Az oldal felvett egy új külsőt, ami már rég rá is fért. Egyébként nem gondolom véglegesnek, még finomítások lesznek bőven, de most így egyenlőre ennyit. Egyébként lehet véleményezni, ha esetleg valakinél kiverte volna a biztosítékot, csak nyugodtan szóljon.

Ahogy elnéztem a véleményeket, volt akiknek nagy élmény nyújtott, és voltak azok akik inkább felejtősre vették a figurát. Sajnos én is az utóbbihoz tartozok. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a vélemények többsége azért dicsérő volt, így rakat jó indulattal ültem le rá, de végül a mérleg mégis negatív irányba billent el.

„Coraline egy kislány, aki egy titkos ajtót fedez fel új otthonában, mely mögött saját életének egy másik változatát találja. A felszínen ez a párhuzamos valóság hátborzongatóan emlékeztet valós életére - csak éppen sokkal jobb. Ám ez a hihetetlenül eredeti, fantasztikus kaland egyre veszélyesebbé válik, és amikor a másik, az álanya örökre ott akarja fogni, Coraline latba veti minden makacs elszántságát, bátorságát: segítségül hívja szomszédjait és egy beszélő fekete macskát, hogy megmentse igazi szüleit, néhány szellemgyermeket, és hazatérjen.” (by filmkatalogus.hu)

Nem arról van szó, hogy nem lenne jól kidolgozva, vagy nem lehetne érdekes az először jó alternatív világ, vagy utána mégsem felállás, de valahogy ez nem az én világom. Nem tudtam magam isten igazából bele élni, inkább untam az egészet. Igen, mert a mese nagy többségében nem történik semmi, úgy jó ötven percig, így ha nem fog meg már először, akkor bizony unalmas percek következnek.

Szóval a mese is-is, vagy bejön, vagy nem, így marad is az értékelésnél a fifti-fifti. Nem tudok mást adni rá, mert a látvány nekem már kevés, sokkal jobban le kellet volna hogy kössön, és bizony az unalmas percek többsége miatt nekem egy erős közepes alkotás marad.

50%

Egy őszinte vallomással kezdeném, hogy mindig is a szívem csücskei voltak a táncos filmek. Pl.: Honey, Step up, Dirty dancing stb. Hamar belopják magukat az ember szívébe. Nem történt ez másképp, ezzel a filmmel sem. A jó történet és a tánclépéseken kívül, sokkal többet kapunk, mint egy átlagos táncos limonádétól. Nem mondom, hogy nincsenek benne klisék, de kérdem én: manapság már miben nincs?

A film valós eseményen alapszik. A díjnyertes táncoktató, Pierre Dulaine (Antonio Banderas) nagy álma volt, hogy a tánccal jobbá teszi a világot. Így kerül New York egyik legrosszabb kerületének a középiskolájába. Az igazgatónő szerződteti, hogy felügyeljen az iskola legnagyobb bajkeverőire, akikről már lemondtak a tanárok, a szülők, sőt az egész világ. Előbb-utóbb úgy is bűnözővé válnak. De Mr. Dulaine szembeszáll a tanárokkal, és az egész világgal. Bebizonyítja, hogy amit a tanárok nem értek el a könyvekkel, ő eléri a szalon táncokkal.

Átadja nekik minden tudását, az életre készíti fel őket. A kezdeti tipegésekből kiforrott mozdulatok lesznek. Mindenféle színű, fajú bagázsban pedig örökre szóló barátságok születnek. Megtanulnak bízni önmagukban. Elkezdenek hinni abban, hogy az álmaik valóra válhatnak, ha küzdenek érte. Mind ez hogy valósult meg? Egy tanár által, aki egyengeti az útjukat, ja és persze a régi és a modern zene keverékével.

Azért persze be kell ismerni, hogy a történet az kiszámítható, és nem lenne ennyire nagy durranás, ha nem lenne benne Antonio Banderas. De ezek a pici hibák eltörpülnek a színészi gárda és a zenék miatt. Végre egy film, amibe a szereplők nem olyanok, mintha a kifutóról léptek volna ki. Kifejezetten tetszettek a kontrasztok: gettó-úri világ, régi-modern zene stb. Zárásul annyit, aki teheti, az nézze meg!

80%

Végre, ezt tudom mondani, ugyanis még mindig nem értem, hogy tudtam idáig halogatni a Tőzsdecápák megnézését (jól elkéstem vele, az anyát), mert jó. Nem mai darab, de mégiscsak a laikusoknak is mutat egy keveset a tőzsde világából, egyébként meg nem akármilyen színészi felhozatallal.

A történet adott, Wall Street világát, mozgató rugóját, a hátérben mozgó érdekek egymásnak feszülésébe láthatunk betekintést egy keveset. Miért is kevés? Ez igencsak egyszerű. Az átlag embernek nagy átlagban fogalma sincs mi az hogy sortolás, vagy longolás, meg az indexet alakulási is sötét fogalom, ezért nem is lehet ilyen mélyen belemenni a technikai részletekbe.

Térjünk is rá a filmre. Nem hittem volna, hogy Oliver Stone rendezőnek sikerül összehozni. Sikerült neki és nem fordult az egész érdektelenségbe, hanem egy impozánst darabot tár elénk. Először a színészek terén voltak fenntartásaim, de csalódnom kellet önmagban, ugyanis feleslegesnek bizonyult az aggodalom, mert Michael Douglas minden arcizma arról tanúskodik, hogy sikerült egy minden hájjal megkent tőzsde cápát, egy spekulánst elénk rakni, még szerencse nem? Viszont nem tudott teljes mértékben meggyőzni Charlie Sheen a játékával, hullámzott elég rendesen. Viszont aki teljesen keverheti a biztosítékot, a nagyravágyó, végzet asszonyát játszó Daryl Hannah. Gyenge volt na, nem véletlen sikerült neki bezsebelni az Arany málna díjat.

Végül is nem hiszem, hogy ebből többet ki lehetett hozni. Természetesen itt is megjelenik a tipikus sztori befejezés, hogy a rossz elnyeri méltó büntetését. Ez írjuk le, mint kötelező motívumit. Ha akad még valaki, aki nem látta voltan, annak kötelező jelleggel pótolni, már csak azért is, mert elég viccesek benne a régi komputerek.

80%

Ki szereti Agatha Christie? Nem véletlen a kérdés, mert a film szinte pofátlan módon hajaz a A tíz kicsi néger történetére. Ez egyébként nem probléma, mert szeretem az ilyen ki lehet a gyilkos felállást.

A történet nagy vonalakban annyi, hogy egy FBI csapatott küldenek egy szigetre, ahol kiképzés szerű feladatokat kell végrehajtani. Csak éppen lesz olyan hibbant, aki komolyan veszi a feladatott, hogy egyénkét vadásza le őket, amit valamilyen módon jelez is, a mindenki mindenkire gyanakvó áldozatoknak.

A film egészét tekintve egészen jó, a feszültség a végéig remekül volt adagolva, meg megy a piros pont azért, hogy számomra nem volt világos, ki teszi el láb alól a barátainkat? Legalábbis az állam súrolta a földet, mikor megláttam ki a hunyó. Úgy tűnhet, hogy Val Kilmer kapta a főbb szerepet, ez viszont sajnos nem igaz, kicsivel több játékidőt adhattak volna neki. Felbukkan még Chirstian Slater több kevesebb sikerrel.

Végül is remek film ez, nem egy világmegváltó, de szórakoztató, némileg izgalmas is, a gyilkosságok kreatívak. Az érzés mindenképpen megvan az emberben, hogy nem akármilyen pszichopatával állnak/állunk szemben. Szóval, ennyit gyorsan mára, köszöntem.

70%