Igazság az, hogy a film jó is, meg nem is. Ugyanis, a sztori szempontjából sok újdonság nincs (halottnak hit katona, aki még sem az), de a megvalósítás valahogy jócskán a pozitív intervallum emeli a filmet. A színészi felhozatal sem utolsó szempont, ugyebár. Sőt, ha még jól is játszanak.



Vannak esetek, mikor már nincs vissza út, de a családod miatt még a lehetetlen is bevállalod, átkapcsolsz a túlélő üzemmódba, nincs olyan, amit nem tehetsz meg, hisz haza kell menned. Ez fogalmazódott meg Sam fejében, mikor fogságba esik Afganisztánba. A felesége és a gyerekei viszont azt hiszik, hogy nem tér vissza többet, hisz halott, a fekete bárány testvér előre lép, és próbálja átvenni a halottnak hit családfő szerepét.

Még nem mondtam, de az egész film alatt érezni egy alap feszültséget, ami végighúzódik az egész családon. Remekül mutatják mik azok a mozzanatok, mikor hazatér a hatolnak hit katona, és senkinek nem tudja elmondani, miken ment keresztül, milyen bűnt kellet elkövetnie ahhoz, hogy túlélje és haza jöhessen. Mikor meg itthon van végre, egy idegenek érzi magát, nem tudja eldönteni elárulták-e, megcsalták-e? Szembe fordul az eleségnek hit családjával, nem hisz a feleségének sem, és a lányaival is ellenségesen viselkedik.

A színészek kiválasztása tökéletesen történet. A sittes testvért, aki éppen szabadult a börtönből, Jake Gyllenhaal jól játszotta. A patrióta katonát, Tobey Maguire (Spider-man), meglepően jól formázta meg, habár az elején voltak kétségeim, de a végén, mikor elszakad a cérna, ennél jobban nem hiszem, hogy át lehetne adni a feszültséget a megviselte katonát képeben. A feleséget a kitűnően hozza Natalie Portman, akit anya szerepben is jó látni.



Szóval a film, nem rossz, sőt egyenesen jónak mondható, habár a világot nem váltja meg, de a színészi játék erős, főleg, hogy mondtam is Tobey lepet meg, de a többiek is jók voltak. Szóval merem ajánlani, annak, aki eddig nem látta volna.

80%
 

Vannak olyan esetek, mikor vársz egy filmet, a végen meg csalódni kell. Most is ez történt.



Nem fogom a filmet hosszasan elemezni, mert nagyon nincs is mit. Bruce Willis és Tracy Morgan rendet raknak a maguk módján. Hogy miért? Egyszerű, mint a faeke. Először is: ők zsaruk, azokból is a jobbik fajta, másodsorban, Burce bácsinak a lányát férjül kellene adni, de pénze ugye nincs. Nincs mit tenni, el kell adnia a nagyon értékes baseballkártyáját, de mivel a szegény embert az ág is húzza, már majdnem felmarkolta a lóvét, mikor éppen kirabolják az üzletet, a kártyával együtt. Mi a cél: mindenképpen meg kell találni, a rossz fiuk, akik útban vannak meglehetősen megszívják, de ez már legyen az ő bajuk.

A filmet Kevin Smith (Shop-stop) rendezte, a szöveget mondjuk nem ő írta, pedig tud ő olyat is ha akar. Viszont, nem nagyon tud akció jelenetet rendezni. Volt itt egy temetős autós üldözős, valami fergetegesen sikerült elrontani, parádésan viccesen repült ki a fazon a szélvédőn. Mondjuk az meg is látszott, hogy a rendező nincs a helyzet magaslatán csihi-puhit illetően, ezért is beszéltette inkább színészeit, mintsem randalírozzanak.

A humor volt, de jó fele inkább erőltettet poén. Burce nem volt vicces, Tracy meg nagypofájú, aki csak mondja-mondja, de majd tök fellegesen. Úgyhogy a film kissé csalódás. Mondjuk úgy, nem ilyenre számítottam, de azért elmosolyodtam néha, na jó, többször is.

60%
 

Nahát ettől a filmtől sem fogunk hányat esni izgalmunkban, mert ilyen romantikus történettel már találkozhatunk párszor, mely csak annyival van megspékelve, hogy a nagyon szerelmes pár között cirka tizenöt év van. A film egyébként így előjáróbán sem volt rossz a maga kategóriájában, habár azt sem mondom, hogy ne lehetett volna egy kicsivel kerekebb a történet, de humoros, jól oda ragassza az ember a képernyőre.



A bevezetőben már csepegtettem el a sztoriból, ami annyi lenne, hogy van egy családanya, látszólag rendezett családi élettel, csak arról nem tud semmit, hogy a férje a konyhában gyakorolja a sütés – főzést( értsd: félre kufircol), csak épp nem a feleségével teszi mindezt. Asszony a gyerekkel együtt felköltözik a nagy városba, majd hiphop talál egy „bébiszitter”, aki vigyáz a gyerekekre, meg persze a lelkét és a libidóját is karban tartja, akarom mondani nagyon szerelmes lesz, a tőle jóval fiatalabb „fiúcskába”, aki még mindig az anyát boldogítja otthon.

Nos, a film nem mentes a humortól sem (még jó), azonban addig működött is a dolog, míg a gyerekek nem oda illőket mondanak itt-ott, vagy egy-két szituációt sikerült némiképp viccesre faragni, de sajnos a végére mindebből nem sok marad, csak a happy end, és ettől is lett az egész olyan átlagos, majdhogynem említésre sem méltó. Mert ugye a szerelem már csak olyan, hogy jön-megy, de a filmben is felvetődik a kérdés, mégis milyen jövője legyen egy olyan kapcsolatnak, amiben a nő és férfi között a korkülönbség ilyen nagy. A végére ugyan lett megoldás, mondhatni banális, kicsit mesebeli, a fiú fenőtt (világot látott), meg mi egyebek, de aki eddig nem látta, annak nem akarom elrontani a szórakozását, így nem mondok egyebet.



Még annyit, hogy főszerepben Catherina Zeta-Jones, és Justing Bartha. Aki nem ismerné, ő az a srác akit elvesztenek a nagy buli hevében, A másnaposokban. A végső verdikt az az, hogy egy délutáni lazulásra simán jó a film, így aztán nyugodtan lehet vele próbálkozni. Hatalmas kacajokat ha nem is hozz ki az emberből, de egy könnyed jókedvre nagyon is jó a film. Ja, a címen nem tudom, hogy mennyit agyaltak, de valami katasztrofálisan szörnyű lett.

70%