Most rövid leszek. Több oka van, de a legfontosabb, hogy semmit nem szabad elárulni, mert még azt a csekély élményt is elrontanám, ami talán valahol felsejlik ebben a filmben. A kérdés adott: Miért nézd meg ezt a filmet? Nehéz kérdés, mert tulajdon képen olyan volt nekem az egész mintha láttam volna, pedig nem is. Sajnos semmi újdonság nincs, csak egy nagy adag kliséhegy. Ráadásul előre levetem hogy mikor mi fog azzal a szerencsétlen emberel történni.

A történet Jonathan McQuarry (Ewan McGregor) könyvelő unalmas életéről szól, aki összehaverkodik egy Wyatt (Hugh Jackman) nevű emberel, és bevezeti egy olyan új világban, ahol olyan nőkel jön össze akikről nem is álmodhatott. Egy este megismerkedik egy szőke szépséggel, akivel a barátság nem éppen gyümölcsözően alakul, nem is beszélve Wyett-el...

Szóval akkor marad a színészgárda. Hugh Jackman és Ewan McGregor nevek hallatán azért reménykedtem, hogy lesz itt valami, de sajnos sem a film, sem a játékuk nem győzött meg igazán. Hisz nem elég, hogy a sztori olyan amilyen, még a film is hi-he-tet-len von-ta-tott, unalmas, a feszültség is teljesen reménytelenül van felkonferálva. Olyan az egész film, mintha előre látnád mi lesz a következő lépés, így marad a teljes kérdőjel, hogy mit akart Marcel Langenegger rendező ezzel az egész silány koncepciótlan filmnek nevezett szörnyszülöttel.

40%

Hát a film olyan amilyen, szóval rossz, de sebaj, mert csak végig néztem, de annyira kár volt, hogy az már szinte fáj. Na jó, azért ez erős túlzás, mert nem mindenki ossza ezt a véleményt, akadtak olyanok akik szerint nagyon is faszás darab lett. Például ott van a kritikát gyűjtő rottentomatoes, ahol jóval többen mint százan gondolták azt, hogy ilyen jót ebben az életben nem láttak, így ki is szórtak rá közösen 92%-t. Hát, nem sok híja volt, hogy leforduljak a székről mikor megláttam. Ezek normálisak, kérdést szegeztem rögtön magamnak, majd elcsendesedett a belső forrongásom és konstatáltam, ez van haver, remélem többet nem fordul ellő, mikor ennyire rosszul ítélek meg egy filmet.



Nos a történet majdnem olyan gáz, mint a magyar válogatott, de azért itt egy fokkal többször találtak be a kapuba. Szóval, arról lenne szó, hogy van egy banki hitelügyintéző csaj, aki valamiféle igazgatói kinevezés ellőt áll, de nem is ez a lényeg, hanem egy szép napon - ami már eleve rosszul indult - betoppant egy vén csarasznyi és kérve-kérik, hogy adjanak már neki még haladékot, arra, hogy törlessze a felvett hitelt. (Itt komolyan azt hittem belejön a képbe a gazdasági világválság, ugyanis azért nem tud fizetni, de hál istenek nem... az lett volna még csak a fertő). Jól el lett küldve a búsba, na de, ezek után jöttek csak a szép dolgok.

Nos, nem akarom lelőni a poénokat, de a cigány(?) átok, amit voltak kegyesek úgy elkürtölni, hogy nem lóvari nyelvet vették elő, hanem adták a romásított magyar nyelvet. Hát, mit mondja, érdekes volt. De, kelőképpen meglepő, az egyszer biztos. Szóval a csaj meg lett átkozva a Lamiával, ami majd a harmadik napom jól eljön, elviszi a mennyköves pokolba a lelkét(?), és ott fog senyvedni az idő végezetéig, de a megelőző napokban hogy-hogy nem megjelenik még ijesztgetni egy picikét, meg egyebek, de ezt majd nyilván megnézitek, vagy már láttátok is. (A probléma csak annyi, hogy a Lamiának köze nincs az itt elmondottakhoz, de ettől az anomáliától most tekintsünk el.)

A film legnagyobb baja, és ez az én bajom is főleg, hogy nem szeretem a poénra vett horrort. Valahogy hidegen hagy. Most vagy féljek, vagy fossak be komolyan, de engem viccből, vagy komolytalan hülyeségekkel ne ijesztgessenek. Mert néha az egész film átcsap a paródiába, amit élből rühellek. Minden olyan filmet, ami arra van, hogy elhülyéskedik, kifiguráznak karakterek, sztorit más filmekből, herótom van az ilyenektől. Szerintem semmi szükség nincs rá. No de ez egyéni vélemény, és végül is itt ennél a filmnél ennyire nem volt vészes, de akkor is.



Jó, az tudom hogy Sam Raimi-nek (mesterségem Spider-man) ez a stílusa, meg minden, de nyilván ez nekem nem fekszik. Úgyhogy tudomásul veszem, hogy ezek szerint én vagyon a kisebbség, így csak csendben kiszórok rá 40%-t. Ja, azt viszont nem tagadhatom, hogy a parkolóházas jeleneten szétröhögtem az agyam, ja meg a kecskén, meg néha egy indurka-pindurkát meg is ijedtem.
 

Vietnámról szóló film, hát igen, volt már egy pár hasonló, de lett még egy, én meg most megnéztem, jó is volt, de azért annyira nem, hogy a nagy elődöket maga alá gyűrje (pl. Szakasz). A film azt próbálja bemutatni, hogy milyen nagy hősnek kell lenni ahhoz, hogy a fronton ne szard össze magad, ha szembe kerülsz egy vietcongal. Persze amerikai hősei csak gyaknak, követik a parancsot, meg hullnak mint a legyek, csak a filmből az nem derül ki, hogy mire is volt ez jó, pedig még egy fényképész-firkászt is importáltak a harcmezőre, hogy ha lesz ideje, akkor keresse már meg mi értelme van az egész durvulásnak?



A válasz nem meglepő módon számomra nem derült ki, csak utána kell néznem, hogy mi is történt akkor? A szerepek kiosztásánál Mel Gibson beválogatásért ötös jár, jól játszik, jól adja az elkötelezett keresztényt, családost, a hőst, a harcmezőn félelmet nem ismerő katonát, aki soha nem hagya ott pajtásait, még akkor sem ha parancsot kap rá. A többi katonát a dráma véget ellátták feleséggel, adott esetben gyerekkel, hogy nagyobbat üssön, ha a taxis kolléga kihozza a távíratott a sajnálatos eseményről. Végül is nem volt olyan rossz ötlet, hogy két fronton is ment a közdelem. Otthon az asszonyok izgulhattak, tarthattak kupaktanácsokat, miközben a férjeik a hozza nevében tettek életük végére pontot.

A film sokkal nagyobbat is üthetett volna, ha a drámázást nem viszik túlzásba. Még a vietcongokat is érző embereknek mutatták be, ami biztos így is volt, csak vicces, hogy simán lelövik, lebombázzák őket, de utána magasztalás megy erősen. De ha lehántoljuk drámát, akkor viszont a harc az rendesen kidolgozott, ropognak a fegyverek, ami természetesen minél realisztikusabban találnak célba az ember puha testében.(Csak kérdezem: akkor nem volt olyan felszerelés, hogy védi valami a mellkast, mert így kimenni lelövetni magamat, hát elég neces.) Csak egy gond van, mégpedig, hogy annyi film készül már ilyen témában, hogy az sokat látott nézőnek nem is hat már olyan erősen az idegrendszerére. Nem ütnek meg annyira az események, hogy azt tudja mondani, mekkora szörnyű dolog ez a háború.(Vagy csak én vagyok így ezzel, nem tudom?)

Randall Wallece rendező próbált egy háborús drámát összehozni, ami nem lett annyira rossz, sőt akár elég jó ahhoz, hogy simám végignézze az ember, és elismerően tudomásul vegye, hogy ez is megvolt, de csaknem ért el akkora hatást, mint amit adott estben kellet volna. De, ha nem akarok csökönyös lenni, akkor meleg szível ajánlhatom, talán Mel Gibson játéka, meg a harci jelentek miatt megéri megnézni.
 

70%