Igazából közepes film lett, csak ha már megnéztem, ne menjen már kárba az a másfél óra, írok róla pár sort. Az igazság az, hogy a Jason Statham mostanában egy kaptafa filmekkel jön ki, és most sem sikerült önmagát meghaladnia. Ezt a cselekményt is láttuk ezerszer, ha nem többször, így csak egy nagy ásítás az egész.

A történet nem igazán nyújt sok izgalmat, amit egy igazi akció fanatikus ne látott volna már ezer egy filmben a múltban. A sztori egy profi tolvajról szól, akinek elvei vannak, amit minden körülmények között betart, de egy rablás során átdobják a palánkon, ő neki nem marad más csak az elvek mindenek felet, az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó, csak az rossz fiuk nem tudják ezt.

Statham rutinból hozza megint a kemény srácot. Mostanában minden elvállal, amit elé tolnak, de nem hiszem, hogy ilyen filmekbe részt kellene vennie. Mert mit tud hozzá tenni, mint amit például a Válogatott gyilkosokban vagy a A biztonság zálogában ne láttunk volna, hisz ezek egyszerű, egy rugóra készült filmek. Sajnos ez a helyzet a Parker-al is. Ráadásul még unalmasan is megcsinálva, hisz az akció részek keveset képviseltetik magukat, talán az első félóra még elég jól indul, mikor a Statham bajba kerül, de a bosszú, már nem csigázott fel egyáltalán sem. De, valakinek esetleg vigaszt jelenhetett Jennifer Lopez minden kétséget kizáró színészi nagysága, ha értitek mire gondolok. Nem(?), tudjátok ő az az énekes-színésznő aki tomporáról híres széles e világon. 

Parker értékelés:

No, ez a film sem váltja meg a világot, egyszer nézhető mozgókép lett, de szigorúan akkor, ha az ember unatkozik.

A Föd után egy igazi kísérlet elvégzésre is alkalmas. Ki bírja ki, hogy felállás nélkül végignézi az elejétől a végéig. Nem tudom szavakba foglalni mennyire, de mennyire kínkeserves volt az egész. Majd a kép után azért megpróbálom.

Nézzük, hogy a készítők milyen történettel leptek meg minket, mi az a sztori, amiért rohant az ember a moziba megnézni. (Vagy, inkább nem, mert pont megbukott a pénztáraknál. Csak én teszem hozzá, megérdemelten.) Szóval a Föld nem lakható tovább, ezért az emberek sebtében-loptában új Földet kell találni, ami meg is történik, így az emberiség el is költözik oda. Eddig nagyon izgalmas. Van egy nagyon nagy tekintéllyel rendelkező tábornok, akit teljes átéléssel testesít meg Will Smith, és a fia, aki a valóságban is fia, játssza a fiát. Elindulnak közösen egy nagy utazásra, teljesen követhetetlen módon összetalálkoznak egy aszteroida mezővel, az űrhajójuk megsérül, kuka, lezuhannak a régi Földre (pont oda, baszki), Smith megsérül a lábán, nem tud mozogni, csak két jeladó van, az egyik náluk, de az összetört, a másik a gép farában volt, de az messze van, érte kell menni, de csak Smith fia tud, legnagyobb bonyodalom, hogy valamilyen "szörnyet" is szállítottak, ez a szörny megérzi a félelmet (emelet süket, vak), Smith fia nagyon fél út közben, film végére nem fél, na elmentek ti...

Ez az egész hihetetlen unalmasan van megcsinálva, tetejében nevetséges párbeszéddel megspékelve. Tulajdonképpen Smith és a fia közötti trécselést kell nézni-hallgatni másfél órán keresztül (uramozás miatt csaknem a falat kapartam), csak sajnos, ezt több szempont miatt is legyilkolta az egész filmet. Smith-el még kevesebb baj is lett volna, no de, a fia, hát ez a gyerek egy igazi antiszínész, egy arckifejezéssel nyomta végig az egészet. Nyilván, ha nem az lenne az apja aki, közelébe sem engedték volna egy nagy költségvetésű filmhez, mert nagyobb esély a bukáshoz, mint sikere, de hát tudjuk ki a father, így megtörtént, aminek nem kellet volna.

A látvány esetében, ha nem vagyok szigorú, akkor az elmegy kategóriába tudom jóindulatúan betuszakolni, mert néhol egészen jól megoldották, de sok helyen bizony látszott, hogy minek van fizikai valója, s minek nincs. Ami nem lett volna akkora baj, ha nem Smith fiának farát kellene bámulni a játékidő nagy része alatt, ehelyett több logika, kreativitás elvárható lett volna az élővilág bemutatásába.

A Föld után értékelés: 

Nem bíztak a véletlenre semmit. Kiválasztottak egy húzó nevet, ez ugye Will Smith. Ő viszont hozta magával a gyereket (szerencse, a kutya-macska otthon maradt), akivel le is nullázták az egészet. Köszönöm, tényleg, kuka.

Egy dolgot nem tudok ezzel a filmmel kapcsolatban hova tenni, hogy ezt így összességében ki gondolhatta komolyan. Bicskanyitogató egy alkotás. Az első rész remek, a második már sokaknak nem tetszett, de szerintem nem rossz, de a harmadik egy bődületes csalódás, mondom, borzasztó. Hála az égnek, hogy nem rohantam a moziba.

Ugye, a történet az The Avangers után játszódik, az ott történtek miatt kapunk egy depressziós (whatthef@ck!), megzuhant Tony Starkot, akinek a szerfelet izgalmas belső moralizálását kell végig nézni két órában. Komolyan kérdem, ki kíváncsi rá? Amin végül a röhögés, majd később a kínos érzés kerített hatalmába, mikor mindezt egy gyermekkel beszéli meg majd fél órán keresztül (mivanmá'itt!!).

Mi a helyzet a főgonosz fronton? 

Katasztrófa, ennyi. Ha viccnek szánták jó, tényleg berekedtem a röhögéstől, ha viszont komolyan, az ötletgazdát vágják tarkón egy szívlapáttal. Bedobják a csalit az elején, hogy kapunk végere egy komolyan vehető rossz csákót, erre a végére meg kiderül, hogy nem is. Ami a látvány illeti. Az kell mondjam, hogy nem menti meg a filmet, mert közel sem lett tökéletes, vannak szép jelenetek, viszont főleg a az utolsó húsz percben a leszámolásnál látszott a gondos kezek hiánya CGI-n és a keszekusza, követhetetlen operatőri munkán.

Vasember 3 értékelés: 

Agyon fókusz csoportozott film lett sajnos, még nagyobb sajnálatomra a bevételek alakulása magasan a legjobb. Szomorú ez, mert ami rossz a nézőnek, az remek a stúdiónak. Reméljük a jövőbben fordul a kocka. 

Ok, most megleptek, mert ez nem egy tipikus apokaliptikus világba játszódó zombis film, hiszen itt az élő halottak éreznek, emlékeik vannak, sőt szerelembe esnek. Amivel végkép megleptek, hogy nem lett izzadtság szagú (na jó, ebben nem vagyok biztos), ugyan is, hogy lehetne komolyan venni egy olyan történetet, mikor egy zombi belebolondul egy lányba (meglátni és megszeretni esete áll fent), majd később kezd az emberi mivolta visszatérni.

Simán, mert nem veszi komolyan magát a film (már hogy tudná, ugye), lehet röhögni azon a banális helyzeten, hogy a hőn szerelmes zombi rájön, hogy ő tulajdon képen lehetne a zombik közt A Kaszanova is, persze a lánynak először nem akaródzik egy koszos -és büdös zombival nem hogy barátkozni, de járni, még csak az kéne, pfujjj. De, mivel a zombi szereti a zenét, meg olyan dolgokat, amik a lányoknak imponálnak, no, egye-fene, történjen meg aminek meg kell ilyenkor történnie. 

Persze, azt egy percig se higgyük, hogy a történet ilyen egyszerűen lezárulna, hisz a lánynak az apja nyilván valami vezető féleség és finoman fogalmazva sem komálja a zombikat - megvan a komolyan indoka arra, hogy inkább lövi fejbe őket, mintsem meglehetne győzni arról, hogy ezek a zombik már nem azok akiket korában a másvilágra juttatott.

Nos, mint mondtam szokatlan film, hisz úgy közelíti meg a zombis témát, amivel nem igen foglalkoztak még, és nem sült el szerintem rosszul. Van morbid romantika, szerelmes filmre jellemző jegyek, vicces szánt momentumok, drámainak szánt sorfordító helyzete, elválások majd újra összetalálkozások, és a kimaradhatatlan és az elhagyhatatlan minden felölelő és boldog ágymásra találás, a happy-end, az ásó kap nagyharang és csilingelős lovaskocsi igába fogott pónival. 

Eleven testek értékelés: 

Az Eleven testek csak akkor fog tetszeni - főleg az idősebb korosztálynak -, ha sikerül nem komolyan venni egy kicsit sem, hanem kikapcsolt agyal, már-már vegetatív állatban befogadni a látottakat.