
 

Nos, ezt egy tipikus horror, egy szálal sem jobb, mint a nagy átlag (The Unborn), sőt nem is rosszabb. Így vagy úgy, azért főlényesen nem lehet lehurrogni, és azt mondani, hogy menjenek a fenébe a készítők. Hiába, ők csak követik a többi hülyét, így lesz egy nagy kultuszú Péntek 13-ból egy rengetegszer látott tucat film.



A történet: van neki. Ha valaki netalántán kíváncsi lenne rá akkor utána olvas, mondjuk itt.

A legnagyobb gond itt nem az, hogy nincs benne kellő mennyiségű véres, kegyetlen halál, az ugyan van, csak kreativitás kéne ide, kérem szépen. Telepakoljuk jól mutató csajokkal, meg pasikal, gyúrunk egy szar történetet köréjük, és hadd szóljon. Végig fusuk, üvöltsük az égeszek, teszünk annyi logikátlanságok, amennyit csak lehet, és ezzel el is van boronálva, megvan a kész film. Csak annyi baj van vele, hogy rossz meg felesleges meg kissé szégyen is meg nem méltó az elődökhöz. Különösebben nem is érdemes sok szót fecsérelni rá. Nekem nem jött be, nem favorizálom az olyant, hogy van egy jól csengő cím, jön egy másodhegedűs rendező (Marcus Nispel), összeszed innen-onnan áll celebeket, írnak valami fostalicska forgatókönyvet, oszt várják, hogy pörögjenek a bankjegyek a kézükben.

Állnaivság lenne azt kérni, hogy senki ne nézze meg, mert önmagában nézve - mondjuk, jót tene neki, ha nem lenne már múltja a sztorinak - végül is egyszer simán nézhető, többször aztán biztos hogy nem.

40%

A rendező James Cameron, a főszerepnem Sam Worthington, de itt lesz még Sigourney Weaver, mint tudós. Én azért ettől kicsivel többet vártam volna, habár így is jó, sőt, igazán jónak néz ki. A traileről még annyit, hogy nézzétek, mérlegeljetek, emésszétek, és majd utána beszélgetünk.

Itt lehet megtekinteni.

Ha nem játszaná le, akkor: 720p, 1080p;

Vagy akár, így is:

Ha Jim Carrey, akkor tuti biztos, hogy valami agyatlan vígjátékot vár az ember, amiben kínosan ügyel, hogy a renoméját a sárga földig lerombolja (csak zárójelben megjegyezném, hogy meggyőződésem, csak azért nem jelölik nagyobb díjra, mert nem akármilyen mutatvány mutat be az Ace Ventura-ban, gondolok itt a köpködős üdvözlésre a törzsfőnökkel). Yes Men-től sokan remegve vártak valami hasonlót,vagy legalábbis egy új Hanta Boy-t, de szerencsére erről szó sem volt, hanem egy vállalható darab, még akkor is ha Carrey túlkorosnak tartom már ilyen szerepekre.

A történet annyi, hogy van egy ember, aki szinte mindenre nemet mond. Ezért el megy egy önsegítő csoportba, ahol megszólja a jó lélek, és ezek után mindenre kényszeresen igent mond. Ez persze eleinte jó dolog, csak idővel egyre nagyobb bajba sodorja magát, amiből egyre nehezebb kikóvályogni.

Mint említettem is a film becsapós lehet, mert ugyan vígjátékot vártam/vártunk, de végül nem volt baj, hogy nem teljesen az (romantikus vígjáték?). Azt nem mondom, hogy egy-két mosolygósabb rész nem akadt, de inkább a teljesen kiszámítható történet uralta a vásznat, meg persze Zooey Deschanel. Most biztos nem leszek híres ember, de nem értem mit esznek a csajon (na jó tudom), de valahogy nekem mindig az jut eszembe róla, hogy „nem vagyok jó színész, de a kisugárzásommal, meg a különösen egyedi szempárommal eljátszok játszi könnyedséggel ilyen, és ehhez szinte megszólalásik hasonlító szerepeket". Jó, tudom, menjek a fenébe.

Jim Carrey már ez előzőekben említettem, hogy nem igazán tudom már elképzelni ilyen szerepekben, csak gondolom rájött, a drámázás még ha menne is, csak valahogy a közönség nem ugrik rá. Sajnos skatulyázás örök fogságában él, hogy ebből mikor fok kitörni, az rejtély. Nem arról van szó, hogy nem próbálkozott, mert az Egy makulátlan elme örök ragyogása egy jó film, de nem jött be, ezért átnyergelt thriller csinálni, az se jött be, úgyhogy nem marad más, mint visszatérni a régi receptre. Amit már rutinosan meg is csinál, itt sem volt a játékával semmi gond, hiszen ehhez ért a legjobban, meg egyébként is hihetetlen a pali.

No, a film egészében nézve nem rossz, de nem is váltja meg a világot, egy jó kis másfél órás semmitevés, ami végül is nem telik el érdemtelenül. Csak még annyit, aki nem látta, az nyugodtan nézze meg, így az ünnepre tökéletes.

70%

Az első próbálkozás sem jött be, és a trailer alapján ez sem igazán fog, de majd meglátjuk. A mozikban Augusztus 28-án fogják bemutatni.

Ugyan nem ma láttam a legjobb filmet az életemben, de ha maradtak ellenérzéseim is, végül is egy remek alkotás Flash of Genius. Ha keresni kéne egy tétel mondatott, hogy miről is szólt, akkor csak annyi lenne: Nem kell betojni a világ legnagyobb problémájával szembe sem, csak szűnni nem akaró kitartással küzdeni, és szép lassan, de azért meg lesz az eredménye. Meg egyébként is, ilyen koncepcióra, mint amit ez a film is képvisel, simán adtak már díjakat is, úgyhogy ha jól van megcsinálva, a néző már csak olyan, hogy rárepül. Meg egyébként is szeretik emberek, ha nem mindig csak a nagyok győznek, hanem néha azért a kicsiknek is van siker élményük.



Bob Kearns sem adta fel, felvette a harcot a igazáért, még az olyan kemény ellenfél ellen is, mint a Ford. A problémának a gyökere abból indult ki, miután zavarta, hogy az ablaktörlő nyikorog, meg indokolatlanul gyorsan mozog, mikor nem is kellene neki, amikor az eső nem is esik olyan intenzíven, ami ezt indokolná. Így cirka két hét alatt megalkotta azt az ablaktörlőt, ami megoldotta a problémát. Ezzel el ment a haverjaival a Fordhoz, akik természetesen szívélyesen fogadták, majd mór miután elvégezte a dolgát, szépen lenyúlták a találmányát. Bob ezt nem hagyhatta, ezért minden követ megmozgat, hogy a vállalat elismerje a lopást.

Nagy dicséretet érdemel Grag Kinnear (Család kicsi kincse) aki teljes mértékben jól adja a hiteles „kis embert”, akinek csak egy „isteni szikra” kellet ahhoz, hogy végre meglegyen az esélye, hogy nagy ember legyen. Hogy bejöjjön neki, az ami másoknak is, hogy sikeres, elismert ember váljon belőle. Kinnear nem nagyon tud hibázni, szerencsére most sem tette, hanem játszi könnyedséggel formálta meg a rá rót nehéz feladatott.

Nos, mivel nincs tökéletes film, így ez sem az. Valós történetet képvisel (legalábbis ezt mondták), példát mutatna, hogy olykor a gyengébb is nyerhet, ezért is nem kérdéses, hogy mi lesz a vége? Kitalálható. Így, ami tényleg vigasz nyújthat, Kinnear játéka, meg néhol remekül meg-meg fogott hangulat (tárgyalás), ami árad a filmből. Nekem végig az volt az érzésem, hogy most már tényleg ideje lenne feladni a küzdelmet, és elfogadni a cég ajánlatát, továbbállni, új életet kezdeni, majd lesz még rengeteg lehetőség, talán egy új találmányra is. De ő csak makacsul ragaszkodott az igazához, csak közben elszállt mellette az élet.

Szóval ez a film élő példája annak (már csak azért is, mert valós sztorit képvisel), hogy nincs lehetetlen küldetés, nincs veszett ügy, ha az ember kitartóan küzd, és hisz benne. Csak közben nem veszi észre, hogy elveszthet dolgokat, ami fontosabb lenne talán, mint egy fránya „ablaktörlő”. Ez történt Bob-al is, hiába jött ki nyertesen, mégse lehet felhőtlen boldog, nem érezheti, hogy minden igazán teljes. Még akkor sem, ha valahol úgy is gondolja. A film ajánlott, nyugodtan lehet vele próbálkozni.
 

80%